Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-08 / 288. szám
UJ KELET Labdarúgás 1995. december 8., péntek 11 Csak 11 ezer jegy Ritka futbailcsemege kínál szórakozást jövő szerdán. A liverpooli Anfield Road-on lévő stadionban a jövő nyári angliai Európa- bajnoki döntőbe jutásért mérkőzik egymással Hollandia és Írország nemzeti válogatottja. E két futballcsapat a selejtezők csoportmásodikjai sorában nem tudta rosszabb mutatói révén megjárni az egyenes utat a 16 közé, így most „re- petálniuk" kell. Az írek bizonyosan némileg élvezhetik a szigetországi környezet adta előnyöket, hiszen a „szomszédból” jönnek, arról nem is beszélve, hogy szövetségi kapitányuk, Jackie Charlton angol. Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) illetékeseihez befutott jegyigénylések tanúsága szerint több drukker üldögél majd a lelátón-a „zöld szigetről”, hiszen 22 ezer ír nézőtéri támogató juthat hivatalosan tiketthez. A hollandokat 16.300 belépő illette volna meg, ám a Holland Labdarúgó Szövetség hivatalosan közölte: csak 11 ezer jegyre tartanak igényt a „narancsmezesek”. A tét hát jelentős, a győztes ott lehet az 1996. június 8. és 30. közötti kontinensbajnoki fináléban. Kovács és a vasváriak is? Ismert, hogy a Tiszavas vári Alkaloida labdarógó együttese három játékosát — Ber- náthot, Sinkát, Rékasit—felajánlotta a Sényő FC-nek«A sényőiek a kővetkezőképpen vélekednek a lehetőségről: —Üdvözöljük a Tiszavas- vári ajánlatát élni szeretnénk az alkalommal — taglalta Lajsz Miklós, a Sényő FC ügyvezető elnöke. — Az elnökségnek meg kell beszélnie az ügyet és a vasvári vezetőkkel is szeretnénk tárgyalni, hogy tájékozódjunk a feltételekről. Mindenesetre egy héten belül elválik, miként alakul az ügy.-Érkezik-e Kovács Balmazújvárosból? —Valószínű, hogy igen. Ez természetesen még nem végleges, hiszen nem szeretnénk megfontolatlanul új játékosokat hozni. Göncz: a dobogó elérhető Havas, de kellemes nap- sü- téses délelőtt, az NYFC labdarúgói a Bujtosi Szabadidő Csarnokból — edzésről — szálin- góznak ha- zafelé, ki erre, ki arra. Göncz Bertalannal éppen szem- be találkozók. A bal oldali középpályás nem panasz- kodhat, mind a 15 fordulóban számított rá Tóth János vezetőedző, és két- szer eredményes is volt. — Jól vagyok — újságolja a 26 éves játékos —, már csak azért is, mert az őszzel sikerült játszanom minden meccsen. — Elégedett vagy a teljesítményeddel ? — Nem teljesen, hozhattam volna többet is. Úgy érzem, közepesen játszottam, de hál’ istennek biztos csapattag lettem. — Mennyivel lehetett volna jobb az őszi hatodik hely? — Kis szerencsével előrébb — a második, harmadik helyen — is végezhettünk volna.-— Tavasszal mire számítasz? — Szerintem a csapat fejlődőképes, fiatalok vagyunk, nagyobbat fogunk előrelépni, mint most az ősszel. Egy jó téli felkészüléssel — remélem, nem fogok megsérülni — az első három hely elérhető. — Mi a programod mostanában a levezetés után? —Kispályán focizunk Fehér- gyarmaton, elsőként jutottunk túl a selejtezőn, 17-0-ás gólaránnyal. Rajtam kívül Kör mos Miki, Kiss Gyuri és Sira Pisti szerepel a Gyorsbüfé nevű csapatunkban. A következő alkalommal a magyar válogatottal találkozunk, megtiszteltetés lesz ellenük futballozni. Egyébként a jövő héten a Karácsony Kupán is indulunk. esik Megyei II. osztály Feljebb, egyre magasabbra... A 2. számú, Erimpex csoport őszi hajrájában a Túrricse együttese az egész szezon alatt egyenletes teljesítményt produkálva, egy sorsdöntő — de elbukott — nyírmeggyesi mérkőzés után minimális pontkülönbséggel szorult vissza a tabella második helyére. A bajnokságban az eredményeiket a 11 győztes mérkőzés, a második legtöbb rúgott (43), a harmadik legkevesebb kapott (8) gól fémjelzi. Lengyel Jánossal, az egyesület vezetőségi tagjával beszélgettünk a sikerekről és a tavaszi várakozásokról. — Fokozatosan jutott a csapat egyre feljebb és feljebb a múlt év óta a megyei III. osztályból indulva — mondta Lengyel János —, és az idei ősz megadta a végső lökést. Az eredeti elképzelést, hogy a középmezőny tetején végezzen a gárda, alaposan túlteljesítették a futballisták: négypontos hátránnyal a második helyen várhatjuk az első tavaszi sípszót. Sajnos, az első helyezést véglegesen eldöntő nyírmeggyesi mérkőzésen az ellenfél felülmúlta önmagát. A Túrricse nyílt stratégiával játszott, amit okosan kihasználtak a meggyesiek, és annak ellenére, hogy a közönség mindkét féltől nagyszerű küzdelmet kapott ajándékul — elvesztettük a meccset. A második csalódásunk a jánkmajtisi összecsapás volt, amikor szinte minden játokosunk betlizett, nagyságrenddel a képességeik alatt produkáltak. Ezektől eltekintve az együttes egységesen teljesített. Különösebben senkit sem lehet kiemelni a játékosok közűi, mert csapatmunkában születtek a diadalok, de a vereségek is. Mérkőzésenként 18 fős játékoskeret áll a rendelkezésünkre, ami egyben az előnyünk, de a hátrányunk is. Nyolc település futballistáiból áll össze a csapat, így az edzéseken 80— 85 százalékuk tud megjelenni. A meccsek alatt 3-4 embert még a kispadra sincs lehetőségünk leültetni. A bőség zavarával küzdünk, mert csak a legjobbak lépnek pályára — viszont a tartalékosok is képzettek, csak ritkábban érezhetik testközelből a „puskaporszagot” . Bármely'bajnokságban is szerepeltünk, mindig az volt a cél, hogy a közönségünket kiszolgáljuk. Amennyiben a tavaszi forduló végén első helyen végzünk, úgy vállaljuk a magasabb osztály kihívását. Ennek az anyagi fedezete biztosított. Az utánpótlás ifiben hosszútávú tartalékok rejtőznek, hiszen most is elsők lettek a bajnokságukban, minden kapott góljukra héttel válaszoltak. Egy-egy félidőt már 5-6 fiatal végig tudná játszani, 2-3 ifi futballista viszont az egész 90 percet kibírná tüdővel, ésszel és szívvel. A tavaszi alapozást a bajnokság előtt három héttel kezdjük el, hogy kialakuljon a labdaéhség a játékosokban. A holtszezonban a fehérgyarmati Alkaloida és a Karácsony Teremlabdarúgó Kupába neveztünk be, egyébként minden kedden és csütörtökön a túrricsei iskolában tömegsport jellegű hatalmas derbik vannak. Egyébként pihennek a játékosok. A legkellemesebb élménynyel az idegenben játszott olcsvai és nagyecsedi mérkőzések ajándékoztak meg, mert mindkét alkalommal a szó legnemesebb értelmében élt, együtt lélegzett és játszott a gárda. Viszont a vasvári nyögve-nyelős meccset és a jánki csapást mihamarabb szeretném elfelejteni. —vip— Kozma József telve ambíciókkal ... avagy a Kicsi” visszatért Akárcsak tizenöt évvel ezelőtt. Filigrán termet, a frizura is — Mikor először toppan a régi, talán az arcvonásai keményedtek. Egy deka súlyfelesleg nincs rajta. Egy város imádta, imádják ma is. Megváltó! Talán igen. A Baktalórántháza harmadik vonalbeli együttesének új edzője. Kozma József. A „Kicsi”. — Eltelt egy kis idő, míg magamban meghánytam-vetet- tem a dolgokat, és, eleget téve a felkérésnek, elvállaltam a munkát. Azt is elárulom, érlelődött már bennem a gondolat, hogy előbb-utóbb rám kerül a sor, azaz átveszem a baktai csapat edzéseinek irányítását. — Önt az elmúlt években csend vette körül. Távol maradt a pályáktól, a háttérbe húzódott. — A hős korszak végét 1992 jelentette, amikor szakítottam a Nyíregyházával, s eljöttem a Szpariból. Alacsonyabb szinten futballoztam tovább, tehát nem vonultam nyugdíjba, ’92-ben még aktív játékos voltam Bak- talórántházán. Innentől kedzve valóban hanyagoltam a labdarúgást, még a pálya környékén sem jártam. A sajtón, a televízión keresztül nyomon követtem az eseményeket, mindenről tudtam. Nyártól aztán újra kilátogattam a meccsekre, nem hiányoztam a lelátóról. —A hírek szerint nehezen adta be derekát. Mi adta a végső lökést, hogy mégiscsak igent mondjon? — Elsősorban a vezetők, így Kormány Béla elnök és a polgármester úr győzködtek, hogy köztük a helyem. Másodsorban a játékosok kerestek meg, akik jól emlékezhettek rám, mert jó néhányukkal még egy csapatban szerepeltem. Ez a történet lényege. — Többek szerint darázsfészekbe nyúlt, amikor elfogadta a baktaiak ajánlatát. Nem fél a bukástól? — Nem. Úgy érzem, a játékosok mellém fognak állni, ahpgy eddig is jól kijöttem velük. Bízom a saját erőmben, bízom a vezetőkben, abban, hogy a megbeszélteknek korrekt módon érvényt szereznek, s nem avatkoznak bele a szakmai munkába. Kérem őket, hogy a rájuk háruló feladatokat kivétel nélkül oldják meg, persze ugyanezt vonatkoztatom magamra is. — Azért piszkálódtam, mert Kozma József közkedvelt ember, akiért nemcsak Baktaló- rántházán, hanem távolábbi vidékeken is rajonganak. A hosszú évek alatt kialakított image forog kockán. —Hál’ Istennek népszerűségem töretlen, a mai napig nagy szeretetnek örvendek. Éppen ezért esett nehezemre dönteni, mivel sokat veszíthetek a bolton. De már túljutottam a rágó- dáson, itt vagyok, hát csinálom... — Mennyire fontos Önnek a hírnév megőrzése? — Jó érzés, ha kedvesek az emberhez, ettől feldobódom. Az életmódommal, régebben a pályán való viselkedésemmel nem adtam okot a támadásra. Ám különösebben nem izgat a dolog... A fiaim előtt sem dicsekedtem soha játékosmúltammal, a kicsik csak mostanában bújják az újságokat, nézegetik, hogy apjuk valamikor az NB I-ben focizott. — Ott volt a mérkőzéseken. Miként látja, hol szúrta el az őszi szezont a Baktalórántháza? — Ebbe hadd ne bonyolódjak bele. A régiekről vagy jót vagy semmit. Erről legyen elég ennyi. be az öltözőbe, mire hívja majd fel a játékosok figyelmét? —Azt tanultam hajdani mesteremtől, Temesvári Miklóstól: az edző kérése szent, azt végre kell hajtani! Ebből kiindulva, hasonlóról álmodozom Baktán is. A továbbiakban tarthatatlan az az állapot, hogy három rúgott góllal is vesztesen kullogjunk le a küzdőtérről. Ilyen nincs. Ezt nem tudom elképzelni. A látványos játék az eredmény rovására ment, mindazonáltal a látvány semmit nem ér eredmény nélkül! Az is szörnyű, hogy 41 sárga s számtalan piros lapot szedett össze a csapat, ez ránk soha nem volt jellemző. Az első fordulóban hat játékost kényszerülök nélkülözni eltiltás miatt! Ennek a folyamatnak a lezárását akarom „forszírozni”. — Mit lehet kicsiholni ebből a társaságból? — Biztosra veszem, hogy a jelenleginél két-három hellyel előrébb végzünk. Mivel tetemes a hátrányunk, többet nem ígérhetek. A hátsó sorok stabilitását kell megteremteni, ha már képesek leszünk elhárítani a gólveszélyt, jöhet a csatárjáték finomítása. — Kikristályosodtak már az erősítési tervek? —Természetesen vannak kiszemeltjeim. Az elnök úrral történt egyeztetéskor abban maradtunk, hogy egyelőre tegyük le a voksot a rendelkezésre álló keret mellett. Azonban kevés az a tizenhat felnőtt játékos, akik a baktai csapatot alkotják, ráadásul nincs tartalékkapus. Szükség lenne két-három új fiúra, de ha az anyagi lehetőségek behatároltak, erre a magra vár a javítás... Koncz Tibor „A sors közbeszólt” A jól végzett munka (első hely...) megnyugtató érzésével vonulhatott szünidőre a demecseri alakulat. Az újonc gárda futballistái a lehető legtöbbet hozták ki magukból, így persze dukál az elismerés. Az egyesület elnökét, Fáky Lászlót hivatalában értük utol... — Csütörtökön végleg befejeztük erre az évre. Az utolsó forduló óta eltelt időben heti kétszer tornateremben edzett a társaság, amúgy levezető jelleggel. A hét végétől teljes pihenőt irányoztunk elő, a játékosok jól megérdemelt szabadságukat tölthetik. — Eszerint nem is „kispályázik” a gárda? — Nézze, idegfeszítő sorozat van mögöttünk, jobbnak véltük, ha kikapcsolódnak a srácok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy megtiltanánk a különböző tornákon való részvételt. Egyáltalán nem, ki-ki saját maga dönthet, hogy lazára veszi a figurát, vagy focizik valamelyik csapatban. — A háttérben történt-e valami érdekes? — Attól függ, kinek mi az érdekes. Szombaton sportbál lesz Demecserben, a Kinizsi rendezésében. Vendégművészként Zoltán Erika lép fel, továbbá lesz tombolasorsolás, miegyéb... A nyereményeket a futballisták húzzák, lehet tehát izgulni. —Azt meg sem kérdezem, hogy elégedettek-e az együttes teljesítményével, inkább afelől faggatóznék: lesz NB III-as csapata De- mecsernek? —Eredetileg nem terveztük be a feljutást, ám a sors közbeszólt.... hál’ istennek. A csapat kimamagasló eredményei miatt kényszerpályára kerültünk, most már felfelé kacsintgatunk. — Úgy tudjuk, a szponzorok köre is bővült. —Való igaz. A kipattant hírekből ismert, hogy a lottó ötös gazdája demecseri lakos. Nos, tőle érkezett segítség, ő is támogatja a csapatot. Erre mondom azt, hogy így bátran nézhetünk előre. — Van olyan labdarúgó, aki elkívánkozik a keretből? — A vasárnapi ünnepi edéden a fiúknak szegeztem ugyanezt a kérdést, és semmi. Senki nem értesített arról, hogy elvágyódna. Nálunk megbecsülésnek örvendenek a futballisták, ennek alighanem marasztaló hatása van. — Érkezik erősítés? — Öt játékossal vagyunk tárgyalásban, hogy ebből aztán mi realizálódik, azt egyelőre ne bolygassuk. Nem titok, mindannyian csatárok. Szándékaink szerint két labdarúgót akarunk igazolni, de lehet, hogy három lesz belőle. Miért is? Ónodit tíz, Molnárt két mérkőzésre tiltották el, márpedig támadók nélkül nem állhatunk ki. Koncz Tibor
