Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-02 / 283. szám

8 1995. december 2., szombat UJ KELET Nyolcán az asztal körül A frissen sülő kenyér illa­ta semmivel sem téveszthető össze, s mikor a lakásba lép­ve megcsapja az orromat, összefut a nyál a számban. Éva a konyhában serényke­dik. S ha nem is teknő felé görnyedve, de a gyúrótáb­lán dagasztja a tésztát. — Már több éves hagyo­mány nálunk, hogy magam sütöm a kenyeret. Üzletben csak akkor vásárolunk pék­árut, ha valami miatt nagyon kifutunk az időből, és nem tudok begyúmi néhány ada­got. Hetente egyszer szánom rá magam, de akkor annyit csinálok, hogy öt-hat napig ne legyen gondunk. Ami frissen nem fogy el, bekerül a fagyasztóba, és később a sütő csodálatosan friss árut varázsol belőle. — Hány tagú családnak kell meggyúrni a mindenna­pi kenyeret? — Esténként összesen nyolcán üljük körül az asz­talt. Három saját gyerekünk mellett még két állami gon­dozott baba felnevelését is magunkra vállaltuk. Kü­lönbséget soha nem teszünk köztük, édesanyámmal és férjemmel együtt egyfor­mán szeretjük őket. —A mai, elég nehéz világ­ban kevesen vállalkoznak arra, hogy öt éhes kis szájat tömjenek be. Mi volt a kész­tető erő? — Elsősorban talán az, hogy párommal mindketten egykeként nőttünk fel. Ma­gamról tudom, hogy hiába kaptam meg a maximális szeretetet szüleimtől, min­dig hiányzott egy velem egykorú társ, akivel meg­oszthattam volna féltett tit­kaimat, játékaimat. — Meséljen egy kicsit életükről, mindennapjaikról. — Én mondom magának, hogy hiába van meg minde­ne az embernek, ha gyere­kei nincsenek, semmit nem ér az egész. Nem mondom, hogy milliomosok voltunk, de a szüleim nem álltak rosszul. Becsülettel meg is dolgoztak minden forintért, fél év alatt felhúzták a há­zukat. Jómódunknak kö­szönhetően nem kellett érettségi után azonnal mun­kába állnom. Elvégeztem a főiskolát, így lett belőlem matematika—fizika szakos tanár. Itt, a községi iskolá­ban helyezkedtem el, ahol éppen abban az időben üre­sedett meg egy állás. Már két éve tanítottam, amikor meg­ismertem az uramat. A szom­széd faluban volt állatorvos, és ő járt át hozzánk is beol­tani a csirkéket, malacokat. Igencsak visszahúzódó fia­talember volt, nehezen mu­tatta ki érzelmeit. Nekem azért valahogy mégiscsak sike­rült belopnom magam a szívé­be. A szomszédban lakott egy nagyon kedves barátnőm, az ő esküvőjén ismerkedtünk meg. A barátnőm már régen látta, hogy nem vagyunk teljesen közömbösek egymásnak, s úgy szervezte meg az ülésrendet, hogy Áron pont szembe kerül­jön velem. Teltek a percek, az órák, s először csak mosolyog­tunk egymásra, majd felkért táncolni is. Sosem felejtem el, éppen egy lassú számot ját­szott a zenekar, amikor a par­kettára léptünk. Összesimulva keringtünk hosszú perceken át. Akkor már tudtam, hogy csak őt szeretném páromul. Hajnal­ban a házig kísért, s a kapuban még váltottunk néhány szót. Búcsúzóul megkérdezte, meg- látogathat-e, ha néha arra jár. Az alkalomra nem kellett so­káig várni, hiszen már másnap délután eljött. Bevitt a város­ba, ahol először moziba men­tünk, majd beültünk egy kis büfébe. Nagyon kellemesen telt az este. Édesanyáméknak is szimpatikus volt a doktor úr, s örültek egyre sűrűsödő láto­gatásainak. A rákövetkezendő évben már mi is megültük a la­kodalmat. Anyósomékhoz köl­töztünk, ámíg fel nem építet­tük az első kis házunkat. Eltelt már jó három év is, mire gyer­mekáldásra gondolhattunk. Következő karácsonykor szü­letett meg a lányunk, Nikolet­ta. Már az első pillanattól úgy terveztük, hogy végig gyesen maradok a babával. Ám Niki még kétéves is alig múlt, mi­kor megszületett Csaba. A pénz viszont a két gyerkőc mel­lett már nagyon kellett, s mi­vel most már édesanyámékhoz laktunk közelebb, ő vigyázott a gyerekekre, míg én adtam néhány órát naponta az iskolá­ban. Eltelt újabb két év, és szin­te óraműpontossággal megér­kezett Benedek. Míg a két na­gyobbik óvodában volt, édes­anyám vigyázott a pici babára. Szerencsére mindhárom gyere­kem nagyon nyugodt apróság volt, nem okoztak különösebb problémát. Kölcsönöket vet­tünk fel, s miután mindkét szülőnk pótolt valamennyit a pénzhez, a férjem megnyitotta magánrendelőjét. El sem kép­zeli, mekkora boldogság volt, amikor az első sikerek után mi lephettük meg apróságokkal családtagjainkat, és nem ők segítettek ki minket. Aztán, hosszú betegség után meghalt szegény édesapám. Anyukám egyre többet tartózkodott ná­lunk, és óriási segítséget nyúj­tott nekünk. Problémák merül­tek fel az én munkahelyem kö­rül is, és a férjem akkor java­solta, hogy maradjak itthon a gyerekekkel. Ekkor jött az öt­let, mi lenne, ha magunkhoz vennénk két gyereket az inté­zetből. Mielőtt beadtuk ké­relmünket, természetesen megvitattuk a dolgot a csa­lád többi tagjával is. Végül, tavaly májusban, egy más­fél éves szőke, kék szemű ikerpár került hozzánk. Édesanyjuk a kórházban hagyta őket, s azóta nem is adott életjelt magáról. A ki­csik elég rossz állapotban voltak, amikor hozzánk ke­rültek. A gyermekorvos szinte mindennapos vendég volt nálunk. Nagy-nagy sze- retetre és türelemre volt szükség, míg megtanultak kanállal enni, igazi kis em­berkék módjára tenni-ven- ni. Még csak nemrégiben mondták ki az első szava­kat, s mikor azt sírta Anikó, hogy „Deje, mamika”, könnybe lábadt a szemem. Saját gyerekeim, Szerencsé- v. re, nagyon megértők, s bár mindhárman tudják, hogy a kicsiket nem én szültem, megszokták és elfogadták ezt az állapotot. így most van egy kilenc- és két há­roméves lányunk, meg egy hét- és egy ötéves kisfiúnk. Már nem megyek vissza ta­nítani, itthon maradtam főállású anyaként. Ha este lefektetjük a gyerekeket és elcsendesedik a ház, leülök, és rendbe teszem a férjem könyvelését. Bár sok mun­kát kívánnak, rengeteg örö­met is adnak ezek a kis lur­kók. Mindegyik egy külön- | álló csoda, akit szeretni, dé­delgetni kell, akire haragud­ni lehet és akit megdorgá­lok néhanapján. Reggel, ha útnak indítom a csapatot, s csak a két kicsi marad ve- I lem. Délelőtt elvégzem a 1 házimunkát édesanyámmal | karöltve. Míg én takarítok, I ő a konyhában finomabbnál | finomabb falatokat süt-főz j az unokáknak. Ebéd előtt ii hazahozzuk Bénit az ovi- I ból, s étkezés után a három ] gyerek lepihen délután. I Négy óra körül jön haza a j két nagyobbik is, s miután 1 megtanultunk mindent, a f nagyszoba játszótérré ala- I kul át. Zsivaj és hatalmas I rendetlenség uralkodik égé- g szén vacsoráig. Utána jön a ] sorfürdetés — ahogy a fér- * jem nevezi —, majd ágyba bújik a kis család. Már alig várom a karácsonyt, ami számomra a legszebb ünnep a világon. Látni kellene az utolsó napokban gyerekeim lázas készülődését, s vala­mi megfoghatatlan élmény volt, amikor a két pici lány először látott karácsonyfát. Nem vagyok híve az elké- nyeztetéshez vezető gye­reknevelésnek, de beval­lom, az ünnepek alatt én is sokkal több mindent meg­engedek csemetéimnek. Kiskutyát szeretnék! (Nevelés) Amikor a kiskutya elhagyja az almot és megérkezik új ott­honába, hogy megkezdje az igazi tanulást, akkor maga a tulajdonos is sok új ismeret bir­tokába jut. Érdemes minden­nap megpróbálkozni valami kis csekélységgel, hiszen egy nyolchetes parányi szőrgom­bóc is képes már „beszélni”. Ha például röviddel az étkezés előtt felmutatunk némi