Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-04 / 233. szám
UJ KELET Labdarúgás 1995. október 4., szerda 15 Suller Só megyei I. osztály NB III Nyírcsaholy: Ha az erő elfogy... A megyei I. osztály küzdeleméit figyelemmel kísérő futball- szurkolók a 8. forduló eredményeit böngészve egy érdekes mérkőzésre kaphatták fel a fejüket. Ez a Nyírcsaholy— Demecser (2-1) összecsapás volt. Jóllehet tavasszal még mindkét együttes másodosztályú ellenfelek életét keserítette, most fókuszba került találkozójuk, hiszen az első osztályú tabella közepén tanyázó csaholyiak elkapták azt a Demecsert, amely az azelőtti hét meccsének mindegyikét (!) megnyerte. — Egész héten arra készültünk, hogy megállítsuk a deme- cserieket, már csak azért is, mert hazai pályán mindig győzelemre játszunk — mondta Virovecz Pál, a csaholyiak mestere. — Ezen a nehéz meccsen — véleményem szerint megszolgáltuk a három pontot — sikerült is, bár a Demecser igazolta jó hírét. Főleg a kényszerítői tetszettek nekem, de a védelme sebezhetőnek tűnt. —Hátrányból fordítva nyerték meg a találkozót a listavezető ellen. Mi adta ehhez az erőt? Milyen taktikát választottak? — Gyengébb erőnlétünket óriási lelkesedéssel próbáltuk ellensúlyozni. Komoly hátrány, hogy edzési lehetőségeink behatároltak, kevesen járnak tréningekre, így mintegy 65 percig bírjuk, aztán csak az elszántság visz előre. Elképzeléseim szerint vissza kellett állnunk a félpályáig, ott kellett labdát szereznünk. Ez a vonal azonban — talán ösztönösen is tartottunk az ellenféltől — eltolódott a kapunk felé: kissé beszorultunk. Rövidpasszos játékot játszottunk, nem emeltük fel a labdát. Egyébként a kilencven perc hullámzó, kiegyenlített „előadást” hozott. — Hogyan alakult az összecsapás? — Egy bal oldali támadás után kerültünk hátrányba. Az első félidő közepe táján sikerült egalizálnunk, Cservenyák Zoli lövése után Petrohai talált be. Döntő momentum volt, hogy a második félidőben a demecseri Hegyest — jogosan Sótlan tiszaszalkaiak A tiszaszalkai futballisták mecénása a sófeldolgozásba fektette vagyonát, a haszonból részesül a csapat is. Az a legénység, amely stílszerűen szólva: ősszel vajmi kevés sót evett meg a megyei első osztályban. A beregiek vasárnap is hoppon maradtak, midőn a Hardware alakulata hagyta helyben őket (4- 0). Danku László edző, kezében füstölgő cigarettával, rezignáltan fogadta „rohamunkat”. — Az első félidőben háromgólos előnyt ajándékoztunk az ellenfélnek, nem figyeltünk oda eléggé. A másodikban egészen jól futballoztunk. Kitámadtunk, hogy szépítsünk az eredményen, ez persze kockázattal járt. A nyíltabb játékban benne rejlett, hogy esetleg újfent gólt kapunk — így történt. De nekünk is voltak helyzeteink, csak éppen a kapu előtt semmi sem sikerült. Sajnos gödörben van a csapat, ennek hátterében több ok lelhető fel. Erőnléti gondok jelentkeznek, több labdarúgóm sérült, emiatt hevenyészett összeállításban tudtunk kezdeni. — Mi a baj? Miért nem jelennek meg az edzéseken a játékosok? — A keretben lévők kilencvenkilenc százaléka dolgozik. Ez az egyik ok. Rózsa és Sztojka főiskolás, tanulmányi elfoglaltságuk ütközik a tréningek időpontjával. A három nyíregyházi fiú megint csak körülményesen jut el Tiszaszalkára. Az ukrán légiósok szintén hol vannak, hol nincsenek. Hétközben szétszóródik a társaság, nem vagyunk annyit együtt, ami a jó szereplést elősegítené. — Az ember arra számított, hogy a nyíregyházi különítmény vasárnap aztán mindent bedob, hisz évekig a Hardwa- re-ban játszottak. Mikor, ha nem most kellett volna villogniuk. Hát... — Ugyanezt mondtam én is az öltözőben, vártam, hogy most