Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-13 / 266. szám

UJ KELET Nagydobos 1995. november 13., hétfő 7 A mindenes védőnő Az elvesztett hátrányos helyzet Egy buboréknyi levegőt! Nagydobost a hátrányos helyzetű települések között tar­tották számon. A hat és fél mil­lió forintnyi támogatás­ból a község vezetésé­nek lehetősége volt kü­lönböző fejlesztések el­indítására. Két évvel, ezelőtt, 1993. december 31 -én szinte egyik nap­ról a másikra kikerültek a „kosárból”, megszűnt az anyagi segítség. Azok közül, akik ezt a döntést meghozták az elkezdett iskolaépítke­zés és a Kraszna híd befejezése senkit sem érdekelt. Min ahogy az sem, hogy a falu lakos­sága bizonytalanságban maradt. — A problémáink akkor kezdődtek, ami­kor felülvizsgálták, hogy a hátrányos hely­zetű településekhez tar­tozunk-e vagy sem — mondta Balogh József polgár- mester és Tar Zoltán jegyző. -— Egyetlen lehetőségünk maradt: a hitelfelvétel. Tavaly szeptem­bertől csak apró kiadásaink vannak, annyit költünk, hogy szűkös megélhetésünket bizto­sítani tudjuk. Alkalmazottjaink harmadika helyett húszadika körül kapják meg a fizetésüket. Az időnk azzal telik el, hogy a kevéske pénzünket átcsoporto­sítjuk egyik helyről a másikra. Ez nem gazdálkodás, hanem tehetetlen kínlódás. Egyetlen mosóport sem lehet jegyzői engedély nélkül venni, holott a százezer forint alatti vásárlá­sokról csak később kellene ér­tesülnünk! A megszorító intéz­kedések miatt is megszorul­tunk, még szegényebbek let­tünk, hiszen nem tudunk előre készletezni, akkor vásárolni amikor esetleg olcsóbb valami, nem tudunk raktáron tartani ter­mékeket. A boldogabb időkben Balogh Zoltán polgármester < balról), és Tar Zoltán jegyző __ fé léves készletet tartottunk. Hosszú ideig tartalékoltunk, és kivédtük a rendszeres áremelé­sek egy részét. Most viszont napi áron veszünk mindent. Már annyira lecsökkentettük a költségeinket, hogy ettől job­ban már nem lehet. Egy óvo­dás gyermekünk évente 72 ezer forintba kerül. Nem hiszem, hogy volna még egy olyan ön- kormányzat, amelyik mindezt kevesebből kihozza. Ez sajnos nem érdem, hanem kényszerű­ség. — A társadalombiztosító ha­vonta ötvenezer forinttal támo­gatja a fogorvosi rendelőt, ez jóformán semmire sem elég. Most csak a tizennyolc év alat­tiak és a nyugdíjasok járnak kezelésre. Akármennyi beteg van, fűteni, világítani ugyan­úgy kell. Opályiból, Szamos­kérről és Szamosszegről is ide járnak. Jövőre össze kell fogni ezeknek a községeknek az ön- kormányzataival, hogy közösen visel­jük a fogorvosi ren­delő költségeit. Ha nem tudunk megegye­zésre jutni, akkor fel kell számolnunk a fo­gászatot. Esetleg vál­lalkozásba adjuk, de ez a lehetőség —- a tör­vény elfogadása miatt — még várat magára. Ha ez a problémánk megoldódik egy bu­boréknyi levegőhöz jutunk. Sajnos a kormány intézkedéseit egyre nehezebben lehet kö­vetni. El néhány ci­gánycsalád a faluban, akik életük fenntartá­sát a L’vpr»k-^jetés- ben látják. Három­négy gyerek, és fel tudnak építeni egy lakást. Leg­alábbis így gondolják. Nem veszik észre, hogy a gyereket gondozni, nevelni kell, és az nagyon sok pénzbe kerül. A pillanatnyi problémákat meg­oldják ugyan, de később még több gondjuk lesz. Az önkormányzat is nagyon rossz helyzetben van, ezért tu­dunk a cigánysággal is együtt- érezni. Több helyre adtunk be pályázatot, hogy támogatást szerezzünk. Most is várjuk az eredményeket, és reményke­dünk. Csaknem négymillió fo­rintra lenne szükségünk ahhoz, hogy egyenesbe kerüljünk. Ha nem kapunk pénzt, nem tudjuk kifizetni a tartozásunkat a tár­sadalombiztosítónak. Rengete­get főtt a fejünk, de itt mi már semmit sem tudunk tenni. A kollégium kívül... .