Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-21 / 273. szám

Kultúra 1995. november 21., kedd * Uj bélyegek Erzsébet-napra A Magyar Posta no­vember 16-án egy speci­ális (szelvényes) posta­bélyeget bocsát ki //. Endre magyar király lányáról, Arpádházi Szt. Erzsébetről (1207— 1231) és a király déd­unokájáról, Portugáliai Szt. Erzsébetről (1271— 1336). Az asszonyi életszent­ség örök modelljei ők, akik a tevékeny önfeláldozás addig is­mert határait meghaladták, s ezzel az egyház karitatív tevé­kenységének is új utakat nyi­tottak. Mindkettőjük házassága — igen fiatalon — politikai meg­fontolások alapján jött létre. A magyar királylányt Thüringia tartomány grófjának fiához, míg másodfokú unokahúgát Déneshez, Portugália királyá­hoz adták férjhez. Árpádházi Szt. Erzsébet fia­talon, húszéves korában, négy gyermekkel özvegy lett. Hőn szeretett férje halála után ön­szántából elvonult az udvarból gyermekeivel, de a Magyaror­szágra való visszatérés helyett Eisenachba, majd Mertburgba vonult vissza, és egészen a sze­gényeknek szentelte életét. Kórházalapítással, betegek ápolásával, elesettek megsegí­tésével foglalkozott. A bélyeg témája, a leprás megfürdetése a kortársak szemében is legjob­ban reprezentálja a cselekvő szeretetet, s az utókkorra néz­ve is méltán foglalja össze Er­zsébet jelentőségét. Huszon­négy éves korában halt meg, és már négy év múlva szentté avatta őt IX. Gergely pápa. Portugáliai Szt. Erzsébet egész életében követni próbál­ta névadója példáját. Tizenkét éves volt, amikor férjhez adták. Két gyermekük született. Er­zsébetet házasságában rendkí­vül sok lelki szenvedés érte, de mindvégig hűsé­ges maradt kicsapongó férjéhez. Nem engedte át másoknak a férje halálos ágya melletti szolgálatot. A szelvény e mindent megbocsátó szeretet áb­rázolásával állít emléket Portugália e jeles király­néjának. Özvegyen maradva teljesen az irgalmasság cseleke­deteinek szentelte életét. Va­gyonát szétosztotta a szegények és a kolostorok között. 1336. július 4-én halt meg; VIII. Or­bán pápa 1626-ban avatta szentté. A speciális — nyolc bélye­get tartalmazó — kisív for­májában megjelenő szelvé­nyes postabélyeg Kertész Dániel grafikusművész terve alapján, 62 500 kisívben, az Állami Nyomda Rt.-ben ké­szült. A bélyeg és szelvény per- forálási mérete 25,34x40 mm. Az álló formátumú kis­ív vágási mérete 143,4x190 mm. (i-gy) Vajai kiállítás Majoros Zoltán festőművész alkotásaiból rendezett kiállítást a Vay Adám Múzeum és Baráti Köre a múzeum földszinti könyvtártermében. Fotó: Dojcsák Sztárok szálkái színpadon Minden bizonnyal az évad egyik legjobb előadását te­kinthetik meg a mátészalkai és környékbeli színházkedve­lők november 25-én a szálkái művelődési központban. A tatabányai Jászai Mari Szín­ház vendégjátékaként két elő­adásban — 17 és 20 órai kez­dettel — bemutatják a Hal négyesben című zenés vígjá­tékot. A három Heckendorf kisasszony: Sarolta, Cecília és Klementina jól jövedelme­ző sörgyárat örököl az apjá­tól, és — mint minden eszten­dőben — ez évben is nyaral­ni indulnak. Kísérőjük az inas, aki húsz esztendeje szol­gál a házban, illetve a — már nehi éppen bakfiskorú — höl­gyeknél, egyéb ügyekben „kü- lön-külön” is. A testvérek, per­sze, mit sem tudnak arról, hogy Rudolf éppen a másiknál teszi a szépet. így egyenként csinos kis örökséget helyeztek kilátás­ba inasuknak e „munkakörén kívüli teendőkért”. A megfá­radt Rudolf már-már egészsé­gét félti e kimerítő tevékeny­ségben: legszívesebben elutaz­na, hogy új életet kezdjen, eh­hez azonban pénzre van szük­sége. Kér, később jövetel, vé­gül fenyegetőzik, majd arra a következtetésre jut: élő ember­től örökölni nemigen lehet... Nagyszerű szórakozást ígér a darab cselekménye mellett a szereposztás is: a három kis­asszony szerepében Felföldi Anikót, Moór Mariannát és Bencze Ilonát láthatjuk. A szolga szerepét Harsányi Gá­bor alakítja. Az öt órától kez­dődő előadásra bérletszünetet hirdettek a szervezők, így erre jegyek még válthatók, míg este nyolc órától a Csortos- bérlet tulajdonosai tekinthetik meg az igazi színházi cse­megét. A bérletes előadásra — korlátozott számban — szintén lehet jegyeket vál­tani. Szamosi István UJ KELET Új magyar könyvkiadó „Számítunk a vidéki értelmiségre” Néhány, könyvkiadásban jártas, több évtizedes szakmai tapasztalattal rendelkező „reál­idealista” úgy döntött, hogy létesít egy új magyar könyv­kiadót. Bővebb információt Békés Tamástól, a kiadó ügy­vezető igazgatójától kaptunk. — Kérem, igazgató úr, mondjon néhány szót először önmagáról! — Évtizedek óta dolgozom a könyvkiadó szakmában. Én vol­tam az, aki újra életre hívtam például a Cserépfalvy Kiadót is. — Kikkel kezdett bele ebbe az új vállalkozásba ? — Egy bankár barátom fog­lalkozik a pénzügyekkel, magam pedig a szakmai kérdésekben te­vékenykedem. Néhány nagyon is neves lektorral és szerkesztő­vel állunk munkakapcsolatban. — Mi a kiadó neve, és me­lyek a konkrét céljai? — Nomen est omen. A név kötelez, ezért választottam a Polgár Kiadó elnevezést. Azt hiszem, mindennél többet mond, ha megfelelünk válasz­tott nevünk valódi tartalmának. — Hallhatnánk erről bőveb­ben? — Célunk a polgári igények kielégítése a polgári jó ízlésnek megfelelő stílusban, a polgár­ság pénztárcájának megfelelő árakon. Mind alkotói, mind ol­vasói szempontból a polgársá­got kívánjuk képviselni. Számí­tunk a vidék értelmiségére! — Klasszikus polgári műve­ket is készülnek kiadni? — Természetesen. A jövő év második felében egy ilyen soro­zatot kívánunk útjára bocsátani. — Pontosan mikor alakult a kiadó? — Négy hónappal ezelőtt. — Csak magyar tőke áll a tevékenységük mögött? — Igen. Kizárólag. — Ez az önállóságon kívül bizonyos színvonalbeli garan­ciát is jelent? — Nem én mondtam... — Milyen kiadvánnyal lép­nek először a könyvpiacra? — Barbara Bell San Pedro című könyvével. Röviden any­nyit a regényről, hogy elké­pesztő — szinte Rejtő Jenő-i- humorral íródott. Maga a szerző mint ember is nagyon izgalmas egyéniség, jelenleg például nyolc huskyval edz, mert részt akar venni a szán­húzóvilágbajnokságon... — Mi lesz a következő mű? — Egy angol szerzőnek a Gestapóról írott dokumentatív kiadványa, amit rengeteg feke­te-fehér képpel illusztrált. A könyvnek két érdekessége is van. Ez az első olyan, a Gesta­póról írott könyv, amit a jelen­legi német hadügyminisztérium — mint számára megfelelőt— elismert, másrészt az sem min­dennapos dolog, hogy egyszer­re öt nyelven jelentetjük meg, Németországban, Lengyelor­szágban, Horvátországban, Szerbiában és Magyarországon. —Bírják-e majd a versenyt a külföldi mamutkiadókkal? — Ha a céljainkhoz tartjuk magunkat, akkor igen. Már­pedig az a szándékunk. Palotai Megjelent a Szabolcs-szatmár-beregi Szemle Harminc éve ír a megyéről Ünnepi számot jelentetett meg megyénk társadalmi, gaz­dasági és művelődési folyóira­ta abból az alkalomból, hogy három évtizede folyamatosan jelen van a megye életében. A minden hivalkodást mellőző ünnepi számban olyan tanul­mányokat ad közre, amelyeket maguk a szemle szerkesztői ír­tak, mintegy bizonyítva, nem csupán válogatni tudnak, ma­guk is jeles művelői szakterü­letüknek. Ezek mellett külön rovat tartalmazza az ómagyar Halotti Beszéd keletkezésének 800. évfordulóján tartott nyel­vészeti konferencia előadásait. A kor történetét Kristó Gyula szegedi történész professzor vázolja. Ezután Szathmári Ist­ván azt vizsgálja, mennyire volt élő nyelvi, azaz mennyire hatott a maga korában a Halotti Be­széd szövege a prédikáció hall­gatójára. a kor egyszerű embe­rére. Az ősszöveg elemzését két, huszadik századi vers bemuta- tásaköveti. E\őbb Gáspári Lász­ló Kosztolányi Dezső híres ver­sét vizsgálja és veti egybe gon­dolatait a nyolcadtól évszázad­dal korábbi alkotáséval, majd Jánosi Zoltán Bella István újabb keletű, ugyancsak Halotti be­széd című versét veszi az irodal­mi elemzés nagyító üvege alá. A rovatot Margócsy József emlékező írása zárja Lőrincze Lajos életművéről, a kiváló nyelvművelő születésének 80. évfordulója kapcsán. A következő fejezettől jönnek a szemle szerkesztőinek saját ta­nulmányai. Elsőnek maga a főszerkesztő, Mező András ad szemelvényt fő kutatási terüle­téről, a középkori eredetű ma­gyar helységnevek igen szerte­ágazó és gazdag világából. Ezt követi egy néhány éve vitát ka­vart előadás Szentmihály (Tisza- vasvári) megalapításáról. Ünnep­séget rendeztek ugyanis 1992- ben, azon feltételezett okból, hogy 700 éve említették volna először a települést korabeli ok­mányokban. Németh Péter most alapos bizonyítékait tárja elénk annak, hogy a vélt említés nem a mai Tiszavasvárira, hanem egy Nyírbátor környéki, elpusztult másik településre vonatkozik, ugyanakkor feltárta azt is — be­vonva a bizonyításba Havassy Pétert, aki az eredeti oklevél for­dítását készítette —, hogy most volna ok ünneplésre, igaz „csak” 500 éves jubileum alkalmából. Egészen más világ Fábián Gergely kutatásának tárgya. O egy nemzetközi „szegénység­kutatási” munkacsoportban azt vizsgálta, hogy manapság kihez fordul segítségért, kire számít­hat az, aki — önhibájából vagy azon kívül — szorult anyagi helyzetbe jut. Igen jellemző ta­nulmánya címe (A hetedik kraj­cár) Móricz Zsigmond közis­mert könnyes-mosolyos elbe­szélésére utal. A tanulmányro­vat záró darabja Karádi Zsolt vitairata. Ismerve a szerző film­kritikusi tevékenységét, termé­szetesnek tarthatjuk, hogy A szerető című regény (Margueri­te Duras műve), illetve az abból készült film (Jean-Jacques Annaud alkotása) egybeveté­sével lényegében azt a régi és alapvető problémát járja körül, szabad-e irodalmi alkotást meg- filmesíteni, s ha igen, miért nem... Azaz mennyiben más az érzelemgazdag regény és az ér-, zéki film nyelve, világa és hatá­sa az olvasóra, illetve a nézőre. A hagyományfejezetben is­mét szorosan vett megyei tanul­mányokat olvashatnak a szem­le olvasói. Orosz Szilárd a sza­bolcsi középiskolák hajdan igen fontos szerepet betöltő önkép­zőköreit mutatja be a múlt szá­zad utolsó negyedétől e század közepéig. Az írást néhány diák­vers illusztrálja. Futaky László az 1970—80-as évek megyei könyvtárfejlesztési eredményeit ismerteti. Erdős Jenő — kivé­telesen nem szerkesztő — a megyéi kórusmozgalom kö­zelmúltjáról ésjeleftéről ír elem­ző tanulmányt. Szinte ennek il­lusztrációja Erdélyi Tamás írása a nyíregyházi Kodály Zoltán Általános Iskola zenei tagozatá­nak, illetve világhíres Cantemus gyermekkarának húsz évéről. A folyóiratot a szokásos bib­liográfia és eseménynaptár zár­ja. Érdekes olvasmány minden, a megyét szerető és életére kí­váncsi olvasó számára. E. T. A megszépült új fehértói múzeum Bozsó Katalin felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom