Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-02 / 231. szám

Kismama 1995. október 2., hétfő Azok a csodálatos hónapok Egy asszony életében talán nincs is annál csodálatosabb pillanat, mint amikor kilenc hónapi várakozás után végre karjaiban tarthatja kisbabáját. A születést azonban jó né­hány hét, gondok és örömök előzik meg. Ezekről beszél­gettünk dr. Hajnal Attila nőgyógyásszal, a nyíregyhá­zi nőgyógyászati magánklini­ka vezetőjével. — Mi az első teendő, ha fel­merül a terhesség gyanúja? — Gyakori, hogy a nő, aki­nek kimarad a havi vérzése, egyrészt objektív, másrészt pszichés okok miatt azonnal elmegy a nőgyógyászhoz. Azért vannak kivételek. Ide tartoznak azok, akik titokban akarják tartani terhességüket, na és persze azok, akik amo­lyan struccpolitikát folytat­nak. Ők nem akarják a babát, és azt hiszik, ha nem gondol­nak rá, az állapot nem is áll­hat fent. — Mikor állapítható meg pontosan egy terhesség? — Ha biztos diagnózist akarunk felállítani, az utolsó vérzéstől legalább hat hétnek kell eltelnie. Ilyenkor ugyan­is már nemcsak valószínűsé­gi, hanem kézzel fogható je­lei is vannak. —Mennyire beváltak a ter­hességi tesztek? — Ma már a terhesség megállapításának a teszt egy­re elterjedtebb módja. Köny- nyen alkalmazhatók, hass- nálatuk nem igényel szaktu­dást, és főleg a kifejlesztett — ezáltal drágább — fajták biz­tonságosabb eredményt mu­tatnak. A vizsgálat otthon is elvégezhető. Reggel az első vizeletet kell felfogni, mert ilyenkor koncentrálódik ben­ne a legjobban a hormontar­talom. Ám meg kell hogy mondjam, 100 százalékig nem lehet megbízni a teszt­ben. Épp ezért — elsősorban annak, aki nem kívánja meg­tartani a gyereket — feltétle­nül fel kell keresnie orvosát. Ellenkező esetben kifuthat az időből. A teszt pozitív ered­ményt mutathat akkor is, ha kóros, méhen kívüli a terhes­ség, illetve ha súlyos hormon­zavarról vagy valamilyen gyógyszer befolyásolásáról van szó. Ha ezek valamelyi­ke fennáll, minél hamarabb el kell menni a nőgyógyászhoz. Tervezett terhességnél, ha egészséges a nő, elég a má­sodik menstruáció- kiman^lás után felkeresni az orvost. —Sokan vannak, akik a 8— 9. hét tájékán még nem szíve- : sen teszik ezt. — Értem, mire gondol. Ám ez egy tévhit, hogy a terhes­ség megállapításakor a méhet olyan erősségű nyomás érheti, mely vetéléshez vezet. A vizs­gálat során a beágyazódásban lévő zigóta nem sérül meg. Azt mindenkinek tudnia kell, hogy a terhességet minél hamarabb megállapítják, annál könnyeb­ben alkalmazkodhat a kismama állapotához. — Mikortól érdemes gondo­zásra jelentkezni? — Általában a terhesség 12. hetétől. Ettől az időtől jár a kis­mamának a várandósági segély is, ha felkeresi az orvost. Ter­mészetesen minél később jele­nik meg vizsgálaton, annál később lesz jogosult a pénzre. Visszamenűleg a segélyt nem fizetik ki. Azt szokták ajánla­ni, hogy mindenki a lakóhelye szerinti körzetben jelentkezzen gondozásra. Ez azonban nem törvényszerű, hiszen nőgyó­gyászt is szabadon lehet válasz­tani. — Több olyan ismerősöm van, aki csak végső esetben megy el az orvoshoz. Milyen időközönként célszerű megje­lenni a szakrendelésen? — A terhes gondozásba vé­telkor átesik egy általános or­vosi vizsgálaton, melyet ultra­hang egészít ki. Ezután a kis­mamák zömének általában a havonkénti ellenőrzést szokták ajánlani, megjelenés nem kötelező, mindenkinek saját belátása szerint kell tennie. Van azonban két olyan vizsgálat, melyen célszerű részt venni. Az elsőre a 16. héten kerül sor. Ekkor vérvétellel megállapítják a kismama vércsoportját, meg­nézik a vérképét, és így sok mindent megtudnak a babáról is. A genetikai ultrahangvizsgá­lat ideje a terhesség 18—20. hetében van. Ennek segítségé­vel sok súlyos fejlődési rend­ellenesség szűrhető ki. A panaszmentes kismamákat kéthetenként csak az utolsó időkben nézi meg az orvos. — Milyen változásokon megy keresztül a nő a terhes­ségfolyamán? — Az első terhességre vo­natkozó jegyek már elég ko­rán megmutatkoznak. Ilyen a hányinger, a fáradékonyság, aluszékonyság és az étkezé­si, valamint a szexuális szo­kások megváltozása. Ebből kettőt külön is kiemelnék. A terhesség időszakában az az elfogadott, ha a kismama kezdő súlyának csak 10 szá­zalékát szedi fel a hónapok során. Ezt legkönnyebben úgy lehet elérni, ha az ét­rendből kiiktatásra kerülnek az édességek, a cukrozott üdítők és a liszt. Sokkal egészségesebb, ha a terhes nő átáll a vitaminokban és fehér­jékben gazdag étrendre. A másik dolog a szexuális élet megváltoztatása. A terhesség első és utolsó két hónapjában nem árt, ha mérsékeljük, il­letve szüneteltetjük a párkap­csolatot. Az első időkben ez azért lényeges, mert a kéj ér­zésekor a méh összehúzódik, és ez elősegíti a vetélés es­hetőségét. Az utolsó szakasz­ban pedig a méhnyak annyi­ra fellazul, hogy a méhet könnyen fertőzés érheti. A köztes időszakokban a szerel­mi életnek nincs akadálya, hacsak bizonyos tényezők miatt az orvos nem rendelke- j zik másként. Ám ez nem csak a testie­ken múlik. A terhesség ideje alatt a nő lelki egyensúlya is felborul. Van olyan, akiben olyan erős az anyai ösztön, : hogy mindentől féltve a ba- j bát, hidegen elutasítja párja közeledését, és akad olyan asszony is, akiben állapotától még jobban felébred a szexu­ális vágy. Éppen ezért na­gyon fontos, hogy ezekben az időszakokban a férfiak teljes megértést tanúsítsanak nejük- • kel szemben. A tej lefej ése Fertőtlenítsünk minden esz­közt, amit fejéshez használunk, mivel az újszülött emésztő­rendszere kevésbé ellenálló a baktériumokkal szemben. Ha a fejéskor fáj a mellünk, valamit rosszul csinálunk. Tartsunk egy kis szünetet, aztán próbálkoz­zunk újra. A lefejt tejet tartsuk fertőtlenített üvegben. Hűtő- szekrényben két napig, fa­gyasztóban hat hónapig áll el. Gondolom, minden kisma­mát foglalkoztat a kérdés, ho­gyan lehet minél több teje? A szülés utáni hetekben igye­kezzünk minél több időt pihe­néssel tölteni. Esténként feküd­jünk le korán, ne ragaszkod­junk a régi napirendhez. Nap­közben is dőljünk le egy kicsit, amíg a baba alszik. A házi­munkák közül csak a legfonto­sabbakat végezzük el. A na­gyobb feladatokat hagyjuk meg arra az időre, amikor már nem szoptatunk. Naponta legalább 3,5 liter folyadékot igyunk meg, s emellett a táplálkozá­sunk is legyen kiegyensúlyo­zott. Együnk sok zöldséget, gyümölcsöt. A vitaminok sok­kal fontosabbak, mint a kaló­ria. Ha van egy kis szabad­időnk, szánjuk nyugodtan ki- kapcsolódásra. Ha néha vacso­ra után meg is iszunk egy po­hár bort, tömény