és belül Meghökkentő színek A Perényi Pál Általános Is­kola és Diákotthont gyönyörű vé varázsolták. A régi Pejenyi- kastély épü)g^aknem két éyigy&ii aládúcolva. Ennek el­lenére egy percre sem állt le a tanítás és a kis lakók gondozá­sa, foglalkoztatása. Kellemet­len és rossz órákat okozott a bizonytalan helyzet, de úgy tű­nik, hogy megérte. Kertész Jánosáé igazgatóhe­lyettes az intézményről mesélt. — Huszonkét éve, 1973. november 1-jétől működik a veszik tudomásul, hogy nem Ádíjeséh egészséges a csemeté­jük. A szülőknek nem ígérjük a lehetetlent, de igyekszünk megvigasztalni őket. A fogyatékosságot egyfajta állapotnak fogjuk fel, melyen valamennyit lehet változtatni. A legtöbben a születés után kerülnek olyan helyzetbe, ami­től megváltozik a tudatuk, és képtelenek koordinálni és irá­nyítani a gondolataikat és cse­lekedeteiket. A családok nem tudják, hogyan lehet az ilyen Hetvennyolc gyermek jár az iskolánkba;'ebből harmincötén állami gondozottak. Harminc­kilenc dolgozónk van. Eddig csak fiúk voltak az intézmény­ben, most már van néhány kis­lányunk is. Ők egy kis szépsé­get hoztak a kollégiumba, szép ruhába öltöztetjük vala­mennyit, megnövesztjük a ha­jukat és kényeztetjük őket. A fiúknak is kedvencei a lánykák. Segítenek nekik és vigyáznak rájuk. Még annyira fiatalok a Kozma Judit egy éve fejezte be a főiskolát. Szerencséje volt, a községben megüresedett a védőnői állás, így rögtön kap­hatott munkát. Az egészség- ügyi szakközépiskolát Má­tészalkán végezte. Már akkor elhatározta, hogy ezen a terü­leten szeretne maradni. A gyer­mekszeretet megerősítette a hi­vatásválasztásban, ezért úgy döntött, hogy a nyíregyházi egészségügyi főiskola védőnői szakán folytatja tanulmányait. Ahogy mondja, a három év cso­dálatos volt, a kollégiumban jó közösséget talált, a főiskolán pedig családias légkört. A munkájával is elégedett, hiszen Nagydoboson ismerik és szeretik az emberek. Bíznak Juditban, tanácsokat kérnek a kisbabák gondozásával, ápolá­fejlődésével kapcsolatban sem lehet sablonokat alkotni, hiszen nem egy meghatározott idő­pontban jcezdenek beszélni és járni a kicsik. Ennek ellenére egy fiatal védőnő is tud jó ötle­teket adni. Mivel a kis községekben ezen a pályán szinte egy ember végez mindent, az iskolában és az óvodában adódó feladatokat is ellátja. Védőoltások előtt elő­készíti a szükséges eszközöket, de az injekciót az orvos adja be, bár ezt ő is meg tudná tenni, hiszen megtanulta. Mindazt, amit az iskolában tanult, átadja a kismamáknak. De néhány év múlva, amikor ő is édesanya lesz, a megszerzett ismereteket a családjában is kamatoztatni tudja majd. Kozma Judit sával kapcsolatban. Igaz, a két- három gyerekes anyukáknak jóval több tapasztalatuk van már ezen a téren. A gyerekek Nagydobosnak 2103 lakosa van. Egy év alatt négy új lakás épült. A lakások több mint felébe bevezették a vizet, tizedében az udvaron van a kifolyócsap. Közcsatorna-hálózat nincs, a vezetékes gázt 169 háztartásban használják. Az üzlethálózatot 28 bolt — amiből 10 élelmiszer jellegű —és 5 vendéglátóhely képezi. A háziorvosi ellátás helyben megoldott, idősek klubja nem működik. A 100 óvodai férőhelyre 117 gyermek jár 9 óvodapedagógus felügyeletével. A településen élő 253 álta­lános iskolás 13 tantermet vehet igénybe, oktatásukat 22 pedagógus végzi. Az önkor­mányzat 8 ezer kötetes könyvtárat tart fenn. A községet érinti a vasúthálózat. Nincs benzinkút, iparcikkbolt és mozi. A gazdasági élet helyi szereplői a 10 gazdasági szervezet — közülük 4 kft., és 3 bt. —, valamint a 79 egyéni vállalkozó. Csodálatos három év volt „Nem ígérjük a lehetetlent” ✓ Ébresztő hajnali háromkor Zsemlekoszorú Bársony József és felesége, Marika sokáig gondolkodtak azon, hogy vállalkozásba kez­denek. A kétségek és a félelem miatt csaknem három évig vá­rakoztak tépelődtek a dolgon. Mindkettőjüknek volt állása, Marika dajkaként dolgozott a nevelőotthonban, a férjnek is volt munkahelye, amit nem akart otthagyni. A munkaerő- piacon