Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-13 / 241. szám

6 1995. október 13., péntek Hirdetés UJ KELET // „FAROSTLEMEZEID BELSŐ AJTÓK ES EGYEDI NYÍLÁSZÁRÓK GYÁRTÁSA A FŐ PROFILUNK” — mondta Varga László elnök, aki harminc éve dolgozik a Nyírbátori Faipari Szövetkezetnél. — Néhányan vagyunk, akiknek a szövetkezetben részjegye van és üzletrésszel is rendelkezünk. Van olyan is, akinek csak üzletrésze van... ... az igazgatóság az operatív irányító, a végső döntéseket a közgyűlés hozza meg... fölötte csak a jó atyánk van... — így összegezte röviden a Nyírbátori Faipari Szövetkezet tulajdonosi és irányítási szerkezetét az elnök. Varga László, majd így folytatta: — Szövetkezetünk 1951-ben alakult. Korábbi kisiparosok, asztalosok és más szakmabeliek a meg­lévő szerszámaikat behozták, és elkezdtek — szövetkezeti formában — dolgozni. O Felismerték az összefogás szük­ségességét... — Igen, mindemellett az ipari szö­vetkezetek a maszekokkal szemben nagyon sok előnyt élveztek, mond­hatom, hogy jól ment soruk. A ké­sőbbiekben a nem faipari szakmához kapcsolódó mesterek külön szövet­kezetét alapítottak. Elődeink létre­hozták az asztalosipari KTSZ-t, amjd a faipari szövetkezetét. Ezt az elne­vezést használjuk ma is. _/ Nem minden esetben teljesen önkéntes elhatározásból társultak az emberek... — Finoman fogalmazva sok he­lyen enyhe kényszert is alkalmaztak a szövetkezet megalakítása érdeké­ben. Ez nemcsak ipari vonalon, ha­nem — főleg — a mezőgazdasági te­rületen volt mindennapos jelenség. Szövetkezetünk — elsősorban — a lakosság részére gyártott olcsó bú­torokat, ez volt a fő profilja. Szériá­ban készítették az úgynevezett Jó­zsefvárosi hálószobabútorokat. Azért nevezték így, mert Budapesten eb­ben a városrészben készítették először ezeket. A Nyírbátori Asz­talosipari KTSZ megszerezte a gyár­tási jogot, ami nagyon sok ember biztos megélhetését jelentette. Én 1965-ben kerültem ehhez a szövet­kezethez, asztalostanulónak vettek fel... _/ Ezek szerint az idén ünnepelte a 30 éves jubileumot... — Néhány régi ember maradt az akkori csapatból. 1967-től ’68-ig j^ártoUukjiJózsefráro^ az akkori vezetők a Ganz-Mávaggal kötöttek szerződést. Vasúti ko­csik, vonatablakok, aj­tók, válaszfalak gyártásál kezdtük meg részükre. Annyira biztos volt az a munka, hogy egy-két évre előre tudtuk, hogy mit fogunk csinálni. Cso­dálatos időszak volt. Én asztalos szakmunkásként dolgoztam akkoriban. Nyolc éve lettem a szö­vetkezet első számú ve­zetője. Más cégnél nem dolgoztam életemben, csak itt. Amikor katona voltam, akkor is az asz­talosszakmát gyakorol­tam az építőszázadban. a Mikor és miért szüntették meg a Ganz- Mávaggal a szerződéses kapcsolatot? Jó tíz évvel ezelőttig, vagyis 1985-ig gyártottuk a vasúti kocsikhoz a már említett szerelvényeket. Ezt kö­vetően — mivel a legfontosabb vevő, a Szovjetunió helyzete bizonytalanná vált — a megbízó nem adott több meg­rendelést. A MÜÁRT-tal időközben kerültünk kapcsolatba... szekrényeket, kisbúto­rokat gyártottunk nekik. Volt egy rö­vid időszak, amikor mind a két buda­pesti cégnek dolgoztunk. A 150—060 ember teljes foglalkoztatása biztosít­va volt. O ...és jött a rendszerváltás... — ...megszűntek szerződéses kap­Varga László elnök csolataink a már említett fővárosi cé­gekkel. 1989-től nyílászárók gyártásá­ra specializálódtunk. Megkíséreltük ezeket tőkés relációban is értékesíte­ni, de valahogy nem jött össze. Azt tapasztaltuk, hogy a nyugati megren­delők nem hajlandók megfizetni azt az árat, amiért megéri nekünk részükre szállítani. Ez nemcsak a mi szövetke­zetünkkel, hanem a többi —- hasonló profilú — céggel is megtörtént. Emi­att úgy döntöttünk, hogy inkább a ha­zai piacot célozzuk meg. Hat-nyolc évvel ezelőtt még nagy tételben szállítottunk az Észak-Ma­gyarországi TÜZÉP telepeire. Amikor ezeket is privatizálni kezdték, nehéz helyzetbe kerültünk, de a széleskörű gyártókapacitásunk kisegített bennün­ket. Próbálkoztunk bútorral, belsőépí­tészettel. nyílászárókkal, több-keve­sebb sikerrel. Fő termékünk a farost­lemezeit ajtócsalád és a belső ajtó. O Ezeket csak Magyarországon ér­tékesítik? — Igen, szövetkezetünk a rossz pél­dákból okulva egyelőre csak magyar megrendelők igényeit elégíti ki. Olyan vállalkozásokat is tettünk, illetve te­szünk, hogy közintézmények komplett nyílászáróit (gyártással-szereléssel) a helyszínre szállítjuk. Többek között Csenger közintézményeinek a nyílás­záróit is mi gyártottuk. O Eladási, értékesítési tevékenysé­gük átlépi megyénk határát is? — A mai nap is Hajdú és Szolnok megyébe visznek farostlemezeit ajtó­lapokat. A viszonteladók közreműkö­désével termékeink az egész ország­ban kaphatók, megtalálhatók. O ...nagykereskedők viszik el az árut? — Nem, a kiskereskedők közvetle-’ nül hozzánk jönnek, a megvásárolt ter­mékeket komplettírozzák, és úgy ad­ják tovább. Ugyanakkor néhány na­gyobb cég is rendszeresen jön ajtókért, ablakokért... Az utóbbi időben nagyon sok — építkező — magánszemély is felkere­si telephelyünket. A helyszínen vá­laszthatja ki és vásárolhatja meg a szükséges nyílászárókat. így valami­vel olcsóbb, mint a kiskereskedelmi ár. Nagyon nagy igény van az alacso­nyabb árfekvésű szerkezeti elemekre. Ha bárki bejön, és kér egy ajtót, egy tábla farostlemezt, mi készséggel ál­lunk rendelkezésére. Címünk: Nyír­bátor, Derzsi u. 2. CJ Egy teljes családi házhoz is tud­ják biztosítani a szükséges nyílászáró­kat? — Nagyon jó, hogy felvetette ezt a kérdést. Talán ez a legfőbb erényünk. Ha valaki a lakásához a bejárati ajtó­tól a villanyóraszekrényig megrende­li a szerkezeteket, mi néhány napon belül leszállítjuk azokat. Vállaljuk a viszonylag drágább nyílászárók elké­szítését, a belsőépítészeti munkák el­végzését is. £} Milyen módon kerülnek kapcso­latba a potenciális vásárlókkal? — A legjobb és legsikeresebb kap­csolat az embereken, vásárlókon ke­resztül jön létre. Elmondják egymás­nak, hogy tőlünk vásároltak, milyen a minősége, az ára az ajtónak, ablaknak stb. A hírünk szájhagyomány útján ter­jed a leggyorsabban... Néha egy-egy hirdetéssel is jelezzük az olvasóknak, hogy hol vagyuk és mit gyártunk. OBeszéltünk a szövetkezet megala­kulásáról, a régi szép időkről, a biz­tos munkáról és megélhetésről, a leg­fontosabb termékekről. Azt hiszem, ideje lenne rátérni a jelenlegi helyzet felvázolására... —1 Sok mindent megértünk már eb­ben a szövetkezetben, voltak mély­pontjaink és sikereink is. Jelenleg elég nehéz időszakban vagyunk — félre ne értse, nem panaszkodom, mert opti­mista ember vagyok —, ugyanis a magas rezsiköltségek miatt átszerve­zést kell végrehajtanunk. Az admi­nisztratív állomány létszámát csökken- tenünk kell, hogy versenyképesek ma­radjunk. Az igazgatóság úgy határo­zott, hogy év végéig — természetesen megfelelő végkielégítéssel — meg­szüntetjük 8—10 ember munkaviszo­nyát. Előzetes számításaink szerint ez jelentősen csökkenteni fogja a rezsin­ket. _/ A leépítésre kerülő dolgozók a nyugdíjhoz állnak közelebb vagy az ijfabb korosztályhoz tartoznak?, — A szövetkezetnél nagyon fiatal az átlagéletkor, ezért főleg közülük kerülnek ki azok, akiktől sajnos meg kell válnunk. O Jövőre hányán maradnak, tervez­nek-e újabb létszámcsökkentést? — Marad 50—60 ember. Egyben biztos vagyok: bármilyen gazdasá- j gi formát választunk, tudnunk kell j együtt dolgozni. A régi stíluson, fel- i fogáson változtatni kell. Egy réteg I nem érzi kellően annak a jelentősé- | gét. hogy nálunk dolgozik, hogy I munkahelye, biztos jövedelme van. j Remélem, hogy van még néhány I olyan em&er, aki szeret itt dolgoz- I ni. attól függetlenül, hogy most nem I a legrózsásabb a helyzetünk... Ez az I időszak csak átmeneti... 1996-ban I nem tervezünk létszámcsökkentést, I erőteljesen fejleszteni fogjuk azok | bérét, akik erre munkájukkal, hoz- I záállásukkal rászolgálnak. Önálló- [ an gondolkodni tudó, vállalkozni j akaró, ambiciózus emberekre van | szükségünk. Egyeseknél sajnos a j munkának nincs kellő becsülete. I Szégyennek, nyűgnek érzik, ha — I termelőterületen — dolgozniuk ! kell. Ezektől igyekeztünk — a fel- \ ismerés korai szakaszában — gyor- I san megszabadulni. Hatalmas a piaci verseny, csak az j tud talpon maradni, aki az emberi 1 és műszaki erőforrásokkal a legra- cionálisabban tud gazdálkodni. Ha meg akarunk maradni, akkor az ára­inkat és a minőségi előírásokat el­fogadható szinten kell érvényesíte­nünk, illetve tartanunk. Ezt csak jó ■ szakemberrel és gépekkel tudjuk tel­jesíteni. —I l 'égezetül hallhatnánk-e a szö­vetkezet terveiről, elképzeléseiről, a jövőről? — Az elmúlt évet nullszaldóval zártuk. Bízom benne, hogy az idén sem megyünk át mínuszba. Az a célom — mint már említettem —, hogy ütőképes csapat alakuljon ki, és hosszabb távon lehessen rájuk számítani. Faipari tevékenységre a jövőben is szükség lesz. A piac csak akkor fogja igényelni a munkánkat, az általunk gyártott termékeket, ha minőségben és árban megfelelünk neki. Ha nem, akkor kiesünk a fize­tőképes kereslet, a vásárlók látószö­géből. Gondolom, hogy ezt sem a dolgozók, sem a vezetők nem akar­ják a Nyírbátori Faipari Szövetke­zetnél. —7 Köszönöm a beszélgetést. (X) MEGYEI ELSŐK AZ ÁRBEVÉTEL ÉS AZ EREDMÉNY TÜKRÉBEN... Interjú Rácz Mihállyal, a Nyírbátor és Vidéke ÁFÉSZ elnökével ...a szakmai munkánk fejlesztésén túl jelentős támogatást nyújtunk önálló kórusunknak. 1996- ban fogják ünnepelni megalakulásuk 20 éves évfordulóját. Büszkék vagyunk arra, hogy a különbözó nemzetközi és hazai fesztiválokon nagy sikerrel szerepelnek... ...közbiztonsági intézményeket, különböző alapítványokat támogatunk. A sportegyesületeket, az oktatási-képzési központokat (például szakmunkásképző intézeteket) kiemelten segítjük — és még hosszasan sorolta a támogatásban részesülők névsorát Rácz Mihály elnök.-—A Nyírbátor és Vidéke Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetkezet 1995 I. félévi árbevétele 676 millió 190 ezer forint volt. Az elmúlt év hasonló idő­szakában ez a forgalom 554 millió 622 ezer forintot ért el. Vagyis az árbevé­tel-növekedésünk elérte a 121 millió 568 ezer forintot. Az 1994. évi első félévi eredményünk 4 millió 772 ezer forint volt. 1995. június 30-ig ez a szám 10 millió 536 ezer forintot tett ki. A növekmény 5 millió 640 ezer forint — kezdte néhány számadat fel­sorolásával a szövetkezet bemutatását Rácz Mihály. O Az előbb elmondottak, vala­mint a kezemben lévő táblázatok adatai alapján a Nyírbátor és Vidé­ke ÁFÉSZ jelentősen megelőzi a megye többi AFÉSZ-t árbevétel és eredmény tekintetében. — Végeredményben ez egy hosz- szan tartó, tudatos tevékenység, me­lyet megpróbáltunk szövetkezeti szin­ten kialakítani. A törvény módosítá­sával jelentősen megnyirbálták a szö­vetkezetek lehetőségeit Egy kalap alá vettek bennünket a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel. Tagságunk azonban — felelősségét átérezve — nem szedte szét az AFÉSZ-t, és ezál­tal a hosszabb távú fejlődés alapjait is lerakta. A további lépések milyensé­ge a szövetkezet aktív dolgozóitól és a választott tisztségviselőktől függött. Rajtunk múlt, hogy tovább fejlődjünk vagy hátraarcot csinálunk. A piacon — a farkastörvény szabályai szerint — hatalmas konkurencia jelent meg. Ezt én nagyon jónak tartom. Mindig tiszteltem a becsületes és korrekt üz­leti partnereket. Sajnos a kormányin­tézkedések ellenére a feketegazdaság és -kereskedelem egyre nő, és szinte semmit nem tudnak tenni ellene a ha­tóságok. OA tagság az ellenérzését ki is fejti... — A hozzánk tartozó 13 községben — a részközgyűléseken, ahol mindig jelen vagyok —, valamint a nyírbátori 9 körzetben elmondják a tagok, hogy a feketekereskedelem nagyon nagy mé­reteket öltött. Az alapellátással nincs baj, hiszen ez nagyon régen megoldott, áraink — mivel a legkisebb árréssel dolgozunk a megyében — viszonylag alacsonyak. Az árrésünk az elmúlt év­ben 13 százalékos volt. Ebből 1995. no­vember 15-ig összesen 3 millió forint visszatérítést adunk azoknak az AFÉSZ-tagoknak, akik összegyűjtik és leadják az intézőbizottság helyi képvi­selőjének a vásárlási blokkokat. Kétszáz embert foglalkoztatunk je­lenleg főállásban. Valamennyien meg­felelő szakképesítéssel rendelkeznek. Régebben nagyobb létszámmal és több kereskedelmi egységgel dolgoztunk, a 150 kereskedelmi egységből mind­össze 30 maradt. A kicsi, gazdaságta­lan üzletektől, vendéglátóhelyektől időben megszabadultunk. Egyedül a Kakukk éttermet hagytuk meg. A me­gyében nincs is más ehhez hasonló lé­tesítmény, vagyis olyan, amelyik tel­jes egészében az ÁFÉSZ működteté­sében volna. Esküvőket, banketteket, találkozókat, baráti összejöveteleket tartanak ebben a jó nevű étteremben. 1985-ben elnyerték a Védnöki Tábla kitüntetést, melyet azóta is féltve őriz­nek az ott dolgozók. O Letisztult a szövetkezet profilja? — Teljes egészében, tudatosan pro­filtisztítást hajtottunk végre. Ennek a lényege az volt, hogy az élelmiszer- és napicikk-kereskedelem előtérbe ál­lításával piacot kellett nyernünk. Ez országos tendencia volt. Én is részt vettem az ÁFEOSZ által szervezett menedzserképzésen Svédországban. Részletes információkat szereztünk arról, hogyan csinálják mindezt a fej­lettebb gazdaságokban. Természetesen az így szerzett tapasztalatokat igyekez­tünk átültetni a helyi viszonyok kere­tei közé. A tanulmányúton részt vett 14 vezető az ország szövetkezeti moz­galmi stratégiájának, taktikájának ki­dolgozásakor figyelembe vette azt a tényt, hogy a több tízezer egyéni vál­lalkozó, kiskereskedő megjelenése mellett az egész országot behálózó, ki­terjedt üzleti kapcsolatokkal rendelke­ző muntinacionális cégek is növelik a konkurenciát. Üzletlánc ellen csak üz­letlánccal szabad harcolni. Azok a kis­kereskedők, akik ezt nem ismerik fel, előbb-utóbb nehéz helyzetbe kerülnek, főleg az árubeszerzés vonatkozásában. A termelőktől, gyártóktól csak azok fognak kedvezményeket kapni, akik nagy tételben és rendszeresen vásárol­nak. Emiatt ezek a kereskedelmi cé­gek lényegesen csökkenthetik eladási áraikat. Ugyanezt a kiskereskedő — az amúgy is kis árrése miatt — nem te­heti meg. Ezért döntöttünk úgy, hogy — nyugati mintára — megalakítjuk közös beszerzőközpontunkat. Ezt COOP RENDSZER-nek neveztük el. Ezzel kiváltottunk például egy jelen­tős beszállítót, a FUSZÉRT-et. Elju­tottunk közvetlenül a gyárakhoz, ve­lük kötöttük meg a szerződéseket. A megyében mi voltunk az elsők, akik közvetlenül a termelőktől vásároltunk, mi nyitottuk az első diszkontáruházai Szabolcs-Szatmár-Beregben. Már ak­kor 8—10 százalékkal jobb kondíciót tudtuk elérni, mint a FÜSZÉRT-eknél. Országosan 18 regionális, COOP- rendszerű központ alakult. Ha együtt kötötték a megyék a szerződéseket, akkor a nagy termelővállalatok (pél­dául a Győri Keksz) 8 százalékos ked­vezmény mellé — a jelentős áruvásár­lás miatt -— plusz 7 százalékos enged­ményt adtak. Ez óriási előnyt jelentett számunkra. O A megyei PRO-COOP szervezet kialakításába milyen mértékben kap­csolódott be a Nyírbátor és Vidéke ÁFÉSZ? — Élen jártunk a szervezőmunká­ban. Ezt bizonyítja az is, hogy a me­gyei PRO-COOP-szervezet felügye­lőbizottsága elnökének engem válasz­tottak meg. Nagyon nehéz volt az ele­jén a kollegák nagy részét rábeszélni. Rácz Mihály elnök hogy lépjenek be ebbe a szervezetbe. A megszokást, a kialakult árbeszerzé­si rendet nem szívesen szüntették meg. Mostanra az ország legnagyobb be­szerzési hálózata a COOP-rendszeren keresztül működik. Ki szeretném hangsúlyozni, hogy száz százalékban HAZAI TŐKÉBŐL ALAKULT meg az első és legnagyobb magyar szövet­kezeti üzletláncunk. Szerepel-e a fő célok között, hogy elsősorban magyar árukat szereznek be ? — A részt vevő szövetkezetek egy része ipari tevékenységet is folytat. Az általuk előállított termékek is bekerül­nek ebbe a láncba, és a beszerzések so­rán — amellett, hogy hazai termékek — külön előnyt élveznek. Ugyanakkor — ha áttételesen is — a megnövekedett magyar termékkereslet miatt jelentősen csökkenthetjük a munkanélküliek szá­mát. Már ezért is megérte ezt a hálóza­tot létrehozni. Nagyon fontos, hogy a mezőgazdasági termelők áruinak is biz­tos piacot fogunk nyújtani. Az AFESZ- tagok által megtermelt mezőgazdasági termékeket visszaforgatjuk a kereskede­lembe a COOP-rendszeren keresztül. _/ Térjünk vissza az ÁFÉSZ keres­kedelmi tevékenységéhez. Megszüntet­ték —. ideiglenesen — a felvásárlási és vendéglátóipari szolgáltatásukat. Jelenleg mely termékek értékesítése a legfontosabb az önök számára? — Az élelmiszer- és napicikk-forgal- mazás a fő profilunk, de ezek mellett nem sorvasztottuk el az iparcikk- és a ruházati kereskedelmet sem. Ez utóbbit — a kereslet jelentős csökkenése miatt —jelentősen visszaszorítottuk. Gondol­kodunk azon. hogy olasz—svájci import ruházati termékeket hozunk be, és kilós­darabos áron fogjuk azokat értékesíteni. Ezek új és divatos termékek, mégis jóval alacsonyabb árfekvésűek, mint a hazai cikkek. A nagy ruházati áruházak azon termékeire gondolunk, melyek a soro­zat megszakadása (egy-egy méret hiá­nya) miatt lekerülnek az ottani polcok­ról. A ruházati áruházunk felső szintjén bútorbemutató teret alakítottunk ki. Ti­sza elnevezésű bútorboltunk megyei szinten is elismert és nagy népszerűség­nek örvend. Az éves forgalma 150 mil­lió forint. A megye összes szövetkeze­tének együttvéve nincs Uyen nagy bú­torforgalma, mint nekünk. Más me­gyéből is járnak ide vásárolni. Például 1994-ben, egy akciósorozat végén Haj- dú-Bihar megyei vásárló nyerte meg a személygépkocsit. Van-e olyan hónap, amikor nem szerveznek valamilyen akciót a Nyír­bátori ÁFÉSZ üzleteiben? — Szerintem nincs, akcióink folya­matosak, egyik a másikat éri. Megem­lítem, hogy a megye legnagyobb ipar­cikkáruházával is mi büszkélkedhe­tünk. Még Nyíregyházán sincs két szin­ten iparcikkárusítás. Tisztességes pia­con a legnagyobb választékkal és leg­jobb árral a mi műszaki áruházunk várja a környék vásárlóit. _/ Milyen az olcsó áruk aránya az ÁFÉSZ által értékesített termé­kek között? — A ruházati szakmához visszatér­ve, a Karát nagykereskedelmi vállalat­tal kötöttünk szerződést. A ruházati áruházunkban van egy Karát-részleg, ahol távol-keleti, ázsiai importáruk jó minőségben és rendkívül olcsó áron kaphatók. Az iparcikk területén is van előrelépés. Csakúgy, mint az élelmi­szer- napicikkek esetében, elindult az országos CCXJP-rendszcr szervezése az iparcikkek olcsóbb beszerzése érdeké­ben is. A nagy áruházak ezeknél a ter­mékeknél is egységes arculatot szeret­nének kialakítani. A rendszer gyors el- teijedésének egyetlen komoly hátrál­tatója van, a tőkeszegénység. A gyá­rak — és nem csak a hazaiak —- elsősorban azokat tekintik komoly üz­leti partnereknek, akik megfelelő tőkekondíciókkal rendelkeznek. O Befejezésül hallhatnánk-e né­hány szót az országos üzletlánc lét­rehozásának szükségességéről? — A múlt héten sikerült Budapes­ten megalakítani 171 ÁFÉSZ 465 üz­letének bevonásával az országos COOP-üzletlánchálózatot. A fő célja a városi és vidéki lakosság folyamatos kiszolgálása, valamint — mindig ugyanazon választékkal — a helyi igé­nyek rendszeres kielégítése. Biztosíta­ni kell a kulturált vásárlási körülmé­nyeket, a szolid árakat, később az egy­séges árak alkalmazását, valamint a vevők igényes kereskedelmi kiszolgá­lását, a megfelelően képzett munkaerő alkalmazását. Nagyon lényeges, hogy minden szövetkezetnek a saját tulajdo­na érintetlen marad. .Szeretnénk orszá­gosan egységes reklámmal és arculat­tal megjelenni. A jelenleginél sokkal kiélezettebb versenyben sem kerülhet veszélybe a tagság vagyona, hiszen összefogva könnyebben megvédheti azt. Talpon tudnak maradni, meg tud­ják tartani a munkahelyeket, és jelentős vásárlási kedvezményeket nyújtanak majd a tagságnak. (X)

Next

/
Oldalképek
Tartalom