Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-01 / 282. szám

UJ KELET Labdarúgás 1995. december 1., péntek 11 Csehi marad(?), Unchiás érkezik Friss hír az NYFC háza tá­járól, hogy az ősszel Nyír­bátorban szerepelt 18 éves Unchiás Demeter a megye- székhelyi együttes játékosa lett. A francia Nancy-nál is profiskodott jobb oldali védő — aki a Vasvári gimnázium negyedikes tanulója — főleg hosszú távon lehet erősítés a Nyíregyháza számára. Valószínű, hogy az Izra­elbe próbaidőre kiutazott 33 éves Csehi Tibor nem ma­rad az ottani másodosztályú együttesnél. „Kérője” nem tett bankgaranciát fizetési kötelezettségeiről az izrae­li szövetségnek, ezért való­színűleg továbbra is az NYFC játékosa lesz a kö­zéphátvéd. Kislétáé a három pont Mint azt hírül adtuk, a me­gyei első osztályú labdarúgó­bajnokság 14. fordulójában félbeszakadt a Kisléta—Le­velek mérkőzés. Röviddel a találkozó befejezése előtt 4-0-ás hazai vezetésnél a leveleki táborból kivált egy szurkoló, és tettleg bántal­mazta Dudás László partjel­zőt. A játékvezető természe­tesen menten beszüntette a további küzdelmet, az ügy részleteinek kibogozása a szövetség illetékeseire várt. Nos, a napokban megszüle­tett határozat szerint az össze­csapás három pontját — a pályán elért eredmény jóvá­hagyásával — a létaiak kap­ták. A döntés azt is tartalmaz­za, hogy mindkét csapat a ta­vaszi szezon két hazai mérkő­zésén — az egyesület költsé­gére — kiküldött szövetségi ellenőrt köteles fogadni. Ami a táblázaton történt módosítást érinti: győzel­mével a Kisléta a harmadik helyre ugrott, ezzel szemben a levelekiek maradtak tizen­negyedikek. Biriben nosztalgiáznak Vasárnap délután 13 órá­tól nosztalgia-futballmeccset játszanak Biriben. Az elmúlt években a különböző baj­nokságokban kitűnően szere­pelt biri együttes összegyűj­tötte régi játékosait, így újra láthatják a nézők Marti­nenkót, Vacsilját és a többi­eket. A mérkőzésen a Biri FC ellenfele Kiskőrös és vidéke válogatottja lesz. A vendé­gek között azok a focisták is szerepelnek, akik 1994-ben kivívták az első osztályba ju­tást. Futballgála Mátészalkán Jótékonysági futballgálát szervezett a mátészalkai Ro­tary Club és a szálkái öregfiúk csapata, mely esemény hely­színe a városi sportcsarnok lesz. A látványosnak ígérkező bemutató szombaton reggel kilenc órakor kezdődik. A meghívásnak eleget téve a 35 éven felüliek tornáján hat csa­pat jelezte részvételi szándé­kát, név szerint: Nagybánya, Békéscsaba, Heves megye Old Boys válogatottja, a Magyar Orvosválogatott, a Nyíregyhá­zi Ügyvédek és a Mátészalkai Öregfiúk. A programot gyer­mek-, továbbá serdülőmér­kőzések színesítik. A nemes szándékkal létre­jött — hagyományos — tor­na részvevői között sztárven­dégek is lesznek, így parkett­re lép Csuhay József {az egy­kori válogatott labdarúgó, ma az Eger edzője), Pásztor József (a Békéscsba meste­re), dr. Koch Róbert ( a Fe­rencváros hajdani középpá­lyása) és nem utolsósorban Bálán (a Steaua Bucurest BEK-győztes együttesének csillaga). A bevételt a hátrányos hely­zetű gyerekek javára ajánlják fel, a befolyt összeget Mi­kulás-ünnepi ajándékcsoma­gok vásárlására fordítják. Madridban nem nyughatnak A spanyol labdarúgásban járatosak tudják: az Atletico Madrid elnöke, Jesus Gil és a Real Madrid nemrégiben leköszönt első számú veze­tője, Ramon Mendoza igazán jó viszonyban volt, és ez így van ma is. Mendoza búcsúját köve­tően Gil módfelett dühös a madridi „társcsapatra”. Az Ajax Amsterdam elleni