Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-21 / 273. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. november 21., kedd 3 Haza kell csábítani a fiatal szakembereket • * fc* *■'*_, ; ■«* "• . “•ji, - v >•. l , • ’ « * , Nyíregyházának van vonzereje Gyakorta felvetődik problémaként, amikor Szabolcs- Szatmár-Bereg Megye elmaradottságáról beszélünk, hogy a .megy ében bizonyos felsőfokú végzettséget igénylő területeken szakemberhiány van. Hallottunk már arról is. hogy néhány jelentős külföldi befektető azért választotta a Dunántúlt, vagy Budapestet, mert a mi vidékünkön nem talált elegendő képzett és gyakorlott szakembert vállalkozásának felső és középszintű menedzselésére. Általában felvetődik a humán erőforrás gondozásának, célra orientált tudatos fejlesztésének a hiánya. Ezért valóban hiánypótló az a kezdeményezés amely enyhíteni kíván ezeken a gondokon, s egy folyamatot szeretne elindítani a humán erőforrással történő gazdálkodás területén. Ezt a folyamatot egy szakértői team által indított, PHARE támogatással létrehozott projekttel kívánják kezdeni. A szakértők között oktatási, reklám és humán erőforrásfejlesztő szakemberek vannak, így többek között Pintér Miklós a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium igazgatója, Dr. Kovács Géza a MALÉV Rt. humán igazgatója, Telepóczkyné Farkas Márta reklámszakember. A program számos területre terjed ki. Egyik fontos célnak tartják a szervezők, hogy a megyéből jelentős felsőoktatási intézményekbe került diákok végzés után hazajöjjenek. Ezért hívtak a múlt hét szombaton a Zrínyi gimnáziumba tízegynéhány fiatalt eszmecserére. Hogy mindenkinek sok mondanivalója volt a fent jelzett gondokról azt bizonyítja, hogy a két órásra tervezett eszmecsere csaknem kétszeresére bővült, ám korántsem azért mert a jelenlévők feleslegesen sokat beszéltek. Lakatos Péter a Gödöllői Agrártudományi Egyetem negyedéves hallgatója például arról beszélt, hogy öt megkérdezett megyebeli hallgatótársa közül egyedül ő gondolja komolyan, hogy hazajön dolgozni. A megkérdezettek nagy része a „polgári életmód” hiányát jelölte meg mint olyan okot ami távoltar- ja a megyétől. Pintér Zoltán viszont elmondta, hogy a Budapesten tanulókkal szemben például a Miskolcon tanulóknak igenis vonzóbb Nyíregyháza és a megye mint Miskolc és Borsod. Hasonlóan vélekedett Goron Katalin szegedi joghallgató is. Abban valamennyien megegyeztek, hogy egyetemi, főiskolai éveik alatt kevés és esetenként torzult információ jut el hozzájuk a megyéről. A hiányos tájékoztatás gyakorta motiválja a végzősöket arra, hogy inkább másfelé keressék boldogulásukat. Ám nem csak vélemény- cserének szánták a szervezők az összejövetelt. Ezért aztán megegyeztek abban, hogy szerkesztenek egy hírlevelet az elszármazott hallgatók és oktatók rendszeres informálására. A kiválasztott tizenöt felsőoktatási intézményben egy-egy megyénkbeli hallgatót és egy ide kötődő oktatót keresnek a rendszeres kapcsolattartás érdekében. (Az csak természetes, hogy a jelenlévő diákok valamennyien vállaltak ilyen feladatot) Az egyetemi főiskolai hallgatók elmondták: nemcsak ők, de társaik is szívesen vennék, ha megyebeli cégeknél írhatnának évfolyam és szakdolgozatokat, ha itt vállalhatnának nyári szakmai gyakorlatot. Ez nemcsak a diákok megyéhez kötődését segíthetné, de hasznára válhatna a megbízó cégnek is. Szóba került még egy olyan állásbörze ötlete is amit a jeletősebb egyetemeken tartanának a megyebeli cégek közreműködésével. Az összejövetel utolsó fél órájában a nemzetközi Ifjúsági Kamara nyíregyházi szervezete által kínált lehetőségekkel ismerkedtek a jelenlévők, akik abban is megállapodtak, hogy találkozásaikat rendszeressé teszik. Közmeghallgatás Bujon Bujon a napokban közmeghallgatás volt, amelyre a helyi művelődési házban került sor. A kibővített képviselő-testületi ülésen a település lakói intézhették kérdéseiket a község polgármesteréhez, Frank Sándorhoz, és a képviselő-testület tagjaihoz, valamint Koltai Tamáshoz, a térség országgyűlési képviselőjéhez, valamint a meghívottként a közmeghallgatást megtisztelő illusztris vendégekhez. Elsősorban Búj egyik településrészének, a Fekete Halmon lakó embereknek voltak kérdéseik a falu vezetőihez. Többen is megkérdezték, hogy mikor fog megállni a kis vonat, Fekete Halmon és a Bujt Ibránnyal összekötő utat, miért éppen Herminatanyától kezdik építeni, A válaszban az szerepelt, hogy a kisvasútmegálló hiányának főként anyagi okai vannak, míg az összekötő út megépítésekor azt a szempontot vették figyelembe, hogy így lényegesen hamarabb lehetne egyik településről eljutni a másikra. Felvetődött, hogy azoknak, akik 1993-ban köttették be a gázt portájukra, miért kell fizetni a gázóra és a nyomáscsökkentő hibájának megjavításáért, miután akik 1994 júniusa után, a törvény hatályba lépését követően vezettették be házukba a gázt, azoknak nem kell. Ennek magyarázataként a polgármester azt mondta, kérni fogja, hogy a Tigáz illetékesei adják meg erre a választ. A jelenlévő bujiak a közelmúltban újjászerveződött polgárőrségnek a figyelmét hívták fel arra, hogy próbálják megakadályozni a mezei lopásokat. Szó esett még Kulin Ferenc állatorvosról is, aki időközben Ibrányba tette át székhelyét, de továbbra is ellátja Bujon az állatorvosi teendőket. A falugyűlésen érdekességnek számított, hogy az egyik képviselő a közönség soraiban ülve intézett kérdéseket az emelvényen ülő testületi tagokhoz, majd miután megkapta a válaszokat, elhagyta a termet és hazament. Nyugati piacra termelnek Gávavencsellő szövetkezetei Több munkanélkülit foglalkoztatnának A mai nehéz gazdasági helyzetben sorra szűnnek meg a szövetkezetek. Gávavencsellőn azonban három is van, valamint egy olyan kft., amelynek tevékenysége eddig megegyezett az elődjeként jegyzett szövetkezetével. Lapunk munkatársa ellátogatott a négy helyszínre, hogy beszámoljunk az ott folyó munkákról. A Viktória ’93 Kft. a két esztendeje felszámolt Cipőipari Szövetkezet jogutódjaként alakult meg 1993-ban. A társaság ügyvezető elnöke, Teski Géza a következőket mondta: — Korábban csak női lábbeliket gyártottak ebben az üzemben. A terveink között szerepel, hogy férfilábbeleik előállításával is foglalkozzunk. Jelenleg már készítünk túrabakancsokat, de még szélesíteni akarjuk termékskálánkat. Munkánk során csak belföldről beszerzett alapanyagokat használunk fel, termelni viszont külföldre is szoktunk, elsősorban Németországba és Olaszországba. Mindig a piac határozza meg, hogy mennyit állítsunk elő. Elképzeléseink szerint a rendelkezésünkrere álló gépeket fejleszteni kellene, de hogy mikor, azt egyelőre nem tudjuk. Pillanatnyilag 85 személyt foglalkoztatunk, akik nemcsak helybéliek, hanem a környező településről járnak ide. A dolgozók nyugodtan végezhetik munkájukat, senkit sincs szándékunkban elküldeni, sőt, még 20 tűzőnőt akarunk felvenni a munkanélküliek közül. A Vegyesipari Szövetkezetben Molnár Ferenc elnök fogadott bennünket. —-- A létesítményben cipő- felsőrészt gyártunk, festőlétrát készítünk, valamint munkavédelmi bőrkesztyűt és bőrruhát állítunk elő. Három hónapja vagyok a szövetkezet elnöke, azóta sikerült megállítani a hanyatlást. Úgy néz ki, sikerült a szövetkezetét nullszaldóssá tenni, most már csak a vezetőkön és a dolgozókon múlik, hogy mikortól lesz nyereséges az üzem. Jelen pillanatban 13-an dolgoznak nálunk. Rajtuk kívül még körülbelül 25 embert tudnánk foglalkoztatni. Az alkalmazottak gyakran túlóráznak, ez annak tulajdonítható, hogy több lett a megrendelés. A munkánkhoz az alapanyagokat belföldről szerezzük be, az előállított árukat pedig külföldön és belföldön egyaránt értékesítjük. A gépek száma és állapota egyelőre megfelelőnek mondható. A jövőt illetően derűlátó vagyok, mert véleményem szerint az itt dolgozókban megvan az akarat és a lelkesedés ahhoz, hogy a szövetkezet süllyedő hajóját megmentsék, és ezt, mint már mondtam, lehet is észlelni. A Vencsellői Mezőgazdasági Szövetkezetben készségesen állt rendelkezésünkre Nagy Zoltán tgeszelnök. — A tsz taglétszáma 480, ebből az állandó dolgozó 160. Korábban hatezer hektár földterületünk volt, amióta Balsa kivált a termelőszövetkezetünkből már csak négyezer van. Ebből háromezer szántó, ezer pedig rét és gyümölcsös. Az alaptevékenységünk az almatermesztés, ezenkívül vetőburgonyát és vetőbúzát termesztünk. Földterületeinket szeretnénk megtartani a jövőben is. Ehhez a területhez a mostani gépeink nincsenek eléggé kihasználva, ezért bérmunkát is végzünk. Van 800 darab szarvasmarhánk. A tejtermelésből és az állatok eladásából származó bevételünk jelenti a pénzügyi stabilitásunkat. Erre a gazdálkodásra épül szövetkezetünk. Tavaly 130 millió forint volt a bevételünk és nem volt veszteséges a tsz. A Gávai Termelő és Szolgáltató Szövetkezetben Házi György, a szövetkezet elnöke vázolta munkájukat. — A 70 aktív tagunk mellett szezonmunkában még ennél is több embert tudunk alkalmazni. Százötven hektáron őszi búzát, 200 hektáron napraforgót termelünk. Ezen felül van még 300 hektár kukoricásunk, 30 hektár étkezési és 18 hektár vetőburgonyaföldünk, 100 hektár rét-legelő, valamint minden évben 800—1000 hektár bérelt területünk. Az utóbbiból 500 hektár hosszú távon lekötött. Almáskertünk 20 hektáros, sajnos az alma az idén lefagyott, így jelentős a termés- csökkenés. A burgonyát és a kukorica egy részét öntözzük, ezzel is elősegítve a minél jobb minőségű termést. Gépeinkkel bérmunkát is vállalunk. Gépműhelyünk van, ahol minden télen elvégezzük a karbantartási munkálatokat. Erre annál is inkább szükség van, mert régiek a gépek és újak vásárlására nincsen pénzünk. Az idén a napraforgót és a burgonyát tudtuk kedvező áron eladni. A szövetkezet két esztendő óta nyereséges, és úgy látom, ameny- nyiben a piaci helyzet stabilizálódik, nem lesz gond a gazdálkodással. Azt kell elérnünk, hogy az öntözésért a Tiszai Regionális Vízműnek évente fizetett 4 millió forint vízdíjunk és a növényvédő szerek folyamatosan emelkedő ára kevesebb legyen, mint amennyiért értékesíteni tudjuk a termékeinket. Tóth Mihály Pályázati pénzből korszerű intézmény Mérken Második otthonukra találnak Új gondozási épülettel bővült Mérken az Időskorúak Szociá: lis Otthona. Az ünnepélyes átadást a közelmúltban tartották meg, ezután beszélgettünk Harangozó Imrénével, az otthon igazgatónőjével. — Manapság meglehetősen ritka egy ilyen nagy beruházás létrejötte. Hogyan valósulhatott meg ez Mérken? Az intézmény kivül és belül — A beruházást 1993-ban pályázat útján elnyert állami és megyei önkormányzati támogatásból kezdtük el, az alapozási munkákhoz 1994 második felében fogtunk hozzá. A régi épületben több mint 40 éve gondozunk igen nehéz körülmények között százhetven idős, többnyire ágyhoz kötött és mozgáskorlátozott beteget. Je(A szerző felvételei) lenlegi épületeink elsősorban laktanya céljára épültek, és a többszörös átalakítás után sem felelnek meg a betegellátás igényeinek. Ezek az okok is motiváltak bennünket, s elképzeléseinket a megyei önkormányzat vezetői és a közgyűlés tagjai is támogatták. — Kérem, mutassa he az új épületszárnyat! — Az új részben százhatvan helyet alakítottunk ki, 2 és 4 ágyas szobákban. A beteg-, illetve lakószobákat nővérhívóval szereltük fel, a nővérszobához korszerű szociális helyiségeket alakítottunk ki. A felvonónak — sajnos — egyelőre csak a helye épült meg, magára a berendezésre még várnunk kell, pedig az ellátás zavartalansága miatt arra nagyon nagy szükség volna. —Lehetőség nyílik-e új gondozottak felvételére is? — A megépült új rész átadásával összesen 220 személyt tudunk korszerű körülmények között ellátni, s mintegy 50— 60 új beteg felvételére nyílik rövidesen lehetőség. —Gondolom, az átadás örömei mellett akad még tennivalója, gondja... — A legnagyobb gondunk, hogy nincs elég pénz mert a helyiségek adottak, de hiányoznak a berendezési és felszerelési tárgyak, eszközök. Sok pénzre lenne szükségünk berendezésre, legalább 20 millió forintra. Bízom benne, hogy megyei vezetőink a segítséget megadják, hiszen jelenleg is ezen fáradoznak. A gazdasági élet nehézségei intézetünket sem kerülik el, egyre nehezebb Harangozó Imréné a működőképesség megtartása, így sok fejtörésre, fondorlatra van szükségünk a mindennapos túléléshez. Megnyugtató azonban, hogy munkatársaim mindig a feladatok megoldására törekednek, s a nehéz körülmények között is érzem támogatásukat, hiszen gondjainkon úrrá lenni egyébként képtelenség lenne. Ezért is nagyra becsülöm őket, de sajnos a megfelelő anyagi elismerésükre — forrás hiányában — nincs lehetőség. Nagy öröm számunkra, hogy az új gondozási részleg itt, Mérken felépülhetett. Ezúton is Szeretnék köszönetét mondani azoknak, akik támogattak, segítettek bennünket, hogy a ránk bízott gondozottak hosszú, nyugodt éveket töltsenek el békességben, sze- retetben intézetünkben, s így valóban második otthonra találjanak nálunk, amihez mi becsületes munkánkkal, szerető gondoskodásunkkal igyekszünk hozzájárulni. Szamosi István
