Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-26 / 251. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. október 26., csütörtök 3 Interpelláció Tisztelt Miniszter Úr! Egy hektár búzaföldként való hasznosítása mai árak és munka­bérek mellett — szatmári gazdák számításai szerint — a követ­kező fő kiadásokat vonja maga után. Szántás: 4500 forint, tárcsá­zás: 1400, vetőmag — 260 kilogrammal számolva —: 8000 forint, vetés 1600, műtrágya: 3000, műtrágya kiszórása: 700, gyűrűzés — gyűrűshengerrel való megmunkálás —: 700, vegy­szer: 4500, vegyszerezés: 650. aratás: 5000, végül szállítás kilo­méterenként 50 forinttal 25 kilométer átlagot számítva: 1250 forint. Mindez együtt 31300 forint, de nem a teljes költség, mert mindennek csak egyszeri költségét vettük, nincsenek benne az esetleges pluszkiadások, a természetes trágya, annak kiszállítása és szétszórása, és nem számoltuk fel a gazda munkáját sem. Negyven mázsás átlagterméssel számolva 1 mázsa szűkön szá­mított önköltségi ára 783 forint. Ha tekintetbe vesszük, hogy aratás után 1050 forint volt az étkezési búza félvásárlási ára, de ebből különböző címeken mintegy 100—150 forintot csíptek le a felvásárlók, és így mázsánként 900 forint körül kapott a gazda, úgy azt látjuk, hogy mázsánként 117, hektáronként pe­dig 4680 forint körül lehetett a haszon. És mindez nagyon hosszú idő, verejtékes munkájának gyümölcse. Ne csodálkozzunk hát, ha mindezek következményeként végtelen keserűség tartja hatal­mában a parasztságot, és egyet kell értenünk azzal a szamosújlaki kisgazdával, aki kiváló tömörséggel így jellemezte a helyzetet: „a parasztság vergődik”. Nem tértem ki annak a szamosszegi kisgazdának a kérése elől, aki arra kért, hogy az ismertetett szá­mítást hozzam az Országgyűlés elé. Kérem ezért Miniszter Urat, nyilvánítson véleményt: megfizetik-e az Ön ítélete szerint a termelőt, ha 900 forintot adnak az étkezési búza mázsájáért? Kávássy Sándor FKGP (Elhangzott a Parlamentben 1995. október 24-én.) Készül a jó must Fotó: KvZ Vikár István tárlata a jósa városi görög katolikus templomban Fáj a világ szeretethiánya Az idén ötvenöt éves Vikár Ist­ván. Harminc évvel ezelőtt vég­zett Debrecenben az orvostudo­mányi egyetemen. A képzőmű­vészeti főiskolát — saját írásos önvallomása szerint — csak kí­vülről látta. Huszonhét-huszon­nyolc éve került — immár nyír­egyházi orvosként — kapcsolat­ba a képzőművészettel, amikor festeni kezdett. A hetvenes-nyolc­vanas évek fordulóján Horváth János az itteni tanárképző főiskola tanára vette észre affinitását a kis- grafikában. Tizenegy éve házior­vos, orvosi pályáját nem adta fel. — Művész úr! Kérem, mond­jon néhány szót eddigi önálló kiállításairól. — Nyíregyházán 1984-ben volt egyéni tárlaton a művelődési központban. Ezt a nyolcvanas évek második felében egy buda­pesti egyéni kiállítás követte a Művészbarátok Egyesületében. Ezek után ismertem meg azt a grafikai technikát, amellyel ma is foglalkozom. Előtte főleg linómet­szeteket és maratott karcokat csi­náltam. A rézmetszés technikáját önmagámnak fedeztem fel, erre senki sem tanított. Az 1990-ben Sopronban, majd az 1991-ben Budaörsön rendezett egyéni kiál­lításaim anyaga már erre a — szá­momra új lehetőségeket kínáló— művészi technikára támaszkodott. — Képeinek témája legin­kább a szenvedés, a gyász, a nyomor. Miért? — Orvos vagyok. Naponta és tömegesen találkozom a legmeg- alázóbb szegénység és a szenve­dés minden pokoli bugyrával! Betegek, öregek, egzisztenciáli­san teljesen padlóra került em­berek szenvedéseinek vagyok a tanúja, és néha bizony tehetetlen szemlélője. Hangsúlyozom, hogy nem szeretem összekever­ni az orvosi hivatást a művészeti tevékenységgel, azonban egész egyszerűen ez az életérzés de­terminál, ha akarom, ha nem... — Mit tart élete legnagyobb elismerésének? — Egyszer egy betegem azt mondta, hogy szociálisan igen érzékeny ember vagyok. Ennél nagyobb elismerést senkitől sem kaphatok... — Valóban ilyen világot élünk, melyben egy művésznek a legnagyobb elismerést a szo­ciális érzéke jelentheti? — Sajnos. Olyan anyagi kü­lönbségek az Esterházy-herce- gek és a zsellérség között vol­tak, mint amit most tapasz­talhatunk. Az egész társada­lom eltorzult, elnyomorodott. —A művészet dolga tehát az elandalítás lenne, a mese, a ke­gyes hazugság? — Most már hazudni sincs mi­ről! Ugyan milyen mese érvényes abban a világban, ahol nincstele­nek, hajléktalanok nézhetik, aho­gyan egyesek tízmilliókat érő motorcsónakokat vontatnak a lu­xuskocsikkal, és amit egyszer- kétszer ha használnak egy évben. —A nincstelenségnek milyen „átlagos” tüneteivel találkozik? —Nekem, aki orvos is vagyok, a legirritálóbb az, ha tudom, lá­tom, hogy életfontosságú gyógy­szereket nem tudnak a betegeim kiváltani, mert nincs miből! — Nem lehet könnyű ilyen együttérző lélekkel élni manap­ság, mint az öné... — Évekkel ezelőtt nagyon sú­lyos beteg voltam. Azt szoktam mondani, hogy nem „ajándékba” kaptam a bajt, hanem „megdol­goztam érte”... Ugyanakkor az is az igazsághoz tartozik, hogy a betegségemnek is köszönhetek valamit. A kényszerű pihenés ideje alatt tökéletesíthettem azt a rézkarctechnikát, aminek most ezt a kiállítást köszönhetem... — Ha „jobb világ” lenne, akkor láthatnánk Öntől virág­csendéleteket, tájakat is? — Csendéleteket talán nem, de tájakat — gondolom — igen. —Sok művészt leginkább a sors­csapások ihletnek meg. Önt nem? — Egy biztos, nagyon nagy a vonzódásom Juhász Gyulához, József Attilához. Ez valószínűleg abban is gyökerezik, hogy ugyan­úgy tud nekem is fájni a világ és a világ szeretethiánya, mint nekik. Számomra két, állandóan idősze­rű olvasmány van a világon, ame­lyet mindenkor érvényesnek ér­zek. Az egyik a Biblia, a másik József Attila költeményei. —Szívesen foglalkozna könyv­illusztrációval? — Ha lehetőség lenne rá, biz­tosan boldogan megpróbálnám... — Mikor láthatjuk legköze­lebb a műveit? — November 20-án nyílik a főiskolán az Őszi Tárlat. Ott öt képemmel leszek jelen. — Milyen az a világ, amely­ben vidámabb művek hagynák el a műtermét? — Kiegyensúlyozottabb, ahol több mosolygós embert látok az utcán. Nagyon megfogott Bécs- ben régebben az a törődés és fi­gyelem, ahogyan az emberek közeledtek egymáshoz. Valami olyasmire vágyom! Segítőkész emberekre, nem olyanokra, akik csak „betartani” tudnak mások­nak. Udvariasságra, nyugalom­ra, hogy egymásért élhetünk, nem pedig egymás ellen. Palotai István A VMK ’96-os hármas programterve Honfoglalás, államalapítás, Európai Unió A nyíregyházi Váci Mihály Városi Művelődési Központ idén gazdag programmal kedveskedett a kulturális értékekre fo­gékony közönségnek. E sokrétű kínálat megvalósítása mel­lett előre tekintve az 1996-os esztendőre, már most körvona­lazódik egy egyedülálló, nagyszabású rendezvény terve, amit Kocsis András, a VMK szakelőadója ismertetett. Jövőre ünnepli hazánk a hon­foglalás 1100. évfordulóját. Mint a szakember elmondta, erről a megyeszékhely legna­gyobb kulturális centruma is méltón szeretne megemlékez­ni. Erre az alkalomra született meg egy hármas, szervesen egymásba fonódó programterv, ami a Honfoglalás—államala­pítás—európai Unió nevet viseli. Az egész évben tartó prog­ramban több oldalról szeretnék bemutatni Magyarország té­nyekre alapozott történelmi eseményeit elsősorban történel­mi, továbbá néprajzi és szocio­lógiai szemszögből. Megkeres­nék a választ a Szent István ál­tal felvett kereszténység és a vallás sorsdöntő kérdéseire. Nagykövetségek képviselői, külhoni magyarok és legköze­lebbi nyelvrokonaink segítsé­gével megvilágítanák hazánk Európán belüli helyét, gazda­sági, politikai fejlődését, nem­zetközi kapcsolatait és az évez­redes sikeres vagy bukásra ítélt próbálkozásait. A rendezvény célja a megbékélés, a politikai problémák tisztázása, az össze­kötő pontok megkeresése len­ne. Az éves program magá­ban foglalna kiállításokat, konferencákat, kerekasztal- megbeszéléseket, olyan neves vendégek, mint Berend T. Iván vagy Glatz Ferec történészek részvételével. A VMK-nak sikerült felven­nie a kapcsolatot a török nagy- követséggel, s így várhatóan az éves program-hármas török napokkal kezdődik. Az elkép­zelések szerint megalakulna a török—magyar baráti társaság, s közös eszmecsere során átte­kintenék a tatárjárás, illetve a hódoltság eseményeit és annak mai vetületeit. Sor kerülne egy EU-ról szóló kerekasztal-meg- beszélésre, melynek keretében a vendég szakemberek ismer­tetnék a tagság feltételeit, de várhatóan szó lesz a jogharmo­nizáció kérdéséről, az ipari és mezőgazdasági lehetőségekről. Az elképzelések szerint a meg­beszéléseken a Budapestre de­legált EU-országok nagyköve­tei, illetve képviselői is részt vesznek. A finnugor hét keretében leg­közelebbi nyelvrokonaink láto­gatnak Nyíregyházára. A finn nagykövetséggel nagyon jó munkakapcsolatot alakított ki a városi kulturcentrum. Északi ro­konaink ezen a rendezvényen bemutatják kultúrájukat, a szo­kásaikat. Gazdasági, történelmi és társadalmi síkon feltárják a szakemberek a közös múltunkat, jelenünket és felvázolják jövőn­ket. E rendezvénynek a kulturá­lis ismerkedésen túl célja, hogy a finn—magyar baráti társaságon keresztül szorosabbá váljék a két ország közötti kapcsolat. Az állam és az egyház törté­nete a múltban és a jelenben alcímet viselő program során minden magyar történelmi és szabadegyház képviselőjét sze­retné a VMK vezetősége meg­hívni. A rendezvényen a fele­kezetek közötti többoldalú pár­beszéd kialakítása lenne a cél a türelem, a megértés és a vallási tolerancia jegyében. Meghívott neves kultúrtörténészek mellett a rendezvényre Horn Gyulát, hazánk miniszterelnökét is vár­ják a szervezők. —vip— Postás Bálint születése Csalót fogott az év postása Az idei Postai Világnaphoz (október 9.) kapcsolódva a Magyar Posta Részvénytársa­ság tevékenységéhez több esemény is fűződik — tájé­koztatta lapunkat az rt. igaz­gatósága sajtóinformáció út­ján. Az év elején meghirdetett sajtópályázatot értékelve — az elektronikus és nyomtatott sajtó kategóriában — a díja­kat október 6-án vehették át a nyertesek Budapesten. Az idén első ízben válasz­totta meg a Magyar Posta Rt. Vezérigazgatóságának főzsű­rije az év postását, nevezete­sen Horváth György 36 éves nagykanizsai kézbesítőt, aki a következő Postai Világnapig lehet e cím viselője. Horváth György 1984-től dolgozik a kürtös szakmában; gyalogo­san kézbesít, az átlagosnál hosszabb, mintegy 10 kilomé­teres járásban, és a napi kül­demények súlya mindig meg­haladja a 20 kilogrammot. Ez év júniusában egy or­szágjáró csaló magát postás­nak kiadva a nagykanizsai nyugdíjasokat is becsapva ju­tott jelentős összegekhez. A kárvallott nyugdíjasok folyto­nos jelentkezésére a postások gyanút fogva értesítették a rendőrséget. Kis idő múltán az ügyeskedőt felismerték, és az éppen ott dolgozó kézbesítő — Horváth György — segítségét kérték, aki a környékbeliekkel üldözőbe vette a szélhámost. Nem sikerült utolérni, de a szemfüles postás kiváló sze­mélyleírása alapján hamarosan kézre került a több mint félszáz embert megkárosító kaposvári csaló. A kézbesítő e tettével megakadályozta a károsultak számának növekedését, kiváló szolgálatot téve a posta presz­tízsének megóvásáért. Joggal viselheti tehát az év postása címet, amelyet — a posta vezetőinek szándéka sze­rint — ezentúl minden évben kiadnak az arra legérdemesebb­nek. Horváth György a cím mellé jutalmat is kapott: egy motorkerékpárt. Az új idők beköszöntével a holló elrepült, a posta így ka­balafigura nélkül maradt. Nem sokáig. A „gyermek a kereszt- ségben” a Bálint nevet kapta „Postáséktól”, a becsületes neve így Postás Bálint. Ruhája a Posta hivatalos színedben pompázik, pólóját a Magyar Posta emlémája díszíti! Postás Bálint örökmozgó, játékos' és nagyon vidám. Minden bi­zonnyal hamarosan mi is meg­szeretjük. Talán nem véletlen a névválasztás sem, hiszen Bá­lint napja ma már nálunk is a szeretet napjává nemesedett. A Magyar Posta Rt. októ­ber 1-jével indította levélírói kampányát, melynek nem­csak a magánlevelezés ser­kentése a célja, de szeretné felhívni egyúttal a figyelmet a helyes címzés alkalmazásá­ra is. A pontos címzés meg­könnyíti és meggyorsítja a küldemények feldolgozását és kézbesítését. A levélírói kam­pány része az Edda és a Mes­ter és Tanítványai közös, Ha­zatérsz című dala is, melynek kazetta- és CD-borítója a he­lyes címzés elsajátítását szol­gálja, megadva ugyanott a két együttes nevét, pontos címét. A dal kizárólag csak a postá­kon kapható. Az új postai szolgáltatá­sok kialakítása jól segítheti a fogyasztók igényeinek ki­alakítását: tematikus képes- lapkínálat, az Elköltöztem feliratú értesítés csakúgy, mint például a Levélkalauz — a postán igénybe vehető levélpostai szolgáltatások ismertetője — vagy a Levél­írói kódex, amely levélmintá­kat, továbbá a magánlevele­zésben is alkalmazható levél­formákat tartalmaz, tetszés szerint bővíthető mintaele­mekkel. (lefler)

Next

/
Oldalképek
Tartalom