Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-20 / 298. szám

ÜJ KELET Labdarúgás 1995. december 20., szerda 15 A holt szezon hírei Suller Só, megyei I. osztály , Joól” igazolt a Mátészalka? Hétfőn elnökségi ülést tartott a Mátészalka NB III-as együtte­se, amelyen új elnökségi tagokat választottak. A játé­kosállományt illetően egyelőre három új név biztos. Eszerint Banka, Joó és Krasznai a szatmári városba szerződik. A csapat vezetői egyébként még két játékos hozatalán törik a fejüket. „Nekünk senki nem jelezte” Lipők Antal, a Nyíregyházi Hardware szakosztályvezetője semmit sem tud arról, hogy Banka és Joó Mátészalkára menne. — Nekünk ezt eddig senki nem jelezte, addig pedig feles­leges találgatni. De aki tá­vozni akar, annak nem állunk az útjába — kommentálta a hírt. Mint a szakosztályvezető el­mondta, a két ünnep között megbeszélést tart a klub, akkor már több dologra fény fog de­rülni. Amennyiben mégsem lesznek távozók, nem kívánják az őszi állományt bővíteni. Közgyűlés Tiszalökön Kedden közgyűlést tartottak Tiszalökön. A megyei első osztá­lyú gárda ülésén értékelték a szezont, beszámolót tartott az el­nökség is. A korábban szárnyra kapott vészjósló hírek után (pa­píron) az anyagi problémák is rendeződtek, hiszen a prémiumok kifizetését tervezték. Sorsforduló a jövő héten Egyelőre hallgatásba burko­lózik a Tiszaszalka együttese. Mint ismeretes, a csapat súlyos gondjai a megyei első osztály­ban való továbbszereplést fe­nyegetik. Egyelőre a szövetségnél is van intéznivalója a tiszaszal- kaiak vezetőségének, de az biztosnak látszik: a jövő héten végérvényesen eldől, mi lesz a csapat sorsa. Alulról építkeznek Csengerben már vannak kiszemeltek, a tervekét azonban még titok övezi. Három-négy új ember érkezhet — alacsonyabb osz­tályokból —, de a csapat gerince minden bizonnyal együtt ma­rad. Hol játszhat Bolívia? Jacques Chirac, Franciaor­szág köztársasági elnöke arra kérte meg Juan Carlos Was- mosyt, Paraguay államfőjét, hogy a Dél-amerikai Labdarú­gó Szövetségnél eszközölje ki, Bolívia saját pályáin rendez­hesse meg hazai vb-selejtező­it. Ismert, a nemzetközi szövet­ség (FIFA) orvosi bizottsága megállapította, hogy a tenger­szint felett nagy magasságok­ban található bolíviai pályák alkalmatlanok nemzetközi mérkőzések lebonyolítására. A FIFA végrehajtó bizottsága úgy határozott, hogy a kérdésről a dél-amerikai szövetségnek kell döntenie, hiszen csak ők érin­tettek a kérdésben. Wasmosy kijelentette, örömmel tesz ele­get Chirac kérésének, hiszen a dél-amerikai szövetség elnökét barátjának tudhatja. Kisléta nagy előrelépése 3. Kisléta 15 10 2 3 44-20 32 Csendben, különösebb felhajtás nélkül dolgoznak már évek óta Kislétán. Aki azonban figyeli az eredményeinket annak feltűnhet, hogy évről évre előrébb végeznek a táblázaton, s az őszi szezont már a dobogón zárták Babiczék. A nagyszerűen szereplő gárdát immár másfél éve irányítja Czirbik Richárd, aki a pályán is segíti a társait, mivel játékos­edzőként irányítja az együttest. — Nyáron jelentősen meg­erősödött az állományotok. Milyen céllal vágtatok neki a bajnokságnak? — Az 1—5. között szeret­nénk végezni, de szerencsére egyelőre a dobogón állunk. Ennek természetesen nagyon örülünk, nagyon jól sikerült ez az ősz, de ehhez azért a szeren­cse is kellett, hisz