majd bizonyítanak. Közülük Mihályfalvit már a szünetben le akartam cserélni, ám a srácok kérték, hogy hadd maradjon. Később felszívta magát, legalább iparkodott. Viszont jóval többet kellene tenniük a csapatért. A nyári érkezésük után sokáig rendben mentek a dolgok, az edzőmeccseken rúgtuk a gólokat. .. Jól erősítettünk—hittem én. Elkezdődött a bajnokság, és leült a csapat. Azóta is tart ez a folyamat. — Olyan érzése támadt a nézőnek, hogy sötétedésig sem találtak volna a kapuba Drá- gárék. — Önbizalom nélkül nem lehet focizni. Mélyen lent vagyunk, ilyenkor kapkodnak, s gyakrabban hibáznak a játékosok. Nehéz felrázni őket kábult- ságukból — ez látszott egyébként a második félidőben, a kapu szájában is képtelenek boldogulni. — Sorra veszti el a mérkőzéseket a Tiszaszalka. Létezik valamiféle kiút a válságból? —Szerdán megyünk Kisvár- dára, előtte részleteiben kiértékeljük az eddig történteket. Én bízom a feltámadásban. Az igazság szerint a sors mostohán bánt velünk, a sok sérülés igazán nem hiányzott. Példának okáért Ibrányban három ifis- tával léptünk pályára, Csenger- ben is épphogy ki voltunk tizenegyen. Legyünk reálisak, az első hatba kerülés ettől a csapattól illúzió csupán, idén a kiesés ellen fogunk hadakozni. Személy szerint nem adom fel, ha szükséges, akár két embernek is megtartom az edzést, miattam gyakorlás nem marad el. A játékosok szándékától függ, hogy felfelé vezet-e az út, avagy lefelé. Koncz Tibor — kiállították, miután az egyedül kitörő Láposival szemben szabálytalankodott. Emberfölényben futballozva átvettük az irányítást, végül Czine egyéni játék után eldöntötte a találkozót. — Miben kerekedtek a vendégek fölé? — Egyértelmű: jobban akartuk a sikert. Általában lekezelnek bennünket, leparasztoznak az ellenfelek. Nem vesznek minket teljesen komolyan, ez jó nekünk, hiszen aztán a pályán bizonyítani tudunk. Ezt a mérkőzést igazi sikerként éltük meg, amely feldobta a társaságot. Különösen elégedett vagyok Kiss kapus teljesítményével, aki bravúrokat is bemutatott, bár a gólnál hibázott. Kokas sérülése után is magabiztos volt, a középpályán a Cser- venyák-testvérek, míg elöl Láposi dolgozott a legtöbbet. A táblázat első hét csapatával már meccseltünk, ezután az alsóházzal találkozunk majd — ami ugyanolyan nehéz lesz. Cs.N. Szerdán Jánkmajtison — ez immár hagyományosnak mondható — a Nyíregyházi FC labdarúgócsapata vendégszerepei barátságos mérkőzésen. A kezdési idő 14 óra 30 perc. Nyh. Hardware —Mátészalka Szerdán 15 órai kezdettel Nyírgyházán, a bujtosi pályán edzó'mérkőzésen találkozik egymással a megyei I. osztályban szereplő Hardware és az NB III Tisza-csoportjának sereghajtója, a Mátészalka. Nagykálló: a „megszakító” szerepében? Beindultak a nagykállóiak. Olyannyira, hogy utóbbi 3 meccsét megnyerte a Boda-legény- ség, most szerdán pedig lehetne folytatni a sort. Ugyanis rendhagyó módon 14 órai kezdettel ma is bajnokit játszik a Kálló — Kálmán játékvezető dirrigál majd —, mivel az ellenfél, a Tiszafüred kérésére előrehozták a mérkőzést (az ok: a Tiszafüred vasárnap jótékonysági meccsen találkozik otthonában a Magyarországon futballozó idegenlégiósok válogatottjával, melynek a nyíregyházán jól ismert Sándor István a kapitánya). A listavezető vendégek eddigi eredményei tiszteletet parancsolóak, nyolc fordulóban még nem találtak legyőzőre, de egy döntetlent is csak egy csapat tudott kicsikarni, amikor a fürediekkel találkozott. Ez szép sorozat, de a sorozatok azért vannak, hogy megszakadjanak. Mondjuk most Nagykállóban. — Eltiltottunk nincs, kitűnő hangulatban készülünk az összecsapásra — tájékoztatott Nagy Tamás elnökségi tag. —Lendületben vagyunk, a volt NB Il-es csapatok-ellen jól ment a játék, eredményesek voltunk. Szeretnénk nyerni, bár egy döntetlen sem lenne rossz. Kétségtelen, hogy egységes, erős együttes a vendégeké, ezt a saját szemünkkel is láthattuk, hiszen meglestük őket. A hazai pálya előnye mellettünk kell szóljon, biztonságos védekezésből szeretnénk gyors kontrákat indítani. Már az ellenfél térfelének felénél jó lenne labdákat szerezni, miként egy hamari gól — ilyet mostanában kétszer is elértünk — sem jönne rosszul. De valójában csak kétgólos vezetés után tudnánk megnyugodni. Sok nézőre számítunk és a fiúkat ezúttal is arra serkentjük, hogy a maximumot hozzák ki magukból. A kisvárdai „óvodások nagyfiús” tette Elérkezett az őszi szezon félideje, 8 mérkőzés után már kirajzolódnak az erőviszonyok. Megyénk reprezentánsai közül a kisvárdaiak bírják a legjobban a gyűrődést, sőt, nem is ők gyűrűdnek, hanem azok, akiket a (bal (szerencse összehoz velük. A hétvégén például — saját pályáján —• az a Hajdúböszörmény győződött meg erről (1-3), amely... — Elismerem, szerencsénk is volt — kezdte Komáromi György edző értékelő „mondó- káját” —, hiszen a hazaiak 0-1 -nél, illetve 1- 2-nél ziccereket hibáztak. — De akkor már késő volt, vezetett a KSE. Mi játszódott le ezelőtt? — A biztonságos védekezést tartottuk szem előtt, ezekből indítottuk kontráinkat. Kiegyenlített volt a játék, mindkét oldalon adódtak helyzetek. A böszörményiek próbáltak „nyomni”, én úgy vettem észre, hogy túl magabiztosak voltak, mintha lebecsültek volna minket. Hiszen nálunk öt meglehetősen fiatal fiú játszik, mondták is a szünetben, hogy gya- lázzuk meg ezeket az óvodásokat. Ez serkentőleg hatott. —Pedig a félidőben már vezetett a Kisvárda. — Igen, Tóth 11-es góljával kerültünk előnybe — lázadozott is a közönség —, majd nem sokkal a második játékrész kezdése után Czap nagyon szép, védhetetlen fejesével már 2-0 volt a javunkra. Vezetésünk tudatában végre igazi játékunkat játszhattuk: ellencsapásokra spekuláltunk. Az is igaz, hogy kapunkra fokozódó nyomás nehezedett, de egykét hibától eltekintve — a jól fejelő, de sérült Popovics hiányát megéreztük —jól zárt a hátsó sorunk. Egy furcsa gólt mégis kaptunk, ez már a harmadik balszerencsés találat az ősszel a hálónkban. Ezúttal az történt, hogy egy kavarodás után az egyik hazai lőtt, a labda visszajött kapusunkról, Czenéről, rávágódott a lövő játékosra és úgy csörgött a hálóba. — Majd Tóth lejátszotta a záróakkordot. Ismét büntetőből talált be és megint a bal sarkot választotta (1-3). Van erre valami recept? — Oda lövik a fiúk, ahova éppen jónak érzik. Most Tóth vállalta, máskor Oláh és Lelt is „jelentkezik”. Egyébként ez a büntető is jogos volt. A meccs ezzel eldőlt, a nézők hazafelé vették az irányt. — Mit dicsér leginkább a fiúk játékában? —A lelkesedést, a példás hozzáállást. Nagyon örülük, hogy fiataljainknak helyén volt a szíve. Nem játszottunk igazán jól, főleg a magabiztos átadások hiányát éreztük meg. De azon vagyok, hogy ezen javítsak. — Személy szerint kiknek ment a legjobban a játék? — Czene megtette a magáét, Tóth góljain túl sokat futott, Kotulának pedig életveszélyes megugrásai voltak. — Meglepően jól szerepelnek. Előzetesen hányadik helyezésre számítottak nyolc fordulót követően? — A nyolcadikra. Hiszen a nyáron öt helyen változott az együttes, sok fiatal érkezett és kevés időnk volt az összeérésre. Eddig szerencsére elkerültek minket a botlások, a hullámvölgyek, de a rázós találkozók még csak most jönnek. A hétvégén például a Baktalórántházával találkozunk... Csiky Nándor A játékvezetők megbeszélésén