Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-13 / 266. szám
UJ KELET Nagydobos 1995. november 13., hétfő 7 A mindenes védőnő Az elvesztett hátrányos helyzet Egy buboréknyi levegőt! Nagydobost a hátrányos helyzetű települések között tartották számon. A hat és fél millió forintnyi támogatásból a község vezetésének lehetősége volt különböző fejlesztések elindítására. Két évvel, ezelőtt, 1993. december 31 -én szinte egyik napról a másikra kikerültek a „kosárból”, megszűnt az anyagi segítség. Azok közül, akik ezt a döntést meghozták az elkezdett iskolaépítkezés és a Kraszna híd befejezése senkit sem érdekelt. Min ahogy az sem, hogy a falu lakossága bizonytalanságban maradt. — A problémáink akkor kezdődtek, amikor felülvizsgálták, hogy a hátrányos helyzetű településekhez tartozunk-e vagy sem — mondta Balogh József polgár- mester és Tar Zoltán jegyző. -— Egyetlen lehetőségünk maradt: a hitelfelvétel. Tavaly szeptembertől csak apró kiadásaink vannak, annyit költünk, hogy szűkös megélhetésünket biztosítani tudjuk. Alkalmazottjaink harmadika helyett húszadika körül kapják meg a fizetésüket. Az időnk azzal telik el, hogy a kevéske pénzünket átcsoportosítjuk egyik helyről a másikra. Ez nem gazdálkodás, hanem tehetetlen kínlódás. Egyetlen mosóport sem lehet jegyzői engedély nélkül venni, holott a százezer forint alatti vásárlásokról csak később kellene értesülnünk! A megszorító intézkedések miatt is megszorultunk, még szegényebbek lettünk, hiszen nem tudunk előre készletezni, akkor vásárolni amikor esetleg olcsóbb valami, nem tudunk raktáron tartani termékeket. A boldogabb időkben Balogh Zoltán polgármester < balról), és Tar Zoltán jegyző __ fé léves készletet tartottunk. Hosszú ideig tartalékoltunk, és kivédtük a rendszeres áremelések egy részét. Most viszont napi áron veszünk mindent. Már annyira lecsökkentettük a költségeinket, hogy ettől jobban már nem lehet. Egy óvodás gyermekünk évente 72 ezer forintba kerül. Nem hiszem, hogy volna még egy olyan ön- kormányzat, amelyik mindezt kevesebből kihozza. Ez sajnos nem érdem, hanem kényszerűség. — A társadalombiztosító havonta ötvenezer forinttal támogatja a fogorvosi rendelőt, ez jóformán semmire sem elég. Most csak a tizennyolc év alattiak és a nyugdíjasok járnak kezelésre. Akármennyi beteg van, fűteni, világítani ugyanúgy kell. Opályiból, Szamoskérről és Szamosszegről is ide járnak. Jövőre össze kell fogni ezeknek a községeknek az ön- kormányzataival, hogy közösen viseljük a fogorvosi rendelő költségeit. Ha nem tudunk megegyezésre jutni, akkor fel kell számolnunk a fogászatot. Esetleg vállalkozásba adjuk, de ez a lehetőség —- a törvény elfogadása miatt — még várat magára. Ha ez a problémánk megoldódik egy buboréknyi levegőhöz jutunk. Sajnos a kormány intézkedéseit egyre nehezebben lehet követni. El néhány cigánycsalád a faluban, akik életük fenntartását a L’vpr»k-^jetés- ben látják. Háromnégy gyerek, és fel tudnak építeni egy lakást. Legalábbis így gondolják. Nem veszik észre, hogy a gyereket gondozni, nevelni kell, és az nagyon sok pénzbe kerül. A pillanatnyi problémákat megoldják ugyan, de később még több gondjuk lesz. Az önkormányzat is nagyon rossz helyzetben van, ezért tudunk a cigánysággal is együtt- érezni. Több helyre adtunk be pályázatot, hogy támogatást szerezzünk. Most is várjuk az eredményeket, és reménykedünk. Csaknem négymillió forintra lenne szükségünk ahhoz, hogy egyenesbe kerüljünk. Ha nem kapunk pénzt, nem tudjuk kifizetni a tartozásunkat a társadalombiztosítónak. Rengeteget főtt a fejünk, de itt mi már semmit sem tudunk tenni. A kollégium kívül... .