az ellenfelek botladozása is a mi malmunk­ra hajtotta a vizet. — A felkészülés során több új játékost is — Kárász, Kvaszny, Illés—be kellett épí­teni a csapatba. Mennyire volt ez sikeres? — Az alapozásunk szerintem jól sikerült, s az edzőmecs- cseken is biztatóan szerepel­tünk. Sőt, talán túl jól is ját­szottunk, mivel ekkor már so­kan azt hitték, hogy „kész” a csapat. Hát nem így volt, amit az is bizonyít, hogy hét-nyolc meccs kellett mire össze­rázódott a társaság. Ennek is tudható be, hogy ebben az idő­szakban mindhárom idegen­beli rangadónkat elvesztet­tük. — Két győzelemmel kezdte­tek, de utána Újfehértón bele­szaladtatok egy hatosba. — Igen. Tavasszal sikerült Újfehértón nyernünk, amire azt hiszem, korábban nem volt példa. Ezután nyáron a Kálló Kupán szintén megvertük őket, s talán emiatt a fiúk nem is gondoltak a vereségre. Ilyen előzmények után egy kissé magabiztosan utaztunk Újfe- hértóra, s egy nagyon csúnya 6-0-ás vereséget szenvedtünk. Bár az első félidőben még tartottuk magunkat, de a má­sodikjátékrészben már fejetle­nül mentünk előre, és egymás után kaptuk a gólokat. — Ahogy említetted, a rang­adókat, elveszítettétek, hisz Újfehértóról, Vásárosnamény- ból és Demecserből is pont nél­kül tértetek haza. Miért nem tud a csapat ezekhez a feladatok­hoz felnőni? — Végül is ahol kikaptunk, ott azért ki lehet kapni, ez ben­ne van a játékban. Különösen azért, mert nagyon jó csapatok­tól szenvedtünk vereséget. En­nek ellenére ha valaki a dobo­gón akar végezni, akkor ha nem is győzni, de legalább pontokat illik elcsípni a ve- télytársaktól. Naményban évek óta komoly munka folyik, ők egyértelműen előttünk járnak. Demecser nagyon elkapta a rajtot, s mi még ekkor „nem álltunk össze”, míg az újfehér­tói meccset már említettem, nálunk ekkor még Szénay munkája éreztette a hatását. — A szezon végére viszont összekaptátok magatokat, és az utolsó hat mérkőzésen veretle­nek maradtatok. — A tizedik forduló volt szá­munkra a mélypont, mivel ott­hon ikszeltünk a Fehérgyar­mattal, s ekkor a vezetőség bi­zalma is megingott a csapat iránt. Utána szerencsére győz­tünk Nyírkárászon, és ez olyan lendületet adott a fiúknak, hogy sorba arattuk a győ­zelmeket. Ez amúgy várható is volt, hisz a végén azért már könnyebb meccsek következ­tek, ezek amolyan kötelező győzelmek voltak. — Babicz egész ősszel ki­tűnően védett, mégis húsz gólt kaptatok, ami az élbolyba tar­tozókhoz képest egy kicsit sok­nak tűnik. — Az az igazság, hogy ta­valy ilyenkor tíz—tizenöt gól­lal többet kaptunk, tehát azért bizonyos fejlődés, előrelépés megfigyelhető ezen a téren, s az is figyelemre méltó, hogy a második legtöbb gólt mi rúg­tuk. Ennek ellenére nekem is az a véleményem, hogy sok gólt kaptunk, tíz—tizenkét góllal meg kellett volna úszni ezt a szezont. A húsz kapott gól fe­lét két meccsen — Újfehértón és a Hardware ellenin — szed­tük össze, s a maradék tíz talá­lat tizenhárom találkozón azért nem rossz átlag. Valóban igaz, hogy a kapusunk jól védett ősszel, de sajnos a védelmünk­ben mindig volt olyan ember, aki összehozta az ellenfélnek a gólt. — Nézzük egyenként a játé­kosok őszi teljesítményét! — Nagyon kiemelkedőt sen­ki sem nyújtott, hisz minden­kinek voltak gyengébb mécs­eséi. Egyenletes teljesítményt is csak a kapusunk, Babicz Ta­más és Arezanov nyújtott, a többieknek elég hullámzó volt a játékuk. Voltak jó mérkőzései Berettyánnak, hisz a tíz gólja önmagáért beszél, s az idény második felére feljavult Kó­rász, Nyisztor, Illés és Rézmű­ves Laci is. Ha ez a négy játékos a sze­zon első.felében is így játszott volna, akkor lehet, hogy mi várnánk a tavaszt az első he­lyen. Volt olyan is, akitől töb­bet vártam, de összességében csalódást senki sem okozott. Számomra á legnagyobb gon­dot a játékosok hullámzó tel­jesítménye jelentette, mivel jó játék után egészen gyatra „pro­dukciókkal” is előrukkoltak néhányan. — Játékos-edzőként dolgo­zol a csapatnál. Hogy tudod ezt a két feladatot összeegyez­tetni? — A meccsek körülbelül fe­lén játszottam edzőként, a töb­bi találkozón a kispadról fi­gyeltem és irányítottam a tár­saimat. Mindenképpen elő­nyösebb ha az edző csak a munkájára koncentrál, és nem kell játszania. Engem viszont játékos-edzőnek szerződtettek, ezért elvárják tőlem, hogy a pályán is bizonyítsak, s bár ez nem könnyű, de eddig szeren­csére sikerült megoldani. — Állítólag irigylésre méltó anyagi háttérrel rendelkezik a kislétai csapat. Megfelel ez a valóságnak? — Igen, Kislétán az anyagi körülmények adottak a jó sze­repléshez, köszönhetően a sportkör elnökének Pénzes Sándornak, aki minden felté­telt biztosít a számunkra. Egye­dül a pályánk hagy kívánniva­lót maga után, sajnos elég rossz állapotban van. Emellett egy kicsit fájó az, hogy a jó szerep­lésünk ellenére is nagyon ke­vesen látogatnak ki a meccse­inkre. Hogy ennek mi az oka, azt nem tudom. — Milyen változások várha­tók a játékoskeretben? — Igazolni mindenképpen szeretnénk, mivel úgy néz ki, hogy Kórász és Kraszny is el­megy. Egy gólerős csatárra, egy jobb oldali középpályásra és egy beállósra lenne szüksé­günk. Ezenkívül kell egy tar­talékkapus is, mert Ancsák ab­bahagyta a játékot. — Mikor népesül be újra a kislétai focipálya? — A bajnokság után még egy hetet edzettünk, s azóta a szabadságukat töltik a játéko­sok. Január 15-én kezdjük a felkészülést, s február elejétől kilenc edzőmérkőzéssel készü­lünk a rajtra. Barczi Róbert A bíró, aki Mikulásnak öltözött „Ha én ezt a klubban elmesélem”— ugye jól ismert a mondás. Kalandok, különféle bonyadalmak mindenkivel megesnek, e nélkül unalmas lenne az élet. Csakúgy mint a futball. Sztorikban persze nincs hiány. De még mennyire, hogy nincs! Elég pusztán a játékvezetők körül legyesked- ni, ők aztán tudnak regélni. Hatan megtették. íme... „Hajói tudom, kétéves el­tiltás után a Nagyhalász— Kisléta mérkőzésen játszott újra Kardellás József. Nos, ezt a meccset volt szerencsém nekem vezetni, és még mie-- lőtt kimentünk volna a pályá­ra, a tekintélyes megjelenésű fiú odajött hozzám. Elbeszél­gettünk. ígérem, jó leszek — fogadkozott, ebben marad­tunk. Alighogy elkezdődött a küzdelem, Kardellás két sprintet kivágva meghúzó­dott, s intett: cserét kér. A hazaiak új embert hoztak be helyette, így mindössze ti­zenhat percig tartott közeli kapcsolatunk.” (Radványi Fe­renc) „Amikor megláttam a küldé­si értesítőben, hogy a Biri— Nagyhalász kilencven percet - kell kollégáimmal lehozni, arra gondoltam, ez bizony meleg lesz! A Biri csapata mindaddig valamennyi meccsét elvesztet­te, közönségének pedig ve­szett híre volt. De kellemesen csalódtam. Habár a házigazdák sokadszorra is kikaptak, ben­nünket nem bántottak a szur­kolók, a játékosokat annál in­kább. Békében jöttünk el, sen­ki nem reklamált az ítéletek miatt.” (Nagy János) „Még a tavaszi szezon utol­só fordulójában esett meg ve­lem az a történet, amely a mai napig élénken foglalkoztat. Az NB III kiesési rangadója, a BÉVSC—Encs bírájaként ke­rültem nehéz helyzetbe. Ehhez csak annyit, a meccs vesztese mindenképpen búcsúzott a baj­nokságtól, s az őszi randevú botrányba, verekedésbe ful­ladt. Az, hogy nem „csípte” egymást a két csapat, a druk­kerekről nem is szólva, enyhe kifejezés. Becslésem szerint legalább kétezer néző állta kö­rül a pályát, rendőr egy szál se, csak a hetvenéves rendező- bácsikák felügyeltek a rendre. Elképzelhető, mit éreztem. A miskolciak nyertek 3-2-re, eb­ben ludas volt az encsiek ka­puvédője, aki potyagólokkal vétette magát észre. O aztán a lefújás után rám támadt, elhor­dott mindennek, talán még a nyomdafesték is elpirulna köz­lendőjének stílusától. Persze mások is körbevettek, már azt fontolgattam, hogy én is leke­verek egy-két taslit, ha tovább lökdösnek. Erre végül nem ke­rült sor, valahogy bejutottunk az öltözőbe. Csak azt nem ér­tem, a rendőröket, akik kint to­porogtak a kapu előtt, miért nem engedték be?” (Szlomo- niczki István) „A III.Kerület—Hajdúnánás NB Il-es meccsre indultam, ám Budapesten eltévedtem. Szin­te bebarangoltam a fővárost, Óbuda helyett bejártam Újpes­tet, Angyalföldet, ki tudja hol fordultam meg... az istennek sem találtam a helyes utat. Az idő nagyon szorított, leintet­tem hát egy taxit, a kocsit kö­vetve — villamossíneken, fél­re eső zúgokon át — kacska­ringós utakon eljutottam a pá­lyához. Jótevőmnek bedobtam a pénzt az ablakon, azonban annyira sietnem kellett, hogy a visszajárót sem vártam meg. Húsz perccel a kezdés előtt es­tem be az öltözőbe, ahol mint kiderült: csaknem letettek ar­ról, hogy befutok, ezért már keresték, ki ugorhatna be pót­lásomra. Az ellenőr majd haját tépte az aggodalomtól. A mér­kőzés, hála a sorsnak gond nél­kül lejött.” (Hajdó Attila) ,, Az NB III Mátra-csoportjá- ban vezényeltük a Karcag— Monor összecsapást. A vendé­gek kapusa csodálatos mutat­ványokkal szórakoztatta a kö­zönséget, trükkjeivel minden­kit megnevettetve. Miközben csapata támadt, a szurkolók kö­vetelésére produkálta magát. Kisétált a tizenhatoson kívülre, s mintha csak a labdára vetőd­ne, jobbra-balra dobálta testét a levegőbe. Meg kell hagyni, akrobatákat megszégyenítően csinálta. A pálya tőszomszéd­ságában vándorcirkusz verte fel sátrát, tódult is a nép az előadásra, ám merem állíta­ni, ott sem láttak különbet. Mondogatták is egymásnak az emberek: minek a cirkusz, van itt bohóc “ (Mónus Ti­bor) „Kutya hideg fogadott Le­veleken, ahová Újfehértó ér­kezett a megyei első osztály utolsó fordulójában. Elszá­mítottam magam az időjárást illetően, hiszen reggel még oly szépen sütött a nap; en­nek bedőlve csupán a leg­szükségesebb holmit pakol­tam be a táskába. Mindezek után délre feltámadt a szél, repkedtek a mínuszok, én meg átkozódtam. Fáztam, vacogtam, ami kéznél volt, azt a bírói szerelés alá vettem. Úgy néztem ki, mint egy ki­bélelt Mikulás! Alig vártam a meccs végét, szabályosan bemenekültem az öltözőbe. (Kerezsi Antal) Koncz Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom