Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-05 / 234. szám
Külföld UJ KELET 1995. október 5., csütörtök 9 Innen-onnan S Catania — A szicíliai hatóságok figyelmeztették a turistákat: egyelőre ne közelítsék meg az Etnát. A tűzhányó fölött ugyanis füst gomolyog és kisebb lávafolyamok is megfigyelhetők a csúcs körül — jelentette kedden a Reuter brit hírügynökség. A szakértők figyelemmel kísérik Európa legmagasabb működő vulkánjának tevékenységét, de egyelőre nem láttak okot arra, hogy riadókészültséget rendeljenek el. Csupán a hegycsúcs felkeresését nem tanácsolják a turistáknak. “ZT Vlagyivosztok —Az orosz Távol-Keleten, Vlagyivosztokban kedden este pokolgéppel megölték Andrej Zaharankót, egy 32 éves helybéli üzletembert. Zaharenko az egyik legnagyobb halászati vállalkozás, a Primorribprom vezetője volt - jelentette szerdán az ITAR-TASZSZ orosz hírügynökség. Andrej Zaharenko éppen a munkából tért haza, amikor a háza bejáratnál elhelyezett robbanószerkezet működésbe lépett. A hatalmas robbanás súlyosan megsebesítette a fiatal üzletembert, aki kórházba szállítás közben belehalt sérüléseibe. “S Tokió — A japán rendőrség 8,5 kilónyi mérgező anyagot talált, ami elég lenne 70 ezer ember meggyilkolásához. A hatóságok ennek alapján attól tartanak, hogy az Aum Sinrikjo szekta tagjai még nagy mennyiségű mérgező anyagot rejtegetnek, és ezt esetleg bevethetik egy újabb terrorista akcióban. Japán hegyes vidékén egy elhagyott sátorban találtak a rendőrök 17 nátriumcianidot tartalmazó üveget. Ezt az anyagot használták föl májusban és júliusban vélhetően az Aum emberei ciángáz előállítására két fővárosi metróállomáson. Olaszországi úti jegyzetek (3.) A megbékélés temetője A ronchi—foglianói út mentén, a redipugliai községi temető tőszomszédságában kapu, rajta felirat: Cimitero Austro—Ungai- co 1915—1918. Az osztrák— magyar katonák temetője. Előtte tábla, mely tudtul adja: olasz és osztrák szervezetek azonosították az itt fekvőket, és az osztrák feketekereszt szervezet működött közre e nyughely kialakításában, ahová több katonasírból ide temették át az áldozatokat. Érdekes—morfondírozok —, egyetlen magyar szervezet sem működött közre. Itthonról senkinek nem jutott eszébe, hogy gondoljon az egykor elesettekre. Pedig itt 2250 azonosított ember nyugszik, köztük igen sok magyar, de itt áll annak a 7000 ismeretlennek az emlékműve, akik— az olaszok által megfogalmazottak szerint: elestek hazájuk iránti szeretettel. Aztán a temető falánál még egy tömegsír: itt 5000 közös hadseregbeli nyugszik. Nézegettem a sírokat. Szabó Imre. Molnár Illés. Német Nándor. Kik voltak ők? Hogyan kerültek ide? Hol estek el? Tudják-e otthon, hogy itt nyugszanak? A hatalmas olasz emlékmű mellett kicsit szegényes ez a hely. Korrekt. Gondozott. Még a szöveg is tisztességes: az olaszok a megbékélést hirdetik az emlékmű talapzatán. Hiába, a vesztesnek kis temető jut. Kis emlékhely. Pedig ha valahol, akkor a halálban csakugyan összetalálkoznak a fiúk. Az olaszok, a magyarok, az osztrákok, a horvátok, a németek, a szlovének. Mert nincs győztes és vesztes halott. A halott mind vesztes. Valamilyen olyan erő győzte le őket, aminek nincs nemzetsége, hovatartozósága. Bolyongok a sírok között. A magyar nevek mellett kis, nemzetiszínű szalagocskák. Valakik jártak itt. Emlékezni. Én is gyújtok gyertyát. És mécsest. Olasz mécsest. Citromillatút. Molnár Illés cement sírköve előtt. Szánom mindenkinek, aki ebben a temetőben nyugszik. Talán Molnár Illés is megbocsát ott a felhők fölött, hogy citromillattal adózok emléküknek. Két olasz közben a temetőt rendezi. Nyírják a bukszusokat, lemetszik a ciprusok száraz ágait. Vágják a füvet. Teszik ezt nagy műgonddal. Vajon csak munkahely ez nekik? Gondolnak arra, hogyan kerültek ide a sírban nyugvók? De miért is tennék. Itt már béke van. Itt már senki nem hántorgatja a múltat. Ezen a helyen még hivatalosan is