Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-09 / 289. szám
UJ KELET i Interjú 1995. december 9., szombat 5 9 Hogy érzi magát egy esztendővel azután, hogy elfoglalta ezt a széket? — Köszönöm, jól, csak meglehetősen fáradt vagyok. Az alacsony, élénk tekintetű asszony hátradől a székében és sóhajt egyet. A pillanatnyi lazítás után ismét koncentrál, szinte hallom a halk kattanást, ahogy újra „élesre tölt”. Felvette azt a fordulatot, amiben egy jó éve él a polgármester. 9 Erre a székre annak idején négyen pályáztak Nyíregyházán. Közülük hárman ma együtt dolgoznak itt, a polgármesteri hivatalban. Ön polgármester, az akkori második helyezett, dr. Fazekas János a városi jegyző, a hamadik, Felberman Endre pedig alpolgármester. Sajátos felállás. Hogy ment a közös munka az eltelt év során? — Nem mondanék igazat, ha azt állítanám, hogy minden tökéletesen ment, hogy nem voltak konfliktusaink. Ám a vitáink döntő többségének semmi köze nem volt ehhez a valóban sajátságos felálláshoz, vagyis ahhoz, hogy ők is polgármesterjelöltek voltak. Szakmai, olykor emberi, stílusbeli és más hasonló okok miatt keletkezett feszültség. Azt viszont gyorsan le kell szögeznem: a munka alapjában véve rendben ment és megy. Tudunk együtt dolgozni! 9 Fazekas János jegyzővel egyébként is különlegesnek nevezhető a kapcsolata, hiszen a törvény rendelkezése szerint ő a polgármesteri hivatal feje, míg ön a városi ön- kormányzaté. Hogyan működik a munkamegosztás? — Vitákkal, kisebb „csatákkal”, véleménykülönbségekkel és -egyeztetésekkel. De működik! A hivatalt sokkal kevésbé viselte meg ez a váltás, mint az 1990-es. A munkatársak nem éreztek olyan mértékű bizalmatlanságot a képviselők részéről, mint annak előtte, a rendszerváltozás idején, s ez megmutatkozik a munkájukban is! Ami pedig a jegyző úr és az én munkamegosztásomat illeti, nem titok, hogy koncepcionális különbség van kettőnk felfogása között. Ő annak a híve, hogy a hivatal egységes egész, úgy is kell kezelni minden szempontból. Én amellett volnék, hogy a hivatal egyes részei, szakterületei sok tekintetben önállók legyenek — hatáskörben, felelősségben egyaránt. 9 Ki döntheti el a vitát? — Csakis mi ketten. Az a helyzet ugyanis, hogy a polgármesteri hivatalért a jegyző úr teljes felelősséget visel, én viszont, mint a város választott vezetője az egész önkormányzati munkáért vagyok felelős, s abba természetesen a hivatal is beletartozik... Nekünk kettőnknek kell tehát egyeztetni az álláspontunkat, megtalálni a közös nevezőt. Szerintem erre megvan minden esély. Hozzá kell tenni: teljesen egyetértünk abban, hogy a hivatal ne legyen a rossz értelemben vett Hivatal, hanem a polgárokat szolgáló, sőt, kiszolgáló szervezet! Készül a Városháza főbejárati aulája, ahol kulturált módon lehet fogadni és tájékoztatni a városlakót, de része ennek szerintem még az is, hogy a díszteremben jövőre házasságkötések is lesznek... Az is lényeges: a hivatal munkatársainak jó része olyan felkészítésen vett vagy vesz részt, ahol például azt is „megtanulták”, miképp lehet kedvesen nemet mondaEgy éve a nyíregyházi polgármesteri székben: Csabai Lászlóné A város értékei gyarapodnak Csabai Lászlóné Fotó: Bozsó ni vagy éppen hogyan kell az esetleges anyagi segítség mellé egy kis lelki segítséget adni a rászorulónak, ha éppen arra van szüksége... 91994 decemberében felállt egy új önkormányzati testület, tagjainak többsége újoncként tett esküt, csak kisebb része volt előzőleg is képviselő. Milyennek tartja a képviselő-testületet? — Eleinte a döntések egy részénél az érzelmek befolyása, a tapasztalatok hiánya erősen érződött. Sokan nem voltak tisztában lehetőségeikkel sem, a korlátokkal sem. Ma sem lehet persze kijelenteni, hogy tökéletes testület, de sokkal tudatosabb, sokkal felkészültebb minden tagja. 9 Öt évvel ezelőtt hatalmas lelkesedéssel vetette magát mindenki a közéletbe, az első testület tagjai teli voltak hévvel... — így igaz. S ennek megvoltak az előnyei is a hátrányai mellett. A második testület már konszolidáltabb, ugyanakkor anyagilag nehezebb helyzetben állt a város élére. A lelkesedés talán nem volt kisebb, de más jellegű. S azt kellett látniuk, látnunk, hogy ott tornyosul előttünk a sok munka, a sok megoldandó, ránk „hagyományozott” probléma. S itt bizony elkelt volna a tapasztalat. De nem érdemes erről többet beszélni, mert túl vagyunk rajta. Mára „belejött” a testület, gördülékenyebbé vált a munka. Azzal együtt, hogy olykor hibázunk is, időnként kapkodunk... De azt hiszem, a nagy döntéseink között, amit eddig hoztunk, nincs olyan, amit meg kellene bánnunk. 9 Pedig voltak komoly döntéseik. F-kategóriás ügyek, óvodák és iskolák átvilágítása pedagógus-elbocsátásokkal, Törpe utca, Metropol, azaz: Uniterv-ügy, aztán a Sóstó... — Amiket említett, azok valóban nehéz döntéseket igényeltek, de nem egy kategóriába tartoznak. Az F-kategóriás perek bíróságon kívüli rendezése például kifejezetten pozitív döntés volt szerintem, amivel az előző önkormányzat nem birkózott meg. Ehhez hasonló az oktatási intézmények vezetőinek jogosan járó pótlékok ügye, melyben nemrég ugyancsak megegyezés született. Az is igaz viszont, hogy ezek a városnak idén mintegy 300 milliójába kerültek, ami nagyon sok pénz! De nem cipeljük tovább, nincsenek a város ellen perek százai, mint egy évvel ezelőtt! Az intézményi átvilágításokra szükség volt, szerintem a lehető leghumánusabban zajlott le a vizsgálatsorozat, és a döntéseink sem voltak „kegyetlenek”. Sajnos, valóban sor került elbocsátásokra is, de nem tehettünk mást. Kétszáz- milliós megtakarítást jelent a városnak mindez 1996-ban, mivel akkor érződik majd a hatása. Ami az úgynevezett Uniterv- ügyet illeti — nos, ez valóban súlyos döntés elé állította a városvezetést. Nagyon nehezen szántuk magunkat a lépésre, de végül is megtettük, bár tudtuk, hogy nincs igazán jó megoldás. A rossz és a még rosszabb között választhattunk. Igyekeztünk a lehető legkisebb veszteséggel megoldani a problémát, ami elé egy sor rossz szerződés miatt kerültünk. 9 Hogy áll ma a Törpe utcai építkezés és a Metropol üzletház ügye? — A Törpe utcán egy kivétellel mindenkivel megállapodott az Uni- terv Rt. és az ön- kormányzat, ha nem is mindenki megelégedésére. Ha befejeződnek az építkezések, egy kellemes, barátságos negyede lesz a városnak. A Metropol üzletháznak immár egyedüli tulajdonosa a város, s mint látható, épül, emelkedik. Nem vagyunk még a végén, de nagyon bízom abban, hogy pár év múlva már csak az jut az eszébe bárkinek is a Metro- polról, hogy az a város szívének, a szép Kossuth térnek az egyik ékessége. 9 Ha nem is hasonlók a körülmények, de ugyancsak foglalkoztatja a várost a Sóstó ügye. A Sóstó szíve pusztulóban... — ... volt. Reményeink szerint ennek vége, hamarosan elkezdődhet a megújulás. 9 Nem lesz olcsó mulatság. — Nem, de meggyőződésem — és ebben immár a képviselő- testület többsége osztozik —, hogy az a 75 millió forint, amit a tervek szerint a jövő év közepéig kifizetünk Kínál Jánosnak, akitől megvesszük a volt fürdőépületet meg a Svájci-lakot, nem kidobott pénz. Hasznot nem hozó vagyonunk eladásából származik a bevétel, amit e célra fordítunk, azaz hasznot hozó vagyonra. A Krúdy Szálló és a víztorony a termálkúttal egy későbbi lépés, addig is használatba vehetjük. Tehát remélem, hogy a jövő nyáron már újra ott ülhetnek a sóstói teraszon a nyíregyháziak és az ide látogatók. A lényeg az: ezzel a vagyonnal komoly anyagi lehetőségek nyílnak meg Sóstó fejlődéséhez — pályázatok, állami támogatások stb. A megye és a város által közösen alapított Sóstó Fejlesztési Rt. munkájához nagy reményeket fűzök! 9 Lehet, a beszélgetés elején kellett volna kérdezni, de most teszem: mire a legbüszkébb az eltelt egy évből? — Több dologra is. Tisztább, ápoltabb lett a város. Értékeink nem fogynak, hanem gyarapodnak minden anyagi és egyéb gond ellenére: gondolok itt művészeti együtteseink sikereire, a színvonalas színházi életre, a sport terén a kitűnően sikerült ifjúsági atlétikai Eb-re vagy éppen Feri Attilára, világbajnokságaira... Az értékek közé sorolom a Bujtost, ahol végre elindul valami, s remélem, a változás gyors és szembetűnő lesz. Javult a városban a közbiztonság, ami alapvető érdeme Illés Kálmán rendőrkapitánynak és a város rendőreinek. Igaz, itt volt egy kritikus helyzet Illés Kálmán és más vezetők távozásával, de remélem, az új kapitány révén visszazökken a régi kerékvágásba a munka, s a közbiztonság tovább javul. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy egy sor olyan koncepció született meg 1995-ben, ami a város sorsára kihatással lehet az elkövetkező években. 9 A rosszmájúak úgy mondják: koncepció már van bőven... — Én biztos vagyok abban, hogy ezek nem az íróasztalnak készültek! Az első évben vagyunk, ezekkel kívántuk megalapozni a munkánkat. Elkészült a négyéves programunk, megvan az idegenforgalmi és a környezetvédelmi koncepciónk és cselekvési tervünk. A sport és a kultúra, az ifjúságpolitika területén is átfogó program született, ide sorolandó a bujtosi fejlesztési terv, külterületeink helyzetének átfogó vizsgálata, a temetőink rendezésére készült hároméves program, a többlépcsős lakáshoz jutáshoz készült tervezet. Én úgy fogalmaznék: koncepció, program már van, tehát a teendőink jelentős részének irányait kijelöltük, munkára fel! Persze, úgy, hogy még el kell készülnie a városi általános közlekedési és tömegközlekedési koncepciónak, az energia-felhasználási programunkat felül kell vizsgálni, az oktatás helyzetét áttekinteni, ha megszülettek az ide vágó törvények. S ami igen lényeges feladat: a városi vagyongazdálkodást áttekinthető, egységes rendszerbe kell foglalnunk! Nagy gond volt eddig az egységes vagyonkataszter hiánya, ezt végre sikerült megoldani! 9 Mekkora Nyíregyháza vagyona? — Legalább harmincmilliárd forintra rúg — könyv szerinti értéken. 9 Ilyen gazdag a város? — Ebben benne van a Városházától az iskolákon, a föld alatti távhővezetékeken át a bérlakásokig nagyon sok min den. Nem vagyunk nagyon gazdagok, ám ha okosan bánunk a vagyonúnkkal, gyarapodhatunk. 9 Okosan bánnak vele? Az utóbbi években vagyonvesztésről hallani. — Ez igaz. Az önkormányzati bérlakások eladásával kezdődött a vagyonvesztés, pontosabban azzal, hogy az ebből befolyt pénzt nem más vagyonba fektette a város, hanem felélte, a működésére használta fel. Ugyanez elmondható más vagyontárgyak, ingatlanok eladásáról is. Ezt a folyamatot meg kell végre állítani. Tudom, hogy nem a jövő év a legjobb időszak erre, hiszen igen nehéz körülmények között kell gazdálkodnunk, ám ha lehetséges, fel kell hagyni ezzel a gyakorlattal! Van viszont egy olyan területe is ennek, amiről keveset beszélünk. A városközpontban vannak olyan épületek, amik fekvésük miatt igen értékesek. Eddig nem hasznosíthattuk ezeket, többnyire romlottak, pusztultak, lakóik voltak, akik önmagukra sem fordítottak gondot, nemhogy a házra. Nos, idén több ilyen épületet felszabadítottunk azzal, hogy a lakókat másutt helyeztük el. így lényegében az addig holt tőkének számító ingatlant elevenné tettük, benne vagy a helyén értékes létesítmények jöhetnek létre. Gazdagodik a város. A teljesség igénye nélkül hadd soroljak néhány tényt. Befejeztük a Zrínyi gimnázium új diákotthonát, átadtuk az építészetileg is igen értékes és szép Zeneiskolát, a város számos területen közműveket építettünk. A yároslakók is sok-sok helyen gazdagították a várost szebbnél szebb épületekkel, mint például a Tavasz, a Sólyom vagy a Kígyó utcai lakásépítésekkel. De ide sorolhatom azokat az erőfeszítéseket is, amiket sok utca lakói tettek, amikor összefogással, anyagiakkal segítették elő, hogy fejlődjön utcájuk infrastruktúrája... 9 Érintsünk egy fájó pontot is: a szegénységet!.... — Az előbb pozitív dolgokról beszéltünk, ami öröm, mert van miről beszélni. Ám sajnos, bőven van baj is. Sok-sok keserű percet szerez nekem, hogy nem tudtunk előbbre lépni a növekvő szegénység elleni küzdelemben, hogy a 600 millió forint, amit segélyekre kiosztottunk, csak csepp a tengerben, hogy el sem kezdtük a bérlakás-felújítási programot, hogy tovább nőtt a közüzemi díjakat fizetni nem bírók serege, s mi nemigen találunk megoldást erre, hogy a munkanélküliség rendkívül magas a városban... 9 Hol a kiút? — Csodatévő, villámgyors megoldást természetesen nem tudok mondani, ha lenne ilyen, már megtettem volna. Vallom viszont: bár nem törvényszabta feladata az önkormányzatnak a munkahelyteremtés, ebben közre kell működnie, amennyire csak tud! Segítenie kell a maga eszközeivel, kedvezményeket kell adni, koordinálni, támogatni minden erre irányuló törekvést! A segélyekre kiadott százmilliók ugyanis önmagukban nem oldanak meg semmit, eltűnnek, feloldódnak a fekete hétköznapokban. Ha nincs elegendő munkahely, ha nincs önálló jövedelme a városlakónak, hanem segélyre vár nap mint nap — akkor nincs vége az alagútnak. 9 Milyen esélyei vannak a városnak? — Ki kell használnunk a meglévő értékeinket, előnyeinket. Ismert, hogy a szolgáltatási ágazat rohamosan nő világszerte. Ha például fejlődhetne az idegenforgalmunk — amiben döntő lehet a Sóstó fejlesztése! -—, akkor ez munkahelyeket jelenthet. Ha a tervezett ipari park kialakítása elkezdődne, munkahelyek születnének. E téren egyébként ígéretes tárgyalásokra van kilátás. Nyíregyháza földrajzi helyzete sajátos, közel van az ukrán és a román határ. Ebből is profitálhatunk előbb-utóbb. Ahogy az autópálya közeledik felénk, úgy fényesedhetnek a reményeink is... 9 Mi lesz 1996-ban? — Nehéz év lesz. A gondjaink nem csökkenni, hanem sokasodni fognak, ezt már most látni. A pénzünk nem lesz több, mint idén volt, sőt... A legfontosabb, hogy a város működjön, ne kopjon, ne romoljon, s ha pici léptekkel is, de legyen valami kis fejlődés. Amit eddig olvashattak, több mint egyórányi beszélgetés kivonata, rövidítve, sűrítve. Ütött „mazsolázva”. Egy óra elteltével sincs nyoma a kezdeti fáradtságnak, a sokak által ismert elevenségével magyaráz Csabai Lászlóné. Tűnődve pillantok a szoba hátsó falán függő nagy festményre. A Kossuth teret ábrázolja, valamikor a húszas években készülhetett, még kicsik a mára megvénült gesztenyefák, ott gurul a villamos. A Városháza mit sem változott. Vajon az akkori polgármester milyen gondokkal kelt és feküdt, milyen örömök örvendeztették meg? — merül fel bennem egy villanásra. Akkor is ilyen feszített tempót kívánt a város vezetése? Aztán visszazökkenek, és folytatjuk. 9 Nem kis esemény volt, hogy lemondott a parlamenti mandátumáról. Nem bánta meg? — Nem. Fontosnak érzem ma is azt a pár hónapot, amit kettős minőségemben éltem meg. Kapcsolatok, információk, ismeretségek az országos vezetésben, a minisztériumokban — nem mellékes. Azt viszont ma is sajnálom, hogy az első hetekben, hónapokban nem voltam itthon eleget! Semmiképp sem tudtam volna tovább csinálni, akkor sem, ha nem ígérem meg, hogy lemondok, ha polgármesterré választanak — egyszerűen nem lehetett úgy beosztani az időmet, hogy mindenre jusson elegendő. Ami különösen hiányzott: a napi, közvetlen kapcsolat a városlakókkal, a városbeli közösségekkel. Ezt rendkívül fontosnak tartom! ... De azért... néha-néha hiányzik, megvallom. Az egy másik, nagyon izgalmas világ. 9 A Kossuth téren áll a nagy karácsonyfa. Milyen ajándékot látna alatta legszívesebben Nyíregyháza város számára? — Egy nagy borítékot, amiben egy komoly, nagy cég biztos ígérete van arra, hogy beruház a városban és új munkahelyek százait-ezreit teremti meg! 9 És önmagának milyen ajándékot szeretne? Elnéz mellettem, nagyon távoli a pont, ahová irányul a tekintete. Szomorkás kicsit a hangja, s mintha ismét megle- gyintené a fáradtság. — Néhány olyan napot, amit kizárólag a családommal tölt- hetek... Hallgatunk egy sort, összecsukom a mappámat. 9 Akkor délután a fotósunk eljönne és... — Szó sem lehet róla! —- vág a szavamba igazi villámló asszonyi tekintettel. — Ma délután készülök fodrászhoz! Holnap jöhet! Z. GY.
