Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-23 / 275. szám

A múlt heti szabadidősport-oldalunkon a síelés rejtel­meibe, pontosabban a lehetséges helyszínekre kalauzol­tuk el olvasóinkat, hiszen Szoóh Bélával, a megyei diák­sport Tanács főtitkárával folytatott beszélgetésünk során megprópáltuk felvázolni a Spori Sport Alapítvány által biztosított lehetőségeket, illetve sítáborokat. Nos, a mai oldalunkon továbbra is maradunk e sport­ágnál, de most már belemélyedünk a síelés tudományá­ba, valamint a felszerelésekkel kapcsolatos dolgokkal és a síelés veszélyeivel fogunk foglalkozni. Beszélgetőpart­nerünk továbbra is Szoóh Béla. Szintén a mai szabadidő­sport-oldalunkon olvashatják annak a kínai tornának a mozgáselemeit és gyakorlatait bemutató sorozatunkat, amelyet Miló András ismertet hasábjainkon. Turisztika II. Mikulás Gyalog- és Kerékpártúra A turisztika szerelmesei télen sem dobják sutba a túrázó bakan­csokat, hiszen a hidegebb idő­szakokban is szerveznek túrale­hetőségeket. Ilyen például a már második alkalommal kiírt Miku­lás gyalog- és kerékpártúra, amely az idén december 2-án lesz, még­hozzá a Bükk-hegységben. Az idei túrán a távok a kö­vetkezőképpen alakulnak: Gyalogtúra: 30 km-es — 1200 méter szintemelkedés —, amelynek szintideje 8 óra 30 perc. 15 km-es — 500 méter szint­emelkedés —, szintidő 5 óra. Kerékpártúra: 40 km-es — 1200 méter szintemelkedés —, 6 óra alatt kell(ene) teljesíteni. A gyalogtúra útvonala a következő: Miskolc, Her­mann Ottó Emlékpark bejára­ta—Csókási barlang—Szent­lélek, turistaház—Ómassa (ez a 15 km-es túra célja)—Jávor­kút—Fehérkő—Gulicska— Hermann Ottó Emlékpark. A kerékpártúra útvonala (kis­sé nehéz): A Vesszősnyeregig azonos a gyalogtúráéval, onnan a szerpentinen le Lillafüredre— szerpentinen fel a Fehérkőre— utána a Hegyestető alatti rét— Vadas Jenő-völgy—szerpenti­nen le a Papírgyárig—Her­mann Ottó Emlékpark. A nevezéseket csoportok és egyének írásban a megyei szabadidősport-egyesület cí­mére küldhetik. A szervezők a helyszínen korlátozott számban egyéni nevezést is elfogadnak. Qi-Gong-iskola Folytatva a múlt héten elkezdett sorozatunkat, most a 2. számú gyakorlatot ismertetjük az olvasókkal. MOSOLYTERAPIA Meditativ, belső (Nej-Tan) gyakorlat, amellyel vegeta­tív idegrendszerünket nyug­tatjuk, erősítjük. Egyúttal nor­malizáljuk és javítjuk belső szerveink működését is. 1. A gyakorlatot legcélsze­rűbb ülő (labr) vagy fekvő helyzetben végezni. Kényelmesen ülünk egy széken vagy a földön, kezün­ket összetesszük ölünkben, a jobbat a bal fölé, hogy lezár­juk az energiakört. Lazítunk. Becsukjuk a szemünket, és valami kellemes dologra gondo­lunk, valami olyanra, ami mo­solyt csal ajkunkra, és hagyjuk, hogy a mosolynak ez a meleg, lágy energiája felerősödjék. 2. Gondolatban a két szem közötti pontra irányítjuk a mosoly energiáját. 3. Nyelvünk he­gyét a szájpadlá­sunkhoz érintjük, közvetlenül a fo­gak mögött. így összegyűjtjük a Tan-Tien pontban. Az energia a nyel­vünkön és a torkun­kon keresztül a tör­zsünkbe áramlik. Tudatunk erejével a szívbe, a tüdőbe, a májba, a vesébe és a lépbe irányítjuk, majd összegyűjtjük a Tan-Tien pontban. Minden szerv­ben tetszés szerinti ideig tarthatjuk ott a gyógyító energi­át. Abban, hogy melyik szervben mennyi ideig, nyugodtan ha­gyatkozzunk a megérzéseink­re, a szervezet úgy is tudja. Arra figyeljünk, hogy milyen érzések jelentkeznek bennünk, ezt rögzítsük tudatunkba, és némi gyakorlattal bármikor előcsal­hatjuk a mosoly energiáját. Na­gyon sok fájdalmat előzhetünk meg és nagyon sok konfliktushely­zetet oldhatunkmeg általa Sokszor minden gyógyszernél többet ér egy mosoly, egy kis lazítás. Miló András, Tai-Qi mester Csak szakoktatóval tanuljunk síelni! Növekvő népszerűség Elsőként arról beszélgettünk Szoóh Bélával, hogy mennyire népszerű e téli sportág me­gyénkben, városunkban, illet­ve az általános és középisko­lákban. — A Spori Sport Alapítvány nagyon sok sítábort szervez, így rálátása van a síelés népszerű­ségére. A téli hónapokban ránk is jellemző az-—mint a nyugati országokra—, hogy a hétvégén fogjuk magunkat, felpakoljuk a síléceket, és elindulunk a he­gyekbe síelni? — Örvendetes az a tény, hogy a hétvégi napokon — ez a személyes tapasztalatom, s ez tükrözi valahol a dolgokat —, ha a tokaji hegyen van hó, az utakon nagyon sok olyan sze­mélyautót látni, melyeknek a Folytatvaőzoó/; Bélával a be­szélgetést, rátértünk a síelés ve­szélyeire, illetve az adódó bal­esetekre, amik nagyobb figye­lemmel elkerülhetők. — Milyen balesetek a legjel­lemzőbbek a síelésnél, és hogy lehet ezeket /megelőzni? — Legutóbb részt vettem a budapesti Sportkórház egyik orvosának előadásán, melyen ilyen jellegű dolgokat taglalt. Sajnos már az előadás elején ki­derült (ezeket számadatokkal is alátámasztotta az előadó), hogy mennyire felkészületlenül megyünk mi, magyarok síelni. Aki síelni szeretne, annak álta­lában egyhetes szabadság áll rendelkezésére, és ezen időn belül teljeséggel ki akarja hasz­nálni az időt. Ez azt jelenti, hogy egyrészt egész nap síel (pihenő nélkül), másrészt pedig nincs felkészülve, de ide sorol­nám a nem megfelelő pálya ki­választását is, hiszen sokan „túlméretezik” a tudásukat, és a zsúfolt pályákat választják, ahol nagyon nagy a balesetve­szély. Ennek ellenpéldája pedig az, hogy — pontosan a zsúfoltsá­got kerülve — nem a kijelölt tetőcsomagtartóján ott a sífel­szerelés. így volt ez most is, amikor november 5-én leesett az első nagyobb menyiségű hó, és sokan ellátogattak Tokajba, hogy élvezzék a téli örömöket. Most már egyre több iskola szervez egy-két hetes sítáboro­kat. Talán a „fejlődés” legjobb illusztrációja az, hogy a 80-as évek elején a Vasvári Gimná­ziummal közösen kezdtük el a sítáborok szervezését a tanulók részére, majd a Vasvárihoz minden évben egyre több isko­la csatlakozott. Abban az idő­ben ez iszonyúan nagy dolog volt, hiszen tanulmányi időben mentek a gyerekek síelni, és ezért csak köszönet jár a tanin­tézmények vezetőinek. Ma már — nagy örömömre — nem tu­pályán síelnek az emberek, és a hó alatt rejlő üregek, repedé­sek vagy akár egy hócsuszam- lás is óriási veszélyt jelentenek. Akik komolyan veszik ezt a sportot, azok már a hómentes időszakban elkezdik a felké­szülést kocogással, gimnaszti­kával, valamint speciális jelegű tornával, és így meg tudják előzni a felesleges húzódáso­kat, izomszakadásokat. A síelőnél nem a boka a legve­szélyeztetettebb testrész, hanem a térd, a térdszalagok. Nagyon sok baleset adódik a kötések rossz beállításából, hiszen egy bukás­nál, ha nem old ki a kötés, akár meg is csavarodhat a láb, illetve a térd, s ebből adódóan a leggya­koribb a szalagsérülés. A boká­nál azért nem áll fent ez a gyako­riság, mivel az „újgenerációs”, öntött sícipők kiválóan tartják, védik a bokákat. Itt sípcsont-, il­letve szárkapocstörés fordulhat elő. De az ilyen irányú balesetek, hál’ Istennek, nagyon ritkák. Tulajdonképpen megfelelő felkészüléssel, illetve felszere­léssel szinte minden balesetet meg lehet előzni, de ide sorol­nám a tudásszinthez kiválasz­tott megfelelő pályákat is. dóm követni az iskolai sítábo­rokat, ugyanis annyian szervez­nek ilyet. Az alapítvány az idén például tizenhét csoportot utaz­tat ki Szlovákiába, és rajtunk kívül még nagyon sok iskola szervezi meg a saját sítáborait. De ez nemcsak Nyíregyházára jellemző, hanem a megyére is. Ismét egy példát szeretnék mondani: a kemecseiek az első sítáborban öt emberrel vettek részt, ma viszont már ott tarta­nak, hogy a gyerekekkel együtt a szülők is elutaznak síelni, te­hát ez a dolog szinte kiforrta magát családi programmá. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a gye­rekeken keresztül a felnőttek is „megfertőződtek” a síelés sze- retetével. — Ha valaki először vesz részt sítáborban (soha nem volt még rajta síléc), mi a teendője? — A kezdőknek talán a leg­fontosabb dolog, hogy ne fa­kultatív módon akarjanak meg­tanulni síelni. Azt sem tanácso­lom, hogy olyan barát „vegye kezelésbe”, aki maga is csak nemrég űzi ezt a sportot. Na­gyon fontos, hogy az első idő­szakban szakember kezdje az oktatást! Ha nem zsúfolt pályán van az illető, akkor két-három nap alatt el lehet sajátítani az ala­pokat. Saját tapasztalatom alap­ján azt mondhatom, hogy a har­madik napon már „felvonóznak” a gyerekek — igaz, ez olyan helyre érvényes, ahol a felvonó előtt nem kell órákat sorban áll­ni, így az oktatással sokkal dina­mikusabban lehet haladni. Azt javaslom, hogy a kezdők ne a legmárkásabb sífelszereléssel kezdjenek tanulni. Az biztos ■— ha mégis ilyen felszerelést vásárolnak —, hogy nem veszik meg felesle­gesen, hiszen aki egyszer sílécet csatol a lábára, az „belebolondul” e sportágba, de célszerűbb inkább kölcsönzött sífelszereléssel részt venni a táborokon. A léceket illetően azt szok­ták mondani, hogy amilyen az illető testmagasága, olyan hosszú síléccel kezdjen el ta­nulni. A későbbiekben (ahogy a sítudás fejlődik) a léc hosszú­ságát lehet növelni, akár 15— 20 centivel is. Gyerekeknél az sem baj, hogy ha a kezdetnél 5—10 cm-rel rövidebb a síléc. A következő szempont a síkö­tés (ami talán a legfontosabb do­log az egész felszerelésben), hi­szen a sérülések ellen a meg­felelő beállítással lehet védekez­ni. Nagyon fontos, hogy először szakember állítsa be a kötést, hi­szen az automata és félautomata kötéseket a testsúlyhoz kell be­állítani. Ez nagyon egyszerű, mivel a kötéseken lévő számok mutatják a kilogrammokat, és a piros csíkot a megfelelő számhoz kell tekerni. Vegyünk egy példát: ha valakinek 60 kg a súlya, ak­kor neki a 60-as számhoz vagy egy kicsivel alá kell tekernie a jelzőcsíkot, majd ezt követően a sarok „kirúgásával” ellenőrizni kell, hogy old-e a síkötés. A bal­esetek megelőzése szempontjá­ból még egyszer hangsúlyozom: nagyon fontos a megfelelő kö­tésbeállítás! Sajnos Magyaror­szágon nagyon sok a sísérülés. Bő a választék Ahhoz, hogy síelni tudjunk, meg kell vásárolni a különböző kellékeket. Nos, azt sajnos —- az árakat látva — megállapít­hatjuk, hogy ha saját síléceket, -kötéseket, -botokat, síbakan­csokat, síoverállokat akarunk magunknak, akkor igen mélyen a zsebünkbe kell nyúlni. Nézzük, milyen árban juthatunk hoz­zá a sífelszerelésekhez (az ártájékoztatót a Renomé Rt. sport­boltja bocsátotta rendelkezésünkre, ahol még néhány dolgot a tavalyi áron szerezhetünk be — ezt a felsorolásnál jelezzük): Sílécek (Tyrolia, Fischer, Blizard, Head márkájúak): 10 380 Ft-tól 23 100 Ft-ig. (Ebben szerepelnek a gyermeklécek is.) Síbotok: felnőtt síbot 2000 Ft-tól felfelé (a gyermekbotok ettől kevesebbe kerülnek, s ezek tavalyi árak). Síbakancsok: Dalbelto (új márka) 17 500 Ft. Salamon gye­rekméretben: 6870 Ft-tól felfelé, felnőttméret: 13 660 Ft-tól (ezek is tavalyi árak). Síléctartó: 500 Ft. A botok végére hófogók: 250 Ft. Síkötések: Tyroliakötés 13 ezer Ft-tól felfelé (dupla dia­gonál, azaz elöl-hátul elmozduló, 50 kilótól súlyosabb egyé­nek számára), Salamon-kötés: 8500 Ft (15 kg-tól 50 kg-ig), Salamon-kötés: 9200 Ft (50 kg-tól felfelé). Síoverállok: sima, egy berészes overáll: 20 100 Ft, American többfunkciós overáll (véd a szél ellen, belülről szellőzik, vala­mint termobéléssel van ellátva): 28 300 Ft. A legegyszerűbb síoveráll: 9700 Ft, gyerekoveráll: 17 100 Ft (ez kétrészes), Diadora overáll: 21 600 Ft. Nem veszélytelen!

Next

/
Oldalképek
Tartalom