Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-15 / 268. szám
10 1995. november 15., szerda Közelkép UJ KELET A Zeneiskola nemzetközi gálahangversenye élet zengi be az iskolát” N incs annál nagyobb öröm, mint amikor az ember régi vágya teljesül! Azt hiszem igen sokan így éreztük a vasárnap esti zeneiskolai hangversenyen az új épület új koncerttermében. Tudtunk arról, hogy elkészült s hogy a szokásos hivatalos átadás is megtörtént, az iskolát lassan „belakják” a tanárok és a növendékek, de az igazi öröm mégis az első találkozás, az első hangverseny. Amikor megtapasztalhatja a régi régi zeneszerető, hogy lehet jó előadótermet csinálni, lehet kellemes légkört teremteni. S végiggondolja, hogy saját gyermekei hol, milyen termekben szerepeltek annak idején, milyen — sötét, vizes, salét- romos — tantermekben tanultak. A szünetben aztán meg is vitattuk, hogy mégsem oly szegény ez a világ!? Meg hogy be kellett már hoznia a városnak a sok évtizedes elmaradást! Igaz, akkortájt sok szociális bérlakás épült, ma meg... De ne rontsuk el az örömünket! Különösen akkor, ha a gálahangverseny is olyan kedves és felemelő! Lehet, hogy egy kicsit olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akik karácsony után mindenkinek meg V ________________________ ak arják mutatni a kapott játékokat, ajándékokat. De ez nem baj, ha ebből olyan gazdag este áll össze, mint a vasárnapi. Itt voltak a megye zeneiskoláinak tanárai legjobb növendékeikkel. A vásárosnaményi Tóth Zita, a nyírbátori Fekete Tamás, a kisvárdai Kocsis Krisztián és Mándi Ákos zongorajátékukkal járultak hozzá az ünnephez. (Mátészalkán nincs zeneiskola? — tettük fel, inkább csak magunknak a kérdést.) Itt voltak a szomszédos nagyvárosok, Miskolc (Bálint Alexandra, Baracskai Orsolya és Zsekov Mónika) és Debrecen (Bálint Angéla és Cseke István) zeneiskolai növendékei, tanáraikkal. Itt voltak néhány közeli, külföldi zeneiskola tehetséges tanítványai (Eperjesről Elena Mihokova és Lubos Holub, Ungvárról Riskó Olga, a lengyelországi Premysl-ből Barbara Konviszy és Anna Zawalska), őket is elkísérték tanáraik. És itt voltak, szerepeltek a legjobb nyíregyháziak, Csizinszki Zsuzsa (zongora), Venter Lóránt (fagott), Dávid Judit (hegedű), Hadházy Gergely (tuba), Földe si Ildikó (ének), Harman Ágnes és Magyar Péter (ütő). Nyilván nem csak ők a kiválóak, de ilyenkor, közel a tanév elejéhez még nem mindenki készült fel előadásra. Ne várjon ezek után a kedves olvasó zenei értékelést az elhangzott műsorról. Bevallottan elfogult vagyok a gyermekek iránt. Akkor is, ha még hamisat fog a vonó, ha elakadnak a pergő ujjak a zongorán. Ha ezen az estén a legerőteljesebb élményt számomra a két lengyel vendégelőadó nyújtotta. Csak remélni merem, hogy az új zeneiskola nagyszerű lehetőségeit mind a tanításban, mind a szerepeltetésben teljes mértékben hasznosítani fogják. Hogy nem kell pénzhiány vagy más ok miatt zárva tartani a zene e szentélyét. Ha hétről hétre megtelhet kis előadókkal és hallgatókkal a kerek zenecsarnok, amely — Felbermann Endre alpolgármester szavai szerint — olyan szép, ünnepélyes, mint egy házasságkötő terem. Ha egyre több gyermek kap kedvet a zene szép művészete megismerésére és gyakorlására. „Ha élet zengi be az iskolát...” L égy gazdag és termékeny Nyíregyházi Zeneiskola, a zene- és a gyerekszerető nyíregyháziak örömére! Erdélyi Tamás A régiséggyűjtő Milyen foglalkozást választhat magának egy olyan ember, aki gyermekkorában a kakaóját ezüstkanállal kevergette? Mint példul Seres Ernő, akinek vonzalma megmaradt a régiségek iránt. — Hogyan kezdődött s vált szenvedéllyé ez a vonzalom? — Nevelőnagymamám nemesi származású volt, életvitele és tárgyai testközelből adták a példát. Gyűjtögető szenvedélyem iskoláskoromban kezdődött. Először a történelem szakkör szorgalmas kisdiákjaként kutattam a poros padlásokon, majd nagyobbacska fejjel a régi „kispiacon” kerestem értékes darabokat. Mikor nagykorú lettem, édesapámtól megkaptam a család éremgyűjteményét, ez inspirált további munkára. — Tanulmányait is ebben az irányban folytatta? — Kezdetben nem. Más pályán kezdtem, nyomdaipari szakmát tanultam Budapesten, de a fővárosi útjaimat is arra használtam, hogy az Ecseri- piacon — a régiségek, különlegességek börzéjén — szétnézzek és vásároljak. Végül elvégeztem a Bizományi Áruház kétéves, antikbecsüsi is- kolájátrKét társammal együtt kiválasztott minket a világ egyik legnagyobb árverési cége, a Sotheby's, hogy külföldön dolgozzunk velük. Egy akkori szerelem miatt nem fogadtam el a meghívást. Boltot nyitottam a Balaton-parton, és autodidakta módon fejlesztettem tovább tudásom. — Ma is hajtja még a „vadászszenvedély” ? — Jó mindig „új” dolgokat találni. A gyűjtő életét a tárgyak irányítják, a kereskedő a tárgyak életét irányítja. A gyűjtő nem juthat előre, mert minden pénzét felemészti a szenvedélye. Nekem, a kereskedőnek a szenvedélyem keresi a pénzt. Nyíregyházán van egy boltom. — Ki engedheti meg magának ma, hogy régiséget vásároljon? — A tévhittel ellentétben az antik bútorok olcsóbbak és tar- tósabbak (tanú rá az idő), mint az újak. Csak a felújítási időt kell kivárni, és máris a vásárlóé lehet egy darabka a régi világból. Ezekben a tárgyakban benne van még a készítő lelke, volt idő, pénz és szaktudás a mestermunkák elkészítésére. Bútorok felújításával is foglalkozom, s nincs nagyobb élmény, mint javítás közben nagy titkokra rálelni, egy-egy láda „biztonsági” reteszeit megfejteni, fésülködőasztalok titkos fiókjait kinyitni. — Honnan szerzi be az antik darabokat? — Szinte egész Európát bejártam már, az árveréseken figyeltem a régi világ kincseit. A Christie's- vagy a Sotheby's- árveréseken én sem engedhetem meg magamnak a vásárlást, de rengeteget tanul és lát ott az ember. Hazánkban minden hónap első vasárnapján Pécsett két-háromszáz kereskedő találkozik, s cserél gazdát néhány értékes darab. Az ország egész területéről kerülnek hozzám tárgyak. Újságban is hirdetek, keresek, kutatok és találok. Széles a skála a gyertyatartótól a sarokszekrényig. Soha nem úgy indulok vásárolni, hogy bizonyos tárgyakat keresek, mert amit kerget az ember, azt nem találja meg. Nemcsak a pénz, az érték a fontos, hanem a tárgyak által közölt múlt üzenete. —Milyen környezetben él az, aki szerelmese a régiségeknek? — Lakásunk nagy részét is a régiségek uralják. Megtalálható az a kis kép a szoba falán, mely az első darabjaim között volt, s kétszer már eladtam, de harmadszor is visszavásároltam. Feleségem is nagyon szereti ezt a világot. Kislányunk hasonló környezetben nő fel, mint valamikor én. Lehet, hogy ő folytatja majd? Hatházi Andrea (Len gye Iffy Produkció) A városhoz méltó postahivatal November tizenharmadikán, reggel nyolckor, minden hivatalos ceremónia nélkül megnyílt a nyíregyházi 1. Számú Postahivatal átalakított felvételi terme a nagyközönség előtt. Az összességében 162 millió forintos beruházás állami pénzből valósult meg, a hivatal pályázat útján jutott a szükséges forráshoz a Magyar Posta felújítási kerete révén — tudtuk meg Szabó Pál hivatal- vezetőtől. A Nagyposta vezetője elmondta továbbá, hogy a most átadott felvételi terem átalakítása ez év június közepe táján kezdődött a munkák harmadik ütemeként. Az első ütemben az előfizetéses hírlaposztály, a hírlapárusítás és a távirda került új helyre. A második ütem során a hivatali kézbesítést, a kézbesítőteret, az irodákat és a szociális helyiségeket alakították ki, míg az utolsó, a negyedik ütem már nem érinti az ügyfél- forgalmat: különböző kiszolgáló helyiségek, öltözők készülnek el. A most átadott felvételi terem a korábbitól jóval korszerűbb, komfortosabb és esztéti- kusabb. A kívül-belül megszépült postaépület — sokak véleménye szerint is — méltó a megyeszékhely ugyancsak fejlődő arculatához. (lefler) Szombati csúcsforgalom a városban Gyakran a rend őreinek is feladja a leckét a város szombati csúcs- forgalma. Egy kicsit benne van ebben a Kelet—Nyugat találkozásának nemrég még vágyott megvalósulása. Lehet, hogy nem ezt akartuk? (Csonka) Csak egy szóra! Nyíregyházán, a Bocskai utcán sietős és kevésbé sietős embereket állítottunk meg és három kérdést tettünk fel nekik. 1. Szokott-e vásárolni a Kossuth téren a decemberi karácsonyi forgatagban? 2. Ón szerint várható-e a közeljövőben sztrájkhullám Magyarországon ? 3. Tudja-e, hogy mennyibe kerül ma I liter 92-es oktánszámú benzin? (Csak megjegyezzük, hogy a MOL-kutaknál a legutóbbi áremelést követően 106,90 forint.) Dókus Ernőné: 1. Nem szoktunk. 2. Várható a sztrájkhullám. Én is az egészségügyben dolgozom és érintett vagyok a dologban. 3. 104,90 forint. Ecsegi István: 1. Csak nagyon ritkán szoktunk ott vásárolni. 2. Szerintem igen. 3. 104,90 forint. Pogácsás János: 1. Sohasem. 2. Biztosan lesznek sztrájkok. 3. 108 forint.
