Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-24 / 276. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. november 24., péntek 3 A szabolcsiak véleménye Meghatározni a politizálás centrumát Több szekcióban és plenáris ülésen zajlik majd a munka péntektől vasárnapig Miskol­con, az MSZP ötödik kong­resszusán. Az országos fórum előtt dr. Kiss Gábor megyei el­nökkel beszélgettünk. — A kongresszustól azt vá­rom, hogy azt követően meg­nyugodjon a párton belül a han­gulat, és Miskolc után higgad­tan politizáljon tovább minden­ki. Ha ez így lesz, nemhiába töltjük együtt a három napot. Beszéljük ki magunkból egy­más között azokat a dolgokat, amelyek a pártot és részben az ország közvéleményét is fog­lalkoztatják — mondta a poli­tikus. — A szabolcsi küldött­csoport már kétszer tanácsko­zott, megállapodtunk a leglé­nyegesebb kérdésekben, de a pénteki indulás előtt tartunk még egy megbeszélést. Újra áttekintjük a legfontosabb kér­déseket, dokumentumokat, és megbeszéljük, hogy a plenáris ülésen ki szólaljon fel. —Miről beszél majd a szom­batifelszólaló? — Az indulás előtt nemcsak az előadó személyéről kell dön­tenünk, hanem azzal összhang­ban a témáról is. Legtöbb kül­döttünk a gazdaságpolitikai szekció munkájában vesz részt. Elképzelhető, hogy gazdasági kérdésben mondjuk el vélemé­nyünket. Szerintem nagyon fontos lenne tárgyalni a párt belső szervezeti életéről, annak átalakítási lehetőségéről, for­máiról vagy éppen beszélnünk kellene a párt és a társadalom, illetve a párt és a sajtó kapcso­latáról. Nincs tehát eldöntve a dolog. A pénteki egyeztetésre mindenképpen szükség van. —A legtöbb vita — nem kell nagy jósnak lenni hozzá — a gazdasági stabilizáció, a Bok­ros-csomag körül lesz. A pár­ton belül kialakult platformok, állásfoglalások, viszályok mennyire osztották meg a sza­bolcsi képviselőcsoportot? Lát­ja-e ennek bármiféle jelét? — A megosztottság legki­sebbjeiét sem látom. Például a „hajósiaknak” a kongresszus­hoz írt ajánlása rendkívül kor­rekt, tisztességes szándékot mutató, a pártegység mellett kiálló dokumentum. Nagyon könnyű elméleti szinten meg­fogalmazni, hogy a stabilizáci­ót és a szociális érzékenységet egyszerre érvényesítsük. Ebben mindenki egyetért. Nagy kér­dés, hogy ezt a törvénykezés során miképpen tudjuk érvé­nyesíteni. Azt is mindenki el­fogadja, hogy eredményes sta­bilizáció a társadalom ellené­ben nem mehet végbe. — Hogyan látja, megjele- nik-e majd a vidék, a sza­bolcsiak véleménye, érdeke is a kongresszuson? Vagy marad a hangos fővárosi politizálás? — Már ma sem jellemző, hogy a politizálás csak fővárosi lenne. Nem látok ilyen megosz­lást. Akármelyik platformot is veszem alapul, éppúgy megtalál­hatók köztük a vidékiek is, mint a fővárosiak. A vidék szerepét most abban látom, hogy néhány kérdést markánsan fogalmazzon meg. Gondolok itt arra, hogy az utóbbi időben ugyanis a párt po­litizálásában háttérbe szorult a falu és az agrárium. Úgy látom, hogy a mezőgazdasággal a ki­bontakozás lehetőségeinek mér­legelésekor nem számolnak iga­zán. Pedig a pártnak elemi érde­ke, hogy a falut helyes intézke­déseivel visszahódítsa. Szintén fontosnak tartom a területfejlesz­tési elképzelések támogatását, és ehhez a többség megszerzését. Ez nyilván gazdasági érdek is, hiszen állami segítséggel elindít­hatjuk az adott térség