Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-18 / 296. szám
UJ KELET Kézilabda 1995. december 18., hétfő 13 Kézilabda NB I Egyes posztokon cserék várhatók! Rácz Sándor nem elégedett a 8. hellyel... Fotó: liozsó Katalin A kézilabda az a sportág, ahol még decemberre is kijut a bajnoki meccsekből, sőt, a kupatalálkozókból is. Ha ezeknek már vége van, akkor tényleg itt az év vége. Nos, a Kárpát-Hús Nyíregyházi KC NB I-es férfi kézilabdacsapata is lejátszotta utolsó őszi mérkőzését, míg a kupában még egy összecsapás vár a fiúkra. Azonban ez már nem akadályozott meg bennünket abban, hogy Rácz Sándor vezetőedzővel készítsünk egy gyors mérleget az őszi szereplésről. —Hogyan is kezdődött, mikor vetted át újra a régi csapatod? — A felkészülés közepén megkerestek a klub vezetői, hogy vállaljam el újra a csapat szakmai munkáját. Nem sokat gondolkodtam, belevágtam ismét. A fizikai felkészítésen már túlvoltak a fiúk, a formába hozás következett — kezdte a beszélgetésünket az edző. — Mivel kezdted a munkát? — Amikor idejöttem, még nem tisztult le a játékoskeret. A régiek közül akkor már Boczák elment, és Janko- viccsal még folytak a tárgyalások, de végül ő is a távozás mellett döntött. Pedig utólag úgy érzem, mindkét emberre szükség lett volna. így a legfontosabb feladatom az volt, hogy az ittmaradt és az újonnan leigazolt kézilabdásokból mielőbb csapatot formáljak. — Sikerült-e a posztokra megtalálni a megfelelő embereket? — Volt egy külső gazdasági kényszer, ami meghatározta, hogy milyen szintű játékosokat tudunk igazolni. Bécsi leigazolása mindenképpen jó húzásnak bizonyult, rövid időn belül beépült a csapatba. Kapusposzton is sikerült egy igazolás, de Kenyeres Palinak, a klub anyagi helyzete miatt, a mai napig sincs meg a játékengedélye. Pedig nem kis veszélyt vállaltunk fel, amikor csak két bevethető kapussal, Szabóval és Lencséssel vágtunk neki a szezonnak. Ráadásul akkoriban Szabó hosszan tartó sérülésből épülgetett fel. Aztán Gabi maradt stabil ember, akit Lencsés jól kiegészített. A többi posztokra megvoltak az emberek. A széleken Kun és Szergyuk. Medve Robinak nem volt idegen a irányító szerepkör, bár az tény, hogy Jankovics jobb volt. De végül Tóvizivel együtt megoldották a feladatokat, sőt, a bal kettes posztot is. Aztán Dengi Szolnokon egy más játékrendszerben csak védekező feladatot látott el. Végül mi is hasonló védekezést alkalmaztunk, és egy hatosfal oszlopos tagja lett. Támadó szerepkörben is több lehetőséget kapott, de sovány eredményt produkált. Szakács velünk kezdte el a felkészülést, félidőre lett meg a játékengedélye, talán azért, mert olcsóbb volt. O a jövő embere, és lehetséges, hogy több játéklehetőséget kellett volna számára biztosítanom. — Milyen garnitúra állt össze szakmai szempontból? — Megmondom őszintén,, jobbat reméltem, bíztam abban, hogy Jankovics és Boczák marad. Reméltem, hogy a terhet több ember vállára tehetem. De végül kiderült, hogy 8—9 játékoson kívül nem volt több bevethető emberem. — Egyáltalán, ősszel milyen célt tűzött ki maga elé a csapat? — Az igazság az, hogy mást óhajtott a klub vezetése és mást a szponzorok. Nemigen egyeztettek a terveket illetően. Én azt szerettem volna, ha a korábbi .évek eredményes csapatmunkája megmaradt volna. Ezalatt azt értem, hogy az előző szezonban a nagycsapatok pontokat hagytak Nyíregyházán. Ez, sajnos, nem jött össze, bár mondtam a bajnokság előtt, hogy ne túlozzunk az eredményeket illetően, mert még forrásban van az új összetételű csapat. Ehhez hozzá kell tennem, hogy elég rossz sorrendben kaptuk az ellenfeleket. Nem magyarázkodni akarok, de ha fordítva zajlanak a találkozók — előbb a gyengébb és utána az erősebb csapatok —, akkor például egy nyert helyzetű, Elektromos elleni meccset biztosan nem bukunk el. Vagy a Szeged ellen is alakulhatott volna másképpen a végeredmény. Visszatérve a célkitűzésre. A szponzorok a kupában és a bajnokságban is előkelő helyre várták a csapatot. Ez már akkor irreálisnak tűnt. Aztán olyan hátterünk lett, hogy egyik percben biztonságban éreztük magunkat, majd másszor apát- lan-anyátlan árvák lettünk. Én azt mondom, most stabil középcsapat vagyunk, amelynek vannak előrelépési esélyei. Még felzárkózhatunk szorosan a nagycsapatok mögé. De ahhoz rendbe kell tenni az említett hátteret. — Ha jól következtetek, nem vagy elégedett a mostani nyolcadik helyezésetekkel. — Semmilyen szempontból nem vagyok elégedett. Ezt csak esetleg akkor tudom elfogadni, ha azt nézem, hogy milyen állapotok uralkodnak a csapat körül. De a szakma más. Nekünk itthon pontot kellett volna szereznünk az Elektromos ellen, és nagyon fáj a komlói és a solymári vereség. Emiatt nem vagyok elégedett. Valahogy a csapat játéka sem volt stabilnak mondható. Talán a legjobban Szolnokon játszottunk, és szakmailag másik értékes meccsünk itthon, a Pécs ellen volt. A többiben mindben voltak szélsőségek. Summázva: 3—4 pontot, sajnos, elhul- lajtottunk. — Nézzük, hogyan teljesítettek a játékosok... — Támadó szemszögből nézve, ha megvizsgáljuk az eredményes kapuralövéseket, akkor itt Uzejrovics van az első helyen, 29 lövésből 20 gólt lőtt (68 százalékos). Viszont itt figyelembe kell venni, hogy a beállóst ritkán tudták megjátszani a többiek. Utána Medve következik 55 százalékkal, majd Bécsi 54, Kun 52, Szergyuk 49 százalékot teljesített. Itt megjegyzem, hogy Medvénél ez jó hibaszázalék. Az átlövő Bécsinél is el tudom fogadni. Azonban nem vagyok elégedett a szélsőkkel. Például Szergyuk 124 kísérletből csak 61 gólt lőtt! Tóvizi következik a sorban 46, utána Déváid 39 és Dengi gólképessége 22 százalékot mutat. A házi góllövő listát Szergyuk vezeti 61 góllal, őt követi Bécsi 55-tel és harmadik Kun Laci 49 találattal. A további sorrend: Tóvizi 44, Medve 40, Uzejrovics 20, Déváid 13, Hel- 1 inger 7, Dengi és Varga 2-2 gól. Sajnos az elkövetett hibákat is Szergyuk vezeti, utána van a sorrendben Bécsi, Tóvizi, Kun, Medve... Ezenkívül van egy mindent ösz- szegző értékelés, amikor a játékosok egy-egy mérkőzésen egytől húszig kaptak pontot. Ebben Bécsi vezet, annak ellenére, hogy két könnyű hazai meccsen sérülés miatt nem játszott. Őt Uzejrovics követi, aki ezt az előkelő helyet főleg a védekezésével érdemelte ki, és harmadik Szabó Gabi, negyedik-ötödik helyen van Szergyuk és Medve, hatodik Tóvizi, hetedik Kun Laci. Ezt követően van egy leszakadás az előzőektől. Déváid, Lencsés, Dengi, Hellinger és Varga a további sorrend. Tehát az ősz játékosa minden szempontból Bécsi János. — Milyen adataid vannak még? — A legrohamosabban fejlődő játékosom Bécsi, pedig annak idején Debrecenből úgy engedték útjára, hogy „vigyétek, úgyis csak 2—3 gólt lő meccsenként”. Ezzel szemben az utóbbi időben 8—10 gólt lőtt. A legkiegyensúlyozottabb játékos Medve volt, kár, hogy a bajnokság elején kondicionális problémákkal és túlsúllyal küzdött. A legnagyobb csalódás számomra Kun Laci. Az előző évhez viszonyítva nagyon keveset segített a csapaton ősszel. Hasonlóan véleke- dek Szergyukról is, pedig egy jó Szergyukra szüksége van ennek a csapatnak. Megjegyzem még, hogy Tóvizi egy nagyon értékes és hasznos játékos, de tőle is többet vártam. A kapusokra visszatérve egy gondolatra: Szabó összességében — figyelembe véve, hogy sérülésből épült fel — stabil teljesítményt nyújtott. Lencsés talán a szezon vége felé idegileg elfáradt, ez azért is lehetett, mert neki is voltak szerződéskötéskor nézetkülönbségei a klub vezetőivel, ami meglátszott a játékán. Ezzel szemben szinte Lencsésnek köszönhető a szolnoki meccsünk, és nagyon jól védett a Hort ellen is. — Azt hiszem, alaposan ki- veséztük a játékosok teljesítményét. Mi a csapat további programja? — Mint ismert, szerdán kupavisszavágót játszunk Győrben. Ezzel a meccsel búcsúzunk az évtől, és azt hiszem, a kupától is. Pihenő következik január 6-áig, utána meg teljes erőbedobással készülünk a tavaszi szezonra, ami még télen, január 28-án elkezdődik. Az első mérkőzést hazai pályán játsszuk a Dunaferr ellen. — Terveztek új igazolásokat a szezon előtt? — Az tény, hogy jelenleg létszámban nem ideálisak az állapotok. Aztán meg kell említenem, hogy nincsenek olyan ifik, akik koptatnák a kispadot. Úgy érzem, amióta sportiskolás keretek között működik az* utánpótlás, csapatunk nemcsak szervezetileg, de szakmailag is elkülönült, így megfordult a fejünkben, hogy egyes posztokon cserét hajtunk végre, de minden a gazdasági háttér alakulásának a függvénye. — Mi a célkitűzés a bajnokság végére? — Ha minden rendben lesz, akkor a középmezőny felső részében kell befejeznünk a bajnokságot... Fullajtár A ndrás Aki a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtotta: Medve Róbert Az ősz játékosa: Bécsi János Fotó: Racskó Tibor
