Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-01 / 256. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. november 1., szerda 5 A fiatal tehetségekért „Találd fel magad!” A Magyar Innovációs Szö­vetség, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Magyar Televízió az Ipar Műszaki Fejlesztéséért Ala­pítvány támogatásával és se­gítségével az 1995/96-os tan­év időszakára az október 31- ei sajtótájékoztató keretében meghirdette az V. Országos Ifjúsági Tudományos és In­novációs versenyt. A verseny célja a tehetség- kutatás. A szervezők keresik azokat az ötletgazdag, krea­tív fiatalokat, akik érzéke­nyek környezetük problémá­ira, azok tudományos szintű megoldására újszerű javasla­tokat tesznek, továbbá képe­sek arra. hogy a javaslatot kidolgozzák, megvalósítsák, az ehhez szükséges erő­forrásokat mozgósítsák. Az Országos Iijúsági Tudo­mányos és Innovációs Ver­senyre minden 14 és 21 év közötti fiatal nevezhet egyé­nileg vagy legfeljebb 3 fős csoportban, bármilyen ter­mészettudományos vagy műszaki probléma megoldá­sára irányuló javaslattal. (Egyetemisták, főiskolások közül azonban csak az első évesek indulhatnak.) A verseny kétfordulós díj­alapja közel 1,2 millió forint. Az első fordulóban — maxi­mum 2 oldal terjedelemben — a választott tudományos vagy műszaki téma rövid vázlatát (a felvetett problé­mát, illetve tervezett megol­dását, az elérendő célt, a konkrét megvalósítás mód­ját) kell beküldeni. A jelent­kezési határidő: 1996. janu­ár 8. 16 óra. A neves szakértőkből, tu­dósokból álló zsűri a pályá­zatokból kiválasztja azokat, amelyeket megvalósításra javasol, mérlegelve első­sorban a tudományos célt, illetve színvonalat és a ki- dolgozhatósági feltételeket. A második fordulóban a versenyzőknek 1996. május 6-áig ki kell dolgozniuk a javaslatokat. El kell készíte­ni a modelleket, a prototípu­sokat, el kell végezni a szük­séges méréseket, s mindezt tudományos igényességgel dokumentálni kell. A zsűri a kidolgozott pályázatokat ér­tékeli, a legszínvonalasab­baknak odaítéli a jelentős díjakat. A díjazott munkákat a televízió külön műsorban mutatja be, a nagyközönség pedig 1996. júniusában egy háromnapos kiállításon te­kintheti meg a bemutatásra legalkalmasabbakat. A hazai verseny kapcsoló­dik az Európai Unió Fiatal Tudósok Versenysorozatá­hoz. Az évente megrende­zendő döntőn a hazai inno­vációs verseny legjobbjai, meghívást követően, teljes jogú versenyzőként vehet­nek részt. Az 1995. évi new- castle-i döntőben két magyar pályázat is harmadik díjat kapott. A zsűri által az idei versenyen kiválasztott há­rom legjobb pályamunka részt vehet az 1996-ban Hel- sinkiben megrendezendő 8. európai döntőben. (I- gy-) Az állattartó A mai világban nagyon so­kan nem tudnak megélni abból a pénzből, amit a munkahe­lyükön keresnek vagy nyug­díjként kapnak. Többen való­sággal rákényszerülnek kerese­tük kiegészítésére. Katona Sándor A paszabi Katona Sándor 35 esztendeje ellenére már rok­kantnyugdíjas. Amellett a ke­vés nyugdíj mellett, amit kap, mint mondja, bizony eléggé körülményes lenne a megélhe­tése. Éppen ezért kezdett el már közel két és fél esztendeje ser­téstenyésztéssel foglalkozni. Jelenleg 16 disznója van. — Úgy kezdődött — idézi fel az indulást —, hogy sikerült összekuporgatnom tizenkét­ezer forintot, és elmentem a pi­acra. Vettem négy malacot. Saj­nos egy elpusztult, de hála is­tennek, a megmaradt három jószágnak semmi baja, azokat felneveltem, eladtam. Ezután vettem hatot, majd fokozatosan növeltem az állományt. Most úgy számol, élve csak abban az esetben adja el az ál­latokat, ha felszökik az áruk. Inkább levágja a jószágokat, és kiméri a húst. A községben nincs húsbolt. így a sertéshúst veszik, mint a cukrot, ráadásul az idén nagyon sok háznál ki­pusztult a baromfi, és emiatt még nagyobb a disznóhús ke­letje. Mivel a táp nagyon drága, kukoricát, valamint búzát ter­meszt, és azzal vegyíti a táp­anyagot. Jövőre szeretne bor­sót termeszteni, mert azt imád­ják a malacok. Hosszabb távú terveiről bizakodva beszél az állattartó. — Nem akarok ötven-hatvan darabos állományt, de még egy pár jószág elférne, hiszen hely van bőven. Nem nagy haszon van rajtuk — négyhavonta disznónként két-háromezer fo­rint —, de elszakadni már nem tudnék tőlük. Körülbelül öt év múlva, ha egészségem és a pénztárcám engedi, szeretnék egy lovat és három-négy bika­borjút venni, esetleg üszőt. Nagyon remélem, hogy az ál­latokat a továbbiakban is elke­rüli a járvány... Tóth Mihály Nem kis feladatot kaptak 1993-ban az alakuló földkiadó bi­zottságok, a településeken nekik kell lebonyolítaniuk a föld­kiadásokat. Ez év végén lejár a bizottságok mandátuma, de kérdéses, hogy ez idő alatt sikerült- e maradéktalanul elvé­gezniük feladatukat. Erről, és általában a földkiadások pilla­natnyi állásáról érdeklődtünk Szénégető' László tói, a megyei földművelésügyi hivatal vezetőjétől. — Megyénkben közel 190 utolsó ilyen találkozó, ahol — ezren rendelkeznek részarány­tulajdonnal, az igényelhető földek összesen 3,3 millió aranykoronát tesznek ki. Októ­ber végéig 121 ezernél valami­vel többen nyújtották be igény­lésüket összesen mintegy két és fél millió aranykoronára. Eddig 101 ezer jogerős határo­zatot hoztak, de ha az ilyen határozatot kapott személyek számát akarjuk megkapni, ak­kor ezt a számot el kell osztani hárommal, mert egy ember több helyen kéri vissza a föld­jét, tehát több határozatot kell számára kiadni. A 3,3 millió aranykoronából 1,9 milliót ad­tak ki ideiglenes határozattal. A határozatokat a földkiadó bizottságok adják ki. A földhi­vatalhoz beérkezett 34 ezer határozatnak, mintegy negy­ven százaléka egyébként rossz, vissza kell küldeni, mert elő­fordul, hogy a földkiadó bizott­ság pontatlanul hozta meg a határozatot, a 34 ezerből csak 2167 tulajdont jegyeztek be véglegesen. — Sok panaszt lehet hallani a földkiadó bizottságok mun­kájára. Valóban ilyen rossz a helyzet? — Tényleg alig van olyan település, ahonnan ne érkezett volna panasz. A sérelmek egy része jogos, más része jogtalan. A bizottságoknak rendkívül nehéz a dolguk. Természetesen az eljárás törvényességére kell koncentrálniuk, de attól, hogy törvényszerűen járnak el, még egyáltalán nem biztos, hogy szakszerűen is cselekszenek. — Nem okoz ez meghason- lást a bizottságokban tevé­kenykedő' szakembereknek? — Megpróbálunk tenni azért, hogy ne okozzon. Már negyedik alkalommal talál­koztunk a bizottságok elnöke­ivel, folyamatos továbbkép­zésben részesítettük őket. Ok­tóber 13-ától 19-éig volt az mint egyébként is — elmond­tuk, hogy a bizottság köteles­sége a törvény végrehajtása, a másodfokú eljárás során mi is ezt vizsgáljuk. A törvényesség mellett a végrehajtás sajnos le­het szakszerűtlen is. Több mint százötven vidéki fórumon vet­tünk már részt, és mindenütt el­mondtuk, hogy a szakmai el­vek felrúgása milyen hát­ránnyal jár az adott települé­sen. Tizenegy szakmai elvet soroltunk fel. Ilyen elv példá­ul, hogy a szarvasmarhatelepek melletti területeket csak azok sem adták igényüket és nem is kívánnak hosszú távon föld­műveléssel foglalkozni. — Ezeket az elveket nagyon nehéz maradéktalanul megva­lósítani. — így van. Ahány tábla1, annyi variáció. A bizottság nem határozhatta meg, hogy az ál­lampolgár hová adja kérelmét, de a törvény az egyezségre épít. Ha az igénylők meg tudnak egyezni, akkor nem kell figye­lembe venni a kötelező teljesí­tési sorrendet. —A bizottságok mandátuma az év utolsó napján lejár, ugyanakkor a törvény nem írt elő határidőt a földkiadások befejezésére. Mi lesz jövőre? — A törvény nem fogalma­zott meg határidőt a földkiadá­si eljárás lebonyolítására. A leg­újabb. az idén napvilágot látott ben a bizottságoknak nagyon fel kellene gyorsulniuk, hogy a lehető legtöbb ügyet befejez­zék. A határozatok zömét min­den bizonnyal tulajdonközös­ségben fogják kiadni, vagyis csak a tábla helyrajzi száma lesz megjelölve. Túlnyomó részben osztatlan közös tulajdon fog ke­letkezni, és ha a későbbiekben ezt valaki meg kívánja szüntet­ni, a polgári törvénykönyv sze­rint kell eljárnia. Ez nagyon nehéz lesz, mert a közös tulaj­don valamennyi birtokosának beleegyezését kell adnia a tu­lajdonközösség megszüntetésé­hez. — Úgy tűnik, 1996-ban még jelentős kiadatlan területek lesznek, nagy munka vár majd a földművelésügyi hivatalra. Lesz elég kapacitásuk ennek elvégzéséhez? A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Földművelésügyi Hivatal október havi részarány összesítő jelentése Részarány tulajdonosok sz. Részarány föld összesen Beadott igény Jogerős határozat (elbírált igény) Földhivatalhoz elküldött határozat Ing. nyilv. bejegy. hat. Fő AK db AK db AK db AK db 189 806 fő 3 265 016 AK 121 272 db 2473 602 AK 100 783 db 1 921 965 AK 34 317 db 657 285 AK 2167 db igényeljék vissza, akik a tele­pet hosszú távon üzemeltetni fogják; ne kelljen messzire menni , a legelőre vagy a siló­ért. mert a telep nem lesz gaz­daságos. Nagy meliorációs munkák folytak a megyében. A szivattyútelepek üzemelteté­se csak egy komplex rendszer keretében működhet, ezért a bizottságoknak úgy kell orien- tálniuk a részaránytulajdo­nosokat, hogy a megfelelő sze­mélynek adják ki az ilyen te­rületet. Elmondtuk, hogy sok föld vár erdősítésre. Tapaszta­lataink szerint a bizottságok, sajnos, azt az elvet követik, hogy mindenki kapjon a jó és a gyengébb földekből is, pedig a legcélszerűbb az lenne, ha a homokdombokat csak az erdő­sítésre vállalkozók szereznék meg vagy pedig azok, akik be törvény december 31-éig tette lehetővé a bizottságok műkö­dését ott, ahol időben megtör­tént a jogerős földalap-kijelö­lés. Ez azért fontos, mert néhány településen később fogadták el a földalapokat, és ott, az azok jóváhagyásától számított egy évig működhet tovább a bizott­ság. Három településen jog­erősen még mindig nem jelöl­tek ki földalapot. Január el­sejétől a földművelésügyi hiva­talnak kell átvennie a