Baj­nokok Ligája-fiaskó (a leg­utóbbi, az ötödik fordulóban a hollandok a Bemabeu-sta- dionban nyertek 2-0-ra) után azt tanácsolta Gil: az új Real- elnök, Lorenzo Sanz miha­marább menessze az argen­tin vezetőedző Jorge Val- danót és a pályaedző Angel Cappát. Kritikáját fogalmazta meg Radomir Antic is. Az Atletico jelenlegi vezetőedzője — iga­zán tudhatja, milyen érzés az, amikor a Reáltól menesztik; lévén, vele ez megtörtént — úgy fogalmazott, hogy a Valdano—Cappa-kettős egy­fajta szégyent hozott az egész spanyol labdarúgásra, mert olyan taktikát játszatott a Reáliái az Ajax ellen, amiből csakis a bukás fakadhatott. Cappa elkövette azt a nagy hibát, hogy a minap leszö­gezte: az Atletico Madrid olyan stílust játszik, amely­ben mindössze 10 százalék a „szakma”, az igazi játék, 90 pedig a terméketlen szóra­koztatás. Ezt olvasván nem állhatta meg szó és válasz nélkül az Atletico argentin középpályása, Diego Sime­one. Arról nyilatkozott, elég nagy szégyen a Realra néz­ve az, hogy a 10 százalék szakmával előálló Atletico Madrid pillanatnyilag nagy pontelőnyt élvezve utasítja maga mögé a Real Madridot a bajnoki tabellán. Jorge Valdano van annyira okos és intelligens, hogy ebbe a szó­párbajba nem kapcsolódott bele. Gyarmati keservek Szalka: sokan jönnek, messzire mennek Nem veti szét a jókedv a fe­hérgyarmatiak portáját. Ennek oka visszavezethető a megyei első osztályú bajnokság vert mezőnyében végzett legénység őszi produkciójára, ám nem­csak emiatt dühöngenek arra­felé. Régi sérelmek keserítik dr. Katona Sándor klubelnök éle­tét. — Köztudott, hogy a nyáron legértékesebb játékosainktól váltunk meg. Pénzt azonban azóta sem láttunk, az értük járó összeggel a mai napig tartoz­nak klubunknak. Kosán Nyír- vasvárin keresztül szerződött Nyírbátorba, s miután kikötöt­tük, hogy amennyiben maga­sabb osztályba távozik, a vétel­ár bennünket illet: 118 ezer fo­rintra tartunk igényt, amit a bátoriaktól várunk. Eddig hiá­ba! Csakúgy, mint arra a 375 ezer forintra, amit a Rakamaz felejtett el kifizetni, miközben Kocsis és Varga már fél évet lehúzott náluk! A megyei lab­darúgó-szövetség fegyelmi bi­zottságának októberben kelt határozata járandóságunk tör­lesztésére szólította fel a két NB III-as csapatot, ám semmi nem történt. Nem értem, miért... Valahol elakadtak az ügyek! Elhihetik, nagy szükségünk lenne a pénzre, mivel minden­képpen benn akarunk maradni, de ehhez erősíteni kellene. — Hány játékosról volna szó? —Hatról. Főként csatárokkal szeretnénk feltölteni a keretet. Igyekszünk kapcsolatba lépni az NB Il-es gárdákkal, hátha ők hajlandók segíteni. — Fog-e fogyatkozni a lét­szám? — Ez idáig senki nem jelen­tette be távozási szándékát. El­lenben mindenki fogadkozik... De semmi nem biztos, vannak kellemetlen tapasztalataink ezt illetően. Azt még elmondha­tom, január 8-án kezdjük a fel­készülést, addig is teremtorná­kon veszünk részt. Koncz Tibor Rázós futam van a Máté­szalkai MTK mögött. A társa­ság roppant vérszegényen kez­dett a bajnokságban, megélt egy edzőváltást is, majd szép lassan elszakadt a veszélyes zónától, és a 10. helyen vert ta­nyát. Az együttes azóta már téli pihenőjét élvezi. — A bajnokság vége után még egy hétig dolgoztunk, ak­kor megtartottuk a záróvacsorát is — tudtuk meg Fehér Zsolt edzőtől. Most pihen a legény­ség, de nem fogunk teljesen mozgás nélkül maradni, hiszen teremtornákon indulunk majd — háromra is beneveztünk —, amelyeken hozzánk hasonló tudású csapatokkal mérkőzünk meg. A gárdából páran egyéb­ként az országos teremlabdarú­gó bajnokságban is részt vesz­nek. A jövő évben pedig Haj­dúszoboszlón edzőtáborozunk majd egy hétig. — Gondolom, tavasszal elő­re szeretnétek lépni a 10. hely­ről. Erősítési tervek? — Vannak, persze, vannak, azonban még semmi sem végle­ges! Egyelőre még szponzorokat keresünk, hogy terveinket meg tudjuk valósítani. Öt labdarúgót szeretnénk csapatunkba csábíta­ni, minden poszton erősíteni aka­runk. Ez alól csak a kapus poszt kivétel, hiszen Vagy Krisztián jól védett, ráadásul Nyírbátorból visszatér hozzánk Gere is. — Elárulhatjuk a csapato­kat, ahonnan az említett játé­kosok jönnek majd? — A harmadosztályú Kisvár- da, a megyei első osztályú Nyíregyházi Hardware és Újfe- hértó. — Krasznai és Kiszely? — Nevekről még nem be­szélnék. — Lesznek-e távozók? — Oláh Béla Dunántúlon keres magának csapatot, az NB II-ben szeretne futballozni. Papp Jani szintén messzire ment, elköltözött a Balatonhoz, az NB Ill-ben akarja folytatni. Csiky Nándor Tiszaszalkai valóság: Lenni vagy nem lenni? Hazaérkezett az Ajax Kalandos légiút után, 10 órás késéssel, csütörtökön reggel megérkezett Amszter­damba az Ajax Világ Kupa­győztes labdarúgócsapata. Is­mert, szerdán az orosz ható­ságok félreértés miatt nem engedték be az ország légte­rébe a csapatot szállító repü­lőgépet, így az kénytelen volt visszatérni Tokióba. Az Ajax a japán fővárosban a brazil Gremio ellen mérkőzött a Világ Kupáért, és végül ti­zenegyesekkel hódította el—- 1972 után másodszor — a trófeát. A váratlanul hosszú­ra nyúlt, 21 órás utazás miatt el kellett halasztani az Amsz­terdamban készülő ünnepsé­get, amelyet később rendez­nek meg. Kisebbfajta fieszta várható a városban, hiszen már az Ajax BEK-győzelmét is 250 ezer ember ünnepelte az utcákon. Megkongatták a vészharangot Tiszaszalkán! Mert van, ugye, egy megyei első osztályú labda­rúgócsapat. És egy kitartó edző. Na meg öltöző, szerelés, pálya, kellékek, miegyéb. Csak hát... Nincs vezetőség! Van-e csapat még egyáltalán? Hová forduljunk válaszért? Ke­restünk,- találtunk. Találtunk? — Megmondom őszintén, nem tudom, hogy most mi a helyzet futballügyben — szabad­kozott Lapos István polgármes­ter. — A régi vezetők már, új vezetők még nincsenek. így az információknak is híján vagyok. Az fix, ezt az állapotot meg kell szüntetni, meg kell keresni azo­kat a személyeket, akik vállalják a csapat működtetését. — Jól értem...? Az önkor­mányzati hivatal képtelen eltar­tani a helyi focistákat? — Anyagi források nélkül le­hetetlen dolgozni. A hivatal képtelen pénzt félretenni a sport­kör részére, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy segítsünk. Bár tudnánk... Itt már csak a szponzorok léphetnek, ez az egyetlen járható út. — Polgármester úr! Ón nem is oly rég aktívan kivette részét a tiszaszalkai futball irányításá­ból. Nem állna újból az élre? — Nem. Korábban is azért szálltam ki, mert már nem vol­tak eszközök a kezemben, ami­vel támogatni bírtam volna a csa­patot. Ilyen körülmények között nem akarok belevágni a feladat­ba. Mindenestere figyelem az események alakulását, akár mint közvetítő, aki koordinálja a kü­lönféle véleményeket. — A játékosok nem szökdös- nek? — Biztos, hogy lesznek, akik elhagyják a süllyedő hajót. De a helybéliekre számíthatunk! Rájuk eddig is az volt a jellem­ző, hogy beálltak a sorba, és tet­ték, amit tenniük kellett. Ők to­vábbra is Tiszaszalkán kívánnak maradni! Ők lehetnének a maj­dani csapat bázisa. Hiszem, hogy talpra lehet rángatni a tár­saságot, nem annyira gyenge a keret, mint ahogy azt az ered­mények mutatják. — Sokunkban felmerül, hogy a kialakult viszonyok miatt a megszűnés veszélye fenyeget, azaz máról holnapra eltűnik a szálkái gárda. —Én is úgy ítélem meg, hogy mindennek valós az esélye. így is lehet mondani. Az tény, ha nem érkezik külső segítség, ak­kor... K. T. Megyei II. osztály Fél gőzzel is veretlenül Nyírmeggyes a megyei II. osztályú bajnokság 2. számú, Erimpex csoportjának őszi bajnoka. Az eredményességüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a bajnokság egyetlen veretlen együtteseként kezdhetik az tavaszi szezont. Eresei Péterrel, a csapat vezetőségi tagjával beszélgettünk a gárda sikerének titkairól, a ki nem használt lehetőségekről, a jövő évi tervekről. — Lehet, hogy első helyen végzett a csapat — sűrítette véleményét egy mondatba Eresei úr —, de a futballisták az 50 százalékát sem nyújtot­ták annak a teljesítménynek, amire valójában képesek lenné­nek. De ilyen a bajnokság, így is meg lehetett nyerni. A veret­lenség nem feltétlenül jelenti azt is, hogy mindenkor szép játékképet produkál az együt­tes. Erre az utóbbi időben csu­pán kétszer volt példa: a Túr- ricse elleni összecsapáson és a Szabad Föld Kupa tavalyi döntőjében. Ezek a meccsek szemet gyögyörködtetők vol­tak, a játékosok a maximumot hozták ki magukból. Ez nyír- meggyesi sajátosság. Minél nagyobb a mérkőzés tétje, an­nál jobban felpörögnek a játé­kosok, és véleményem szerint ilyenkor olyan tempót diktál­nak, hogy magasabb osztályok­ban is méltón helyt tudnának állni. Az őszi szezonban a leg­egyenletesebb játékkal Szlávik hátvéd örvendeztette meg a közönséget. Szelihov center — annak ellenére, hogy az egyik legtöbb gólt szerző játékosunk — viszont nem az előzetes vá­rakozásoknak megfelelően sze­repelt, sokkal magasabb tudás­sal rendelkezik, mint azt mutat­ta. Az utolsó forduló után össze­ültünk a játékosokkal megbe­szélni a jövőnket. Közösen megállapítottuk, hogy a csapat komplett, egész, egységes és egyet akar. A csapaton belül személyi, emberi ellentétek szerencsére nincsenek, csupán néha vannak szakmai vitáink, Eresei Péter de azok az együttes javát szol­gálják. így pillanatnyilag játé­kosigazolásokkal nem foglal­kozunk, mert senki sem jelez­te, hogy esetleg máshol szeret­ne tovább játszani. Jelentkezők akadnak, de velük kapcsolat­ban várunk, mert februárig még sok időnk van gondolkodni. Amennyiben a tavaszi idény­ben is sikerül megtartanunk az elsőségünket, akkor a megyei I. osztályba való feljutáshoz hosszútávon biztosított a csapat szakmai, emberi és anyagi hát­tere. A megfelelő szerepléshez nélkülözhetetlen utánpótláscsa­pattal külön edző foglalkozik. Folyamatosan átvesszük a leg­tehetségesebbeket, már ősszel is négy ifit szerepeltettünk a nagycsapatban. Februártól elkezdődnek az alapozások. A holt szezonban Nyírmeggyes nem nevezett be semmilyen teremlabdarúgó­bajnokságba, mert félünk kulcsembereink esetleges sérü­léseitől. A vezetőség több csa­pattag kérésének tett eleget, engedélyezte, hogy szerepelje­nek más települések gárdáiban a teremfocikupákon. A legkellemesebb élményem a Túrricse elleni összecsapás volt, mert ott a futballisták va­lós képességeiket mutatták. A Nyírbéltek és a Vaja elleni mérkőzést viszont gyorsan sze­retném elfelejteni — bár nem kaptunk ki egyik alkalommal sem, de legalább 50 helyzetet kihagytunk. —vip—

Next

/
Oldalképek
Tartalom