és belül Meghökkentő színek A Perényi Pál Általános Iskola és Diákotthont gyönyörű vé varázsolták. A régi Pejenyi- kastély épü)g^aknem két éyigy&ii aládúcolva. Ennek ellenére egy percre sem állt le a tanítás és a kis lakók gondozása, foglalkoztatása. Kellemetlen és rossz órákat okozott a bizonytalan helyzet, de úgy tűnik, hogy megérte. Kertész Jánosáé igazgatóhelyettes az intézményről mesélt. — Huszonkét éve, 1973. november 1-jétől működik a veszik tudomásul, hogy nem Ádíjeséh egészséges a csemetéjük. A szülőknek nem ígérjük a lehetetlent, de igyekszünk megvigasztalni őket. A fogyatékosságot egyfajta állapotnak fogjuk fel, melyen valamennyit lehet változtatni. A legtöbben a születés után kerülnek olyan helyzetbe, amitől megváltozik a tudatuk, és képtelenek koordinálni és irányítani a gondolataikat és cselekedeteiket. A családok nem tudják, hogyan lehet az ilyen Hetvennyolc gyermek jár az iskolánkba;'ebből harmincötén állami gondozottak. Harminckilenc dolgozónk van. Eddig csak fiúk voltak az intézményben, most már van néhány kislányunk is. Ők egy kis szépséget hoztak a kollégiumba, szép ruhába öltöztetjük valamennyit, megnövesztjük a hajukat és kényeztetjük őket. A fiúknak is kedvencei a lánykák. Segítenek nekik és vigyáznak rájuk. Még annyira fiatalok a Kozma Judit egy éve fejezte be a főiskolát. Szerencséje volt, a községben megüresedett a védőnői állás, így rögtön kaphatott munkát. Az egészség- ügyi szakközépiskolát Mátészalkán végezte. Már akkor elhatározta, hogy ezen a területen szeretne maradni. A gyermekszeretet megerősítette a hivatásválasztásban, ezért úgy döntött, hogy a nyíregyházi egészségügyi főiskola védőnői szakán folytatja tanulmányait. Ahogy mondja, a három év csodálatos volt, a kollégiumban jó közösséget talált, a főiskolán pedig családias légkört. A munkájával is elégedett, hiszen Nagydoboson ismerik és szeretik az emberek. Bíznak Juditban, tanácsokat kérnek a kisbabák gondozásával, ápoláfejlődésével kapcsolatban sem lehet sablonokat alkotni, hiszen nem egy meghatározott időpontban jcezdenek beszélni és járni a kicsik. Ennek ellenére egy fiatal védőnő is tud jó ötleteket adni. Mivel a kis községekben ezen a pályán szinte egy ember végez mindent, az iskolában és az óvodában adódó feladatokat is ellátja. Védőoltások előtt előkészíti a szükséges eszközöket, de az injekciót az orvos adja be, bár ezt ő is meg tudná tenni, hiszen megtanulta. Mindazt, amit az iskolában tanult, átadja a kismamáknak. De néhány év múlva, amikor ő is édesanya lesz, a megszerzett ismereteket a családjában is kamatoztatni tudja majd. Kozma Judit sával kapcsolatban. Igaz, a két- három gyerekes anyukáknak jóval több tapasztalatuk van már ezen a téren. A gyerekek Nagydobosnak 2103 lakosa van. Egy év alatt négy új lakás épült. A lakások több mint felébe bevezették a vizet, tizedében az udvaron van a kifolyócsap. Közcsatorna-hálózat nincs, a vezetékes gázt 169 háztartásban használják. Az üzlethálózatot 28 bolt — amiből 10 élelmiszer jellegű —és 5 vendéglátóhely képezi. A háziorvosi ellátás helyben megoldott, idősek klubja nem működik. A 100 óvodai férőhelyre 117 gyermek jár 9 óvodapedagógus felügyeletével. A településen élő 253 általános iskolás 13 tantermet vehet igénybe, oktatásukat 22 pedagógus végzi. Az önkormányzat 8 ezer kötetes könyvtárat tart fenn. A községet érinti a vasúthálózat. Nincs benzinkút, iparcikkbolt és mozi. A gazdasági élet helyi szereplői a 10 gazdasági szervezet — közülük 4 kft., és 3 bt. —, valamint a 79 egyéni vállalkozó. Csodálatos három év volt „Nem ígérjük a lehetetlent” ✓ Ébresztő hajnali háromkor Zsemlekoszorú Bársony József és felesége, Marika sokáig gondolkodtak azon, hogy vállalkozásba kezdenek. A kétségek és a félelem miatt csaknem három évig várakoztak tépelődtek a dolgon. Mindkettőjüknek volt állása, Marika dajkaként dolgozott a nevelőotthonban, a férjnek is volt munkahelye, amit nem akart otthagyni. A munkaerő- piacon azonban egyre bizonytalanabb lett a helyzet. Egy évvel ezelőtt végre elhatározásra jutottak, alapítottak egy pékséget. Bársony József húga és sógora is bekapcsolódott, így jött létre egy igazi családi vállalkozás. Mindenkinek meghatározott feladata van, Marika és a férje hajnali háromkor érkeznek az üzembe, átveszik az árut. Marika emellett napközben az üzletben eladó, este és délidőben pedig az otthoni munkát látja el. A családfő, miután kihordta a termékeket, üzleti partnereket keres és tárgyal. Vihor József, a sógor könyveli a cég ügyeit. Bársony Éva szintén üzletkötő. Ok Budapesten élnek, de ha szükség van rájuk, azonnal utaznak Nagydobosra. — A férjem tudná elmondani, hogyan dolgozunk — mondta Marika —, ő pék, és szereti a szakmáját. Van olyan készítményünk, amit két órán át kelesztenek. Ez a rolls, vagyis a koszorúba fűzött zsemle. Hetet egyberagasztunk és úgy sütjük meg. A sógornőm látta valahol, onnan az ötlet. A vásárlók szeretik, mert nem szárad ki olyan hamar, mint a többi péksütemény. Hagyományos módszerrel dolgozunk, lisztjayító nélkül. Azt mondják, hogy a mi kenyereinket még két nap múlva is szépen tudják szeletelni. Napközben tíz órától délután kettőig zárva tart a bolt. Közben főzök, ellátom az állatokat. Este mosok, takarítok. Ha közben valaki csönget, kenyeret szeretne venni, átszaladok, és kiadom, amit kér. Mikor alszom? Nem is tudnám megmondani! Lehet ennyi munka mellett aludni? kollégium és a diákotthon. Köztudott, hogy ide kicsit „más” gyerekek járnak. A köztudatban úgy él, hogy szellemileg fogyatékosok. Természetesen ők is fejleszthetők, taníthatók és vannak feladatok, amit el tudnak végezni. Nagyon szeretnek dolgozni, tevékenykedni, szinte az számítana büntetésnek, ha nem segíthetnének. — Kilenc tanulócsoportunk van, az elsőtől a nyolcadik osztályig. Hattól tizennyolc vés korig neveljük a gyerekeket, de felvállaljuk a hat év alattiak tanítását is. Van úgynevezett korai fejlesztő csoportunk, ahol a kisebbekkel foglalkozunk. Megfigyeltük, hogy a szülők ekkor igénylik leginkább a segítségünket. Észreveszik ők, hogy van valami furcsa a gyereken, de az orvosok és az ismerősök többnyire azzal biztatják őket, hogy majd kinövik. Leginkább az óvodáskor idején gyereket nevelni. Ebben próbálunk segítséget nyújtani. A szülőknek elmondjuk azt is, hogy innen nem kell minden hétvégén hazavinnie a gyereket, csak akkor, amikor lehetősége van rá, amikor úgy gondolja, hogy igényli. Biztonságos környezetet biztosítunk, és szeretnénk megkönnyíteni a családok életét. Előfordulhat, hogy éppen az egészséges gyerek kerül hátrányos helyzetbe beteg testvére miatt. Csúfolhatják, megszégyeníthetik. Szeretnénk ezt elkerülni. Örömmel tölt el bennünket, hogy végre olyan helyet adhatunk a gyerekeknek, amiben jól érezhetik magukat. A szobáink két- és háromágyasak. A bútorok színe szokatlan, rózsaszínsárga, lila—zöld, zöld—sárga és más meghökkentő variációk. Ez a tarkabarkaság mégis szép, és nagyszerűen illik a gyermeki jellemhez, egyéniséghez. kislányok, hogy a fiú—lány kapcsolat nem okozhat problémát. Természetesen néhány év múlva nagy feladat hárul majd ránk ezen a téren is, de fel leszünk rá készülve. A kollégium gyönyörű lett, büszkék vagyunk rá. Az iskola épülete viszont sok kívánnivalót hagy maga után. Nem vagyunk telhetetlenek, fenntartónk, a megyei önkormányzat biztosan talál megoldást erre is. Nagy meglepetés ért bennünket. Tavaly a „más” gyerekeknek szervezett vetélkedőn, Zalaszentgróton a mi iskolánk nyerte az első díjat és ezzel együtt a májusi verseny szervezésének jogát is. Ez egy lehetőség és kihívás is egyben, ugyanis ekkor nemcsak az intézmény mutatkozhat be az országnak, hanem az egész megye is.
