Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-28 / 279. szám
UJ KELET Labdarúgás 1995. november 28., kedd 15 Szezonvégi mérleg 6. Nyíregyházi FC 15 9 1 5 31-15 28 Hullámzó teljesítménygörbe, nyíregyházi futbalb- show-k, megrökönyítő vereségek — 6. hely. Röviden így foglalhatnánk össze a Nyíregyházi FC féléves „előadását”. A Városi Stadionban — egy kivétellel — minden vendég elvérzett, azonban ha kimerészkedett a barlangjából az együttes, a lábak remegni, a fogaskerekek csikorogni kezdtek. A megszerzett 28 pontból 7 hazai összecsapáson 18-at kaparintott meg Tóth János klubigazgató legénysége, míg a 8 idegenbeli fellépésen mindössze 10 pontra tellett. A tavaszi szezonban csakis az lehet a cél, hogy az őszi rapszódiát „átkomponálva” egyenletes produkcióval rukkoljon ki a most még tapasztalatlan (?) társaság. De miért rutintalan a mai NYFC? Megértik-e az edzőt a játékosok, és egyáltalán: milyen az öltöző légköre? — Tisztában vagyunk azzal, hogy kis odafigyeléssel most 2—3 ponttal több lehetne, de a téli alaphangulatot, a további optimizmust ez az utolsó, a III. Kerület elleni összecsapás adta meg. Most, a levezető időszakban is együtt van a gárda, nemcsak fizikálisán, hanem fejben is, a fiúk érzik, érdemes keményen dolgozni az előrelépés érdekében — elmélkedett Tóth János. Folyamatos a fejlődés? — így, fél év elteltével hogyan tekint vissza a nyári alapozásra? — Előrebocsátom — annak ellenére, hogy dicsértem a játékosaimat — nem vagyok elégedett, már csak alaptermészetemből fakadóan sem. A nyári felkészülés derűlátását, úgy érzem, igazolta az őszi szezon. Hogy mire alapozom a gondolkodásomat? Másfél éve vagyok vagy ilyen vagy olyan minőségben a csapat mellett, és ez idő alatt csak cserélődött az állomány. Ez történt három félévvel ezelőtt is, ehhez képest az elért 22 pont jó eredmény volt. Tavasszal — amikor megint csak érkeztek új emberek — elkezdődött az a folyamat, ami most is tart. Ekkor már 26 pontot szereztünk, tetszetős gólaránnyal. Az építés, persze, most, ősszel is folytatódott, ismét új nevekkel. Méghozzá négy — Karkusz, Németh, Lukács, Kákóczki — ragyogó igazolással. így 28 pontot gyűjtöttünk, az előrehaladás tehát töretlen. A négy játékosnak viszont meg kellett keresni a helyét, teljesen új csapatszerkezettel kellett nekivágnunk a bajnokságnak. A bepítésük, a csapatformálás ütemével elégedett vagyok, a pontszámúnkkal viszont nem. A Hatvanban elvesztett kettőt és a KTE elleni egyet fájlalom a leginkább. Ugyanakkor az öt becsúszott vereségről úgy vé- lekedek, hogy nem alárendelt szerepű NYFC maradt alul ezeken, hanem a rutin és a tapasztalatlanság összecsapásában az ellenfél rúgott egy gólt. Ebben tavasszal már fordulatnak kell bekövetkeznie. Egyébként a 7—8. meccstől—a helyes szerkezet megtalálásával párhuzamosan — éreztem, hogy egyre markánsabbak vagyunk — de, sajnos, még csak hazai pályán. A Kazincbarcika, a Kaba, a Kerület elleni mind olyan meccs volt, amelyen volt elképzelés, fazon, tartás a társaság produkciójában, és szép teljesítmény a 31 rúgott gól is. Ösz- szegezve azt mondom, hogy bár nem vagyok teljesen elégedett, de igazoltuk: jó úton járunk. Tehát ha ez az állomány télen együtt marad, az első olyan szezon lehet, amelyben nem a csapatépítésen, az összedolgozáson, hanem a meglévő állomány tökéletesítésén, hatékonyabbá tételén kell fáradozni. — De ha a télen új játékossal (játékosokkal) bővül az együttes, ismét eljön a csapat- építés időszaka...? —Ez érdekes kérdés, viszont én úgy ítélem meg, hogy még három olyan emberre van szükségünk, akik érettek, röpke idő alatt beépíthetők és Szabolcsból származnak. Tehát nem olyan