alkoholt ne fo­gyasszunk, mert megárthat a UJ KELET Babaápolásról kezdő mamáknak A bőr védőszerv a csecse­mőknél és a kisgyermekeknél egyaránt. A picik bőre szerke­zeti és működési szempontból különbözik a felnőttekétől. A hámréteg vékonyabb, tökélet­len a védőhatású „zsírköpeny”, mert a serdülő kor előtt a faggyútermelés kisebb mérté­kű. Az élet első napjaiban a bőrfelszín vegyhatása lúgos irányba eltolódott, és így a „savköpeny” működése is hi­bás. Ez a magyarázata annak, hogy a korai csecsemőkorban sok olyan bőrbetegség, bőr­fertőzés fordul elő, ami később nem, vagy csak ritkán jelentke­zik. Másrészt ezért lehet kárt okozni a nem megfelelő vagy túlságosan erélyes bőrápo­lással. Az újszülöttről a születés után a magzatmázat a szülészeti osztályon nem mossák le. A zsírszerű réteg mechanikus és kémiai védelmet jelent addig, míg a napi bőrtisztítás kapcsán amúgy is fokozatosan leválik. A fentiek miatt az érzékeny bőrű csecsemő ápolása, fürde­tése során kellő mértéktartást kell tanúsítanunk. A fürdetés jó minőségű babaszappannal, babafürdetővei gyorsan, nem túl meleg vízben történjék. Kamillatea-főzet, kamillacsep- pek használata feleslegesen szárítja az amúgy is szárazság­ra hajlamos bőrt. Az első hó­napokban a baba fejét naponta megmoshatjuk. A haj ritkább és rövidebb, így letörléssel is ha­mar megszárad. A fejbőrön gyakran előforduló felrakodást olajos vattával a fürdés előtt nem túl erős dörzsöléssel el­távolíthatjuk. Ha nem sikerül, forduljunk bőrgyógyászhoz. A fürdetés után az ép bőrű cse­csemőt hintőporral szómi, ola­jozni, zsírozni nem kell. A pici körmét rendszeresen vágjuk, mert letöredezett vagy túl hosszú körmével megsértheti magát. A körmök sarkait sem a kézen, sem pedig a lábon nem szabad kivágni, mert az úgyne­vezett benőtt köröm fájdalmas és csak hosszú idő alatt gyógyul be. A babák nagy része, ha nem kap cumit, az ujját szopja. Ez az aprócska kezek bőrének fel­ázását, hámlását, ekcémáját okozhatja. A legtöbb esetben azonban semmi baj nem törté­nik a hüvelykujjal, és később, mikor a kicsi figyelmét már más dolgok kötik le, elhagyja ezt a szokást. A csecsemőt mindig a kör­nyező hőmérsékletnek meg­felelően kell öltöztetni. Sok szülő, pusztán féltő gondosko­dásból, úgy a szabadban, mint bent, a lakásban túlöltözteti ki­csi babáját. Ennek az a követ­kezménye, hogy a szép és ép bőrű gyermek arcán, tarkóján és hátán számtalan apró hólya- gocska keletkezik. Ez a verej­tékmirigyek elzáródásának kö­vetkezménye. Megfelelő, hű­vös és száraz környezetben ke­zelés nélkül is elmúlik. Téli időben, ha fúj a szél vagy nagy a hideg, a csecsemő arcát vé­konyan alkalmazott zsíros krémmel védhetjük. Cumitól a kanálig Az önálló evés olyan mesterség, ami nemcsak a gyerek szándékától, aka­ratától hanem mozgás­fejlődésének mindenkori fokától is függ. Kövessük csak végig gondolatban, mit is kell „tudnia” 1—6 év közötti gyermekünknek az evés „művészetéről”. Tizenkét hónapos kor­ban szülei vagy idősebb testvérei segítségével po­hárból iszik, kis kezében forgatja a kanalat, de használni még nemigen tudja. Másfél évesen már ma­gától szájához emeli a po­harat, s ha néha ínyecské- jére is löttyinti a teát, ez legalább akkora siker számára, mint a kiskanállal való evés. Kétévesen nemcsak hogy ügyesen használja az evő­eszközt, de egy-két szóval enni és inni is kér. Harmadik évét betöltve a vil­lát is kipróbálja, bár a falatokat néha még a kezével segíti a szá­jába. Némi segítséggel meg­mossa arcát és kezét, s a „házi­asabbak” vásárolni és teríteni is segítenek. , A négyéves kisgyerek már jól bánik a kanállal és a villá­val, na és már az önálló kéz­mosás is jól megy. Ötévesen a villa mellett már a kést is kézbe veszi, sőt, kis segítséggel a vajas kenyeret is megkenheti uzsonnára. Hatéves korban maga vágja fel tányérján késsel, villával a húst. Illendően viselkedik az asztalnál, és egyszerűbb étele­ket (kavart hideg kakaót, dzse- mes kiflit) maga is el tud ké­szíteni. A felsorolt „teljesítmények” azonban nem törvényszerűek. Tehát egy szülő se es­sen pánikba, ha kis­gyermeke később éri el mindezt. Ezek a ta­pasztalati értékek ter­mészetesen nem tud­ják tükrözni a nagyon is egyéni fejlődési tempót, minden baba a maga üteme szerint halad. Mi magunk azonban ezt a fejlődést serkenthetjük vagy gátolhatjuk. Minden­képpen adjuk meg az esélyt gyermekünk­nek, hogy mindig va­lami újjal pró­bálkozzék. Szokjunk lassan hozzá a gondo­lathoz, hogy a baba egyéves kora után már nem szopós csecsemő, hanem kanállal evő kisgyerek. Ez a beszédfejlődésben és önállósá­ga kialakulásában is fontos. Ezért aztán a második évben ajánlatos teljesen elfelejteni a cumisüveget, sőt, háromévesen már a cuminak sincs helye. Ám soha ne követeljünk egyszerre túl sokat a gyerektől. A leszok- tatásra válasszunk olyan időt, amikor mind testileg, mind lel­kileg oda tudunk figyelni az apróságra. Várandós kismamáknak Fontos az, hogy rendszeresen eddzük a mell bőrét, és foko­zatosan készítsük fel a meg­felelő izmokat a mell fokozó­dó súlyának megtartására. Lássuk tehát a gyakorlatokat: Olyan helyet válasszunk ki a tornához, ahol valamilyen csőre, bútorra rögzíteni tudunk 1-1 gumiszalagot. Álljunk szembe a fallal, és mellső kö­zéptartásban, nyújtott kézzel fogjuk meg a gumi két végét. Tartsuk feszesen! Húzzuk meg a gumit bal kézzel a mellig, majd lassan engedjük vissza. Ismételjük meg ezt jobb kézzel is, összesen legalább hússzor. Ezután álljunk háttal a fal felé. Magastartásban fogjuk a gumi két végét. Húzzuk le a gumit mellső középtartásig, majd en­gedjük, hogy a gumi kiindulá­si helyzetbe lendítse vissza a karunkat. A gyakorlat annál hatásosabb, minél lendülete­sebben végezzük. Következő lépésként álljunk ismét szem­be a fallal, fogjuk a gumit fe­szesen mellsőtartásban, nyúj­tott könyökkel, jól megfeszít­ve a gumit, majd lassan, mér­sékelt tempóban engedjük vissza karunkat a kiinduló helyzetbe. A gyakorlatokat csak akkor végezzük, ha az orvos nem til­tott el a tornától. Soha ne mo­zogjunk megkeményedett has­sal. A gyakorlatok végzése közben fokozatosan ügyeljünk a helyes testtartásra és légzés­re. Ha nagy a pocak, vagy ha könnyen elfáradunk, tornázha­tunk ülve is. A terhesség utol­só időszakában csak gyenge gumival mozogjunk, vigyázva arra, hogy a feszítés mindig belégzéssel, a lazítás pedig ki­légzéssel járjon együtt. A tor­na befejeztével ne feledkez­zünk meg a légzőgyakorla­tokról, mert ha nekünk lég­szomjunk van, a baba sem kap elegendő oxigént.

Next

/
Oldalképek
Tartalom