hallottuk „Útonállók” támadása rallij elenetekkel! Nem unatkoztak hétfőn este a forduló történéseit megvitató játékvezetők. A hétvégén több osztályban is — nem csak játékvezetői szempontból — érdekes események zajlottak a (futball(pályákon, és azokon kívül is. Először is egy búcsúmeccsről. Ajler József utoljára működött közre megyei I. osztályú mérkőzésen vezetőbíróként, méghozzá a Vásárosnamény— Csenger találkozón. A Nyírbátor—Balmazújváros (5-1) ifjúsági mérkőzésen a borsodi, még főiskolára járó Drucs- kó spori bíráskodott. Ennek jó páran kárát is látták, például a vendégek hálóőre is, aki „Még ez is 11-es volt?” kérdéséért sárgával lakolt. De nem ez volt az egyetlen lap, hiszen további öt sárga kártya mellé — nyomatékosításképpen — három pirosat is „választott” a lapokkal „közel kapcsolatban” lévő Drucskó. Mi tagadás, ez nagyon sok, na de „lapozzunk” tovább! A megyei I. osztályú Kislé- ta—Ibrány (4-0) mérkőzésnek már az eredményéből is kiderült: nem unatkozhattak a jelenlévők. Veress László játékvezető a 80. percben két ibrányinak is az öltözőt tanácsolta a továbbiakban. Történt, hogy a vendégkapus megfogta a labdát, amelyet egy hazai labdarúgó is megpróbált megszerezni. Erre a kapuvédő keze ütésre lendült, majd hozzá akarta vágni az általában futballra használt labdát a hazai játékoshoz. A szabályok szellemében villant a piros, megítéltetett a 11-es. Pár pillanat múlva még egy vendégjátékos is megszemlélhette a kártyát, aki olyan kommentárt fűzött az előbbi ítélethez, melyben csak egy szalonképes szó van: „a”. A büntető aztán kimaradt, de a vendégszurkolók — lehettek 200-an — jól megjegyezték maguknak a sípmestert, és emígyen biztosították őt türelmükről: megvárunk! Úgy is lett, az autóval távozni kívánó bírók nyomába 4 másik autó eredt. Aztán egy rendőr is, aki láttán végül szétszéledt a „társaság”. Az autós kalandok ezzel korántsem értek véget, erről Kere- zsi, Tomasovszki ésJózsa sporik tudnának egy meghökkentő történetet mesélni. Az említett szabolcsijátékvezetői hármas gépkocsival a Szikszó—Tiszafüred (0-1) NB Ill-as rangadóra tartott, amikor megjelent a „maffia”! Egy „azonosítatlan” BMW nem tartotta be a követési távolságot, nemtetszésüket a bírók jelezték is. A BMW erre előzött, lefékezett, és megállásra kényszerítette főhőseink autóját. Két szép szál ember pattant ki a kocsiból — az egyik lehetett vagy kétméteres, a másik alig alacsonyabb... —, egyenesen Tomasovszki Zoltánékhoz tartva. Időközben hátulról érkezett az „útonállók” társa egy másik autóval, közrefogva a sípmesterek járgányát. Nosza, ők megtették a szükséges óvintézkedéseket, az ablakokat felhúzták, az ajtókat lezárták. A „támadók” így hát egy idő után jobb belátásra tértek — lehet, hogy felmutattak nekik egy-két piros lapot? — és eltávoztak, ...hogy aztán később megpróbálják leszorítani az útról a bírákat. A kaland aztán nagyobb baj nélkül véget ért, de visszafelé — biztos, ami biztos — más útvonalat válasz-* tottak a feketeruhások... A megyei I. osztályú Záhony—Tiszalök (1-1) összecsapáson viszont az egyik vendégjátékos nemhogy más útvonalat választott, de meg sem volt hajlandó mozdulni. A mérkőzés hajrájában a hazaiak erőteljesen támadtak, amikor egy tiszalöki játékos durván szabálytalankodott. Érezhette, hogy baj van — a piros laptól félve —, sérülést színlelve a földre feküdt és nem is akart felállni. Aztán ölben hozták le a pályáról, de a pirosat így is megkapta. Viszont a „sérülése” komolyságát jól jelezte, hogy miközben lesegítették a játéktérről az arcát a tenyerébe bontotta— hátha nem látják meg, hogy nevet...Meglátták. Csiky Nándor