önfej­lődését. — Az elmúlt egy év során háromszor került a szabolcsi szocialista frakció az érdek­lődés középpontjába. Először akkor, amikor év elején elter­jedt — bár nem volt igaz —, hogy nem szavazzák meg a költ­ségvetést. Aztán nemrégiben akkor, amikor a parlamenti frakcióvezetőség újraválasztá­sáért kezdtek aláírásgyűjtésbe. Mint tudjuk, ez sem volt telje­sen így. Valóban aláírtak nyol­cán egy ívet, de az nem arról szólt... És most, éppen a napok­ban, jelent meg az egyik heti­lapunkban egy információ, mely szerint a szabolcsi ország- gyűlési képviselők bírálják az SZDSZ-es minisztereket. Ön szerint mitől van a szabolcsi képviselőcsoportnak ekkora súlya? Miért tulajdonítanak ekkora figyelmet a médiák a megye MSZP-s képviselőinek? — Nincs ebben semmi tragi­kus, mind a tizenhárom kép­viselőnek megvan a véleménye minden kérdésről. Volt olyan, aki nem írta alá az ominózus ívet, és tiltakozott a sajtóban megjelent „szabolcsi képvi­selőcsoport” megnevezésért, amely bizonyos közösséget su- gallt. Egy kicsit jók is ezek a cikkek, mert ránk irányítják a figyelmet. Egyébként jogos kri­tika illetheti az SZDSZ-es és az MSZP-s minisztereket is, de én a kormány működésének zava­rait alapvetően nem ebben lá­tom. A zavar oka legfőképpen az, hogy mi nem gondoltuk végig többségi pozícióban a kormány működését. Előre meg kellett volna határozni, hogy ki szabja meg a követen­dő politika irányvonalát, hol van a politizálás centruma a pártban vagy a kormányban. A szabolcsi képviselők a parla­mentben meglehetősen karak­teres képet mutatnak. Részt vesznek a törvényhozásban, az eltelt idő alatt ismeretségekre tettek szert, ismertek lettek. Közülük többen is komoly te­kintéllyel rendelkeznek a pár­ton belül, kikérik egy sor fon­tos dologban a véleményüket. Száraz Attila A terv annyit ér, amennyi megvalósul belőle A koncepció jobb, mint Borsodban Hamarosan elnyeri végleges formáját Szabolcs-Szatmár- Bereg megye fejlesztési koncep­ciója, és a megyei fejlesztési ügynökség átadja azt a megyei önkormányzatnak. A tervekben kitörési pontokat, prioritásokat határoztak meg a gazdaság fel­lendítése érdekében. A fejlesztési tervek készítését a nyitott gondolkodás elve jelle­mezte, ugyanis csaknem száz szakember vett részt a kidolgo­zásában. Munkavégzés közben aktív szellemi pezsgés indult el a megyében. Az ügynökség munkatársai vitafórumokat szer­veztek, amelyeken országosan ismert szakemberektől kértek ta­nácsokat. Egy ilyen alkalommal beszélgettünk a készülő fejlesz­tési koncepcióról dr. Illés Iván közgazdásszal, a Magyar Tudo­mányos Akadémia Regionális Kutatóközpontjának munkatár­sával. — Az országban két megye részesül kiemelt PHARE-tá- mogatásban: Borsod-Abaúj- Zemplén és Szabolcs-Szatmár- Bereg megye — mondta Illés úr. — Ez utóbbinak jobbak az esélyei. A térségben dinamikus fejlődés indult el, a fejlesztési koncepció vitaanyagából ítélve jobb, mint a Borsod megyei stratégia. — Korábban csak „sötét Sza­bolcsként” emlegették régiónkat... —Úgy vélem, hogy az infra­strukturális hátrányokat már si­került felszámolni. Csaknem minden településen kiépült a gáz- és vízhálózat — az termé­szetesen más kérdés, hogy a gázprogram hiteleit miből fize­tik majd vissza az önkormány­zatok. A települések képviselői, polgármesterei abban bíztak, hogy az infrastruktúra fejlesz­tésével