Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-19 / 297. szám
Kamarák 1995. december 19., kedd 9 A gazdasági kamarák egy éve Az 1994-ben napvilágot látott XVI. számú törvény lehetővé tette az iparágazatok kamarai egyesülését, így megszületett az agrár-, a kézműves-, illetve a kereskedelmi és iparkamara is. Az alapelképzelés szerint az állam a termelés- és piacszabályzási feladatokat az önszerveződésen alapuló közjogi testületek kezébe adja, így önmaga kivonul az gazdaság irányításából, csupán a működési és jogi keretfeltételeket teremti meg. Az alapfeltételek között szerepelt az első féléves működési lehetőségek finanszírozásának meghitelezése, adókedvezmény kilátásba helyezése, illetve irodahelyiségek átadása a kincstári vagyonból. Az 1995-ös esztendő gazdasági változási miatt az ígért adókedvezmények elmaradtak, az irodahelyiségek tulajdonlásának lehetőségét kedvezményes bérletté módosították, az anyagi segítségnyújtás hitelre, rövid lejáratú kölcsönre korlátozódott. Ez utóbbi miatt a tervezettnél korábban kellett érvényesíteni hatósági jogaik közül egyet: a tagdíjfizettetést, ami a még kiépítetlen szolgálatási rendszerük miatt jelentős elenállásba ütközött. Ezeken felül a belső problémáik magából a kamarai törvényből, annak a tagokra vonatkozó nem egyértelmű definiálásából adódtak. A szabályozás csupán körvonalazta a tagság hovatartozását. A kézműves- és az iparkamara vezetői végül is megegyeztek a kézművestevékenység és a kisipari jelleg meghatározásáról, az agrár- és az iparkamara nézetkülönbségét az élelmiszeripar hovatartozásáról pedig a kamarai törvény módosítása eldöntötte. UJ KELET mmmmmym Végletek között vergődő ágazat A kamarai törvény értelmében július 1-jétől megszűnt az eddig FM-irányítás és -felügyelet alatt álló falugazdász-hálózat, s párhuzamosan a kamara vette át a mezőgazdasági szektor felügyeletét, illetve kiépítette az agrárkamarai, 30 fős gazdajegyzői hálózatot. A megye mezőgazdaság termelékenysége az év elején a ’70-es évek közepének szintjén volt. Megszűntek a beruházások, közel 19 ezer részaránytulajdonos és több mint 21 ezer új földtulajdonos lépett színre. A jövedelmi helyzet megrendült. A megtermelt áru minősége romlott, s összességében majdnem 30 százalékkal alacsonyabb átlaghazamot termel// tek a gazdák. Az állatállomány közel 50 százalékkal csökkent. A termelésszerkezetváltás miatt a kétirányú információ- áramlás megszűnt, így vele együtt a termelés tudatos szervezése és koordinálása is. A gazdajegyzők első feladata ennek felélesztése volt. Az erőfeszítések ellenére, a még kialakulatlan termelés- szerkezet, a tervezési hiányosságok, illetve a föld kényszer- hasznosítása miatt a keleti régióban komoly, mintegy 30 ezer tonnás rozstúltermelési válság alakult ki, ami termelői tüntetéshez vezetett. A probléma súlyosbodott, amikor október elején átmeneti búzapiaci pánik alakult ki: korlátlan volt az exportengedélyek kiadása, ami újfent az elégtelen piaci információval magyarázható. Mindkét esetnek az eredménye az volt, hogy bebizonyosodott: a termelésszervezés kulcsa a tájékoztatás szükségessége. A gazdajegyzők munkájának eredményeképpen sikerült a megyei elemikárhelyzetet felmérni. A betakarított növények esetében mintegy 580 millió forint, a még lábon álló terményeknél a becsült csapáskár mintegy 6,4 milliárd forint volt. A kedvezőtlen termelőhelyi adottságú termőföld hasznosításához nyújtott állami támogatásokat több mint 33 ezren kérvényezték. Ezekre az AFI összesen 425 983 ezer forintos támogatást ítélt meg. A kiépülő termelésszervezési szolgáltatások miatt nő a kamara elfogadottsága, ami forintra váltva növekvő, pillanatnyilag több mint 35 százalékos tagdíj-hozzájárulási szándékot jelent. A tagsági körbe 2900 magán, illetve társas váltakozó tartozik. A szervezet munkáját segítve módosult ősszel a kamarai törvény, ugyanis bizonyos állami támogatások igénylését kamarai tagsághoz kötötte, illetve tisztázta a a mezőgazdasági kistermelő fogalmát.A mezogazdasag jövője A jövő évben az információk folyamatos, naprakész áramlása miatt egy informatikai rendszer kiépítését tervezi az agrárkamara, aminek a megvalósítását pályázati pénzből szeretnék elkezdeni 1996-ban. Ebbe a rendszerbe a kamarai tagokat, a gazdajegyzőket, a mezőgazdasági bizottságokat, a szakmai érdekvédelmi szervezeteket, az oktatási intézményeket és a szakhatósági szerveket kapcsolnák be olyan módon, hogy minden megyei hálózat ötsszekapcsolódna egymással. A jövő esztendőben minden olyan településen, ahol legalább tíz kamarai tag dolgozik, megkezdené munkáját a helyi piacszervezési problémákat kezelő és megoldó mezőgazdasági bizottság. Szeretné elérni az agrárkamara, hogy a gazdajegyzők által összeállított körzeti kistérségi projektek alapján már tudatosabban lehessen tervezni az elkövetkező évek termelését. Mindehhez az agrárkamara nélkülözhetetlennek tartja a tagok mind több, pontosabb informálását, mert a termelési, tenyésztési alapadatok nélkül lehetetlen szabályozni és előre tervezni az agrárpiac mechanizmusát, nem lehet a gazdálkodók érdekeit hatékonyan védeni. Bővülő nemzetközi kapcsolatok A kamarai törvény értelmében minden olyan vállalkozó a kereskedelmi és iparkamarába tartozik, aki a másik két közjogi testület működési területébe nem fér bele, illetve átfedésék esetén a bevételei nagyobb hányada kereskedelmi tevékenységből származik. így több mint 26 ezer vállalkozó alkotja a regisztrált taglétszámot. Az első évben a kamarai szervezet kiépítése és az anyagi bázis megtermtése volt az elsődleges cél. A kamara kezdettől fogva nagy hangsúlyt fektetett az érdekképviseletre: ez egyrészt gazdasági érdek- képviseletet, másrészt a korábbi nemzeti kamarai feladatatok továbbvitelét jelenti. A legfontosabb probléma az információáramlás megteremtése volt. Szeptembertől 25 ezer példányban megjelenik a kamarai havilap. A legfontosab piaci információktól kezdve a kamara bővülő szolgáltatásain keresztül az adónaptárig bezárólag naprakész információval látja el a tagokat. A tagság hovatartozásának pontatlanul definiált kérdésében hosszas tárgyalások után megegyezett a kereskedelmi és a kézműves kamara vezetősége. A mestervizsgáztatás kérdésében igazodva a nemzeti kamara irányelveihez, a kereskedelmi kamarához tartozó szakmákban a vizsgáztatás előkészítését, szervezését és a vizsgakövetelmények gondozását vállalták. Nemzetközi tapasztalat, hogy a gazdasági kapcsolatokat kamarákon keresztül bonyolítja le két ország. Az iparkamara ezt nem szabja feltételként partnerei részére, de például az ukrán társkamarával kötöttek egy ilyen értelmű szerződést. Az új kamarai igazgatás a vállalkozó érdekét képviseli. Figyelemmel kíséri, hogy a törvények, szabályzatok megfelelnek-e a vállalkozók érdekeinek. A szárnyait kiterjesztő szervezet A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kereskedelmi és Iparkamara vezetősége megállapította, jövőre a belföldi kapcsolatokhoz hasonlatosan a külföldi kamarákkal, nagykövetségekkel, kereskedelmi kirendeltségekkel is szükséges az együttműködést tovább fejleszteni. A kamara vezetősége állást foglalt a kapcsolatépítés alapvető elveiről. A közös vélemény szerint elsődleges szempontnak kell tekinteni a gazdasági, infrastrukturális fejlesz/* tésre, az informatikai ellátottságra, a tőkebevonásra, a marketingre irányuló együttműködés szélesítését. Az etikátlan piaci magatartás visszaszorítása és a probléma kezelhetősége miatt szorosabbá szándékoznak fűzni a munkakapcsolatot olyan szervezetekkel — például önkormányzatokkal, fogyasztóvédelmi szervezetekkel, pénzintézetekkel —, amelyek a tisztességes piaci magatartás megtartásáért fáradoznak. A felmerülő pluszköltségeket vállalva, az egész megyére kiterjedő hálózatot szeretne a kamara kiépíteni új, városi ki- rendeltségek létrehozásával. 