Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-13 / 266. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. november 13., hétfő 3 Hazajövő tengizi milliók? Reménysugár kamat nélkül A tengizi beruházási piacokért folytatott küzdelemben a Vegyépszert és alvállalkozóit, mint például a Kemévet kiütötte az amerikai vetélytárs. A Kemévnek, mint építtető kivitelezőnek a Szovjetunióban nagyon jól csengő neve volt, de ennek ellenére fokozatosan, 1988- 89 -óta érezni lehetett, hogy megváltoztak a körülmények. Minderről Nemes Béla, a Tengizben dolgozó legnagyobb magyar alvállalkozás volt munkaügyi vezetője mesélt. Mint a szakember elmondta a sivatag szélén nagyon jó munkakörülmények között építeték a tengizi olajfeldolgozót. Az életfeltételek normálisak voltak, első osztályú ellátás mellett. A Kemév dolgozóknak csupán egy gondjuk volt: el kellett végezni az elvállalt munkát, amit a ’80- as évek végének hazai keresetéhez képest nagyon jó megfizettek. Eves átlagban közel havi 50 ezer forintra jött ki a járandóság. A legjobb időszak 1987 körül volt, mert akkoriban több mint 5 ezer magyar dolgozott az építkezésen. Ekkor feltűnt a kivitelezői piacon az amerikai partner, s az egyre erősödő jelenlétét egyértelműen tükrözte a magyar munkavállalók számának fokozatos csökkenése. 1993-ban alig 3 ezer magyar tartózkodott Tengizben, s egy év múlva már csupán 80 Kemév dolgozó vett részt az olajfeldolgozó építésében. A vállalat csődjét nem kellett külön bejelenteni, mert az egyértelműen érezhető volt. Amerikai nyomásra végül is a Vegyépszer teljesen leépítette a Kemévet. A Tengizben dolgozó maroknyi csoport ekkor már sejtette, hogy az 1994. június 30-áig szóló szerződést nem lesz, aki meghosszabbítsa. Kész. Elmúltak a szép idők. Nem volt mit csinálni, bele kellett törődni a helyzetbe. A munkatársak közül sokan új állás után néztek, de többen kötöttek ki a munkaügyi hivatalokban és a mai napig is segélyből gozók, hogy a teljes' tartozást megtéríti nekik. Olyan „jól informált” véleményeket már hallani, hogy a tartozások egyharmadát hamarosan mindenki kézhez veheti. A visz- szafizetések ütemezéséről a felszámoló egyszer már tartott tájékoztatást. Ott elhangzott, hogy a volt Kemév-in- gatlanok értékesítésének és az ebből befolyó összegnek az Egykor magasan ívelt az építők csillaga (Fotó: Harascsák) tengetik az életüket. A Kaspi Trade a legtöbb volt Kemév- dolgozót átvette, s a mai napig is a volt Szovjetunió területén dolgoznak, csak most már nem a sivatagban, hanem nagyvárosokban. Azok a munkatársak, akik már korábban hazajöttek, megkapták a jogszabály szerinti járandóságukat, csupán a ’94-ben is Tengizben lévők nem. Átlagosan mintegy háromhavi juttatással, illetve a végkielégítéssel tartozik nekik a Kemév. Ez összegszerűen 80—100 ezer forinttól akár 200—250 ezer forintig is terjedhet. Pillanatnyilag minden a felszámolást végző cég kezében van, ahonnan azt az ígéretet kapták a dolütemében várhatók a tartozások kiegyenlítései. Hatalmas értékesítendő vagyonról, illletve végkielégítésekről volt szó. A mintegy 40 millós Kemév-hátraléknak legalább a felét össze kell szednie a felszámolónak, hogy a kifizetéseket el tudja kezdeni. így most, mint régebben is, mindenki csak reménykedni tud, hogy viszontláthatja az elmaradt bérét, végkielégítését. Persze, a másfél éves elmaradás óta halmozódó kamatokról nem volt szó, csak a törzsbérekről, az elmaradt alapjutatásokról. Álítólag azokat külön kell majd megigényelni... —vip— Patthelyzetben a Huszár-telep? A Huszár-lakótelep — vagy ismertebb nevén a Guszev —- helyzete időről időre foglalkoztatja a nyíregyházi képviselő- testületet. így volt ez rendszer- váltás előtt, és így van azóta is. 1980 óta tervek, elképzelések születtek, aztán általában maradt minden a régiben. Egyes kimutatások szerint a Módi Zoltán vezette képviselő- testület 34,5 millió forintot fordított a Guszevre az elmúlt négy esztendő alatt. A Huszárlakótelepről készült új, sokat ígérő előterjesztést ma tárgyalják a nyíregyházi képviselők. Az önkormányzat három bizottsága csak részben támogatja az elképzelést. Ennek legfőbb oka az, hogy a megye- székhelynek nincs meg a Guszev rendbetételére a fedezet, illetve az, hogy jelentős ellenérzéseket váltott ki az ott élőkben az az előterjesztésben szereplő adat, mely szerint a 296 bérlőből mindössze huszonhétnek nincs lakbér-, illetve vízdíjtartozása. Az együttes tartozás közel 17 millió forint. — A Huszár-lakótelep rendezéséről készült előterjesztést egészében sem a városüzémel- tetési, sem a városfejlesztési, sem pedig a gazdasági bizottság nem támogatta. Miért? — kérdeztük Belus Tamástól, a városfejlesztési bizottság elnökétől. — Egészen pontosan: a határozattervezettel jórészt egyetértünk, az 1992-es koncepciót elfogadjuk, megerősítjük. Főleg az előterjesztésben szereplő feladatterv váltott ki a bizottsági üléseken nagy vitát — helyesbít a szocialista párti képviselő. — A városfejlesztési bizottság két és fél órán át tárgyalta a tervezetet. A nagy kérdés az, hogy mennyit lehet, mennyit tudunk a város kasszájából a lakótelepre költeni? Az elmúlt négy esztendőben kimutatott 34,5 millióval szemben jóval többet költött a város az ott élőkre, hiszen ez csak a beépítés és a felújítás összege, de nem tartalmazza a szociális segélyeket, a gyermekek étkezési támogatását. Becslésem szerint évente több mint nyolcvan- milliójába kerülhet a városnak a Huszár-telep. Szintén téma volt, hogy milyen színvonalon szabad segélyezni a gusze- vieket? Ebben az ügyben jókora a képviselők felelőssége, mert mi a megyeszékhely 120 ezer lakójának vagyunk kötelesek elszámolni, és nem 6—8 ezer embernek. Nehezen védhető a tisztességes adófizető városlakókkal szemben, ha most ide 30—40 millió forintot beépítünk. Úgy gondolom, hogy amíg a megyeszékhelyen feszítő problémák vannak, addig erre a területre csak a legminimálisabb összeget szabad költeni. — Mennyire játszik szerepet az önök előzetes állásfoglalásában az, hogy a guszevieknek jelentős a lakbér- és közműtartozása? — Természetesen jelentős szerepet. Utánanéztem, az előterjesztésben szereplő „huszonhét jól fizető család” sem huszonhét, mert volt olyan időszak, amikor csak mindössze három bérlőnek nem volt tartozása. — A megyeszékhely más részein a nem fizetőket kilakoltatják. Akkor, amikor a Guszevben sorozatosak az önkéntes lakás- foglalások, sokszor azt sem lehet tudni, ki költözött be egy- egy, valamilyen oknál fogva megüresedett lakásba, egyáltalán lehet-e a kilakoltatásnak bármilyen értelme, fegyelmező ereje? — Ezen a részen nincs értelme a kilakoltatásnak, hiszen úgy él ott most is sok család, mintha az utcán élne. A rogyadozó lakásokon sem ablak, sem ajtó... — Mi lesz így a Guszev-la- kóteleppel? Milyen felújítások várhatók 1996-ban? — Rendkívül nagy a lakótelep jövőjével kapcsolatban a helyi kisebbségi önkormányzat felelőssége. Nem a Házkezelő Kft.-nek kellene például létrehoznia lakóbizottságot. Van önszerveződés is: ha jobb élet- körülményeket akarnak, akkor azért az ott élőknek is tenni kell. Az önkormányzat saját forrásából túl sokat nem tehet. Amennyiben nincs külső segítség, akkor a jelenlegi helyzettel tartósan együtt kell élni. 1996-ra a feladattervből négy tétel megvalósulását támogatjuk: a Guszev-aluljáró rendbehozatalát (300 ezer forint), az aluljárótól járda építését a lakótelepig (500 ezer forint), a lakótelepi szenny- és csapadékvíz-elvezető rendszer tisztítását (1,5 millió forint) és négy új szemétgyűjtő konténer telepítését, a korábbiak cseréjét (450 ezer forint). —Amikor nyár elején a nyíregyházi önkormányzat három bizottsága a Guszevben terep- bejáráson vett részt, felvetődött, hogy bizonyos cigányszervezetek megpróbálnak segítséget nyújtani. Van-e erről bármi hír? — Nincs ilyen információm. Száraz Attila Betelt a vadászok pohara Megkezdődött a vadászáti szezon. A puskás emberek szaporán húzogatják a ravaszt. És néha kesernyésen a szájukat is, mert a kormány szinte az ellehetetlenülés határára sodorta az a sportnak hódoló embereket. — Valóban helyes, ha sportról beszél a vadászattal kapcsolatban — mondta megfontoltan Plavecz János megyei fővadász, a MÁV ASZ szövetségi titkára. — Vidéken ugyanis ezt olyan emberek művelik, akik szeretik a természetet, a mozgást, és ezért komoly anyagi áldozatot is vállalnak. — Amennyiben? — Az utóbbi években hoztak egy sor olyan rendeletet, amelyek szinte kizsákmányolják a vadászokat. Már a vadász- társaságba belépés azzal kezdődik, hogy fizetni kell állami vadászvizsgadíjat, beugrót a társaságba ötventől százezerig, tagdíj, fegyvertartási engedély díja, fegyverek műszaki vizsgájának a díja, azonkívül a lőfegyver és a hozzá való töltények is egyre drágábbak, az emberek munkabére egyre kevesebb, így egy átlagpolgár már lassan meg sem engedheti magának ezt a sportot. Azok ellenére így van ez, hogy eddig munkások, szövetkezeti dolgozók megengedhették maguknak a vadászást, mert sok társadalmi munkát végeztek sportszenvedélyük érdekében. — Felsorolna néhány ilyet? — A vadgazdálkodási hozzájárulás fejében fácáncsirke- őrzést, magaslesépítést, téli etető építést, az élelem téli kiszállítását, külföldiek bérvadásztatását vállalták társadalmi munkában a vadászok. — Ennek ellenére sokszor vadászellenesség tapasztalható a társadalomban. — Az országban mintegy hatvanezer vadász van, akik közül néhánynak valóban volt a pártállami időkben kiváltsága, de az emberek hajlamosak egy kalap alá venni minden puskás embert. Nincs egy jó vadászati törvény. Évek óta csak készítik, meg sem kérdezik azokat, akik értenek hozzá, de jó naponta a vadászokkal foglalkozni, hogy az emberek ne azon törjék a fejüket, miért megy fel a kenyér ára, miért rendezetlenek a tulajdonviszonyok. — Ez mennyiben érinti önöket? — Lehet, hogy rövidesen mégis elkészül a vadászati törvény, ami akár húsz évre is meghatározza a vadrablást. Az a tapasztalat mondatja ezt velem, hogy az erdők privatizációjával a szemünk láttára vágták ki a fákat. Ha most a vadászati jog is a földtulajdonhoz kötődik majd, akkor az első lesz, hogy mindenki pusztítja az útjába eső fácánt, nyulat, vaddisznót, őzet, de nem gondoskodik az utánpótlásról, a genetikai frissítésről. Ezzel viszont az évtizedek alatt gyakorolt vadgazdálkodásból vadrablás, az állatok felelőtlen pusztítása lehet. — Tudtommal önök is azért vadásztak, hogy lelőjék a vadakat. — Közben mi azért neveltünk is utánpótlást. Az egyéni lőjegyzékbe mindig beírtuk az elejtett állatot, most is ezt tesszük, és ettől a szezontól még fizetünk is érte. Sokan csodálkoznak rajta, de így van. Az úgynevezett vadászrész kompetenciáért negyvennégy százalékjövedelemadót kell fizetni minden vad után, amit hazavisz az elejtője. Ezzel betelt a pohár, az Alkotmánybírósághoz fordultunk. Ezt diszkriminatív lépésnek tartjuk, mert felneveljük a fácánt, aztán fizetünk érte. Olyan ez, mintha a gazdász- szony a csirkéje nyakának elvágásakor adózna. Ügyanakkor a horgászok például nem adóznak a kifogott hal után. — Mi lesz ezután ? — Csak azt tudom mondani, hogy mi van most. Politikai okokból megszüntetnek egy több évtizedes gyakorlatot, amiben volt tervszerű vadgazdálkodás. A vadászok közül sokan már visszaadták az engedélyüket. Évek múltán meg megnézhetjük, elszalad-e egy nyúl előttünk, vagy felszáll-e egy fácán az útszélről. Megújult az egészségház Kéken az elmúlt öt esztendőben jelentős mértékben javult az egészségügyi ellátás. Az eléggé rossz állapotteendőket a nyírbogdányi fogász látja el, aki hetente egyszer jár át Kékre. Emellett védőnőszolgálat is van és fiA nélkülözhetetlen gyógyszerek kaphatók ban lévő egészségházat felújították és átalakították. A beruházás mintegy 2 millió forintjába került az önkormányzatnak. Ennek eredményeképpen az egészségházban kapott helyet a fogorvosi rendelő, ahol általános iskolások és óvodások részére rendszeres az gyermekfogászati rendelés. A fogorvosi ókgyógyszertár működik az épületben. A patikában szinte minden olyan gyógyszer megtalálható, amely nélkülözhetetlen az orvosi ellátásban. Amennyiben valaki olyan orvosságot akarna vásárolni, amilyen jelen pillanatban nincs a patikában, azt egy héten belül beszerzik Demecserből. T. M.