vállalkozókat tudnak a térségbe vonzani. Mindeneset­re az eddig megvalósított prog­ramokkal a TIGÁZ nyert a leg­többet. Három-négy évig dolgoztam a megyében, 1965 és ’68 kö­zött. 1960-ig itt nem volt váro­si vízmű. A mai helyzetkép sze­rencsére egészen más. Körülbe­lül 1966-ban tudatosodott a közvéleményben a megye el­maradottsága, ami talán abból is adódott, hogy a gyenge ter- mékenységű földekre sok em­berjutott, s ez problémákat vál­tott ki. A negatív visszhangnak természetesen voltak alapjai, innen járt az a bizonyos „feke­te vonat”, amelyen olyan sok szabolcsi ember hagyta el az ott­honát, és ingázott, hogy munkát kapjon. Közben, természetesen, óriási fejlődésen ment át a me­gye, 1990-től azonban újabb stagnálás, illetve visszafelé ha­ladás tapasztalható. Ezzel termé­szetesen előtérbe kerülnek a ne­gatívumok. A régióban rossz az egészségügy helyzete, itt van a legtöbb tüdőbeteg, és itt a leg­rosszabb a bűnözési statisztika. A kellemetlen, negatív arculatot el kell felejteni az itt lakó embe­reknek, és el kell felejtetni az ország más területein élőkkel. Meg kell találni a fejlődési és munkahelyteremtési lehető­ségeket. — Ön szerint melyek ezek a lehetőségek? — Szabolcs-Szatmár-Bereg megye három országgal hatá­ros, ez mindenképpen jó adott­ság. Ez a térség például a szom­szédos ukránoknak stabil pon­tot jelent, különösen, ha a pénz­ügyi, banki, közigazgatási és kulturális szempontokat vesz- szük figyelembe. Ezért mind­két fél számára jó, ha gazdasá­gi kapcsolatokat alakítanak ki. — Ezen a területen a mező- gazdaság a meghatározó. — Az itt élők főként munka- igényes növényekkel foglalkoz­nak: dohánnyal, uborkával, al­mával. A szabolcsi ember nem piacra járós típus, ezért nem is olyan fejlett a kereskedelmi kul­túrája. Kezdettől fogva felvásár­lók, kereskedők telepedtek ide, akik olcsón megveszik az árut a termelőktől, és jóval drágábban eladják Budapesten. — Említette a munkaigényes növényeket, amelyekkel szíve­sen foglalkoznak a termelők, csakhogy a gazdák nyereség híján sorra vágták ki az alma­fáikat. Olyan kilátástalan hely­zetben vannak, hogy már ma­guk sem tudják, mit termelje­nek, mely növények hoznának hasznot. — Ezért kellene egy szerve­zet, amely reális áron, vásárol­na, és tanácsokat adna ez ügy­ben. Korábban a világ almaex­portjának 16 százaléka Ma­gyarországról származott, en­nek a fele a megyéből... —Ón szerint van reményünk a fejlődésre? — Természetesen. Reméljük, hogy a koncepció elkészültével olyan forrásokhoz tud jutni a megye, amelyekből el tudják in­dítani azokat a fejlesztéseket, amelyeket a tervekben megfo­galmaztak a szakemberek. Kozma Ibolya Gázvezetéképítés Záhonyban (Fotó: Bozsó) Crossbar-központ Gávavencsellőn Gávavencsellő belterületén hatalmas építkezések folynak, a község utcáit frissen ásott ár­kok szabdalják keresztül-kasul. A település polgármesteri hiva­tala mögött felhúzott épületbe kerül majd az új crossbar-tele­fonközpont. Innen indul a több mint 30 kilométer hosszúságú optikai gerincvezeték, ami Nyírbogdányon keresztül Nyír­egyházával köti össze a telepü­lést. Az előzetes tervek szerint a kivitelezők még ebben az év­ben elkészülnek a földmunkák­kal, így az ezzel párhuzamo­san felállított nyilvános — rész­ben kártyás, részben érmés — visszahívható telefonállomáso­kat december közepére már használni