Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-15 / 268. szám
8 1995. november 15., szerda Közelkép UJ KELET Lehetőség állami gondozottaknak Májusban múlt három éve, hogy Nyíregyházán a PHARE támogatásával megalakult a Nyírség Jólét Szolgálati Alapítvány. Demyanovich Emillel, aki az alapítvány ügyvezető igazgatói teendőit látja el, a szervezet jelenlegi munkájáról, feladatairól beszélgettünk. — Mit volt a legnagyobb siker eddig? — Talán az, hogy múlt hét pénteken tette le sikeres vizsgáját az a tizenegy, intézetből kikerült fiatal, akiknek majdnem egy éven át oktattunk élet- vezetési és pályaorientációs ismereteket mezőgazdasági alapképzéssel egybekötve. A gyakorlati vizsgákat még szeptemberben megtartottuk, tekintettel az ősszel igencsak szeszélyes időjárási körülményekre, míg az elméleti részre csak a napokban került sor. Itt a géptani alapismeretektől a kisállattenyésztésig sok minden palettára került az elmúlt tizenegy hónap alatt tanultakból. A mezőgazdaság mellett külön hangsúlyt érdemel az életvezetési szak, ahol az általános életre neveléstől a készségfejlesztésen át egészen az általános műveltségig rengeteg témát próbáltunk feltárni a tizenévesek előtt. Nem akartunk mi zseniket nevelni belőlük, csak azt szeretnénk, ha az életben meg tudnák állni a helyüket. —Hogy fogadta a közvélemény ezt az egészen újszerű oktatást? — Először még a legfelsőbb vezetőknek is kicsit szokatlan volt a programunk, hiszen kísérleti jellegei indítottunk. Végül a Munkaügyi Minisztérium által elfogadott tematika szerint dolgozhattunk. Az óraadó tanárok szerepét is kuratóriumi tagtársaimmal közösen vállaltuk magunkra. — Hol voltak a foglalkozások? — Nyíregyháza-Oroson, a Forgács-tanya 8. szám alatt van a szociális bázisunk. Ez egy olyan épület, mely nemcsak az elméleti és gyakorlati órák alatt, de a képzés egész idejére otthont is nyújtott a fiataloknak. Szállást és étkezést, lehetőségeinkhez mérten maximális jólétet biztosítottunk nekik. Bár elég nehezen kezelhetők ezek a gyerekek, én nagyon szeretem őket. Nem kell mást tenni, csak kicsit átérezni néha valóban pokoli sorsukat, s megfelelő módon kezünkbe venni az irányítást. —Mi lesz azokkal, akik most kikerültek az „ iskolapadból” ? — Négyet közülük felvettünk alapítványi alkalmazottnak. Ám ez nem azt jelenti, hogy a többiekről teljesen megfeledkeztünk. A Munkaügyi Minisztériummal kötött megállapodás értelmében a vizsgákat követő hat hónapon át figyelemmel kísérjük életük minden mozzanatát. Szeretnénk tudni, kinek hol sikerül elhelyezkednie vagy esetleg ki hol kezd bele újabb továbbképzésbe. — Ha jól tudom, az alapítvány eddig nem csak ezeken a fiatalokon segített már. — Természetesen nem. A legújabb pártfogoltunk egy 14 éves dombrádi kislány, aki testileg súlyosan sérülve kénytelen leélni az életét. Fején kívül egyedül a bal csuklóját tudja mozgatni. Speciális tolókocsira volt szüksége, amit egymaga is el tud irányítani. Szervezetünk felvette a kapcsolatot egy saalfeldi céggel, amely hajlandó volt minden ellenszolgáltatás nélkül legyártani a szerkezetet, melyet nemrégiben be is hoztunk az országba, jellegénél fogva teljesen vámmentesen. A kislány azóta már használatba is vette a kocsit, mely nagyban megkönnyíti közlekedését. Sikli Tímea Ont mi bosszantja? Borongós, ködös, igazi novemberi idól)en barangoltunk Nyíregyháza utcáin, és járókelőket szólítottunk meg. Mindenkinek a címben szereplő kérdést tettük fel. Hárman a válaszolók közül: Kőműves László Kőműves László: — Másfél évvel ezelőtt elkezdtünk építkezni, de nem tudtuk, hogy mekkora nyűgöt veszünk a nyakunkba. Nekem már akkor sem volt munkahelyem, csak a három gyerekre járó szociálpolitikai kedvezmény miatt vágtunk bele. Az OTP-től minden pénzt a kivitelező vett fel, mégis, tőlem most több mint százezer forintot követelnek. Öt évvel ezelőtt költöztünk vissza Budapestről, azóta a keresztanyámnál lakunk. A három gyerekkel nem tudunk hova menni. Nemcsak bosszant, hanem egyenesen dühít az, hogy két szakmám is van, és mégis már negyedik éve vagyok munkanélküli. Most kellett három hónapot ledolgoznom ahhoz, hogy továbbra is kapjam a munkanélküli járadékot. Dókus Ágnes: — Bosszant, ha valaki nem mond igazat, ha valaki nagyravágyó és olyannal kérkedik, amije nincs is. Bosz- szant, ha beleszólnak a dolgaimba. Szeretek saját magam dönteni a sorsomról. Bácsi Sándor: — Engem a bűnügyi és a közlekedési helyzet bosszant. A közlekedési morál katasztrofális az országban, sok a halálos kimenetelű baleset megyénk útjain is. A gyorshajtókra és az ittas vezetőkre haragszom a legjobban. Amikor a városban 85—90-nel fényképeznek le valakit, azt már nem lehet figyelmetlenségnek nevezni, hanem szándékosan szabálysértésnek vagy bűn- cselekménynek. A pedagógusok bérkövetelésével nem értek egyet. Szerintem az a napi négy-, ötórás elfoglaltság nincs arányban azzal, amilyen magas fizetést kapnak. Nem is beszélve a 2—3 hónapos nyári szünetről. Ugyanígy a vasutasok követelőzésével sem tudok azonosulni. A tűzoltók még tőlük is veszélyesebb munkát végeznek, mégsem.•keresnek annyit, mint mondjuk a mozdonyvezetők. Túl sok a benzinkút Nyíregyházán. Ráadásul a be-, illetve a kikanyarodást jelzőlámpával szabályozzák. Szerintem semmi értelme. Dókus Ágnes Bácsi Sándor Önkormányzati forgatag A hétfői közgyűlés egyik érdekes pontja volt az, amikor a képviselő-testület a karácsonyi forgatag megrendezéséről tárgyalt. Hamar kiderült, hogy nem mindenki ért egyet a vásár ötletével. Dévényi József például elmondta, hogy tavaly a megválasztása után a Zrínyi Ilona utca lakói közül többen felhívták, és arra kérték, vessen véget a városközpontban a zajnak, a piszoknak és a szemétnek. Véleménye szerint a felújított Kossuth téren nem szabad megrendezni a vásárt. Sérelmezte, hogy a döntés előtt — mint a terület önkormányzati képviselőjének — nem kérték ki a véleményét. Dr. Vojnik Mária arra kereste a választ, miért van az, hogy a vásár után a képviselők megfogadják: jövőre nem lesz a Kossuth téren karácsonyi forgatag, aztán amikor ez a karácsony közeledtével szóba kerül a megrendezése, ismét mindenki mellette voksol. Tukacs István, majd őt követően Szentesi Péter, mint a gazdasági bizottság elnöke a vásár megrendezése mellett voksolt. Érveik szerint a rendezvény már hozzátartozik a városhoz. Ráadásul a tiszta bevételt — közel három millió forintot — a szociálisan rászorultak között osztják szét, amolyan karácsonyi ajándékként. A vitában szóba került az is, hogy Aranycsengő néven egy vállalkozó vásárt szervez ugyanebben az időben a Hungária Biztosító melletti parkolóba. Abból úgy sincs nyeresége a városnak, mert ami van, azt a Parkoló Kft. „lenyeli”... A váratlanul sok hozzászólás hallatán Felbermann Endre alpolgármester kénytelen volt figyelmeztetni a képviselő-testületet, hogy a karácsonyi forgatag szervezése azután kezdődött meg, miután hárompárti megbeszélésen a frakcióvezetők egy vállalkozóktól érkező kérés után a forgatag megrendezése mellett voksoltak. Az elképzelést támogatta a gazdasági bizottság is. Most, mint elmondta kényelmetlenül érzi magát, nem tudja mire vélni az ellenkezést. Vé- gülis abban maradtak a képviselők, hogy legyen Karácsonyi forgatag. Ezt követően szót kért az a vállalkozói is, aki a most már az „ellen” forgatagot szervezi. A fiatalember meglehetősen sérelmezte, hogy a város szinte egyik napról a másikra határozta el magát a vásár megszervezésére. Mint elmondta ő érdeklődött november elején a polgármesteri hivatalban, és azt a felvilágosítást kapta, hogy az idén nem lesz karácsonyi forgatag. A Hungária Biztosító melletti parkoló bérbevételére megegyezett a Parkoló Kft.-vei, az ehhez szükséges engedélyt a vagyoniroda megadta. Már pénzt is szedtek be a vállalkozóktól és vádlón kérdezte, hogy ki fogja őt kárpótolni? Ha ugyanis tudják, hogy a város megrendezi a vásárt, akkor ők nem kezdenek hozzá a saját üzletük megszervezéséhez. Csabai Lászlóné oldotta meg a rejtélyt, mert kérdése után kiderült, a vállakozóknak nincs engedélyük vásár rendezésre. Akkor pedig nyilván nem is jogosultak semmiféle kártérítésre. Meg egyébként sem... A képviselő-testület még időben döntött a forgatag megrendezéséről. Ezt követően a terem falaihoz méltatlan stílusban és hangnemben próbált párbeszédet kialakítani az elkeseredett vállalkozó a neki válaszoló Dr. Helmeczy Lászlóval. Ám a jogi és ügyrendi bizottság vezetője keményen helyreutasította. Helmeczy úr szerint a fiatalembernek nem itt, hanem a bíróságon kell keresni az igazát. És nem velük, hanem a Parkoló Kft. képviselőjével kell megvitatnia az esetet. Az ügyvéd úr kisebb fejtegetésbe kezdett a Parkoló Kft. szükségességéről, majd a város alapította cégek „szabályozását” sürgette. A képviselők úgy foglaltak állást, hogy a kereskedők sátraikat a Kossuth térnek a szobor felőli oldalára állíthatják fel. A nyitvatartási pedig korlátozzák. A karácsonyi forgatagot a jövőben a piaciroda rendezi meg. Száraz A. Pillanatkép a tavalyi forgatagból A Szegfű utcáról Két héttel ezelőtt félreérthető módon jelent meg lapunkban a László utca és a Szegfű utca megépítésével kapcsolatos interjúnk. A László és a Szegfű utca csomópontja valóban megépül, de nem azokkal a pénzügyi feltételekkel, ahogyan közöltük. A pontosított változat a következő: Első ütemben a Szegfű utcának a László utca és a Család utca közé eső szakasza készülne el két sávban. Ennek bekerülési költsége 50 millió forint. A Szegfű utca megépítését az önkormányzat teljes egészében saját erőből tervezi megvalósítani, állami támogatás nélkül. Csak második ütemben tervezi a város a Szegfű utca kiszélesítését 2x2 sávra. Ennek pénzügyi feltételei azonban még nem adottak. A Család utca—Bocskai út kereszteződése úgynevezett vegyes csomópont. A Bocskai út — és a folytatása, az Orosi út — a Közúti Igazgatóság kezelésében van. Míg a Család i út és majdnem vele szemben * a Nagyvárad út az önkor- s mányzaté. A csomópont ki- j építéséhez az önkormányzat támogatást igényelt az útalapból. Erről a közeljövő- j ben döntenek. A megépítés j becsült költsége 50 millió i forint. Amennyiben az ön- kormányzat elnyeri a pályázaton a kért összeget, abban az esetben a Közúti Igazgatóság 25 millió forinttal járulna a költségekhez. — Fekete Tibor —