munkát. Nehéz dolgunk lesz, mert meg kell vizsgálnunk a jogerős ha­tározattal be nem jegyzett föld­kiadási kérelmeket, és ezeket csak sorsolás útján adhatjuk ki a határozattal. Ez igazából sen­kinek sem jó, mert nem valószí­nű, hogy mindenki a távolabbi céljainak megfelelő földhöz fog jutni. Ennek elkerülése érdeké­— Tizenhárom fős hivata­lunknak nyilvánvalóan óriási munkája lesz, melynek befeje­zése a megerősítésünk nélkül átmehet a XXI, századba is. Az egész eljárás lezárása nagyon bonyolult feladat, mert elejétől végéig minden mozzanatot meg kell vizsgálnunk és min­den lehetséges hibát korrigál­nunk kell. Nagyon bízom ab­ban, hogy a kormányzat célja a tulajdonviszonyok mielőbbi rendezése — márpedig célja, hiszen mindenfajta beruházás alapja csak ez lehet, és az Eu­rópai Unióhoz való csatlako­zásunk is elképzelhetetlen bi­zonytalan tulajdonviszonyok mellett. A gyors és szakszerű befejezéshez nagyobb létszá­mú és anyagiakban erősebb hivatalra van szükség. Vasas László „A mezőgazdaság piaci stratégiáinak Ph. D. úrral, a New York-i Ál- kívánunk utat mutatni” lami Egyetem nemzetközi ügyekkel foglalkozó rektor­helyettesével — Kérem, mondjon néhány konkrétumot azokról a felada­tokról, amelyekben már benne rejlenek, illetve körvonalazód­nak az együttműködés kézzel­fogható lehetőségei. — A kapcsolat felvétele már 1989-ben megtörtént az egye­tem és Magyarország között. Akkoriban velem együtt érke­zett ide New York Állam Egye­temének igazgatótanácsi elnö­ke, Donald Bünkéin úr, aki je­lenleg az Amerikai Egyesült Államok nagykövete. Az volt az elsődleges célunk, hogy se­gítsük az induló és kezdő ma­gánvállalkozásokat. A jelenle­gi legégetőbb feladat egy olyan fejlesztési és oktatási projekt beindítása, amely a Reynold J. Bloom Fotó: Racskó munkahelyteremtés területén sikerrel működik. A második kézzelfogható feladat a marke­tingmunka, a beruházási lehe­tőségek vizsgálata és hatékony javítása. — Néhány hete látogatott megyénkbe a német Friedrich Ebert Alapítvány küldöttsége, és célkitűzéseik nagyon hason­lónak tűnnek az önökéhez. Tör­tént esetleg valami koordiná­ció önök között? — Nem. A Friedrich Ebert Alapítvány tevékenységi köre inkább a legfejletlenebb álla­mok területére korlátozódik... — Mégis itt voltak... —Nem tartom kizártnak, hogy a későbbiek folyamán Magyar- ország viszonylatában kapcsolat­ba kerülünk. A jelenlegi felada­tunk az, hogya Primon Alapít­vánnyal együttesen felméijük a partneri lehetőségek kereteit. — Melyek azok az államok, amelyekkel napi és élő kapcso­latban állnak? — Chilével, Bolíviával, Bra­zíliával, Argentínával, Mozam­bikkal és Magyarországgal ak­tív kapcsolatunk van. Emellett egyetemi szintű együttmű­ködés alakult ki majd hatvan országgal. Részt veszünk egy nagyon intenzív diákcsere-ak­cióban is, melynek keretei között 400 ezer diákot oktatunk az amerikai módszer szerint. — Az imént szóba került az agrárágazat támogatása mint konkrét célkitűzés... — Igen. A mezőgazdaság az a terület, ahol érdemes keresni a kitörési pontokat. Mi nem pénzzel segítünk, hanem át szeretnénk adni azokat a több száz éves és működő tapaszta­latokat, amelyek a mi orszá­gunk agráriparának mozgató­rugói. Nagyon bízom benne, hogy együttműködésünk vi­rágzó és hatékony lesz. Palotai

Next

/
Oldalképek
Tartalom