Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-17 / 270. szám

UJ KELET Labdarúgás 1995. november 17., péntek 1 L1 Megyei II. osztály Tizenhárom forduló — 643 gól Az elmúlt vasárnap véget ért a labdarúgó megyei II. osztály őszi idénye. A csapatok szezon elején megfogalmazott elkép­zelései nem minden esetben valósultak meg, mert többek kö­zött a bajnokságba feljutó újonc együttesek sok esetben rápi­rítottak a rutinosabb, tapasztaltabb gárdákra. Az izgalmakban bővelkedő, változatos játékot és teljesítményeket eredménye­ző mérkőzések — már ahol — kellemes hétvégi kikapcsoló­dást szereztek a futball szerelmeseinek. A nagy várakozásoktól függetlenül, még az első hetekben kialakult egy élboly a legnagyobb erőbedobással kezdő együt­tesekből. Közülük a 2. számú, az Erimpex csoportban első he­lyen végzett nyírmeggyesi gárda tartotta legjobban a formáját a bajnokság végéig, ők az egyetlenek, akik a tavaszi idényt veretlenül kezdhetik. A képzeletbeli találati toplista első he­lyét az 1. számú csoport bajnokcsapata, a Gávavencsellő fog­lalja el. Ők a legtöbb rúgott (46) és a legkevesebb kapott gól­lal (4) büszkélkedhetnek, s ebből következőleg legjobb gól­aránnyal is rendelkeznek. Olcsva az alig több mint három hó­nap alatt kilenc, Kemecse mindössze nyolc alkalmommal kö­szönt be az ellenfelek kapujába. A hodászi védelem 38 eset­ben kapitulált, ami az ősz negatív rekordja. Egy futballcsapat 11 emberrel lép pályára, játszik, küzdi végig a 90 percet. Hiába hozzák a legjobb formájukat a hátvé­dek, ha a csatárok nem sok vizet zavarnak a vetélytárs kapuja előtt. így járt például az anarcsi gárda is, amely — csoportján belül — a kapott gólok száma alapján a negyedik helyen len­ne, de eredménytelen támadói elégtelenre vizsgáztak, s emiatt a középmezőny aljára szorult. Ugyanez a probléma hátráltatta a Kárpát-Hús Volánt is, mert bár a megyeszékhelyiek a dobo­gó legmagasabb fokát célozták meg, ettől az álmuktól messze kerültek. Az 1. számú csoportban összesen 318, fordulónként átlago­san 24, míg a másikban 325, hétvégenként 25 gól esett. A Gávavencsellő—Kálmánháza és a Tuzsér—Nyírtura mérkő­zéseken születtek a legnagyobb arányú győzelmek, mindkét esetben 10-0-ás végeredménnyel a hazai pályán szereplő együt­tesek diadalmaskodtak. Kállósemjén, Túrricse és Balkány dön­tetlen nélkül „vészelte” át a pontvadászat első felét. Az emlí­tett együttesek vagy túlságosan bátrak, netán túlzottan óvato­sak voltak. Az őszi bajnokság talán legnagyobb nézőszámával és ér­deklődéssel bíró mérkőzése a Nyírmeggyes—Túrricse, a 2. számú, az Erimpex csoport rangadója volt (12. forduló), ahol a magasabb osztályokban is irigyelt nézőszámot regisztráltak. A mérleg nyelve a Meggyes javára billent, s Vojtkó lst\’án együttese négypontos, behozhatatlan előnyre tett szert. A városkörzeti bajnokságokból feljutott együtteseket nem szokták komolyan venni a már régóta a megyei II. osztályban szereplő csapatok. Nos, ezek az állítólag tapasztalatlan, las­sabb játéktempóhoz szokott gárdák időnként alaposan meg­tréfálták az ellenük nagyvonalúan fellépő alakulatokat. A Tiszamenti SE vagy a komorói legénység is bebizonyította — a középmezőnyben megkapaszkodva —, hogy időben felvet­ték a kellő fordulatszámot. —vip— Verekedés Anconában Heves érzelmektől sem mentes labdarúgó-mérkőzést játszottak Anconában. A há­zigazda olasz csapat az angol Birminghamet fogadta, de a 90 perc során nemcsak a lab­da birtoklásáért zajlott nagy küzdelem a résztvevők kö­zött. A Birmingham 2-1-es győzelmével véget ért talál­kozó után a felek összevere­kedtek, majd az ökölharcba a kispadon ülők is bekapcso­lódtak. Az Ancona vezető­edzője, Massimo Cacciatori arccsonjtöréssel, a kakasko- dókat szétválasztani igyekvő John Lloyd játékvezető pedig törött jobb karral vonhatta meg az eset mérlegét. A rendőrségi jelentések szerint a két csapat szurkoló- tábora is nagy harcot vívott egymással, de ennek az ösz- szetűzésnek nem volt komo­lyabb sérültje... Szlovákiában járt az NYSI és a Vasvári Szerdán két barátságos mérkőzést játszott Kassán (Szlo­vákiában) a 1. FC Kosice két utánpótlásegyüttese ellen megyénk két ificsapata, az NYSI és a Tiszavasvári.Mirgai László 14—15 éves tanítványai (az NYSI fiataljai) 5-1 arányban vereséget szenvedtek úgy, hogy a gárdából pár meghatározó ember nem tudott elutazni a többiekkel. A Nyiszlor Sándor irányította 17—18 éves tiszavasváriak már 3-1-re is vezettek, aztán 3-3 lett a végeredmény. A jó hangulatú túra végén a két együttes fél hattól megtekin­tette a Szlovákia—Románia Eb-selejtező labdarúgó­mérkőzést, majd a visszaúton kártyázással és énekléssel ütötte el az időt. Dubovsky nem tudott ismételni Jankech és Iordanescu „szerepcseréje” Szerda este pont került a mondat végére. Szerte Európá­ban az 1996-os angliai Eb selejtező-mérkőzéseinek utolsó fel­vonásában feszültek egymásnak az öreg földrész csapatai. Az már sajnos régen eldőlt, hogy a futballszerda magyar szem­pontból teljesen érdektelen. Korántsem volt viszont ér­dektelen a küzdelem Nyíregy­házától alig több mint 100 ki­lométerre északra, Kassán, ahol az 1. selejtező csoportban a házigazda szlovákok a ’94-es amerikai világbajnokság egyik meglepetéscsapatát, Romániát fogadták. Anghel Iordanescu sárga mezeseinek győzniük kellett, hogy biztos elsők le­gyenek, míg Jozef Jankech edző csapata számára már ko­rábban elérhetetlen messzeség­be került a londoni repülőjegy. Csakhogy nem volt minden előzmény nélküli a találkozó. Két és fél éve vb-selejtezőn ugyanott, a 1. FC Kosice stadi­onjában káprázatos mérkőzé­sen 5-2-es vereséget mért a még közös csehszlovák csapat déli szomszédunkra. A talán leg­jobb szlovák labdarúgó, a 23 éves Peter Dubovsky — akit a Slovan—FTC meccsről is is­merhetünk... — szűk- fél óra alatt mesterhármast rúgott. így érthető volt a hazaiak — és a helyi médiák — felfokozott hangulata. A helyi sportnapilap például Nyugodt Jankech, ideges Ior­danescu főcímmel harangozta be az összecsapást (aztán „sze­repet cserélt” a két szakember). Kassán egyébként már szerda reggel megjelentek a mérkő­zésre tartó román buszok, és Szlovákia köztársasági elnöke, Michal Kovác és kíséretének luxuslimuzinjai is begördültek a stadionba. Aztán a kilencven perc nem hozott igazán jó játé­kot, elmaradt a várakozástól. A házigazdákétól mindenképpen, de a semlegesekétől is. Az első 45 percben — a pe- tárdázáson túl (a borult időben egyébként is köd ereszkedett az arénára) — nem volt túl sok ok az izgalomra, leginkább a gyors Raducioiu növelte a „Nyer­nünk kell!” jelszót skandáló hazai publikum pulzusszámáT. A másik hálónál a Steaua ka­Feter Dubovsky pusa, Stelea akár le is állhatott volna társalogni a román szur­kolókkal — lehettek vágy ez­ren —, ugyanis semmi dolga nem akadt. A fordulás után Raducioiu a meccs addigi leg­nagyobb helyzetét hagyta ki, de a Kárpátok Maradonája, a har­mincon már túl járó Gheorghe Hagi — aki egyet s mást fel­csillantott tudásából ezen az estén — pár perccel később már nem viccelt, amikor közvetlen közelről Molnár hálójába bom­bázott (0-1). Ez ébresztette fel a széleket keveset használó kék mezeseket, nyílt is alkalom az egyenlítésre, de Dubovsky a kapu torkából Steleát választot­ta. Az ismétlés tehát nem sike­rült, viszont Dumitrescuék le­játszották a záróakkord, lévén nyolc perccel a vége előtt az egykori dinamós Munteanu gyönyörű „villámfejessel” be­állította a végeredményt (0-2). A Iordanescu-legénység így revansot vett, csoportelsőként jutott tovább, temperamentu­mos szurkolóik és újságíróik nagy örömére. Az egyik román tollforgató például a biztonsá­gi kordont áttörve a levonuló Lacatusék nyakába akart ugra­ni, hogy aztán pár méter után a kutyás rendfenntartók intsék nyugalomra... Az összecsapás utáni sajtótá­jékoztatón Jankech edző csapa­ta veszélytelenségére panasz­kodott, és dicsérte a román vá­logatottat, míg Iordanescu a já­tékosaitól kezdve a masszőrig mindenkinek köszönetét mon­dott az Eb-re való kijutásért, így hát, a végén a román tréner volt nyugodtabb, szerepet cse­rélve szlovák kollégájával. Csiky Nándor Suller Só megyei I. osztály, 15. forduló F orduló Demecser (X.) —Ibrány (4.) V.: Józsa S. (Tamaskovics, Ajler). Demecser, Farkas Tibor edző:—Rangadó lesz a javából! Hazai pályán százszázalékosak vagyunk, ezt a sorozatot Ibrány ellen is szeretnénk folytami. Az első hely megtartásához szüksé­günk van mindhárom pontra. Biztató, hogy az ibrányiaknak idegenben közel sem megy annyira, mint otthon, három leg­utóbbi meccsükön tizenegy gólt kaptak. Nyernünk kell! Ibrány, Szakács László edző: — Azon leszünk, hogy csupa­szív, fegyelmezett játékkal ellen­súlyozzuk a listavezető kétség­kívül nagyobb tudását. Erre már láttam példát csapatomtól (Na- mény, Fehértó), amikor nemcsak harcosan, hanem tetszetősen is futballozott a társaság. Sajnos nem a legideálisabb összetétel­ben vonulhatunk fel, Szakács ugyanis haragszik a világra, ma­gyarul megsértődött. Veres Jan­csi angyalbőrbe bújt, vele sem ta­lálkozunk a szezonzárón. Nagyhalász (12.)— Kisléta (6.) V.: Radványi (Vámos, Be- rencsi). Nagyhalász, Puskás Tamás szakosztályvezető: — Nem szí­vesen mondok ilyet, de nehezen tudom elképzelni, hogy tizen­négy fordulónyi vérszegény tá­madójáték után most hatalmas változás következzék be. Őszin­tén megvallva, én már a pont­szerzéssel is elégedett lennék. Kisléta, Cúrbik Richárd]áté- kos-edző: — Elvileg a legjobb összeállításban léphetünk pályá­ra, ami bizakodással tölt el. A halásziak otthonukban bárkinek feladhatják a leckét, viszont az utóbbi betekben mutatott formát átmentve valós reményünk lehet a győzelemre. Kis szerencsével még a dobogón is végezhetünk! Levelek (14.)— Szakszig Újfehértó (5.) V.: Lőrincz (Kerezsi, Adóiján). Levelek, Terbócs László szakosztályvezető: — Arról szó sincs, hogy a játékosok szív vagy netán akarat nélkül futbal­loznának, ám riasztó, mennyi gólhelyzetet ügyetlenkednek el a fiúk. A védelem bakijairól nem is beszélve. Mindenesetre úgy készülünk a mérkőzésre, hogy itthon maradjon a három pont. Buriké s Takács II. felépült sérüléséből, viszont Királyt az elmúlt héten kiállították. Újfehértó, Pataki István edző: — Mára kitisztultak a fe­jek, a játékosok egyöntetűen óhajtják a sikert. Érzésem szerint hozhatjuk a leveleki meccset, erre minden esély adott. Még csak annyit: kötelezettségemnek eleget tettem — nem vallottam kudarcot. Lejárt megbízatásom, a mérkőzés után elköszönök a fehértói kispadtól. Nyíregyházi Hardware (9.)—Záhonyi VSC (8.) V.: Ficze (Labancz, Resán T.). Hardware, Szilvási István edző: — Végre vége...! Elfogy­tak a katonák, elillant az erő, s már szerencsénk sincs. Lóv« és Virág sérült, míg Koskovics eltiltás elé néz. Nem én lennék azonban, ha a hátráltató körülmények hatásá­ra visszakoznék, mert így is min­denképpen győzelmet remélek. Legalább szépen búcsúzzunk! Záhony, Erdei Árpád ügy­vezető elnök: — Szeretnénk nyerni! Tavaly az utolsó fordu­lóban csúnyán „megégtünk” Nyíregyházán, de ez egy másik meccs lesz. Persze nehéz mérkő­zésre számítok, hisz a Hardware az idén nagyszerűen menetel. hangoló Egyedül Hegedűsről kell lemon­dani, akit szerdán megműtötték. Tiszaszalka (15.)— Vásárosnamény Young (2.) V.: Kozsla (dr. Maródi, Sorbán). Tiszaszalka, Suller Mihály sportköri elnök: —Megpróbál­juk, amit lehet... Annyit azért le­szögeznék: ifikkel szinte lehetet­len csatát nyerni, na meg, amúgy is, Vásárosnamény jóval esélye­sebb. Csodaszámba menne, ha győznénk! Az eltiltását töltő Szatmári hiányozni fog a szom­szédvár elleni kilencven percen. Vásárosnamény, Pankotai Pál szakosztályvezető: — Győzni kell! Egész egyszerűen nem mondhatok mást. Az utób­bi hetek történései után, azt hi­szem, hatalmas csapásként érté­kelném, amennyiben nem tud­nánk megszerezni a három pon­tot. Nem álmodozom gólarány- javításról, csak továbbra is le­gyünk sikeresek, eredményesek. Nyírkárász (11.)— Tiszalök (7.) ij V.: Dudás (Tassy, Liba). Nyírkárász, Ragány Ferenc szakosztályvezető: — Nem elég, hogy gödörben van a csa­pat, ráadásul sérülések, eltiltás, bevonulások ritkítják a sorainkat. Kapin Miklós, Matyi, Rácz Csa­ba, Tóth László és Kapin László szerepeltetésétől kell eltekinteni — örülhetünk, ha tizenegy harc­képes játékosunk lesz. Mindezen problémákon túl az idényzárón győzelemmel akarunk kedves­kedni a szurkolóknak. Tiszalök, Gáli Sándor edző: — Úgy gondolom, a nagyobb tudás mellettünk szól, ezért akár nyerhetnénk is Karászon. Mivel azonban — a hazaiakhoz hason­latosan —csapatom rapszodikus teljesítményt nyújt, fenntartása­im vannak esetleges sikerünket illetően. A magam részéről az első ötbe vártam Tiszalököt, saj­nos, erről már le kell tennem. Fehérgyarmat (13.)— Biri (16.) V.: Kelemen (Kosa, Máté). Fehérgyarmat, dr. Katona Sándor klubelnök: — Van egy olyan érzésem: a csapatból sokan már idő előtt kivették szabadságu­kat! Kötelező lenne győzni, ez, azt hiszem, jogos elvárás részünkről. Merem remélni, hogy nem mi le­szünk a sereghajtó első áldozata. Jávor sorsáról a fegyelmi bizott­ság dönt, Nagy István pedig sérült. Biri, Tóth István szakosztály- vezető: —Nem mondhatok mást, mint hogy az egy pont reményé­ben utazunk Gyarmatra. Persze tisztában vagyok az erőviszo­nyokkal, így a tisztes vereséget is elfogadható eredményként érté­kelném. A keret majdnem teljes, illetve Szálka rúgást kapott, kér­dés, rendbejön-e vasárnapig. Csenger (10.)— Nyírcsaholy (3.) V.: Szegedi (VargaF., Karácsony). A határ mentiek odahaza szorgoskodták össze pontjaik többségét. Ezúttal nem mehet­nek biztosra, bár az sem von­ható kétségbe: hazai pályán az élcsapatoknak is méltó ellenfe­lei. Nyírcsaholy, Virovecz Pál edző: — Hét mérkőzést nyer­tünk zsinórban, ami nem keve­sebbet jelent, mint hogy beállí­tottuk a demecseriek csúcsát! Most már csak rajtunk múlik, hogy a dobogón telelünk-e, ami túlszárnyalná minden szá­mításunkat. Nem lenne szeren­csés az utolsó pillanatban buk­ni, de mert jó formának örven­dünk, lelkes játékkal meglep­hetjük a csengerieket. Koncz Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom