Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-07 / 261. szám
12 1995. november 7., kedd Kultúra UJ KELET Lehetőséget a tehetségeknek Több mint kabaré dr. Bánhidiné Maróti Magdolna Fotó: Racskó Rési idők szocija a Móricz Zsismond Színházban Kicsöngetnek. A folyosó megtelik diákokkal, majd később megjelennek a tanárok is táskáikkal, könyveikkel, naplóikkal. A legtöbbjük fiatal. Külsejük amolyan korrekt tanáros. Szinte egyformák. Belesimulnak az iskolai képbe, a kék köpenyes diákvilágba. Azon gondolkozom, szüksé- ges-e ez, amikor megjelenik akire várok, Maróti Magdolna. Olyan, mint egy „jelenés”! Mintha egy amerikai filmből lépett volna ki. „Levegője van”. Szolid, de nagyon elegáns ruhában, vállig omló szőke hajjal. Biztos vagyok benne, hogy nemcsak én, de diákjai is felüdülnek, ha meglátják... — Kérem, világosítson fel arról, miért éppen a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnáziumban történik mindig valami olyasmi a művészeti élet területén, amire érdemes odafigyleni? — Mert nem az eseményekre, hanem a tehetségekre kell figyelni — mosolyodik el a tanárnő —, ugyanis minden iskolában vannak tehetségek. Pontosan annyian, mint nálunk...-— Ez csak feltételezés, vagy tény? — Gondolom, tény. A felvételiknél számba sem jön a zenei, vagy a sporttehetség kérdése, hiszen országos felvételi követelmények a mérvadóak. A felvett diákok közt kell keresni! Ha van az iskolában olyan ember, mint például nálunk Bartha Dénes tornatanár úr, akkor eredmények is várhatók a sport területén... — Hány éve tanít éneket a Zrínyiben ? — Kilenc. — Mikor kelt életre a ZIG zenéje — a Webber kórus, illetve a ZIG Singers? — Kilenc éve. — Akkor csak van valami összefüggés a két dátum között? — Én nem kötöm ezt magamhoz, de tény, hogy előtte nem volt. Régen mindenki azt mondta nekem, hogy ne is reménykedjek: egy gimnáziumban nem lehet, illetve nagyon nehéz éneket, zenét tanítani. A diákok nem szeretik ezt a tárgyat. Most már tudom, hogy ebből egy szó sem igaz. Jó módszert kell választani. Olyan zenei anyagokkal kell közelíteni a diáksághoz, amelyik közelebb áll az ízlésükhöz, korosztályukhoz. Könnyűzenei anyagokkal, dzsesszel, musicallel és valóban jó komolyzenei művekkel csak az nem fogható meg, akinek valóban nincs semmilyen zenei vénája. Ilyen ember pedig nagyon kevés létezik. . Jót kell nyújtani. Élvezhetőt. Eny- nyi. Én sem szeretek minden klasszikus művet. Miért várnám el mástól az ellenkezőjét? Amit meg kell tanulni, az ilyen tálalásban már könnyen fogyasztható. — Szeretik a diákjai? — Azt hiszem, megszerettek. Eleinte sokszor arra kértek, hogy énekeljek nekik. Örömmel megtettem. így az énekórán jobban elfogadtak... Furcsa megközelítése a dolgoknak, de végül is igazságos. Ha én énekeltetem őket, miért ne tehetnék ők is ugyanezt? — Teljesen szabad kezet kapott a tárgya oktatásában? — Tantervileg meglehetősen komoly szabadságot „engedélyezek magamnak”, de a gyerekeknek is! A zene egy! Ma már összemosódnak a komolyzene, a könnyűzene, a népzene határai. Mondom, csak jó, vagy rossz zene létezik. így aztán diákjaim véleményt mernek mondani a klasszikusokról is! Ez remek dolog! A zene- és énektanításban is igaz kell legyen az oktatás célja: a kritikus és gondolkozó emberré nevelés. — A vezetői tehát támogatják módszereit, céljait. így van ez a kollégákkal is? — Igen. Külön köszönettel tartozom a megértésükért a ZIG Singers tagjai ügyében. Persze előfordulnak kisebb nézeteltérések, hiszen egy-egy hangversenyt követően másnap — főleg, ha nagyon késő este érünk haza a kórussal — a gyerekek bizony készületlenül és fáradtan mennek az órákra. Igyekszünk mindig megkeresni és megtalálni a kollégákkal a megoldást. Tudom, hogy mindenkinek feszített a tanterve, de nem biztos, hogy pont egy hangverseny utáni napon kell felmérő dolgozatot íratni... Egy koncertnél többet lehetőleg nem vállalunk egy hónapban. Ez mozgat, sikerélményt ad, ennyi viszont kell! — Hogyan kezdődött ez az országos hírű tevékenység? — 1986-ban alakult a Webber kórus. Betanultuk a Macskák című musicalt, és bemutattuk. A siker olyan nagy volt, hogy akkor már tudtam: a csapat együttmarad. 1993-ban vettük fel a ZIG Singers nevet. — Hány főből áll az együttes? — Általában hetven-nyolc- vanan vagyunk. A létszám változatlan, a tagok természetesen cserélődnek. Ez nehezíti is a feladatot, viszont a tevékenység lényegi része. Ettől szép! Új gyerekek jönnek, régiek mennek. Lehetőséget adni a tehetségnek! Lehetőséget a kibontakozásra. Sokan nálunk jönnek rá képességeikre! Ez óriási eredmény. A lehető legjobb iskolai eredmény! — Vannak olyanok, akik az énekesi pályán folytatják tanulmányaikat? ' — Egy fiú — Pankotay Péter— a Rockszínház tagja. Egy másik — Kárpáti (Kovács) Norbert — most másodéves a Színművészeti Főiskolán és Szolnokon a Szigligeti Színházban vezető szerepet játszik a West side story-ban. Biztos vagyok benne, hogy még sokan követik őket... Jelenleg is vannak olyan gyerekeim, akik második választásként a művészeti pályát tűzték ki célul maguk elé. — Kap támogatást a kórus? Miből teremtik elő a működés feltételeit? —Az idén is kétszer kaptunk városi segítséget. A fellépésekért is pénzt kérünk, ebből vesszük „a technikát”. Az utaztatás költségeit pedig mindig a meghívó állja. — Hol léptek fel eddig? — Azt nagyon nehéz lenne kilenc év távlatából elmondani. Mostanában Miskolcon az egyetemen , a német követségen Budapesten, Mátészalkán, általában a megyében „mindenütt”, Iserlohnban Németországban. Nemrég osztrák vendégek hallgattak meg minket és azt mondták, hogy előkészítik az utunkat. Most várjuk a konkrétumokat. — Kérem tanárnő, végezetül mondjon magáról néhány szót! — Magyar—ének szakos tanár vagyok, ezen felül Budapesten a Konzervatóriumban elvégeztem a dzsessz tanszakot. Jelenleg ez az oktatás már a Zeneművészeti Főiskola feladata. A vezető tanárom Gonda János, az ének tanárom pedig dr. Vukán György volt. Előadóművészi végzettségem van. — Szokott koncerteket adni? Önállóan is fellép? — Már nemigen... Önállóan nem. A kórussal együtt azonban sokszor előfordul... — Miért nem? Még talán ve- télytársa sem lenne megyénkben... A közönség pedig szereti ezt a műfajt... — Rengeteg a dolgom. Otthon is, itt az iskolában is. Félgőzzel nem tisztességes az ilyesmi... Van még egy jó okom. Mindent akkor kell abbahagyni, amikor valaki a csúcson van, akkor szépen emlékeznek rá... —Miért mondja ezt? Ön még valóban olyan fiatal... — így érzem jól magam — mosolyodik el Maróti Magdolna. Ahogy így elnézem, el is hiszem neki. Irigylésre méltóan boldog ember! Palotai István Tegye fel a kezét, aki még kommunista! (2) — Aki SZDSZ-es! (2) Aki fideszes! (4) Aki szoci! (3) — Hát honnan a francból volt ezeknek ötvenkét százalékuk? Itt majdnem hatszázan ülnek... — tette fel az időszerű kérdést Verebes István, és valószínűleg elevenünkre tapintott, mert mi csak kuncogtunk, feszengtünk... Mert mi akartuk! Ez eddig rendben is volna (ha rendben volna). Ők okosak, mi meg hülyék vagyunk. Ez is tény. Beszálltunk egy olyan gépbe, amelynek rövidlátó a pilótája. Az irányítótorony segítségével végül is felszálltunk — annak kétségbeesett végső sikolyára Az idegennyelv-ismeret napjainkban nem csak előny; megléte a munkaerőpiac számos területén alapkövetelmény. Egyre több középiskolás diák álma a „bűvös”, minimum középfokú szintű állami nyelvvizsga, melyet az érettséginél figyelembe vesznek, s amellyel a felvételinél beszámítható többletpontokat nyerhetnek. Az elmúlt években nehéz dolguk volt a vizsgázni vágyó ma- turandusoknak: ha negyedik osztályra tervezték a nyelvvizsgát, de az őszi — októberi — rostán kihullottak, az érettségifelvételi előtt hajrában már ritkán iratkoztak fel a márciusi vizsgázók listájára. Legfeljebb más városban, más vizsgahelyen próbáltak szerencsét. Nyíregyházán több évtizede szervez a TIT Nyelviskola állami nyelvvizsga-előkészítő tanfolyamokat, illetve bonyolítja le a vizsgáztatást. A jövő évtől bővül a „repertoárunk” — tudtuk meg Papp Ágnestől, a TIT Nyelviskola szaktitkárától. — Iskolánk —, de most már le kéne szállni valahogy. Ez macerásabbnak tűnik... Elképzeltük — Verebes felszólítására —, hogy mi lett volna, ha még rendszerváltás is lett volna... Megborzongunk jelenen és múlton. Mi változott? Egyetlen mássalhangzó. Régen tankok tartottak bennünket sakkban, ma bankok... Itt ülünk, egy még meg sem született torzszülött kapitalizmusban nyakig. Lába nincs még, mert megállni nem tud rajta, feje... az meg aztán végképp sehol. Keze van, mert lopni remekül tud... Élvezzük a ma bolsevik nagyvonalúságát, a szabadságot — kimehetünk pisilni, ha kell... A fogyasztói tár1996-ban ünnepli fennállásának 30 éves jubileumát, s ezt a jeles eseményt szeretnénk nevezetessé tenni speciális, idegennyelvi kurzusok (például: 100 órás intenzív főiskolaiegyetemi felvételi előkészítő) és szakmai tanfolyamok (óvodapedagógusoknak) indításával. Képezni kívánunk titkárnőket nemzetközi- és tb-ügyinté- zőket középfokú szinten, de számítógépkezelést is tanítunk haladóknak és kezdőknek egyaránt. A szaktitkár elmondta továbbá, hogy a korábbi évek tapasztalatait figyelembe véve városunkban igénylik a nyelvvizsgák gyakoribb megtartását, a jelöltek. első ízben jelentkezhetnek a januári állami nyelvvizsgára angol, német, orosz, olasz, francia, spanyol nyelvből, a jelentkezési határidő: december 15. Persze gondoltak azokra is, akik külföldi munkavállalás, tanulmányút vagy ösztöndíj ügyében kénytelenek felmutatni a nyelvtudásukat igazoló papírost; nekik ajánlják az ICC sadalom is alakul, már mást is kapni, mint albán harcsatöpör- tyűt! Nevetünk, nevetünk, közben pedig majdnem lesül a bőr a képünkről, ahogy a Verebes István által élénkbe tartott tükörbe nézünk. Ez több mint kabaré! Sokkal több. Mély társadalomismeret, bölcsesség, és jóakarat. Nincsenek üresjáratok. A gondolatokat úgy fűzi kalárisba, hogy az pont a nyakunkba illik. Terítékre kerül a privatizáció, az ÁPV Rt. harmincnégy ügyvezető igazgatója, két vezérigazgatója és az általuk kitermelt semmi. A tényszerű és összegszerű csalások adatai, az összegek „flexibilitása”... Ez már nem is kabaré. Ez már vádirat! Mi mégis nevetünk — máson, magunkon. „Aki nem lopott az nem is nyert eddig semmit.” Érdekes... Tudjuk, hogy nem csak áldozatok és balekok vagyunk, hanem vállalnunk kell a némák bűneit, cinkosságuk miatt. Vagy a cinkosok büntetését némaságuk miatt? Ki tudja? Mindegy... Egy kutya... A Régi idők szocija a legjobb és legértékesebb kabarék közül való. Semmi olcsó, alpári módszer. Semmilyen üres, semmitmondó cél. Megkóstolhatjuk néhányszor az elsöprő humort is (orvosi vizsgálat, napkelteparódia) de ezekben a részekben sem hagy bennünket gondolkodás nélkül lubickolni az előadásban. Ünnepet nem ront, mert nincs ünnepelni való idő! Verebes és Bede Fazekas rap- elnek, a közönség hol felkacag, hol felszisszen. Van min. A szöveg elevenbe hasít! Pre- gitzer Fruzsina „kupléja” valódi kis remekmű. Kiváló interpretálásban. One man show? Kabaré? Netán politikai kabaré? Ragozhatjuk: politikai gazdasági kabaré? Mindez együtt. Csillogó intelligencia, éleslátás, szarkasztikus humor, elegancia. Remekbeszabott színházi este. Megtisztító, katartikus végkifejlet. Remek kép, remek zene, remek gondolat. „Reméljük, hogy győz az ész!” Palotai (International Certificate Conference) nyelvvizsgákat, melyek főleg a köznapi életben fontos nyelvtudást kérik számon. A diák csak saját helyzetét könnyíti meg azzal, hogy lehetőségei szerint minél hamarabb „letudja” a vizsgázás procedúráját, hiszen a majdani diploma — középfokú nyelvvizsgabizonyítványhoz lévén kötve — ezt megkívánja. A felsőoktatásban bevezetett megszorító intézkedések és az oktatói létszámleépítések miatt a nyelvtanárokkal együtt csökken a nyelvi órák száma, a hatékony kiscsoportos oktatási formák kibővülnek, sőt néhány intézményben azt is tervezik, hogy a hallgató külön fizet — egyelőre jutányos összeget — a nyelvi órákért. Érdemes tehát középiskolában „ráhajtani” a nyelvtanulásra, mert az jár jól, aki egy-két középfokú nyelvvizsgával a birtokában kezdi meg az egyetemi, főiskolai tanulmányait. Orosz Edina Verebes István, a Szoci csapatkapitánya Bozsó Katalin felvétele Újít a TIT