Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-02 / 257. szám
UJ KELET Nyírbátor 1995. november 2., csütörtök 5 Előbb fólia, aztán ház Kenyér — kemény munkával Mi kell egy jó vállalkozáshoz? Egyesek szerint tőke, piac, szaktudás. A nyírbátori Lukács házaspár szerint emellett sok, sőt annál is több munka. Ok ezt gyakorlatból tudják. — Mások még gondolni sem mertek a magángazdálkodásra, amikor mi tizenkét éve már termeltünk — halljuk a férfitől, Lukács Miklóstól. — Még a régi Újbarázda Termelőszövetkezetben dolgozott a feleségem, amikor az ottani kertészeti ágazatot megszüntették. A kertész üzemmérnök diplomájával bérbe vette az ágazatot, és családi vállalkozásban — mert én is otthagytam az irodai munkát — hozzáfogtunk a paprika, paradicsom, uborka termeléséhez — Ebben olyan hangsúlyt érzek, hogy nem volt jövedelmező, és abbahagyták. — A jövedelmezőség felől téves a megközelítés, mert az ilyen tevékenységben a munka az alapja mindennek. Azért szüntettük meg a bérleti viszonyt, mert beruházásokra volt szükség, de az ember csak a saját tulajdonába fektet pénzt. — Saját földjük meg nem volt... — Nem volt, de vettünk egy ezerkétszáz öles telket. Előbb építettünk rá fóliasátrat, s csak azután házat. Közel ezer négyzetméteres sátrat építettünk. Akkor még viszonylag könnyebb volt kezdeni, mert az ÁFÉSZ szakcsoportja negyven százalékos támogatást adott. A piaci viszonyok is mások voltak akkor, könnyebb volt az értékesítés, kevesebb a termelési ráfordítás. — Mi változott azóta? — Minden sokkal drágább lett, ami a termeléshez szükséges, miközben a zöldségfélék ára alig emelkedett és csökkent az emberek vásárlóereje. Érdekes a vetőmag példája. Újabban csak külföldi vetőmagot tudunk venni, ami szinte évente a duplájába kerül, de ezt kell vennünk, mert az ottani vetőmagtermelők éveket kísérleteznek azért, hogy egy nappal megrövidítsék a növény érési idejét. — Ez olyan fontos szempont? — Aki primőrt akar termelni, annak már januárban vetni kell a palántának való magot. Még így is csak februárban lehet ültetni, az első szedés legjobb esetben is májusban lehet, tehát itt minden nap számít, mert locsolni, futtatni, kacsol- ni kell a növényt. — Ami igényes kézi munka. — Valamikor még a talajmunkához is ásót használtak, de most már a háromszorosára nőtt fóliaterületen egy kéztől vett kisgéppel dolgozom. Másként nem is győznénk, mert ilyenkor kiszedjük azt, ami elöregedett, megsemmisítjük, hogy ne fertőzzön, és kezdődik a tápanyagutánpótlás. — Megérte gazdálkodásba fogni? — Abban az időben kényszerlépés volt a részünkről. Mégis jól jártunk, mert nem munkanélküli segélyen élünk. Igaz, hogy nagyon kemény munkával keressük a kenyerünket, mert sokszor még éjjel is szedtük a termést, hogy hajnalban friss áruval menjünk a piacra. Tizenkét éve házasodtunk össze, de most jutottunk el először a családdal kirándulásra. Igaz, csak ide, Hajdúszoboszlóra. Lukacs Miklósné virágaival Simon mester utolsó tanítványa Egy kihalóban lévő szakma képviselője a nyírbátori Nagy Gyula. Az idős rézművessel műhelyében beszélgettem e ritka foglalkozásról. — A háború viharában. ’42- ben álltam inasnak, és ’45- ben, mielőtt az oroszok bejöttek, lettem segéd. Én voltam Mendlovics Simon utolsó tanítványa, mert szegényt ezután elvitték a németek, és vissza sem jött. Nagyon szigorú ember volt, még egy-egy fakalapács is odarepült, de a szakmát megtanította. — A háború után viszont mester és munka nélkül maradt. — Volt itt egy másik rézműves is, akinél a bátyám tanult. Ennek a Klán Ignácnak a fia visszajött, de ő nem értett a szakmához. Volt viszont egy műhelye, amibe az oroszok bekötötték a lovaikat, kidobálták a szerszámokat, de valahogy élni kellett a Klán fiúnak, nekem kellett a három év szakmai gyakorlat, hogy mester legyek, és elkezdtem kalapálni a rézlemezt. Nagy ( — Ezek szerint nem sok szerszám kell a szakmához? — Ezt mindenki így gondolja, de rosszul tudják. Több szakmához kell értenie a mi mesterségbelinknek, mert van itt lakatos- és hegesztőmunka is. — A neheze azonban mégis csak a rézművesség. — Való igaz, ezért sem volt egy tanítványom sem. mert lyula rézműves amíg itt egy három milliméteres vörösréz lemezből kalapálással üst lesz, keményen kell dolgozni. Így ütöm én a kalapácsot már ötvenöt óta, mint magam ura a mesterségben. — Milyen rézművestárgyakat készített ez idő alatt? — Elsősorban lekvárfőző üstöket, szeszfőzdékhez, szeszgyárakhoz felszereléseket, fürdőszobai vízmelegítőket. — Miért fontos, hogy ezek vörösrézből készüljenek? —Azért, mert ez az anyag saválló. A másik szempont, hogy lekvárfőzéskor, szeszfőzéskor a réz hatására tartósítóanyag csapódik ki. A bolti lekvárt ha felbontja, pár napnál tovább nem tart, a rézüstben készült viszont évek múltán is friss. — Viszont egyre kevesebben vásárolják az ön munkáit. — Ezen nem lehet csodálkozni. Drága az alapanyag, sokszor kapni sem lehet. A legnagyobb baj azonban, hogy lassan szakmabeli sení lesz. A közúti igazgatóságon hallottuk Kevés jut az útra A közúti igazgatóság nyírbátori üzemmérnökségén a kívülállók számára alig észrevehetően dolgoznak. Az utóbbi években azonban ott sem minden esetben problémamentes a dolgozók helyzete. Erről beszélgettem Jászai István üzemigazgatóval. — Több mint tíz évvel ezelőtt még kirendeltsége voltunk a közúti igazgatóságnak, de 1982. január 1-jétől változott jogállásunk. Ez részben nagyobb önállóságot, több feladatot jelent, ugyanakkor kevesebb lett a hozzánk tartozó úthálózat — most az országos átlagot megközelítő, négyszáznegyven kilométeres. —Mi a feladata a: üzemmérnökségnek? — Nagy felületen a javításokat a központ végezteti el, ahhoz mi csak a javaslatot adjuk. A mi feladatunk a kisebb útburkolati hibák kijavítása, a kátyúzás, a padkák rendbetétele, egyéb esztétikai javítások, a közúti jelzők cseréje, karbantartása. Útellenőri szolgálatunk jelenti a hibákat, a munkát ellenőrző művezetőink is figyelik az úthálózatot. Gyakran előfordul, hogy közérdekű Munkára várnak a gépek bejelentés alapján megyünk a területre. — Szándékos rongálás esetén büntetnek is? — Korábban volt hatósági jogkörünk, most csak jelenthetjük a közlekedési felügyeletnek az ilyen eseteket. — Melyek a gyakori útburkolat-károsítások? — Előfordul, hogy mező- gazdasági gépek okoznak kárt, újabban gyakori az alumíniumcsövek kiszedése. Vannak frekventált helyek, amelyeket már a rendőrség is figyel. — Munkájukhoz van-e elegendő dolgozó, technikai felszerelés? — Közel ötvenen foglalkoznak ezekkel a munkákkal. Szállítójárműveink elöregedett Ifák, Skodák. Ezeket éppen most, az őszi időszakban visz- szük műszaki vizsgára, ami egyben felkészülés is a télre. — Ezzel már a hóeltakarításra utal? — Arra meg a síkosságmentesítésre, a sószórásra. Az utolsó komolyabb tél ’87-ben volt, most már ismét ideje számolni egy zordabb januárnál, februárral. Ez az amúgy is leromlott utak állapotát tovább gyengítheti, a helyrehozatalra meg »egyre kevesebb a pénz. Bővül az ABC A posta melletti élelmiszer-áruházát bővítik, és ezzel bekapcsolják a PRO COOP üzletláncba, aminek következtében jobb, kedvezőbb árú, nagyobb választékú lesz az ellátás. Az átalakítást várhatóan pár hét múlva befejezik. Egy közfal kibontásával az eladótér több mint száz négyzetméterrel nő, s ezzel egy időben kivül-belül kifestik. A többmilliós beruházásban gépek vásárlása is szerepel, hogy korszerűbb hűtéstechnikával tárolják az árukat. Képünkön: átalakítás közben is folyik a kiszolgálás Az én városom... — akkor lenne nyugodt, ha a rendőrség munkáját javítaná. Minden pénteken, szombaton este a diszkó után felborítgatják a virágtartókat meg ami a kezük ügyébe esik. Még jó, hogy fejlődik a város, szép, új orgonát is kapott a templom ( Baranyai Gyula nyugdíjas). — akkor lenne jó, ha több munkahelyet tudna teremteni. Még szerencse, hogy minden beszerezhető, nem kell Debrecenbe utazni — mint korábban —, ha valamit venni akar az ember (Szilágyi Józsefné gyógyszertári asszisztens). — kevés kulturális lehetőséget ad. Nincs uszodája, műjégpályája. Szeretem viszont, hogy sok szép iskolája és középiskolája van (Tóth Erika tanuló). — földjeit olyanok vették meg, akiknek sok pénzük van, ezért drága a takarmány, amivel a hat kis disznócskámat hizlalom, hogy az unokáimnak is legyen füstölt sonka. Szépen fejlődik viszont lakóhelyünk, mert most már az utcák végén is van víz, gáz, telefon (Győri János nyugdíjas). — mozielőadásain szemetelés, fütty, kurjongatás a jellemző. Nincs lehetőség az iskolán, sportegyesületen kívüli testgyakorlásra. Még szerencse, hogy van történelmi atmoszférája, és sok külföldi is látogatja (Tóth Agnes vállalkozó). A nyírbátori oldalakat írta és fényképezte: Aradi Balogh Attila