lehet. —vip— Le kell szállni a földre! Az elmúlt héten Bajor Ti­bor országgyűlési képviselő A gazdasági szempontból el­maradott mikrorégiók fej­lesztése címmel tartott elő­adást a megyei fejlesztési ügynökség szakmai műhely­vita-sorozatában. Elmondta, hogy nem ért egyet a megyénkre utaló, hal­mozottan hátrányos hely­zetű megfogalmazással. Ugyanis csak az a terület jellemezhető ilyen módon, amelyiknek elképzelése sincs arról, hogy mit fejlesszen és hogyan. Véleménye szerint 1990 után a Szabolcs-Szat­már-Bereg megyei önkor­mányzatok rájöttek arra, hogy az államtól nem várhat­nak segítséget, és csak azért, mert elmaradottak, nem fog­nak pluszpénzekben része­sülni. Kiindulópontnak tarta­ná a megyéről szóló tanulmá­nyok készítését, amelyek nem azt mutatnák meg, hogy mit kell tenni, hanem azt, hogy mit lehet. Például a be­regi térség a védett tájvédel­mi körzete miatt erősen be­határolt lehetőségekkel ren­delkezik. Az egész megyét érintő fejlesztési program el­képzelhetetlen, kistérségi stratégiákra van szükség, ha ezek elkészülnek, ki lehet emelni a közös vonásokat. E folyamat megszervezése a megye feladata. Bajor Tibor kifejtette, hogy nem csak fejlett infrastruktú­ra mellett lehet fejlődni, au­tópálya és repülőtér létreho­zásával még nem fog emel­kedni az életszínvonal. Erre a legjobb példa a megvalósí­tott gázprogram, amiben el­adósodtak az önkormányza­tok. Nem elég, ha látványos fejlesztéseket tudunk felmu­tatni. A kisebb falvak ragasz­kodnak az iskolájukhoz, köz­ben belerokkannak annak fenntartásába. Ez nem rend- jénvaló. A mai törvények arra ösztönzik a polgármes­teri hivatalokat, hogy ne ol­vadjanak össze más közsé­gekkel, maradjanak önállók, nem érdekük az olcsóbb megoldások keresése. Lehet tiltakozni, elviselni, és az élé­re állni az irányításnak. Lesz­nek alvó települések, ahová csak hétvégén járnak az em­berek, lesznek olyanok is, ahol csak nyugdíjasok élnek majd. Jelenleg tiltakoznak a települések az effajta válto­zás ellen, pedig az élére kel­lene állni a helyzetnek. A megye nem képes elviselni a különbözőségeket, az önkor­mányzatok egyformaságra törekednek, arra, hogy sem­miben se maradjanak el a szomszédos községektől. Hazánkban nincs országos területfejlesztési program, ha a megyének hamarabb elké­szül a kistérségi koncepció­ja, képes lenne arra, hogy be­folyásolja az országos prog­ram kialakítását is. Elmond­ta a képviselő, hogy jelentős anyagi támogatásoktól es­tünk el, mert még nem ren­delkezünk programmal, el­képzeléssel. A nyugati orszá­gok között vannak olyanok, amelyek támogatnák az olyan magyarországi fejlesz­téseket, amelyekben képesek vagyunk felmutatni, hogy mit akarunk. Senkit sem le­het boldogítani, ha ő maga nem akarja — tervekre van szükség ahhoz, hogy segíte­ni tudjunk magunkon! Ezért fontos a most elkészült fej­lesztési koncepció. Meg kell teremteni a pol­gárosodás alapjait, és támo­gatni kell a helyi vállalkozó­kat. Bajor Tibor kifejtette: le kell szállni a földre, nem csak nagy dolgokban lehet gon­dolkozni. A gazdaság kény­szerít a kistérségi társulások létrehozására, melyeknek kö­zös pénzalapot kell létrehoz­niuk ahhoz, hogy dolgozni tudjanak. Szerinte csak az érhet el sikereket, aki megta­nulja, hogyan kell felhasznál­ni a rendelkezésére álló pénzt. K.I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom