Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-20 / 298. szám
ÜJ KELET Labdarúgás 1995. december 20., szerda 15 A holt szezon hírei Suller Só, megyei I. osztály , Joól” igazolt a Mátészalka? Hétfőn elnökségi ülést tartott a Mátészalka NB III-as együttese, amelyen új elnökségi tagokat választottak. A játékosállományt illetően egyelőre három új név biztos. Eszerint Banka, Joó és Krasznai a szatmári városba szerződik. A csapat vezetői egyébként még két játékos hozatalán törik a fejüket. „Nekünk senki nem jelezte” Lipők Antal, a Nyíregyházi Hardware szakosztályvezetője semmit sem tud arról, hogy Banka és Joó Mátészalkára menne. — Nekünk ezt eddig senki nem jelezte, addig pedig felesleges találgatni. De aki távozni akar, annak nem állunk az útjába — kommentálta a hírt. Mint a szakosztályvezető elmondta, a két ünnep között megbeszélést tart a klub, akkor már több dologra fény fog derülni. Amennyiben mégsem lesznek távozók, nem kívánják az őszi állományt bővíteni. Közgyűlés Tiszalökön Kedden közgyűlést tartottak Tiszalökön. A megyei első osztályú gárda ülésén értékelték a szezont, beszámolót tartott az elnökség is. A korábban szárnyra kapott vészjósló hírek után (papíron) az anyagi problémák is rendeződtek, hiszen a prémiumok kifizetését tervezték. Sorsforduló a jövő héten Egyelőre hallgatásba burkolózik a Tiszaszalka együttese. Mint ismeretes, a csapat súlyos gondjai a megyei első osztályban való továbbszereplést fenyegetik. Egyelőre a szövetségnél is van intéznivalója a tiszaszal- kaiak vezetőségének, de az biztosnak látszik: a jövő héten végérvényesen eldől, mi lesz a csapat sorsa. Alulról építkeznek Csengerben már vannak kiszemeltek, a tervekét azonban még titok övezi. Három-négy új ember érkezhet — alacsonyabb osztályokból —, de a csapat gerince minden bizonnyal együtt marad. Hol játszhat Bolívia? Jacques Chirac, Franciaország köztársasági elnöke arra kérte meg Juan Carlos Was- mosyt, Paraguay államfőjét, hogy a Dél-amerikai Labdarúgó Szövetségnél eszközölje ki, Bolívia saját pályáin rendezhesse meg hazai vb-selejtezőit. Ismert, a nemzetközi szövetség (FIFA) orvosi bizottsága megállapította, hogy a tengerszint felett nagy magasságokban található bolíviai pályák alkalmatlanok nemzetközi mérkőzések lebonyolítására. A FIFA végrehajtó bizottsága úgy határozott, hogy a kérdésről a dél-amerikai szövetségnek kell döntenie, hiszen csak ők érintettek a kérdésben. Wasmosy kijelentette, örömmel tesz eleget Chirac kérésének, hiszen a dél-amerikai szövetség elnökét barátjának tudhatja. Kisléta nagy előrelépése 3. Kisléta 15 10 2 3 44-20 32 Csendben, különösebb felhajtás nélkül dolgoznak már évek óta Kislétán. Aki azonban figyeli az eredményeinket annak feltűnhet, hogy évről évre előrébb végeznek a táblázaton, s az őszi szezont már a dobogón zárták Babiczék. A nagyszerűen szereplő gárdát immár másfél éve irányítja Czirbik Richárd, aki a pályán is segíti a társait, mivel játékosedzőként irányítja az együttest. — Nyáron jelentősen megerősödött az állományotok. Milyen céllal vágtatok neki a bajnokságnak? — Az 1—5. között szeretnénk végezni, de szerencsére egyelőre a dobogón állunk. Ennek természetesen nagyon örülünk, nagyon jól sikerült ez az ősz, de ehhez azért a szerencse is kellett, hisz az ellenfelek botladozása is a mi malmunkra hajtotta a vizet. — A felkészülés során több új játékost is — Kárász, Kvaszny, Illés—be kellett építeni a csapatba. Mennyire volt ez sikeres? — Az alapozásunk szerintem jól sikerült, s az edzőmecs- cseken is biztatóan szerepeltünk. Sőt, talán túl jól is játszottunk, mivel ekkor már sokan azt hitték, hogy „kész” a csapat. Hát nem így volt, amit az is bizonyít, hogy hét-nyolc meccs kellett mire összerázódott a társaság. Ennek is tudható be, hogy ebben az időszakban mindhárom idegenbeli rangadónkat elvesztettük. — Két győzelemmel kezdtetek, de utána Újfehértón beleszaladtatok egy hatosba. — Igen. Tavasszal sikerült Újfehértón nyernünk, amire azt hiszem, korábban nem volt példa. Ezután nyáron a Kálló Kupán szintén megvertük őket, s talán emiatt a fiúk nem is gondoltak a vereségre. Ilyen előzmények után egy kissé magabiztosan utaztunk Újfe- hértóra, s egy nagyon csúnya 6-0-ás vereséget szenvedtünk. Bár az első félidőben még tartottuk magunkat, de a másodikjátékrészben már fejetlenül mentünk előre, és egymás után kaptuk a gólokat. — Ahogy említetted, a rangadókat, elveszítettétek, hisz Újfehértóról, Vásárosnamény- ból és Demecserből is pont nélkül tértetek haza. Miért nem tud a csapat ezekhez a feladatokhoz felnőni? — Végül is ahol kikaptunk, ott azért ki lehet kapni, ez benne van a játékban. Különösen azért, mert nagyon jó csapatoktól szenvedtünk vereséget. Ennek ellenére ha valaki a dobogón akar végezni, akkor ha nem is győzni, de legalább pontokat illik elcsípni a ve- télytársaktól. Naményban évek óta komoly munka folyik, ők egyértelműen előttünk járnak. Demecser nagyon elkapta a rajtot, s mi még ekkor „nem álltunk össze”, míg az újfehértói meccset már említettem, nálunk ekkor még Szénay munkája éreztette a hatását. — A szezon végére viszont összekaptátok magatokat, és az utolsó hat mérkőzésen veretlenek maradtatok. — A tizedik forduló volt számunkra a mélypont, mivel otthon ikszeltünk a Fehérgyarmattal, s ekkor a vezetőség bizalma is megingott a csapat iránt. Utána szerencsére győztünk Nyírkárászon, és ez olyan lendületet adott a fiúknak, hogy sorba arattuk a győzelmeket. Ez amúgy várható is volt, hisz a végén azért már könnyebb meccsek következtek, ezek amolyan kötelező győzelmek voltak. — Babicz egész ősszel kitűnően védett, mégis húsz gólt kaptatok, ami az élbolyba tartozókhoz képest egy kicsit soknak tűnik. — Az az igazság, hogy tavaly ilyenkor tíz—tizenöt góllal többet kaptunk, tehát azért bizonyos fejlődés, előrelépés megfigyelhető ezen a téren, s az is figyelemre méltó, hogy a második legtöbb gólt mi rúgtuk. Ennek ellenére nekem is az a véleményem, hogy sok gólt kaptunk, tíz—tizenkét góllal meg kellett volna úszni ezt a szezont. A húsz kapott gól felét két meccsen — Újfehértón és a Hardware ellenin — szedtük össze, s a maradék tíz találat tizenhárom találkozón azért nem rossz átlag. Valóban igaz, hogy a kapusunk jól védett ősszel, de sajnos a védelmünkben mindig volt olyan ember, aki összehozta az ellenfélnek a gólt. — Nézzük egyenként a játékosok őszi teljesítményét! — Nagyon kiemelkedőt senki sem nyújtott, hisz mindenkinek voltak gyengébb mécseséi. Egyenletes teljesítményt is csak a