Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-02 / 231. szám
Kismama 1995. október 2., hétfő Azok a csodálatos hónapok Egy asszony életében talán nincs is annál csodálatosabb pillanat, mint amikor kilenc hónapi várakozás után végre karjaiban tarthatja kisbabáját. A születést azonban jó néhány hét, gondok és örömök előzik meg. Ezekről beszélgettünk dr. Hajnal Attila nőgyógyásszal, a nyíregyházi nőgyógyászati magánklinika vezetőjével. — Mi az első teendő, ha felmerül a terhesség gyanúja? — Gyakori, hogy a nő, akinek kimarad a havi vérzése, egyrészt objektív, másrészt pszichés okok miatt azonnal elmegy a nőgyógyászhoz. Azért vannak kivételek. Ide tartoznak azok, akik titokban akarják tartani terhességüket, na és persze azok, akik amolyan struccpolitikát folytatnak. Ők nem akarják a babát, és azt hiszik, ha nem gondolnak rá, az állapot nem is állhat fent. — Mikor állapítható meg pontosan egy terhesség? — Ha biztos diagnózist akarunk felállítani, az utolsó vérzéstől legalább hat hétnek kell eltelnie. Ilyenkor ugyanis már nemcsak valószínűségi, hanem kézzel fogható jelei is vannak. —Mennyire beváltak a terhességi tesztek? — Ma már a terhesség megállapításának a teszt egyre elterjedtebb módja. Köny- nyen alkalmazhatók, hass- nálatuk nem igényel szaktudást, és főleg a kifejlesztett — ezáltal drágább — fajták biztonságosabb eredményt mutatnak. A vizsgálat otthon is elvégezhető. Reggel az első vizeletet kell felfogni, mert ilyenkor koncentrálódik benne a legjobban a hormontartalom. Ám meg kell hogy mondjam, 100 százalékig nem lehet megbízni a tesztben. Épp ezért — elsősorban annak, aki nem kívánja megtartani a gyereket — feltétlenül fel kell keresnie orvosát. Ellenkező esetben kifuthat az időből. A teszt pozitív eredményt mutathat akkor is, ha kóros, méhen kívüli a terhesség, illetve ha súlyos hormonzavarról vagy valamilyen gyógyszer befolyásolásáról van szó. Ha ezek valamelyike fennáll, minél hamarabb el kell menni a nőgyógyászhoz. Tervezett terhességnél, ha egészséges a nő, elég a második menstruáció- kiman^lás után felkeresni az orvost. —Sokan vannak, akik a 8— 9. hét tájékán még nem szíve- : sen teszik ezt. — Értem, mire gondol. Ám ez egy tévhit, hogy a terhesség megállapításakor a méhet olyan erősségű nyomás érheti, mely vetéléshez vezet. A vizsgálat során a beágyazódásban lévő zigóta nem sérül meg. Azt mindenkinek tudnia kell, hogy a terhességet minél hamarabb megállapítják, annál könnyebben alkalmazkodhat a kismama állapotához. — Mikortól érdemes gondozásra jelentkezni? — Általában a terhesség 12. hetétől. Ettől az időtől jár a kismamának a várandósági segély is, ha felkeresi az orvost. Természetesen minél később jelenik meg vizsgálaton, annál később lesz jogosult a pénzre. Visszamenűleg a segélyt nem fizetik ki. Azt szokták ajánlani, hogy mindenki a lakóhelye szerinti körzetben jelentkezzen gondozásra. Ez azonban nem törvényszerű, hiszen nőgyógyászt is szabadon lehet választani. — Több olyan ismerősöm van, aki csak végső esetben megy el az orvoshoz. Milyen időközönként célszerű megjelenni a szakrendelésen? — A terhes gondozásba vételkor átesik egy általános orvosi vizsgálaton, melyet ultrahang egészít ki. Ezután a kismamák zömének általában a havonkénti ellenőrzést szokták ajánlani, megjelenés nem kötelező, mindenkinek saját belátása szerint kell tennie. Van azonban két olyan vizsgálat, melyen célszerű részt venni. Az elsőre a 16. héten kerül sor. Ekkor vérvétellel megállapítják a kismama vércsoportját, megnézik a vérképét, és így sok mindent megtudnak a babáról is. A genetikai ultrahangvizsgálat ideje a terhesség 18—20. hetében van. Ennek segítségével sok súlyos fejlődési rendellenesség szűrhető ki. A panaszmentes kismamákat kéthetenként csak az utolsó időkben nézi meg az orvos. — Milyen változásokon megy keresztül a nő a terhességfolyamán? — Az első terhességre vonatkozó jegyek már elég korán megmutatkoznak. Ilyen a hányinger, a fáradékonyság, aluszékonyság és az étkezési, valamint a szexuális szokások megváltozása. Ebből kettőt külön is kiemelnék. A terhesség időszakában az az elfogadott, ha a kismama kezdő súlyának csak 10 százalékát szedi fel a hónapok során. Ezt legkönnyebben úgy lehet elérni, ha az étrendből kiiktatásra kerülnek az édességek, a cukrozott üdítők és a liszt. Sokkal egészségesebb, ha a terhes nő átáll a vitaminokban és fehérjékben gazdag étrendre. A másik dolog a szexuális élet megváltoztatása. A terhesség első és utolsó két hónapjában nem árt, ha mérsékeljük, illetve szüneteltetjük a párkapcsolatot. Az első időkben ez azért lényeges, mert a kéj érzésekor a méh összehúzódik, és ez elősegíti a vetélés eshetőségét. Az utolsó szakaszban pedig a méhnyak annyira fellazul, hogy a méhet könnyen fertőzés érheti. A köztes időszakokban a szerelmi életnek nincs akadálya, hacsak bizonyos tényezők miatt az orvos nem rendelke- j zik másként. Ám ez nem csak a testieken múlik. A terhesség ideje alatt a nő lelki egyensúlya is felborul. Van olyan, akiben olyan erős az anyai ösztön, : hogy mindentől féltve a ba- j bát, hidegen elutasítja párja közeledését, és akad olyan asszony is, akiben állapotától még jobban felébred a szexuális vágy. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ezekben az időszakokban a férfiak teljes megértést tanúsítsanak nejük- • kel szemben. A tej lefej ése Fertőtlenítsünk minden eszközt, amit fejéshez használunk, mivel az újszülött emésztőrendszere kevésbé ellenálló a baktériumokkal szemben. Ha a fejéskor fáj a mellünk, valamit rosszul csinálunk. Tartsunk egy kis szünetet, aztán próbálkozzunk újra. A lefejt tejet tartsuk fertőtlenített üvegben. Hűtő- szekrényben két napig, fagyasztóban hat hónapig áll el. Gondolom, minden kismamát foglalkoztat a kérdés, hogyan lehet minél több teje? A szülés utáni hetekben igyekezzünk minél több időt pihenéssel tölteni. Esténként feküdjünk le korán, ne ragaszkodjunk a régi napirendhez. Napközben is dőljünk le egy kicsit, amíg a baba alszik. A házimunkák közül csak a legfontosabbakat végezzük el. A nagyobb feladatokat hagyjuk meg arra az időre, amikor már nem szoptatunk. Naponta legalább 3,5 liter folyadékot igyunk meg, s emellett a táplálkozásunk is legyen kiegyensúlyozott. Együnk sok zöldséget, gyümölcsöt. A vitaminok sokkal fontosabbak, mint a kalória. Ha van egy kis szabadidőnk, szánjuk nyugodtan ki- kapcsolódásra. Ha néha vacsora után meg is iszunk egy pohár bort, tömény alkoholt ne fogyasszunk, mert megárthat a UJ KELET Babaápolásról kezdő mamáknak A bőr védőszerv a csecsemőknél és a kisgyermekeknél egyaránt. A picik bőre szerkezeti és működési szempontból különbözik a felnőttekétől. A hámréteg vékonyabb, tökéletlen a védőhatású „zsírköpeny”, mert a serdülő kor előtt a faggyútermelés kisebb mértékű. Az élet első napjaiban a bőrfelszín vegyhatása lúgos irányba eltolódott, és így a „savköpeny” működése is hibás. Ez a magyarázata annak, hogy a korai csecsemőkorban sok olyan bőrbetegség, bőrfertőzés fordul elő, ami később nem, vagy csak ritkán jelentkezik. Másrészt ezért lehet kárt okozni a nem megfelelő vagy túlságosan erélyes bőrápolással. Az újszülöttről a születés után a magzatmázat a szülészeti osztályon nem mossák le. A zsírszerű réteg mechanikus és kémiai védelmet jelent addig, míg a napi bőrtisztítás kapcsán amúgy is fokozatosan leválik. A fentiek miatt az érzékeny bőrű csecsemő ápolása, fürdetése során kellő mértéktartást kell tanúsítanunk. A fürdetés jó minőségű babaszappannal, babafürdetővei gyorsan, nem túl meleg vízben történjék. Kamillatea-főzet, kamillacsep- pek használata feleslegesen szárítja az amúgy is szárazságra hajlamos bőrt. Az első hónapokban a baba fejét naponta megmoshatjuk. A haj ritkább és rövidebb, így letörléssel is hamar megszárad. A fejbőrön gyakran előforduló felrakodást olajos vattával a fürdés előtt nem túl erős dörzsöléssel eltávolíthatjuk. Ha nem sikerül, forduljunk bőrgyógyászhoz. A fürdetés után az ép bőrű csecsemőt hintőporral szómi, olajozni, zsírozni nem kell. A pici körmét rendszeresen vágjuk, mert letöredezett vagy túl hosszú körmével megsértheti magát. A körmök sarkait sem a kézen, sem pedig a lábon nem szabad kivágni, mert az úgynevezett benőtt köröm fájdalmas és csak hosszú idő alatt gyógyul be. A babák nagy része, ha nem kap cumit, az ujját szopja. Ez az aprócska kezek bőrének felázását, hámlását, ekcémáját okozhatja. A legtöbb esetben azonban semmi baj nem történik a hüvelykujjal, és később, mikor a kicsi figyelmét már más dolgok kötik le, elhagyja ezt a szokást. A csecsemőt mindig a környező hőmérsékletnek megfelelően kell öltöztetni. Sok szülő, pusztán féltő gondoskodásból, úgy a szabadban, mint bent, a lakásban túlöltözteti kicsi babáját. Ennek az a következménye, hogy a szép és ép bőrű gyermek arcán, tarkóján és hátán számtalan apró hólya- gocska keletkezik. Ez a verejtékmirigyek elzáródásának következménye. Megfelelő, hűvös és száraz környezetben kezelés nélkül is elmúlik. Téli időben, ha fúj a szél vagy nagy a hideg, a csecsemő arcát vékonyan alkalmazott zsíros krémmel védhetjük. Cumitól a kanálig Az önálló evés olyan mesterség, ami nemcsak a gyerek szándékától, akaratától hanem mozgásfejlődésének mindenkori fokától is függ. Kövessük csak végig gondolatban, mit is kell „tudnia” 1—6 év közötti gyermekünknek az evés „művészetéről”. Tizenkét hónapos korban szülei vagy idősebb testvérei segítségével pohárból iszik, kis kezében forgatja a kanalat, de használni még nemigen tudja. Másfél évesen már magától szájához emeli a poharat, s ha néha ínyecské- jére is löttyinti a teát, ez legalább akkora siker számára, mint a kiskanállal való evés. Kétévesen nemcsak hogy ügyesen használja az evőeszközt, de egy-két szóval enni és inni is kér. Harmadik évét betöltve a villát is kipróbálja, bár a falatokat néha még a kezével segíti a szájába. Némi segítséggel megmossa arcát és kezét, s a „háziasabbak” vásárolni és teríteni is segítenek. , A négyéves kisgyerek már jól bánik a kanállal és a villával, na és már az önálló kézmosás is jól megy. Ötévesen a villa mellett már a kést is kézbe veszi, sőt, kis segítséggel a vajas kenyeret is megkenheti uzsonnára. Hatéves korban maga vágja fel tányérján késsel, villával a húst. Illendően viselkedik az asztalnál, és egyszerűbb ételeket (kavart hideg kakaót, dzse- mes kiflit) maga is el tud készíteni. A felsorolt „teljesítmények” azonban nem törvényszerűek. Tehát egy szülő se essen pánikba, ha kisgyermeke később éri el mindezt. Ezek a tapasztalati értékek természetesen nem tudják tükrözni a nagyon is egyéni fejlődési tempót, minden baba a maga üteme szerint halad. Mi magunk azonban ezt a fejlődést serkenthetjük vagy gátolhatjuk. Mindenképpen adjuk meg az esélyt gyermekünknek, hogy mindig valami újjal próbálkozzék. Szokjunk lassan hozzá a gondolathoz, hogy a baba egyéves kora után már nem szopós csecsemő, hanem kanállal evő kisgyerek. Ez a beszédfejlődésben és önállósága kialakulásában is fontos. Ezért aztán a második évben ajánlatos teljesen elfelejteni a cumisüveget, sőt, háromévesen már a cuminak sincs helye. Ám soha ne követeljünk egyszerre túl sokat a gyerektől. A leszok- tatásra válasszunk olyan időt, amikor mind testileg, mind lelkileg oda tudunk figyelni az apróságra. Várandós kismamáknak Fontos az, hogy rendszeresen eddzük a mell bőrét, és fokozatosan készítsük fel a megfelelő izmokat a mell fokozódó súlyának megtartására. Lássuk tehát a gyakorlatokat: Olyan helyet válasszunk ki a tornához, ahol valamilyen csőre, bútorra rögzíteni tudunk 1-1 gumiszalagot. Álljunk szembe a fallal, és mellső középtartásban, nyújtott kézzel fogjuk meg a gumi két végét. Tartsuk feszesen! Húzzuk meg a gumit bal kézzel a mellig, majd lassan engedjük vissza. Ismételjük meg ezt jobb kézzel is, összesen legalább hússzor. Ezután álljunk háttal a fal felé. Magastartásban fogjuk a gumi két végét. Húzzuk le a gumit mellső középtartásig, majd engedjük, hogy a gumi kiindulási helyzetbe lendítse vissza a karunkat. A gyakorlat annál hatásosabb, minél lendületesebben végezzük. Következő lépésként álljunk ismét szembe a fallal, fogjuk a gumit feszesen mellsőtartásban, nyújtott könyökkel, jól megfeszítve a gumit, majd lassan, mérsékelt tempóban engedjük vissza karunkat a kiinduló helyzetbe. A gyakorlatokat csak akkor végezzük, ha az orvos nem tiltott el a tornától. Soha ne mozogjunk megkeményedett hassal. A gyakorlatok végzése közben fokozatosan ügyeljünk a helyes testtartásra és légzésre. Ha nagy a pocak, vagy ha könnyen elfáradunk, tornázhatunk ülve is. A terhesség utolsó időszakában csak gyenge gumival mozogjunk, vigyázva arra, hogy a feszítés mindig belégzéssel, a lazítás pedig kilégzéssel járjon együtt. A torna befejeztével ne feledkezzünk meg a légzőgyakorlatokról, mert ha nekünk légszomjunk van, a baba sem kap elegendő oxigént.
