Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-21 / 299. szám

8 1995. december 21., csütörtök Tiszavasvári UJ KELET VÁROSRÓL VÁROSRÁ ■ w ü UJ KELET TISZAVASVÁRIBAN Uj otthon a mozgássérülteknek Ünnepségre készülnek a szo­ciális otthonban. December 22- én átadják a kifejezetten moz­gáskorlátozottaknak készült lé­tesítményt. Még az elmúlt év­ben elkezdődött a régi otthon bővítése egy új épületszámy- nyal, amely stílusában hűen követi a régi Korniss-kastély impozáns épületét. Az átadandó rész földszintjén ezentúl 32 moz­gássérültet tudnak elhelyezni, amire eddig nem nagyon volt lehetőség, mert a régi épületben elég szűkösek a folyosók, a to­lókocsik nem fértek el. De sok más speciális berendezés is hi­ányzott a mozgáskorlátozottak zavartalan életéhez. Nos, a rá­szorulók legnagyobb örömére ez megoldódott. Péntektől már birotkukba vehetik új otthonukat az ide beutaltak. Az emeleti rész átadására még várni kell. Ott minigarzon lakószobákat alakítottak ki, azokat értékesítik. Aki megvá­sárolja a lakóhelyiséget, élete végéig ott lakhat, és ugyanazt a szolgáltatást kapja, mint a töb­bi otthonlakó. A későbbiek fo­lyamán a szociális otthont sze­retnék a térség szociális és re­habilitációs központjává tenni. Ez a folyamat már elkezdődött. Egy sikeres pályázat lehetősé­get teremtett arra, hogy a Tisza- vasváriban és környékén lakók részvételével szociális szak­munkásokat képezzenek ki. Már beszélgetésünk kezde­tén kiderült, hogy nem egy átlagos fiatalemberrel talál­koztam a városban. A külső megjelenésében is elegáns diák társalgásunk közben magasfokú műveltségről adott tanúságot. A 20 éves Horváth Kálmán sorsa sajnos nem egyedi... A „ szülők” még apró gye­rekkorában eltaszították ma­guktól. Talán nem is hiányoz­nak neki, főleg, hogy tudja: mindketten züllött életmódot folytatnak, alkoholfüggőség­ben élnek. Kálmán mégis ki­emelkedik sorstársai közül. Azok táborába tartozik, akik nem hagyták, hogy a sors el­sodorja őket. Ügyesen kike­rülte a zátonyokat. Valami mást akar, hiszen tudja, a szülők példája nem mindig a jó utat mutatja. Most állandó lakhelye a tiszadobi gyermekváros, de Berkeszen kezdte az intézeti életet. Ott volt gyerek, itt érik felnőtté. A hite a tanulásban van. Az általános iskola után szakmát tanult, nem is egyet. Előbb szobafestő lett, majd Sátoraljaújhelyen porcelán- festővé képezték. Jelenleg Tiszavasváriban a szakkö­zépiskolában kétéves külön­bözetire jár, hogy leérettségiz­zen. Mindemellett kisiskolás kora óta nagy érdeklődést mu­tat a művészetek iránt. Kálmán a tanulás mellett nagy lelkesedéssel, és mély ér­zelemmel beszél a festészetről és a versmondásról. Festmé­Kálmán ••• nyeiből már önálló kiállítást is rendeztek, többek között Mis­kolcon és Budapesten. Legin­kább tájképeket és portrékat készít, de nem áll tőle távol az elvont ábrázolási mód sem, Visszahúzta a szíve szülőhelyére Nagyralátó tervek Nem kis fába vágta a fejszé­jét Lázár István, amikor meg­pályázta a városi szabadidő- központ igazgatói székét. Ugyanis a művelődési házon kívül ide tartozik még a városi sportcsarnok, a könyvtár és az ifjúsági tábor is. A vasvári szü­letésű fiatalember itt érettségi­zett, majd a nyíregyházi tanár­képző főiskolán végzett föld­rajz—könyvtár szakon. Egy ide­ig dolgozott a nyíregyházi Kos­suth Gimnáziumban, közben el­végezte az Államigazgatási Fő­iskola környezetvédelmi és szak­igazgatás-szervező szakát is. A szíve visszahúzta a városba. Ki­nevezéséig a Vasvári Pál Álta­lános Iskolában tanított. — A kultúra iránt nem na­gyon érdeklődnek mostanában az emberek. Ön mégis belevá­A Vácigimi hírei Gimnazistákért névvel alapítványt hoztak létre a kulturális és a sporttevé­kenység támogatására. December 22-étől január 2-áig tart a téli szünet. Az első tanítási nap január 3-án lesz. December 20-án fenyőün­nepet rendeztek a tanulók és a nyugdíjas pedagógusok tiszteletére. Február elsején és máso­dikén tanítási szünnap lesz az iskolában, mert húsz gye­rek sítáborba utazik Szlová­kiába. Február elején tartják a már hagyományos Váci Mihály- szavalóversenyt. A magyar szakosok szervezésében meg­hívott diákok vesznek majd részt a rendezvényen. Tisza­vasvári iskoláin kívül várnak jelentkezőket Tiszalökről és Tiszadadáról is. amikor a gondolatait viszi vászonra. A versmondást jó • két éve kezdte. Első nagy si­kerét Győrben, a Szép ma­gyar beszéd országos verse­nyen aratta, itt Kazinczy-ér- met nyert. Ettől kezdve több megyei versenyen is első he­lyezést ért el. A József Attila versmondó-találkozón min­dig dobogós volt. Számára az eddigi legnagyobb sikert az elmúlt évi nagykállói, Ratkó József emlékére megrende­zett versmondóverseny hoz­ta, első lett. Most készül a Ki mit tud?-ra, ahol az országos döntőbe szeretne bekerülni. A festészetet emiatt kissé ha­nyagolja, de Tiszavasvári vá­rossá avatásának tizedik év­fordulójára ő is készül. Műve ott lesz a városban élő művé­szek tárlatán. Nagy fekete szeme felcsil­lan, amikor a jövőről beszél­getünk. Kálmán az érettségi után Budapestre készül, az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem tanári karára jelent­kezik. Ezzel párhuzamosan megpróbálja a színművésze­ti főiskolát is. Hogy melyik fog sikerülni? Ezen még nem gondolkodott. Egy biztos, to­vább akar tanulni... Kálmán mást akar... gott ebbe a nehéz feladatba... — Amikor a pályázatomat benyújtottam, főleg az vezérelt, hogy itt éltem le az ifjúságomat, de a város kulturális élete nem elégítette ki az igényeimet, és másokét sem. Éppen ezért úgy éreztem: tehetnék valamit an­nak érdekében, hogy megmoz­duljon a város. Az összevont intézményünk nyújtson progra­mokat, lehetőségeket a kikap­csolódásra és a sportra. —Hallhatnánk a terveiről? — Szerintem először egy álomvilágból kell felrázni a várost, mert az emberek telje­sen elszoktak a kulturális élet­től, illetve egyáltalán attól, hogy valami történik a telepü­lésen. Többek között szeretném a klubéletet házon belül fellen­díteni. A sportot a kézilabdán és a focin kívül szélesíteni aka­rom más sportágakra is. Rövid időn belül el kellene érni a vá­ros könyvtára látogatottságá­nak növelését azáltal, hogy megváltoztatjuk a könyvgyűj­temény összetételét. Ezenkívül többféle szolgáltatást is beve­zetnénk, mint például CD- vagy a kazettakölcsönzést. — Sajnos városunkban elég sok cukorbeteg van, köztük felnőttek és gyerekek is. Becs­léseink szerint számuk eléri a 260-at. Ennek ellenére a helyi diabeteszklubnak mindössze 15 tagja van — tudtuk meg Cserti Jószefnétől, a klub egyik vezetőjétől, aki maga is közel negyven éve ezzel a betegség­gel él együtt. —Miben tud segítem az önök szervezete a cukorbetegeknek? — Kétéves múltra visszate­kintő klubunkban havonta egy alkalommal tartunk foglalko­zást, amikor igyekszünk a be­tegek által felvetett problémák­ra válaszolni. Vérnyomást és Az elmúlt pénteken országos sztrájkot hirdetett meg a peda­gógus szakszervezet. Az alkal­mazottak több mint háromne­gyede csatlakozott a munkabe­szüntetéshez. Ez csak a nagy át­lag, és mint minden statisztika, ez is torz. Nem volt egyöntetű a dolgozók kiállása a sztrájk mellet. Tiszavasváriban a 115- ös Szakmunkáskéző Intézetben elébementek a dolgoknak, és igazgatói szünnapot rendeltek el december 15-ére. Az okok­ról Molnár Istvánná igazgató- helyettest kérdeztük. — Miért tartottak szünnapot a sztrájk helyett? — A pedagógusok egyhar- mada nem akarta a munkabe­szüntetést. Nem azért, mert so­kallják a fizetésüket, hanem mert nem jó időpontra szervez­ték ezt a sztrájkot. Összesen 63 százalékuk szavazott a munka­megtagadás mellett. Ha pedig az iskola teljes dolgozói létszá­mát vesszük figyelembe, akkor még a fele sem akarta a sztráj­— Nosztalgikusnak tűnik a klubélet újraélesztésének ter­ve... — Ezelőtt 10—15 évvel erőteljes volt itt a klubélet. Az elmondások alapján nagyon népszerű volt a különféle kor­osztályok körében. Mit tehe­tek? Megpróbálom újra fel­éleszteni. —Hogyan kezd hozzá tervei megvalósításához ? — Az indításnál nagyon ka­póra jön a város 10. évforduló­ja, ami januárban lesz. Ez al­kalomból egy rendezvénysoro­cukorszintet mindenkinek in­gyen mérünk. A helyes étkezés érdekében hasznos tanácsokkal tudunk szolgálni. Rendszeresen tartanak előadásokat az orvo­sok, akik nagyon sokat segíte­nek például azoknak a betegek­nek, akik most kezdik el injek­ciózni magukat. — Miért ilyen kevés tagot számlálnak? — Ez számunkra is elég ért­hetetlen. Lehet, sokan nem is tudják, hogy városunkban ilyen szervezet működik. Szeretném is kihasználni a nyilvánosságot, hogy felhívjam magunkra a fi­gyelmet. Minden cukorbeteget szívesen látunk sorainkban. kot, csak 42 százalékuk. Ebből komoly bonyodalmak adódhat­tak volna. Mást ne említsek, ki kapott volna munkabért arra a napra, és ki nem? A jogvita és a kollektíván belüli feszültsé­gek elkerülése érdekében az iskola vezetősége úgy döntött, hogy az igazgató által adható szünnapok terhére egyet fel­használunk. Egyébként is, szerintünk az egynapos sztrájk nem igazán komoly figyelmeztetés. Ha leg­alább egyhetes, talán már job­ban odafigyelnek. Pénteken lett volna az utolsó tanítási nap eb­ben az évben, így egy nappal meghosszabbodott a téli szünet a gyerekeknek. — Ezek szerint a héten már nem járnak iskolába? — Mi már befejeztük ezt az évet. A december 18—21. kö­zötti tanítási napok óráit ará­nyosan elosztottuk, így a köte­lezően előírt napok száma az év végére meglesz. 1996-ban az első tanítási napot január 8-án zatra készülünk, aminek a 70 százalékát mi bonyolítjuk le. Ezt bemutatkozásként szeret­ném minél színvonalasabban megszervezni. Azzal egyéb­ként tisztában vagyok, hogy nehezebb lesz a városlakókat becsalogatni a művelődési ház­ba, mint itt tartani őket. — Milyen elképzelései van­nak a sporttal kapcsolatban? — Az egyik álmom, hogy városunkban kedvelt legyen a tenisz, ebben segítő partnerek­re találtam, és újabb pályákat is tudunk építeni a Sportcsar­nok mellett. Új sportágként most jön fel a röplabda, ezt is meg kell erősíteni. Másik nagy tervem, hogy egy fedett uszo­dánk legyen, vagy legalább a fürdő egyik medencéjét le­fedjük. Erre lenne igény az itt élő emberek és a környe­ző települések lakóinak ré­széről is. — Ezek mind szép tervek, de az egy év, amire Ónt kinevez­ték, nem kevés a megvalósítás­hoz? — Az egy év arra lesz jó, hogy a dolgok mögé lássak, és kiderüljön: mennyire reálisak a terveim, vagy csak álmok. Ha egy éven belül az elképzelése­im töredéke megvalósul, akkor már esetleg érdemes tovább csinálni... — A város üzletei mennyire ellátottak diabetikus élelmisze­rekkel? — Bő választék van minden­ből, csak drágák a készítmé­nyek. Ezért sokan nem tudják megvenni. Többe kerülnek, mint a hagyományos élelmisze­rek. Újdonságként karácsony­ra megjelent például a diabeti­kus szaloncukor is. —Mit tanácsol a sorstársak­nak az ünnepek előtt? Csak a mértéktartást tu­dom ajánlani, és hogy a diétát tartani kell most is, saját érde­kükben ne engedjenek a csábí­tásnak... tartjuk, így háromhetesre kere­kedik a téli szünet. Úgy hiszem, jól fog jönni tanárnak és diák­nak egyaránt ez a nem is kevés­ke pihenő. — Visszatérve a sztrájkra: nem okozott konfliktust a tantes­tületen belül a megosztottság? — Konfliktust nem, de fe­szültséget azért észrevettünk. Akik a munkabeszüntetés mel­lett érveltek, azok is úgy látják, hogy így nem sok értelme van a polgári engedetlenségnek. A technikai dolgozók közül csak nagyon kevesen csatlakoztak a pedagógusokhoz. Talán féltik az állásukat, vagy úgy érzik, nekik több a veszítenivalójuk. Ha innen egy szakoktatót elbo­csátanak, nagyon kevés esélye lenne arra, hogy munkát talál­jon a környéken. Az oldalakat írta: Fullajtár András és Fekete Tibor A fotókat készítette: Bozsó Katalin Igazgatói szünnap Sokan nem akartak sztrájkolni Mértéktartásra int a diabeteszklub

Next

/
Oldalképek
Tartalom