kapusunk, Babicz Tamás és Arezanov nyújtott, a többieknek elég hullámzó volt a játékuk. Voltak jó mérkőzései Berettyánnak, hisz a tíz gólja önmagáért beszél, s az idény második felére feljavult Kórász, Nyisztor, Illés és Rézműves Laci is. Ha ez a négy játékos a szezon első.felében is így játszott volna, akkor lehet, hogy mi várnánk a tavaszt az első helyen. Volt olyan is, akitől többet vártam, de összességében csalódást senki sem okozott. Számomra á legnagyobb gondot a játékosok hullámzó teljesítménye jelentette, mivel jó játék után egészen gyatra „produkciókkal” is előrukkoltak néhányan. — Játékos-edzőként dolgozol a csapatnál. Hogy tudod ezt a két feladatot összeegyeztetni? — A meccsek körülbelül felén játszottam edzőként, a többi találkozón a kispadról figyeltem és irányítottam a társaimat. Mindenképpen előnyösebb ha az edző csak a munkájára koncentrál, és nem kell játszania. Engem viszont játékos-edzőnek szerződtettek, ezért elvárják tőlem, hogy a pályán is bizonyítsak, s bár ez nem könnyű, de eddig szerencsére sikerült megoldani. — Állítólag irigylésre méltó anyagi háttérrel rendelkezik a kislétai csapat. Megfelel ez a valóságnak? — Igen, Kislétán az anyagi körülmények adottak a jó szerepléshez, köszönhetően a sportkör elnökének Pénzes Sándornak, aki minden feltételt biztosít a számunkra. Egyedül a pályánk hagy kívánnivalót maga után, sajnos elég rossz állapotban van. Emellett egy kicsit fájó az, hogy a jó szereplésünk ellenére is nagyon kevesen látogatnak ki a meccseinkre. Hogy ennek mi az oka, azt nem tudom. — Milyen változások várhatók a játékoskeretben? — Igazolni mindenképpen szeretnénk, mivel úgy néz ki, hogy Kórász és Kraszny is elmegy. Egy gólerős csatárra, egy jobb oldali középpályásra és egy beállósra lenne szükségünk. Ezenkívül kell egy tartalékkapus is, mert Ancsák abbahagyta a játékot. — Mikor népesül be újra a kislétai focipálya? — A bajnokság után még egy hetet edzettünk, s azóta a szabadságukat töltik a játékosok. Január 15-én kezdjük a felkészülést, s február elejétől kilenc edzőmérkőzéssel készülünk a rajtra. Barczi Róbert A bíró, aki Mikulásnak öltözött „Ha én ezt a klubban elmesélem”— ugye jól ismert a mondás. Kalandok, különféle bonyadalmak mindenkivel megesnek, e nélkül unalmas lenne az élet. Csakúgy mint a futball. Sztorikban persze nincs hiány. De még mennyire, hogy nincs! Elég pusztán a játékvezetők körül legyesked- ni, ők aztán tudnak regélni. Hatan megtették. íme... „Hajói tudom, kétéves eltiltás után a Nagyhalász— Kisléta mérkőzésen játszott újra Kardellás József. Nos, ezt a meccset volt szerencsém nekem vezetni, és még mie-- lőtt kimentünk volna a pályára, a tekintélyes megjelenésű fiú odajött hozzám. Elbeszélgettünk. ígérem, jó leszek — fogadkozott, ebben maradtunk. Alighogy elkezdődött a küzdelem, Kardellás két sprintet kivágva meghúzódott, s intett: cserét kér. A hazaiak új embert hoztak be helyette, így mindössze tizenhat percig tartott közeli kapcsolatunk.” (Radványi Ferenc) „Amikor megláttam a küldési értesítőben, hogy a Biri— Nagyhalász kilencven percet - kell kollégáimmal lehozni, arra gondoltam, ez bizony meleg lesz! A Biri csapata mindaddig valamennyi meccsét elvesztette, közönségének pedig veszett híre volt. De kellemesen csalódtam. Habár a házigazdák sokadszorra is kikaptak, bennünket nem bántottak a szurkolók, a játékosokat annál inkább. Békében jöttünk el, senki nem reklamált az ítéletek miatt.” (Nagy János) „Még a tavaszi szezon utolsó fordulójában esett meg velem az a történet, amely a mai napig élénken foglalkoztat. Az NB III kiesési rangadója, a BÉVSC—Encs bírájaként kerültem nehéz helyzetbe. Ehhez csak annyit, a meccs vesztese mindenképpen búcsúzott a bajnokságtól, s az őszi randevú botrányba, verekedésbe fulladt. Az, hogy nem „csípte” egymást a két csapat, a drukkerekről nem is szólva, enyhe kifejezés. Becslésem szerint legalább kétezer néző állta körül a pályát, rendőr egy szál se, csak a hetvenéves rendező- bácsikák felügyeltek a rendre. Elképzelhető, mit éreztem. A miskolciak nyertek 3-2-re, ebben ludas volt az encsiek kapuvédője, aki potyagólokkal vétette magát észre. O aztán a lefújás után rám támadt, elhordott mindennek, talán még a nyomdafesték is elpirulna közlendőjének stílusától. Persze mások is körbevettek, már azt fontolgattam, hogy én is lekeverek egy-két taslit, ha tovább lökdösnek. Erre végül nem került sor, valahogy bejutottunk az öltözőbe. Csak azt nem értem, a rendőröket, akik kint toporogtak a kapu előtt, miért nem engedték be?” (Szlomo- niczki István) „A III.Kerület—Hajdúnánás NB Il-es meccsre indultam, ám Budapesten eltévedtem. Szinte bebarangoltam a fővárost, Óbuda helyett bejártam Újpestet, Angyalföldet, ki tudja hol fordultam meg... az istennek sem találtam a helyes utat. Az idő nagyon szorított, leintettem hát egy taxit, a kocsit követve — villamossíneken, félre eső zúgokon át — kacskaringós utakon eljutottam a pályához. Jótevőmnek bedobtam a pénzt az ablakon, azonban annyira sietnem kellett, hogy a visszajárót sem vártam meg. Húsz perccel a kezdés előtt estem be az öltözőbe, ahol mint kiderült: csaknem letettek arról, hogy befutok, ezért már keresték, ki ugorhatna be pótlásomra. Az ellenőr majd haját tépte az aggodalomtól. A mérkőzés, hála a sorsnak gond nélkül lejött.” (Hajdó Attila) ,, Az NB III Mátra-csoportjá- ban vezényeltük a Karcag— Monor összecsapást. A vendégek kapusa csodálatos mutatványokkal szórakoztatta a közönséget, trükkjeivel mindenkit megnevettetve. Miközben csapata támadt, a szurkolók követelésére produkálta magát. Kisétált a tizenhatoson kívülre, s mintha csak a labdára vetődne, jobbra-balra dobálta testét a levegőbe. Meg kell hagyni, akrobatákat megszégyenítően csinálta. A pálya tőszomszédságában vándorcirkusz verte fel sátrát, tódult is a nép az előadásra, ám merem állítani, ott sem láttak különbet. Mondogatták is egymásnak az emberek: minek a cirkusz, van itt bohóc “ (Mónus Tibor) „Kutya hideg fogadott Leveleken, ahová Újfehértó érkezett a megyei első osztály utolsó fordulójában. Elszámítottam magam az időjárást illetően, hiszen reggel még oly szépen sütött a nap; ennek bedőlve csupán a legszükségesebb holmit pakoltam be a táskába. Mindezek után délre feltámadt a szél, repkedtek a mínuszok, én meg átkozódtam. Fáztam, vacogtam, ami kéznél volt, azt a bírói szerelés alá vettem. Úgy néztem ki, mint egy kibélelt Mikulás! Alig vártam a meccs végét, szabályosan bemenekültem az öltözőbe. (Kerezsi Antal) Koncz Tibor