azonban egyre bizony­talanabb lett a helyzet. Egy év­vel ezelőtt végre elhatározásra jutottak, alapítottak egy péksé­get. Bársony József húga és só­gora is bekapcsolódott, így jött létre egy igazi családi vállalko­zás. Mindenkinek meghatáro­zott feladata van, Marika és a férje hajnali háromkor érkez­nek az üzembe, átveszik az árut. Marika emellett napköz­ben az üzletben eladó, este és délidőben pedig az otthoni munkát látja el. A családfő, miután kihordta a termékeket, üzleti partnereket keres és tár­gyal. Vihor József, a sógor könyveli a cég ügyeit. Bársony Éva szintén üzletkötő. Ok Bu­dapesten élnek, de ha szükség van rájuk, azonnal utaznak Nagydobosra. — A férjem tudná elmonda­ni, hogyan dolgozunk — mondta Marika —, ő pék, és szereti a szakmáját. Van olyan készítményünk, amit két órán át kelesztenek. Ez a rolls, va­gyis a koszorúba fűzött zsem­le. Hetet egyberagasztunk és úgy sütjük meg. A sógornőm látta valahol, onnan az ötlet. A vásárlók szeretik, mert nem szárad ki olyan hamar, mint a többi péksütemény. Hagyomá­nyos módszerrel dolgozunk, lisztjayító nélkül. Azt mondják, hogy a mi kenyereinket még két nap múlva is szépen tudják szeletelni. Napközben tíz órá­tól délután kettőig zárva tart a bolt. Közben főzök, ellátom az állatokat. Este mosok, takarí­tok. Ha közben valaki csönget, kenyeret szeretne venni, átsza­ladok, és kiadom, amit kér. Mikor alszom? Nem is tud­nám megmondani! Lehet ennyi munka mellett aludni? kollégium és a diákotthon. Köztudott, hogy ide kicsit „más” gyerekek járnak. A köz­tudatban úgy él, hogy szellemi­leg fogyatékosok. Természete­sen ők is fejleszthetők, tanítha­tók és vannak feladatok, amit el tudnak végezni. Nagyon sze­retnek dolgozni, tevékenyked­ni, szinte az számítana bünte­tésnek, ha nem segíthetnének. — Kilenc tanulócsoportunk van, az elsőtől a nyolcadik osz­tályig. Hattól tizennyolc vés korig neveljük a gyerekeket, de felvállaljuk a hat év alattiak tanítását is. Van úgynevezett korai fejlesztő csoportunk, ahol a kisebbekkel foglalkozunk. Megfigyeltük, hogy a szülők ekkor igénylik leginkább a se­gítségünket. Észreveszik ők, hogy van valami furcsa a gye­reken, de az orvosok és az is­merősök többnyire azzal biztat­ják őket, hogy majd kinövik. Leginkább az óvodáskor idején gyereket nevelni. Ebben próbá­lunk segítséget nyújtani. A szülőknek elmondjuk azt is, hogy innen nem kell minden hétvégén hazavinnie a gyere­ket, csak akkor, amikor lehető­sége van rá, amikor úgy gon­dolja, hogy igényli. Biztonsá­gos környezetet biztosítunk, és szeretnénk megkönnyíteni a családok életét. Előfordulhat, hogy éppen az egészséges gye­rek kerül hátrányos helyzetbe beteg testvére miatt. Csúfolhat­ják, megszégyeníthetik. Szeret­nénk ezt elkerülni. Örömmel tölt el bennünket, hogy végre olyan helyet adha­tunk a gyerekeknek, amiben jól érezhetik magukat. A szobáink két- és háromágyasak. A búto­rok színe szokatlan, rózsaszín­sárga, lila—zöld, zöld—sárga és más meghökkentő variációk. Ez a tarkabarkaság mégis szép, és nagyszerűen illik a gyerme­ki jellemhez, egyéniséghez. kislányok, hogy a fiú—lány kapcsolat nem okozhat problé­mát. Természetesen néhány év múlva nagy feladat hárul majd ránk ezen a téren is, de fel le­szünk rá készülve. A kollégium gyönyörű lett, büszkék vagyunk rá. Az iskola épülete viszont sok kívánniva­lót hagy maga után. Nem va­gyunk telhetetlenek, fenntar­tónk, a megyei önkormányzat biztosan talál megoldást erre is. Nagy meglepetés ért bennün­ket. Tavaly a „más” gyerekek­nek szervezett vetélkedőn, Zalaszentgróton a mi iskolánk nyerte az első díjat és ezzel együtt a májusi verseny szer­vezésének jogát is. Ez egy le­hetőség és kihívás is egyben, ugyanis ekkor nemcsak az in­tézmény mutatkozhat be az or­szágnak, hanem az egész me­gye is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom