Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-15 / 268. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. november 15., szerda 5 Jó úton halad a Kemév Rt. felszámolása Fizetés részletekben még novemberben A tengizi olajfeldolgozó-építésben alvállalkozóként részt vevő' és onnan később, amerikai beruházói nyomására ki­szoruló Kemév Rt. tavaly nyáron csődöt jelentett. A felszá­molásával foglalkozó cég azóta folyamatosan dolgozik, hogy az értékesíthető vagyonból az állás nélkül maradt dolgozók­nak az elmaradt fizetést és végkielégítést rendezni tudja. Dr. Bornemissza Lajos, a Tízek Felszámoló Kereskedelmi és Szol­gáltató Kft. vezetője kedden ismertette a felszámolás jelenle­gi állását. Bevezető helyett a volt dol­gozók számára szolgáló jó hír­rel kezdődött a tájékoztatás: november 21-től a Kemév Rt. 368 volt munkatársa összesen mintegy 9,8 millió forint nagy­ságrendben kézhez veheti a tel­jes végkielégítés első harma­dát. Erről az érintettek még e héten értesítést kapnak. Mint elhangzott, a felszámo­lás során az emberi szempon­tokat tekintik elsődlegesnek, azaz az elmaradt munkabérek és végkielégítések kifizetése élvez mindenekfelett prioritást. A Kemév Rt. többi tartozásá­nak rendezése csak az emlíett fizetési kötelezettségek teljesí­tése után várható. Az előzetes várakozások szerint márciusig, két további ütemben várható a dolgozói tartozások teljes ren­dezése. A felszámolás eddig elké­szült mérlege alapján a felszá­molást végző cég optimistán tekint a jövőre. A vállalkozás által tavaly augusztusban át­vett Kemév Rt. állítólagos ak­kori vagyona több mint 500 millió forintot tett ki. Egy igaz­ságügyi szakértői felmérés után kiderült, hogy a tényleges, mérleg szerinti vagyonnagy- ság mintegy 150 millió forint­tal kevesebb. Sajnos ez szinte csak papíron létezett, mert a Kemév Rt. vezetősége a hite­lezők nyomására a mobilizál­ható üzletrészeket már koráb­ban értékesítette. Ami az rt.-ből megmaradt, azt kell a felszámo­ló cégnek eladnia, hogy a dol­gozói tartozásokat rendezni tudja. Közben a felszámolók több szerződést felbontottak, olyanokat, amikből nem láthat pénzt a csődeljárás alatt álló vállalat. Pillanatnyilag 163 jogos hi­telezői kérelmet fogadott el a felszámoló, mintegy 1 milliárd forintnyi értékben. Az APEH és az Egészségbiztosítási Pénztár támasztja a legnagyobb igényt — összességében közel 600 millió forint nagyságban. Az előzetes felmérések alapján a Kemév Rt. vagyona értékesíté­séből jó esetben is csak alig 100 millió forint fog összejön­ni. Ebből a pénzből 40 milliót bérre, 40 milliót végkielégítés­re szánnak a felszámolók. A fennmaradó közel 20 millió forintból a rezsiköltségek, a munkabérek kifizetése után az Egészségbiztosítási Pénztár követeléseinek egy részét szán­dékoznak teljesíteni. A Ten- gizben maradt Kemév-vagyon- nal már semmit sem lehet csi­nálni, mert a hazaszállítási költ­séget sem lehetne az ottmaradt vagyoni eszközök eladásából fedezni, annak ellenére, hogy az anyavállalat mindent elkö­vetett az értékek megóvása ér­dekében. A felszámoló cég 1996. au­gusztusára szeretné befejezni az eljárást, de erre nem sok esélyt lát, mert közel 50 peres ügyet szükséges még tisztáznia. —vip— Környezetkímélő energiagazdálkodást sürgetnek Négyszer rosszabbul hasznosítjuk Energiahatékonysági szim­póziumot tartottak kedden Nyíregyházán, a vállalkozói inkubátorházban. Az Energia és Környezet Alapítvány, va­lamint az E-Misszió Termé­szetvédelmi Egyesület ELÉG energiahatékonysági program­jának keretében megrendezett szimpózium előadásai főleg arra mutattak rá, hogy a fenn­tartható gazdasági felemelke­dés egyik lehetséges kulcsa a hatékony, takarékos energia- gazdálkodás. Bartos Tibor, a megyei ön- kormányzat főtanácsosa ele­mezte a megye helyzetét. El­mondta, hogy elegendő villa­mos energia áll rendelkezésre az ipar, a mezőgazdaság és az urbanizáció fejlődéséhez, de az áramellátás területén akadnak térségi és rendszerproblémák, a helyenként szükséges re­konstrukcióra nincs elegendő pénz. Megyénket három nem­zetközi földgázvezeték szeli át, ezt a geopolitikai előnyünket jól kihasználjuk — eddig 203 településen vezették be a gázt, és 1996 végére mind a 228 te­lepülésen elérhető lesz ez a tiszta fűtőanyag. A földgáz el­terjedése nagy mértékben visz- szaszorította a környezetet sokkal inkább szennyező szi­lárd tüzelőanyagok alkalmazá­sát. Főleg emiatt nem várható a távhőszolgáltatás fejlesztése és a kőolajszármazékok hasz­nálata sem, de ez utóbbinál sze­repet játszik a nagyüzemi ter­melés stagnálása, illetve leépü­lése is. Sajnos csökken a megújuló energiaforrások felhasználása, főképpen azért, mert az ehhez kapcsolódó feldolgozóipar is elenyészik. Bartos Tibor a 2010-ig megoldandó fő fel­adatként jelölte meg a vonalas rendszerek továbbfejlesztését a gazdaság és a lakosság igényei szerint. Kiemelten kell kezelni a határ menti térségeket, és meg kell teremteni a környezetkí­mélő erőforrások alkalmazásá­nak lehetőségét. Az előadó felhívta a figyel­met arra, hogy a megyében szép számmal élnek olyan — a FÁK országaiból származó — szakemberek, akik jártasak az atom- és űrkutatásban is. A megyei akadémikusoknak ösz- sze kell fogniuk ezekkel a tu­dósokkal, hogy megteremtsék a most még hitetlenséggel kö­rülvett, úgynevezett nullponti energia kihasználásának lehe­tőségeit. A nullponti energia lényegében a bolygónkat kö­rülvevő mágneses terek áram­lásával függ össze, és belátha­tatlan lehetőségeket rejt magá­ban, hiszen az eddig megter­melt energiánknál tíz a huszonharmadikonszor több energiát lehetne belőle nyerni. Kifejtette: tudja, hogy nagy ellenállásba ütköznek, de mi­hamarabb el kell kezdeni egy kisebb kutatást. Barborják Károly a fővá­rosi székhelyű Energiagaz­dálkodási Rt. képviseletében bírálta a kormány energiapo­litikáját. Kiemelte, hogy amíg nem tesszük hatéko­nyabbá a rendelkezésünkre álló energia felhasználását, addig nem várható igazi gaz­dasági fejlődés. Magyaror­szág négyszer rosszabbul használja ki erőforrásait, mint a fejlettségben élen járó országok. Dr. Pálvölgyi Tamás a Kör­nyezetvédelmi és Területfej­lesztési Minisztérium képvise­letében az energiatakarékosság gazdasági és környezetpoliti­kai összefüggéseire világított rá. Elmondta, hogy a megye városaihoz hasonló, közepesen szennyezett városokat helyte­lenül úgy bírálják el, hogy eze­ken a helyeken nincs komoly probléma. Az energetika a leg­nagyobb környezetszennyező ágazat, a villamos energiának is csak a felhasználása tiszta, az előállítása annál kevésbé. Ha minden környezetszeny- nyező a reális környezeti kárt fizetné bírságként, az erőmű­vek bezárhatnák a kapuikat. Az előadó kivezető útként az ener­giapazarlás mérséklését jelöl­te meg, de csak a meglévő szol­gáltatások színvonalának meg­őrzése mellett. Január elsején lép életbe az új környezetvé­delmi kerettörvény, mely min­den környezetszennyezőre ki­terjed és segíti az euro-atlanti harmonizációt, ugyanis ilyen szabályozások nélkül hazánk nem csatlakozhat a fejlett Eu­rópához. Pálvölgyi ellentmon­dott az előtte felszólalónak, és elmondta, hogy bár még sokat kell tenni, a kormánynak ered­ményei is vannak. Az 1991- ben indult német szénsegély­program keretében például több százmillió forintnyi ener­giát takarított meg az ország, az összes hasonló beruházás haszna pedig több milliárdra tehető. Kifejtette, hogy a kor­mány energetikai programjá­nak legnagyobb részét az ál­lampolgárok energetikai tuda­tosságának erősítése teszi ki. A gazdaság energiatakarékossá — ezzel gazdaságossá és kör­nyezetbaráttá — tétele mellett sokkal nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy a háztartá­sok is hasonló elvek szerint működjenek. Vasas Nemcsak takarékos, de szép is az új izzócsalád (Fotó: Haras csák) Áll am válasz Jóskának Kedves kis Jóskám! Idestova hat éve, hogy „ le­velezel” Magas Személyem­mel. Emlékszel, az első leve­led még a jó emlékezetű he­tilapban, a HatárSzél-ben küldted el? Ama boldog időszakban, amikor te is, Én is azt hittem, ripsz-ropsz szét­verjük a régi rothadtat, meg­újulunk, és egykettőre itt lesz a Kánaán. Dagadt keblem a büszkeségtől, hogy íme, megszólítja Magas Szemé­lyemet a kisember, a nép egy­szerű, egyszerűen nagyszerű, faragatlan fia. Olyan da­gadt volt a keblem... a szét­veréstől, hogy csak kapkod­tam Magas Fejemet, nem­hogy válaszolni, de még levegőt szippantani sem igen volt módomban. Igen. Mert akkor még azt hittük, mi verjük szét. Aztán kiderült, hogy min­ket vernek szét... De nehogy azt hidd, ked­ves Jóska, hogy sokáig szé- delegtem. Én, az Állam, igen hamar kitanultam, hogy le­gyen bármilyen forradalom, vagy ellen-; peresztrojka vagy falbontás; glasznoszty vagy kerítésszaggatás; Én, az Állam voltam, vagyok és leszek! (Lám, ezt is rosszul látta Lenin, amikor az állam elhalásáról írt — igaz, het­ven évig elég rosszul alud­tam miatta!) Sőt még na­gyobb, hatalmasabb, fonto­sabb és szükségesebb! Ezt egy pillanatra se felejtsd el, kedves Jóskám! Szolgáim, a miniszterek (latinul miniszter = szolga) mindent elkövettek, hogy gondoskodjanak fennmara­dásomról, jólétemről, sőt gazdagodásomról. Ha a Napkirály mondhatta: „Az állam én vagyok!", én is el­mondhatom: „Én, az Állam, vagyok!" Ez,persze, semmit, pontosabban semmi újat nem jelentett, azazhogy ép­pen ez benne az új. S ezt már ’89-ben kezdted te is érezni, Jóskám! Mert az állam ha­talom. S te, Jóska, ugye ál­lampolgár vagy? A hatalom fogaskereke. Ma is visszaemlékszem első ‘kedves’ leveleidre. Te mit sem tanultál és mit sem felejtettél azóta sem! Akkor is felpanaszoltad lyukas zok­nidat, most meg jössz ezzel az éhezéssel. Akkor voltál szíves említeni, hogy félsz a munkanélküliségtől, most pedig hozod ezt a Hyper Tóni(áda)t, merthogy haj­szolod magad. Én akartam ezt? Nem, ezt Te akartad! Minden szavazásoddal (vagy nemszavazásoddal). Hát, akkor viseld! Különben is az Én állami szememben egyenlő minden állampolgár, az egyik, aki nem reggelizik meg a másik állampolgár, aki a vállalko­zói szféra estélyén vacsorá­zik. Úgy vagyok ezzel, mint az 50 százalékos libavirs­livel. Abban, ugye, van egy liba meg egy ló. Ez az állam- polgári egyenlőség mintája! Jól vésd eszedbe, kedves Öcsém, Jóska! Ölel (különösen a pénztárcádat), Állam bácsi! Eredményesebb érdekvédelmet A lemondott Nagy Sándor helyére Sándor Lászlót, az eddi­gi alelnököt választotta elnök­nek az MSZOSZ szövetségi ta­nácsa zárt ülésén. Az új elnök személyével kapcsolatos véleményéről kérdeztünk né­hány megyei szakszervezeti vezetőt. Pöhacker Attila, a Vasutasok Szakszervezete Záhony Terüle­ti Bizottságának titkára: — Mint a Szövetségi Tanács tagja sze­mélyesen is jelen voltam az ülé­sen. A 149-ből 135 szövetségi tanácstag vett részt, s a 49-ből 48 tagszervezet képviseltette magát. Nagy Sándor megerő­sítette a lemondását.Sándor Lászlónak szavaztak bizalmat 108-an, míg 26-an Vágó János­nak, a másik alelnöknek. Egy szavazat érvénytelen volt. Én Sándor Lászlót részesítet­tem előnyben, véleményem vele kapcsolatban az, hogy jól kép­zett, széles látókörű vezető ju­tott az MSZOSZ élére. Szemé­lyében biztosítékot látok az MSZOSZ és a politikai pártok viszonyának rendezésére, ugyanúgy a TB-önkormányza­tokhoz fűződő kapcsolatban, va­lamint a belső rendezés ügyében is. Sándor László egyébként ki­jelentette, hogy együtt tud mű­ködni Vágó János alelnökkel. Az érdekegyeztetés terén sürgős változásokra van szükség, erre egy hónapos határidőt jelölt meg a Szövetségi Tanács. Csak érdekességképpen mondom el, hogy a leköszönő Nagy Sándor­tól felállva, tapssal búcsúztunk. Kitűnő vezető és nagyszerű em­ber volt. Vaskó Mihály, az MSZOSZ megyei képviselet-vezetője meghívottként részt vett az ülé­sen. — Alapvető irányváltást nem jelent a változás az MSZOSZ további életében, munkájában. Véleményem sze­rint Sándor László személyében alkalmas vezető került az elnö­ki posztra. Egyébként a személy- csere nem számít, nem számít­hat meghatározó elemnek, sok­kal inkább a kialakult helyzet az, amely az eddigitől eltérő dönté­seket igényel, elsősorban a kor­mánnyal való viszonyt tekintve. Eredménynek csupán a mini­málbérről szóló tavaszi megál­lapodást tekinthetjük, az összes többi meddő vitának bizonyult. Itt nyilván határozottabb érdek- egyeztetésre van szükség. így például a kormány által terve­zett mínusz 4—5 százalékos re­álbércsökkenéssel szemben az úgynevezett nullapozíció meg­őrzését. Munkácsi János, a MEDOSZ megyei titkára: — Mi Sándor Lászlót támogattuk a jelölés so­rán, s az a véleményünk, hogy másik tisztségéről, az Egészség- biztosítási Önkormányzat elnö­ki funkciójáról mondjon le záros határidőn belül. Az MSZOSZ- elnöki teendőket csakis főállá­súként tudná ellátni. A személy- cserétől nagy fordulatot nem vá­runk. viszont egy önmagával is igényesebb és eredményesebb érdekvédelmet feltétlenül. (lefler)

Next

/
Oldalképek
Tartalom