15 nagyobb településen nyitnának kamarai szolgáltató irodákat. A tervek szerint Nyíregyházán, Kisvárdán, Csengerben, Mátészalkán és Nyírbátorban hoznának létre egy-egy körzeti központot. Az oldalt írta: Vitéz Péter Fotók: Bozsó Kati és Csonka Róbert Szavazati jogosítványt! A kézműveskamara legfontosabb feladata a folyamatos működési feltételek biztonságos megteremtése, illetve a tagság bizalmának megszerzése volt. Ennek eszköze a folyamatos párbeszéd és az igényekhez való alkalmazkodás volt — a nemzeti kamara célkitűzéseivel összhangban. Az építkezés első fázisában elkészült a szervezeti és működési szabályzat, a szakterületeket elkülönítették és felelősöket neveztek ki, például az üzleti és nemzetközi vagy az oktatási területekre. Megalapította a kamara az ügyfélszolgálati és regionális kirendelségeinek rendszerét. A társkamarákal felvették a kapcsolatot, s hosszú tárgyalások után közös megállapodásokat sikerült aláírniuk, például a tagi hovatartozásról, illetve a mestervizsgáztatás alapszabályairól. Együttműködési egyezményeket kötöttek az önkormányzatokkal, a hatósági és oktatási intézményekkel. A nemzetközi kapcsolat- építés során a kárpátaljai társkamarával építettek ki gyümölcsöző együttműködést. A kamara a tagjai érdekében képviseletet lát el a fejlesztési, illetve a munkaügyi tanácsban, a PRIMOM kuratóriumában és szakbizottságaiban. Az önkormányzati munkában mint megfigyelők vesznek részt a kamara munkatársai, de ezt csupán átmeneti jellegűnek tekinti a kamara vezetősége, mert szeretnének szavazati jogosítványt szerezni, hogy a tagság érdekében beleszólhassanak a meghozandó rendeletek tartalmába. A kézműveskamara bevételi oldalán javulás mutatkozott, mert a kezdeti 10—20 százalékos fizetési arány mára 30—40 százalékosra nőtt. A kézművesek kezdik elfogadni a kamara létét. Mesterek a harmadik évezrednek Az ÉT-tárgyalásokon nyilvánvalóvá vált, hogy a mikrogazdasági gondok enyhítése végett folyamatosan szigorító intézkedéseket tervez a kormány. A beruházások csökkentésével és a vásárlóerő visszafogásával olyan helyzetet teremtett, hogy a helyi iparosi megrendelések 15—20 százalékkal visszaestek. Már akkor is, de az idén még inkább érvényes az a hat pontban összefoglalt kisipart támogató javaslatterv, amit tavalyhoz hasonlóan idén is beterjeszt az IPOSZ: A kis jövedelmű vállalkozások részére átalányadózási rendszer bevezetése, illetve fenntartása kívánatos lenne. Fejlődőképes vállalkozások részére a „tartalékalap-számla” rendszer működésének engedélyezése serkentőleg hatna. Ezzel tőkeképzésre kapott volna lehetőséget a kézműiparos. A kis- és középvállalkozások számára a rövid és a hosszú távú projektek hitelforrási lehetőségei egyre szűkülnek. A Hitelgarancia Rt. koncentrált tőkeforrása mellett szükség lenne állami fedezetbiztosítással működő, önkéntes szerveződésű, nonprofit hitelgarancia-egyesületekre. A szakmunkástanuló-képzést a kisüzemekhez kellene telepíteni, mert lecsökkent az oktatóhelyek száma. Az anyagi ösztönzés, az adórendszerbe épített normatív eszközök biztosításával már most kiképezhetnék a harmadik évezred kezdetére a mestereket, szakmunkásokat. A foglalkoztatáspolitika új elemeivel ösztönözni kell az új munkahelyek létesítését, a kezdő szakmunkások foglalkoztatásának támogatását, így csökkenne a munkanélküliség, akár a gazdaságilag visszamaradott régiókban is.