megbékélt a világ. Századunk a temetők világa. Korunk ma is a gyűlölet kora. A Megbékéltek... baj csak az, keveset járunk temetőkbe. Nem tudunk rádöbbenni a gyűlölet értelmetlenségére, nem tanuljuk a megbocsátást és a megbékélést. A világ zajos és rohanó. A temető csendes. Itt, Redipugliá- ban is. Az egymástól alig két kilométerre fekvő halottak, egykori ellenségek, az élők, az egykori ellenségek gyermekei, unokái, dédunokái miért csak az elmúlás után tudnak emberek lenni? Határainktól délre szörnyű háború dúl. Emberek tíz -és százezrei válnak otthontalanná, elűzött, menekülni kényszerülő bújdosókká. Hazánknak — mint szomszédos országnak — kötelessége, hogy lehetőségei szerint segítse az ártatlanokat, az önhibájukon kívül bajbajutott áldozatokat. Igazi otthont nem adhatunk, csak szerény hajlékot, egy takarót, némi meleg ételt, és azt is csak remélhetjük bosnyák és vajdasági embertársainkkal együtt, hogy a délszláv háború menekültjei egyszer hazatérhetnek. Reméljük, hogy lesz hová hazatérniük. Imádkozás — itt is Mekka felé Ebéd magyar módra „Győzünk!” — mutatják a gyerekek. De vajon mikor mehetnek haza? És van-e még egyáltalán haza? A debreceni menekülttáborban készült felvételeket Bozsó Katalin készítette. Boszniai harcok Zágráb —A boszniai kormányerők ENSZ-források szerint heves támadást intéztek a szerb erők ellen Szarajevótól délre fekvő Treskavica hegy körzetében, hogy elvágják a szerb utánpótlás szempontjából fontos tmovói útvonalat. A boszniai kormányerők cáfolták, hogy támadást ntéztek volna a szarajevói szerb állások ellen, de az első hadtest közleménye nem tesz említést a Szarajevótól délre fekvő körzetben lezajlott tüzérségi akciókról. Az ENSZ-erők kedden ebben a térségben legkevesebb száz robbanást számoltak meg, s a lövések négy olyan boszniai állásból érkeztek, amelyek a Szarajevó körüli húsz kilométeres övezetben vannak. Ebből az övezetből a boszniai erőknek is el kellett volna távolítaniuk a nehézfegyvereket, s az ENSZ-erőket különösen felháborította, hogy épp innen intéztek tüzérségi támadást a szerbek ellen. A NATO légiakciója idején a boszniai kormánycsapatok ígéretet tettek, hogy nem támadják a szerb csapatokat, s ezért tiltakoztak a szarajevói ENSZ-központban erélyesen a tüzérségi támadás miatt. Rámutattak, hogy ezután már a szerbek is hivatkozhatnak arra, hogy nekik sem kell távol tartaniuk tüzérségi erőiket a kizárási övezettől. * * * Belgrád — A boszniai szerb hadsereg folytatja a szeptemberben elvesztett nyugat-boszniai területek visszafoglalását, és a szerb erők az elmúlt 24 órában Kljuc és Sanski Most környékén szorították vissza a muzulmán és horvát erőket — állítja szerdai közleményében a boszniai szerb hadvezetés. Sanski Most körzetében harcolnak a Zeljko Raznatovic Árkán vezetése alatt álló szerbiai önkéntesek is, akik a boszniai belügyi erőkkel együtt súlyos vereséget mértek a muzulmán erőkre. Belgrádi állítások szerint a Horvátországban háborús bűncselekmények elkövetésével vádolt Árkán egységei hét embert veszítettek, míg a muzulmánok veszteségei meghaladják a kétszázat. A szerb hadvezetés szerint a muzulmán erők ötödik hadteste a halottakat, a sebesülteket és a fegyvereket hátrahagyva vonul vissza Bihac felé. A Tanjug azt jelentette, hogy a muzulmánok szerda délben újabb tüzérségi támadást indítottak az észak-boszniai Doboj ellen. A károkról és az áldozatok számáról nem érkezett jelentés. Helyszíni jelentések szerint a kormányerők a Szarajevótól északra lévő Ozren hegységben és a hercegovi- nai Konjic térségében is támadják a szerb állásokat. A szarajevói rádió arról számolt be. hogy a szerb tüzérség szerdán ismét lőtte a kelet-boszniai Gorazdét. A rádió szerint a muzulmán enklávé elleni támadásban három polgári személy vesztette életét, és hatan sebesültek meg. Az ENSZ illetékesei nem erősítették meg a Gorazde ágyúzásáról szóló híreket. Ideiglenes szálláson