fiatal, fejlődő labdarúgókról beszélek, mint a nyáron igazoltak. Tisztában vagyok azzal, hogy tavasszal már nem — esetleges új emberekkel sem — ingadozhat a teljesítményünk. Ha ez mind összejön és a pénzügyi háttér biztos lesz, akkor ’96 júliusára szakmailag NB I-re érett csapata lehet a városnak. De nem mondom, hogy lesz is! Elvégre ha valaki távozik tőlünk, már csökkentek az esélyeink. És akkor az anyagi nehézségekről, az NB I 50—70 milliós költségvetéséről még nem beszéltem. — Érintettük a rutint... Mégsem lehet olyan tapasztalatlan ez az NYFC, ha ott van egy Csehi Tibor, egy Drobni, egy Szatke, egy Kovács. Erre korábbi beszélgetéseink alkalmával azt válaszolta, hogy nem érzi a rutint fiaiban. — Ezt én most is mondom! Egy csapat 11 ember. Csehi Tibiék el vannak foglalva a védekezéssel, ők hátulról érdemben nem tudják befolyásolni, hogy mi történik középen vagy elöl. A középpályán Kovács visszavontabb helyzetben focizott, előtte ott van a fiatal Karkusz, Bagoly és a többiek. Attól különben sem rutinos valaki, hogy 26 éves. A rutint az hozza, ha abban a légkörben, amelyben meg kell felelni, sorozatban játszik több mérkőzést! A türelem hiánycikk —A sorozatos rangadóvesztésekre is itt kereshetjük a választ? — Igen! Abban bízom, hogy ez a csapat egyszerre fog beérni és felvérteződni tapasztalatokkal. Az is a kérdéshez tartozik, hogy a mi csapatunk nem tud türelmesen futballozni, egyből gólra tör. A mai futballban pedig a kivárásnak óriási jelentősége van. — Ez azt is jelenti, hogy a játékosok nem értik meg a trénert teljes mértékben? — Nem, nem! Értik ők, csak 15—20 perc után elkapja őket a játék heve, de ez nem az edző utasításainak figyelmen kívül hagyása. Itt nincs egy olyan ember, aki azt mondaná: „Ne Atkomponálni az NYFC-rapszódiát 7 Tóth János klubigazgató rohanj, lassabban, keresd a hibát!” És ez sok fizikai energiát is elvon tőlünk. — Apropó, fizikai energia. Véleménye szerint mennyire állja az „erőnléti versenyfutást” az NYFC az NB II-ben? Másrészt mennyire jutott kifejezésre az eredményekben a jó erőnlét? — Az NB 11 Keleti csoportjában az egyik legjobb erőben lévő együttes vagyunk, még akkor is, ha még mindig nem egyforma a 18 ember felkészültsége. A télnek ezt is meg kell oldania. Több csapatot könyörtelenül, sok góllal levertünk, ez is az erőnlétbeli különbségekkel magyarázható. A III. Kerület például el is fáradt a végére, mire mi bepréseltük a győztes gólt. De még gyorsabb, robbanékonyabb — a labdával is és gondolkodásban is — NYFC-t várok tavasszal. — Úgy vettem ki a mondandójából: a csapattá válás a játékban folyamatos. — Az, a hibáival együtt! — És az öltözőben? — Olyan természetű dolog nem történt, ami a közvéleményre tartozik és nagy horderejű. Csak olyan, ami egy családban is megesik. Az előfordult, hogy elmentünk valakit ellenőrizni, és nem volt otthon, ezért súlyosan megbüntettem. Többször nem is fordult elő. Vagy ha valaki duzzogással válaszolt az őszinte kritikára, holnap már rájött, hogy igaz. Egyébként az utolsó 5—6 meccsen felütötte a fejét egyfajta jó értelemben vett féltékenység, például téma, hogy ki rúgja a gólt. Azt viszont nyugodtan ki merem jelenteni, hogy értelmes srácok a mi labdarúgóink, de még nem profik, hiányolom a feladat végrehajtásának egyéni színezését. „Nem a kapkodás miatt variáltam!” — „Színezést" a hétről hétre pályára lépő csapat összeállításában is láttunk. Szokatlan felállást, feladatokat tapasztalhattunk például Tiszavas- váriban, Salgótarjánban. És ezek vesztes mérkőzések voltak... —- Olyan típusú csapatjátékot akarok kialakítani, hogy bármilyen szituációban képesek legyünk bármihez alkalmazkodni. Nem szeretném, ha rugalmatlan, merev szerkezetű együttesem lenne, amely nem tud reagálni az ellenfél meglepő húzásaira. De most már megtaláltam a helyes felállást, elismerem, ha így léptünk volna pályára Tiszavasváriban vagy Salgótarjánban, többre lehettünk volna képesek. A változtatásokat egyébként nem kapkodás, hanem keresés indokolta, de meggyőződésem, hogy a vereségek általában nem ide vezethetők vissza! — Van-e valami, amit utólag máshogyan csinálna? Az ösz- szeállítások variálását ide sorolja? — Nem, azt úgy kellett csinálni, keresni, próbálkozni. Egyébként — mint említettem — jó úton járunk. — Kategorizálja-e csapata összecsapásait? — Három nagyon jó mérkőzésünk volt: a Kaba, a III. Kerület és az Eger elleni. Halványra sikeredett a hajdúnánási meccs, és a felejthető kategóriába sorolom a Hatvan ellenit. A többiről — a vereségekkel együtt is — azt mondom, hogy taktikai szempontból sok a biztató jel, ugyanakkor javítanivalónk is van. — Esett szó arról, hogy elégedetlen. Ehhez képest mintha sokszor dicsérte volna a társaságot... — Ahhoz viszonyítva vagyok elégedetlen, amit még el akarok érni az együttessel. Habitusomból kifolyólag a jót kjemelem — mert tapasztalatból tudom, hogy az ösztönzőleg hat —, de nem elvtelenül. Én soha nem néztem el senkinek egy hibát sem, mindig a végére jártunk mindennek a legalapvetőbb részletességgel! — Véleménye szerint volt-e mélyponton az NYFC az ősz folyamán? A Tiszavasvári elleni találkozó után például meglehetősen feszült volt a hangulat. — Akkoriban valóban az ősz lelki mélypontját éltük. Reálisan pontot, pontokat szerezhettünk volna, és — kövezzenek meg — most is az a véleményem, hogy még négy gyengélkedő emberrel is közel álltunk a célhoz! Sajnos voltak, akik nem tudták elviselni a nagy terhet, a magasfeszültséget. — De akkora teherről nem lehetett beszélni, amiből ilyen „blokkolásnak” kellett következnie. — Mégis, a presztízscsata bénítólag hatott. Aki jó labdarúgó akar lenni, annak ezt az utat végig kell járnia. —Ezen találkozó után rámutatott, hogy a következőkben nem lesz olyan türelmes és megértő a játékosaival szemben. Törvényszerű volt, hogy ennyi idő után „elpattan a húr" ? — Igen, az építési folyamat logikája is ezt diktálta, nem feltétlenül a 0-3 miatt történt ez. Csehi az élen, nyomában Kovács és Németh — Rangsor szerint ejtsünk szót az együttes játékosairól! — Sorrendet állítottam fel, eszerint haladok. Csehi Tibi őszi szerepléséhez nem kell kommentár. Lendületét, jó helyezkedőkészségét is kamatoztatta, teljesen elégedett vagyok vele, még akkor is, ha kevésszer indult meg veszélyesen hátulról. Kovács Imrét mélyen visszavont irányító középpályásként játszattam, az átállással voltak problémái. Eleinte rapszodikusan szerepelt, de az utolsó 5 meccsre magasan a csapat leghasznosabb tagja lett. Németh Gyula kellemes meglepetés volt, profi gondolkodású, jó emberi adottságokkal rendelkező játékos, sőt, még sokkal több van benne. Ezt megmutathatja, ha ígéretéhez híven 80 kilóról lefogy 75-re. Bagoly Gabinak sok jó meccse volt, több taktikai feladatot oldott meg, fontos gólokat szerzett, de ingadozott. Drobni Miklós az átlagot hozta, nagyon hátráltatta, hogy ugyanott 3-szor is megsérült. Biztos vagyok benne, hogy tavasszal — feltöltődve — átjátszhatatlan védő lesz. Lukács Zoltán gyenge fizikai állapotban került ide, viszont példás volt a hozzáállása, találatai is dicsérik. Feke Zoltán sokat fejlődött, de még van mit tanulnia. Általában nem befolyásolta az eredményt. Szatke Zoltán hozta a maga megbízható átlagát, tavaszra Drob- nival kegyetlen védőfalt alkothat. A jó adottságú Karkusz Anasztáz határozott pont, míg a lelkes Göncz Bertalan is hasznos tag volt. A sérülésekkel is küszködő Domokos Bélának voltak jó meccsei, a szintén támadó Sira István pedig kevés lehetőséget kapott, azonban nem csalódtam benne, a jövő embere lehet. Barna Miklós adottságai nem rosszak, meg kell becsülni őt, kötött feladatok végrehajtására alkalmas. Kákóczki Istvánt már az első meccsen kiállították, akarása nem kérdőjelezhető meg, de tudatosabban kell játszania. Adámszki Róbert ritkán szerepelt, rajta áll, mennyire viszi. Bessenyei Gyula sérülés miatti kiesése óriási veszteség volt, szerintem ő 1996 meglepetésembere lesz. Szintén alig-alig játszott a jó képességű Kiss György, továbbá Kormos Miklós és Ráülik István.----7------------------------------„í gy már nem lehet továbblépni!” — Más téma. Több funkciót látott el a klubnál, nemcsak edző, hanem klubigazgató, menedzser is volt. Milyen tapasztalatokat szerzett, be le- het-e tölteni ezeket a posztokat úgy, hogy mindegyikben eredményes munkát lehessen végezni? — Életre szóló tapasztalatokat szereztem, óriási terheket rakott nemcsak rám, hanem a környezetemre is. A legszerencsésebb lépés volt ezt megvalósítani — és nekem nem kenyérkérdés volt — még akkor is, ha ezt — meggyőződésem — nem lehet tovább csinálni. Ha jövőre NB 1-et akarunk, 1996-ra meg kell találni azokat a személyeket — klubigazgató, menedzser —, akik átvállalják a feladatok egy részét, mert — bár kényszerhelyzetben szívesen elvállaltam a többes funkciót — továbblépni így már nem lehet. Akkor is azt mondom, szerencsés lépés volt, mert szakmai elképzeléseim (csapatépítés, igazolások) találkozhattak klubigazgatói szándékaimmal. Negatívumként csapódott le viszont bennem, hogy igen szűkösek pénzügyi lehetőségeink. Minimalizáltuk kiadásainkat, nálunk nincs fényűzés, de nélkülözés sincs. Nem hullottak ölünkbe a támogatók, megszerzésükhöz komoly munkára volt szükség. Egyébként nagyon sokan mondják, hogy nyerjünk, akkor mellénk állnak. De nekem először minőséget kell produkálnom a tavaly szétesett csapatból, és ezt fillérekből nem lehet. A támogatáshoz jó futball kell, de úgy érzem, meg kellene előlegezni a működéshez szükséges feltételeket. Úgy nem lehet dolgozni, hogy nem tudom, miből lesz januári fizetés. — Az ön posztján túl az is egyedi, hogy a szakmai munkában egy „népes” stáb segíti. — Meggyőződésem szerint az országban sincs ilyen. Kovács Jancsi az én klubigazgatói elfoglaltságaimat is kompenzálva óriási szerepet játszik a szervezésben. Németh Karcsi pályaedzőként segít és felügyeli az utánpótlást, míg Buús Gyuri a felnőtt- és ifikorú kapusok edzéseivel foglalkozik. Meggyőződésem, hogy a következő évek sikerét ez a stáb fogja megalapozni! Csiky Nándor Bagoly: „mulasztás” nélkül A Nyíregyházi FC őszi szezonjában egy játékos volt, aki az összes mérkőzésen pályára lépett, mi több, végig is játszotta azokat: Bagoly Gábor. Rajta kívül Karkusz Anasztáz is kezdő ember volt mind a 15 fordulóban, de volt, hogy lecserélték. Viszonylag népes a 14 találkozón kezdők névsora: Feke, Csehi, Szatke, Drobni, Göncz, Németh, Kovács. A keretből egyébként Paulik futballozott a legkevesebbet: 26 percet. Kezdők voltak: Bagoly (15 mérkőzés/1350 perc), Karkusz (15/1272), Csehi (14/1260), Drobni (14/1260), Feke (14/1260), Szatke (14/1260), Kovács (14/1239), Göncz (14/1213), Németh (14/1086), Lukács (11/813), Domokos (11/797), Barna (5/ 375), Kákóczki (3/195), Sira (2/105), Kiss (1/90), Kormos (1/90), Ádámszki (1/45), Bessenyei (1/45). Cserék voltak: Sira 8/204, Barna 8/173, Lukács 4/145, Kákóczki 4/ 129, Ádámszki 4/93, Kiss 4/42, Domokos 3/112, Bessenyei 2/73, Német 1/45, Göncz 1/37, Paulik 1/26.