enniva­lót, a kölyök minden bizonnyal fölugrik majd érte. Nézzünk mereven a szemébe, és kicsit izgatott hangon mondjuk ne­ki: beszélj! Higgyék el, elké­pesztő eredményeket lehet így elérni, de igen lényeges, hogy hangunkkal átvigyük az izgal­mat a kutyára. Mihelyst kis barátunk „megszólal”, azonnal jutalmazzuk. Lehet a „beszéd” egy boldog farkcsóválás vagy apró, izgatott kis nyüszítés. Fontos, hogy a gyakorlatot ak­kor végezzük, amikor senki nem zavar mindkét, nem vonja el a kutyus figyelmét, hisz egy ekkora apróság még nem képes hosszan koncentrálni. S hogy mi értelme ennek a játéknak? A későbbiekben a kutya ily módon kifejezést ad­hat szükségleteinek. Például, ha szomjasak, de üres a tál, vagy esetleg ki kell menniük. Min­denképpen fontos tehát a kom­munikáció. Az sem árt, ha az új kis jövevénnyel már a legele­jén tisztázzuk, ki az úr a háznál. Pattanásos arcbőrűek reggel éhgyomorra egy kis pohár, mézzel édesített limonádét igyanak. Nagyon jó házi gyógyszer! Fogínygyulladás ellen kiváló öblítőszer a zsá­lyatea, de még jobb, ha a be­gyulladt foghúst naponta többször is bedörzsöljük zsá­lyalevéllel. Ha a fürdővízbe néhány csepp babaolajat cse­pegtetünk, fürdés után a bőr sima, rugalmas és illatos lesz. Ha nincs már időnk a hajmo­sásra, de nem akarunk zsíros, összetapadt hajjal elmenni otthonról, vegyünk elő egy hajszárítót, alaposan fújjuk át vele a hajat. Természetesen az így felfrissített frizura csak néhány óráig tart. Ha tyúksze­münket naponta bekenjük ri­cinusolajjal, egy idő után annyira megpuhul, hogy fáj­dalommentesen és véglege­sen eltávolíthatjuk. Aki szereti a levendulailla­tot, maga is készíthet kölni­vizet. Fél liter tiszta alkohol­ba egy jó marék levendulát és egy ág rozmaringot kell ten­ni, s két hétig meleg helyen tartani. Utána leszűrjük, ki­sebb üvegekbe töltjük. Minél tovább áll, annál finomabb lesz az illata. Jó tanács, hogy ha szájrúzst vásárolunk, soha ne a kézfejünkön, hanem az ujjhegyen próbáljuk ki, mert a kézfejen más színt mutat, mint a szájon. Az ujjhegyen viszont megközelíti azt. Az arc púderozásához mindig friss vattacsomót használ­junk, és ezután dobjuk el, ugyanis a krémes, púderos vattán összegyűlnek a bakté­Egy nagyon egyszerű leckével ezt is foganatosíthatjuk az ál­latban. Szoktassuk rá a kölyköt, hogy „hátráljon”, amikor kinyit­juk az ajtót, vagyis lépjen né­hány lépést vissza. Valahány­szor ezt tesszük, lábunkat a blöki mellkasának téve toljuk vissza a kis igyekvőt, s parancsoljunk rá: hátrálj! Ha rögtön nem en­gedelmeskedne, kissé erélye­sebben lökjük meg, és ismétel­jük a parancsot. A lecke megta­nulása elősorban a következők miatt fontos: — A kutya számára világos­sá válik, ki a „vezér”. — Leszokik arról, hogy elő­rerohanjon és ezzel különféle veszélyeknek tegye ki magát. — Ha a későbbiekben ven­dég érkezik, nem ugrik neki, hanem „maradj” pozícióban várja meg további utasításun­kat. A „maradj” parancsszó begyakorlásának is rengeteg hasznát vehetjük később. Lét- fontosságú például akkor, ha autóval utazunk. Ha a kutya rögtön kiugrik, mihelyst meg­nyílnak az ajtók, könnyen ha­lálra gázolhatják. Hogy is kezdjünk neki a ta­nításnak? Az egészen zsenge korú kölykök is képesek vég­rehajtani a „kiskutya marad” parancsot, először csak né­hány percig, majd hétről hétre tovább. Tegyünk egy hosszú pórázt a kutyára (lehetőleg bőrt), majd ültessük le. Az „ül” vezényszót jól megnyomva, határozottan utasítsunk. Fon­riumok, amelyektől könnyen bőrfertőzést lehet kapni. Ha a körömlakk besűrűsödik, ne hígítsuk acetonnal, hanem tegyük egy vízzel telt edény­be, és lassan forraljuk fel a vi­zet. Ha langyosan kenjük fel a körömre a lakkot, tovább is fog tartani. Ne dobjuk el a pi­pereszappan-darabokat. A mosdó vagy a fürdőkád fölé szegezzünk egy vékony zsi­nórt a falra, ennek lecsüngő végére gyúrjuk fel labdafor­mára a szappanmaradékokat. Kéztisztításhoz nagyszerűen felhasználhatók. Az otthoni arcgőzfürdők az arcbőrt tisz­títják és vérbőséget okoznak. Vigyázzanak azok, akiknek száraz és értágulatokra hajla­mos a bőre. Ok nedves, meleg borogatásokat tegyenek fel. Mi mindenre van szükségünk az arcgőzfürdőhöz? Egy tál forró vízre, gyógyfű vekre és egy fürdőlepedőre. Hajunkat kössük hátra, arcunkat tisztít­suk meg lemosókrémmel. Utána tartsuk arcunkat a gőz fölé, és közben a fürdőlepedőt húzzuk fejünkre, hogy a gőz ne illanhasson el. Nem árt egy kis óvatosság. Ha szorítást érzünk, emeljük meg néhány­szor a lepedőt. A vizet külön­féle gyógyteákkal, például kamillával vagy hársfavirág­gal dúsíthatjuk. A gőzfürdő után arcunkat puha kendővel vagy papírtörlővel szárítsuk le. A zsíros bőrűek ezután könnyen eltávolíthatják a mitesszereket. Mossuk le a bőrt hideg vízzel, hogy a pó­rusok újra összehúzódjanak. Végül egy kevés krémet te­tős megjegyezni, hogy soha­sem szabad kérlelni a kutyát egy feladat végrehajtásánál. A „légy szíves, ülj le, drágasá­gom” cérnavékony hangon el­eresztve nem sok eredményt hoz. Tehát ha ül a kutyus, hát­ráljunk néhány lépést, ke­zünkben tartva a laza pórázt. Közben többször is ismételjük meg a kiadott parancsot, és szavainkat kézmozdulatokkal is kísérjük. (Előre kinyújtott karral tenyerünket fordítsuk a kis állat felé.) Várjunk néhány másodpercet, majd a kutyát hátulról megkerülve sétáljunk visz-sza. A gyakorlatok ne tartsanak túl sokáig, de addig ne is maradjanak abba, míg nem érünk el sikereket. (Álta­lában tíz perc elegendő.) Nem kell rögtön megdicsérni kis barátunkat, mihelyt vissza­érünk. Előbb számoljunk el magunkban háromig, hogy megtanulja, várnia kell, míg a parancsot feloldják. Semmi­képpen nem ugrálhat fel, ami­kor mellé érünk. Ezután ala­posan dicsérjük meg. Nem fon­tos minden esetben tárgyi ju­talmat adni. Bármilyen falat­kával felér egy kiadós simo- gatás vagy hancúrozás. Ennél a feladatnál, de egyiknél sem mindegy, milyen hangsúllyal adjuk ki a vezényszót. A ku­tyának hanglejtésünkből ki kell éreznie, hogy nincs más választása, mint engedelmes­kedni. (folytatjuk) gyünk az arcunkra, és ujja­inkkal finoman ütögessük be a bőrbe. Este, lefekvés előtt minden esetben távolítsuk el szempillánkról a festéket. Bő vízben áztatott gézlapocska a legalkalmasabb erre a célra, de krém is megfelelő, ha nem okoz kötőhártyagyulladást. A szempilla ápolásához hozzá­tartozik a rendszeres, ricinus­olajjal való kefélés is. A szem­pilla ezáltal tartós, selymes csillogást kap. Ha azt akarjuk, hogy ajkunk puha és rugal­mas maradjon, kenjük be este éjszakai krémmel vagy ajak- írral. Ha ezt elmulasztottuk, segít a házilag elkészíthető méztúrómaszk. Hetenként kétszer kenjük fel szánkra ezt a keveréket. Öt perc eltelté­vel az egészet eltávolíthat­juk. Újabb festéket csak ak­kor tegyünk az ajkunkra, ha az előzőt zsíros krémmel le­tisztítottuk. Ha érdes felüle­tű, repedezett tapintású a ke­zünk, akkor kézmosás után kenjük be glicerines krém­mel, mely igen jó hatású. Ha töredezik a körmünk, olíva­olajjal vagy glicerinnel ke­vert citromleves kézfürdőt al­kalmazzunk. Egész napi ülőmunka után, pihenéskor helyezzünk a fo­tel elé egy zsámolyt, és nyúj­tott lábszárral, kényelmes testhelyzetben olvasgassunk vágy nézzük a tévét. A hétvégi oldalakat Sikli Tímea szerkesztette Jó ha tudjuk... a testápolásról

Next

/
Oldalképek
Tartalom