Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-26 / 251. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. október 26., csütörtök 3 Interpelláció Tisztelt Miniszter Úr! Egy hektár búzaföldként való hasznosítása mai árak és munkabérek mellett — szatmári gazdák számításai szerint — a következő fő kiadásokat vonja maga után. Szántás: 4500 forint, tárcsázás: 1400, vetőmag — 260 kilogrammal számolva —: 8000 forint, vetés 1600, műtrágya: 3000, műtrágya kiszórása: 700, gyűrűzés — gyűrűshengerrel való megmunkálás —: 700, vegyszer: 4500, vegyszerezés: 650. aratás: 5000, végül szállítás kilométerenként 50 forinttal 25 kilométer átlagot számítva: 1250 forint. Mindez együtt 31300 forint, de nem a teljes költség, mert mindennek csak egyszeri költségét vettük, nincsenek benne az esetleges pluszkiadások, a természetes trágya, annak kiszállítása és szétszórása, és nem számoltuk fel a gazda munkáját sem. Negyven mázsás átlagterméssel számolva 1 mázsa szűkön számított önköltségi ára 783 forint. Ha tekintetbe vesszük, hogy aratás után 1050 forint volt az étkezési búza félvásárlási ára, de ebből különböző címeken mintegy 100—150 forintot csíptek le a felvásárlók, és így mázsánként 900 forint körül kapott a gazda, úgy azt látjuk, hogy mázsánként 117, hektáronként pedig 4680 forint körül lehetett a haszon. És mindez nagyon hosszú idő, verejtékes munkájának gyümölcse. Ne csodálkozzunk hát, ha mindezek következményeként végtelen keserűség tartja hatalmában a parasztságot, és egyet kell értenünk azzal a szamosújlaki kisgazdával, aki kiváló tömörséggel így jellemezte a helyzetet: „a parasztság vergődik”. Nem tértem ki annak a szamosszegi kisgazdának a kérése elől, aki arra kért, hogy az ismertetett számítást hozzam az Országgyűlés elé. Kérem ezért Miniszter Urat, nyilvánítson véleményt: megfizetik-e az Ön ítélete szerint a termelőt, ha 900 forintot adnak az étkezési búza mázsájáért? Kávássy Sándor FKGP (Elhangzott a Parlamentben 1995. október 24-én.) Készül a jó must Fotó: KvZ Vikár István tárlata a jósa városi görög katolikus templomban Fáj a világ szeretethiánya Az idén ötvenöt éves Vikár István. Harminc évvel ezelőtt végzett Debrecenben az orvostudományi egyetemen. A képzőművészeti főiskolát — saját írásos önvallomása szerint — csak kívülről látta. Huszonhét-huszonnyolc éve került — immár nyíregyházi orvosként — kapcsolatba a képzőművészettel, amikor festeni kezdett. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján Horváth János az itteni tanárképző főiskola tanára vette észre affinitását a kis- grafikában. Tizenegy éve háziorvos, orvosi pályáját nem adta fel. — Művész úr! Kérem, mondjon néhány szót eddigi önálló kiállításairól. — Nyíregyházán 1984-ben volt egyéni tárlaton a művelődési központban. Ezt a nyolcvanas évek második felében egy budapesti egyéni kiállítás követte a Művészbarátok Egyesületében. Ezek után ismertem meg azt a grafikai technikát, amellyel ma is foglalkozom. Előtte főleg linómetszeteket és maratott karcokat csináltam. A rézmetszés technikáját önmagámnak fedeztem fel, erre senki sem tanított. Az 1990-ben Sopronban, majd az 1991-ben Budaörsön rendezett egyéni kiállításaim anyaga már erre a — számomra új lehetőségeket kínáló— művészi technikára támaszkodott. — Képeinek témája leginkább a szenvedés, a gyász, a nyomor. Miért? — Orvos vagyok. Naponta és tömegesen találkozom a legmeg- alázóbb szegénység és a szenvedés minden pokoli bugyrával! Betegek, öregek, egzisztenciálisan teljesen padlóra került emberek szenvedéseinek vagyok a tanúja, és néha bizony tehetetlen szemlélője. Hangsúlyozom, hogy nem szeretem összekeverni az orvosi hivatást a művészeti tevékenységgel, azonban egész egyszerűen ez az életérzés determinál, ha akarom, ha nem... — Mit tart élete legnagyobb elismerésének? — Egyszer egy betegem azt mondta, hogy szociálisan igen érzékeny ember vagyok. Ennél nagyobb elismerést senkitől sem kaphatok... — Valóban ilyen világot élünk, melyben egy művésznek a legnagyobb elismerést a szociális érzéke jelentheti? — Sajnos. Olyan anyagi különbségek az Esterházy-herce- gek és a zsellérség között voltak, mint amit most tapasztalhatunk. Az egész társadalom eltorzult, elnyomorodott. —A művészet dolga tehát az elandalítás lenne, a mese, a kegyes hazugság? — Most már hazudni sincs miről! Ugyan milyen mese érvényes abban a világban, ahol nincstelenek, hajléktalanok nézhetik, ahogyan egyesek tízmilliókat érő motorcsónakokat vontatnak a luxuskocsikkal, és amit egyszer- kétszer ha használnak egy évben. —A nincstelenségnek milyen „átlagos” tüneteivel találkozik? —Nekem, aki orvos is vagyok, a legirritálóbb az, ha tudom, látom, hogy életfontosságú gyógyszereket nem tudnak a betegeim kiváltani, mert nincs miből! — Nem lehet könnyű ilyen együttérző lélekkel élni manapság, mint az öné... — Évekkel ezelőtt nagyon súlyos beteg voltam. Azt szoktam mondani, hogy nem „ajándékba” kaptam a bajt, hanem „megdolgoztam érte”... Ugyanakkor az is az igazsághoz tartozik, hogy a betegségemnek is köszönhetek valamit. A kényszerű pihenés ideje alatt tökéletesíthettem azt a rézkarctechnikát, aminek most ezt a kiállítást köszönhetem... — Ha „jobb világ” lenne, akkor láthatnánk Öntől virágcsendéleteket, tájakat is? — Csendéleteket talán nem, de tájakat — gondolom — igen. —Sok művészt leginkább a sorscsapások ihletnek meg. Önt nem? — Egy biztos, nagyon nagy a vonzódásom Juhász Gyulához, József Attilához. Ez valószínűleg abban is gyökerezik, hogy ugyanúgy tud nekem is fájni a világ és a világ szeretethiánya, mint nekik. Számomra két, állandóan időszerű olvasmány van a világon, amelyet mindenkor érvényesnek érzek. Az egyik a Biblia, a másik József Attila költeményei. —Szívesen foglalkozna könyvillusztrációval? — Ha lehetőség lenne rá, biztosan boldogan megpróbálnám... — Mikor láthatjuk legközelebb a műveit? — November 20-án nyílik a főiskolán az Őszi Tárlat. Ott öt képemmel leszek jelen. — Milyen az a világ, amelyben vidámabb művek hagynák el a műtermét? — Kiegyensúlyozottabb, ahol több mosolygós embert látok az utcán. Nagyon megfogott Bécs- ben régebben az a törődés és figyelem, ahogyan az emberek közeledtek egymáshoz. Valami olyasmire vágyom! Segítőkész emberekre, nem olyanokra, akik csak „betartani” tudnak másoknak. Udvariasságra, nyugalomra, hogy egymásért élhetünk, nem pedig egymás ellen. Palotai István A VMK ’96-os hármas programterve Honfoglalás, államalapítás, Európai Unió A nyíregyházi Váci Mihály Városi Művelődési Központ idén gazdag programmal kedveskedett a kulturális értékekre fogékony közönségnek. E sokrétű kínálat megvalósítása mellett előre tekintve az 1996-os esztendőre, már most körvonalazódik egy egyedülálló, nagyszabású rendezvény terve, amit Kocsis András, a VMK szakelőadója ismertetett. Jövőre ünnepli hazánk a honfoglalás 1100. évfordulóját. Mint a szakember elmondta, erről a megyeszékhely legnagyobb kulturális centruma is méltón szeretne megemlékezni. Erre az alkalomra született meg egy hármas, szervesen egymásba fonódó programterv, ami a Honfoglalás—államalapítás—európai Unió nevet viseli. Az egész évben tartó programban több oldalról szeretnék bemutatni Magyarország tényekre alapozott történelmi eseményeit elsősorban történelmi, továbbá néprajzi és szociológiai szemszögből. Megkeresnék a választ a Szent István által felvett kereszténység és a vallás sorsdöntő kérdéseire. Nagykövetségek képviselői, külhoni magyarok és legközelebbi nyelvrokonaink segítségével megvilágítanák hazánk Európán belüli helyét, gazdasági, politikai fejlődését, nemzetközi kapcsolatait és az évezredes sikeres vagy bukásra ítélt próbálkozásait. A rendezvény célja a megbékélés, a politikai problémák tisztázása, az összekötő pontok megkeresése lenne. Az éves program magában foglalna kiállításokat, konferencákat, kerekasztal- megbeszéléseket, olyan neves vendégek, mint Berend T. Iván vagy Glatz Ferec történészek részvételével. A VMK-nak sikerült felvennie a kapcsolatot a török nagy- követséggel, s így várhatóan az éves program-hármas török napokkal kezdődik. Az elképzelések szerint megalakulna a török—magyar baráti társaság, s közös eszmecsere során áttekintenék a tatárjárás, illetve a hódoltság eseményeit és annak mai vetületeit. Sor kerülne egy EU-ról szóló kerekasztal-meg- beszélésre, melynek keretében a vendég szakemberek ismertetnék a tagság feltételeit, de várhatóan szó lesz a jogharmonizáció kérdéséről, az ipari és mezőgazdasági lehetőségekről. Az elképzelések szerint a megbeszéléseken a Budapestre delegált EU-országok nagykövetei, illetve képviselői is részt vesznek. A finnugor hét keretében legközelebbi nyelvrokonaink látogatnak Nyíregyházára. A finn nagykövetséggel nagyon jó munkakapcsolatot alakított ki a városi kulturcentrum. Északi rokonaink ezen a rendezvényen bemutatják kultúrájukat, a szokásaikat. Gazdasági, történelmi és társadalmi síkon feltárják a szakemberek a közös múltunkat, jelenünket és felvázolják jövőnket. E rendezvénynek a kulturális ismerkedésen túl célja, hogy a finn—magyar baráti társaságon keresztül szorosabbá váljék a két ország közötti kapcsolat. Az állam és az egyház története a múltban és a jelenben alcímet viselő program során minden magyar történelmi és szabadegyház képviselőjét szeretné a VMK vezetősége meghívni. A rendezvényen a felekezetek közötti többoldalú párbeszéd kialakítása lenne a cél a türelem, a megértés és a vallási tolerancia jegyében. Meghívott neves kultúrtörténészek mellett a rendezvényre Horn Gyulát, hazánk miniszterelnökét is várják a szervezők. —vip— Postás Bálint születése Csalót fogott az év postása Az idei Postai Világnaphoz (október 9.) kapcsolódva a Magyar Posta Részvénytársaság tevékenységéhez több esemény is fűződik — tájékoztatta lapunkat az rt. igazgatósága sajtóinformáció útján. Az év elején meghirdetett sajtópályázatot értékelve — az elektronikus és nyomtatott sajtó kategóriában — a díjakat október 6-án vehették át a nyertesek Budapesten. Az idén első ízben választotta meg a Magyar Posta Rt. Vezérigazgatóságának főzsűrije az év postását, nevezetesen Horváth György 36 éves nagykanizsai kézbesítőt, aki a következő Postai Világnapig lehet e cím viselője. Horváth György 1984-től dolgozik a kürtös szakmában; gyalogosan kézbesít, az átlagosnál hosszabb, mintegy 10 kilométeres járásban, és a napi küldemények súlya mindig meghaladja a 20 kilogrammot. Ez év júniusában egy országjáró csaló magát postásnak kiadva a nagykanizsai nyugdíjasokat is becsapva jutott jelentős összegekhez. A kárvallott nyugdíjasok folytonos jelentkezésére a postások gyanút fogva értesítették a rendőrséget. Kis idő múltán az ügyeskedőt felismerték, és az éppen ott dolgozó kézbesítő — Horváth György — segítségét kérték, aki a környékbeliekkel üldözőbe vette a szélhámost. Nem sikerült utolérni, de a szemfüles postás kiváló személyleírása alapján hamarosan kézre került a több mint félszáz embert megkárosító kaposvári csaló. A kézbesítő e tettével megakadályozta a károsultak számának növekedését, kiváló szolgálatot téve a posta presztízsének megóvásáért. Joggal viselheti tehát az év postása címet, amelyet — a posta vezetőinek szándéka szerint — ezentúl minden évben kiadnak az arra legérdemesebbnek. Horváth György a cím mellé jutalmat is kapott: egy motorkerékpárt. Az új idők beköszöntével a holló elrepült, a posta így kabalafigura nélkül maradt. Nem sokáig. A „gyermek a kereszt- ségben” a Bálint nevet kapta „Postáséktól”, a becsületes neve így Postás Bálint. Ruhája a Posta hivatalos színedben pompázik, pólóját a Magyar Posta emlémája díszíti! Postás Bálint örökmozgó, játékos' és nagyon vidám. Minden bizonnyal hamarosan mi is megszeretjük. Talán nem véletlen a névválasztás sem, hiszen Bálint napja ma már nálunk is a szeretet napjává nemesedett. A Magyar Posta Rt. október 1-jével indította levélírói kampányát, melynek nemcsak a magánlevelezés serkentése a célja, de szeretné felhívni egyúttal a figyelmet a helyes címzés alkalmazására is. A pontos címzés megkönnyíti és meggyorsítja a küldemények feldolgozását és kézbesítését. A levélírói kampány része az Edda és a Mester és Tanítványai közös, Hazatérsz című dala is, melynek kazetta- és CD-borítója a helyes címzés elsajátítását szolgálja, megadva ugyanott a két együttes nevét, pontos címét. A dal kizárólag csak a postákon kapható. Az új postai szolgáltatások kialakítása jól segítheti a fogyasztók igényeinek kialakítását: tematikus képes- lapkínálat, az Elköltöztem feliratú értesítés csakúgy, mint például a Levélkalauz — a postán igénybe vehető levélpostai szolgáltatások ismertetője — vagy a Levélírói kódex, amely levélmintákat, továbbá a magánlevelezésben is alkalmazható levélformákat tartalmaz, tetszés szerint bővíthető mintaelemekkel. (lefler)