Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-02 / 231. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. október 2., hétfő 5 Hyppolit, a lakáj Az idei évad első nagyszín­házi bemutatója igazi ünnep­pé vált szombat este. Valódi „fiesta”, tizennégy perces vastaps, ragyogó közönség! Kiváló, pedáns előadás, ahogy Verebes István ígérte... Remek darabválasztás, amolyan „színpadi örökzöld” Hyppolit, a lakáj! Elnéztem a publikumot. Olyan volt a néző, mint a boldog gyermek, aki ismeri a „mese” minden egyes mondatát, és éppen ezért beavatottként örül, ka­cag a jól ismert poénokon. A publikum részese ennek az előadásnak! Ez nagyon nagy szó... Remek darabválasztás! A szereposztás „adta magát”. Annak a színházi elvnek a ragyogó követése, hogy a tár­sulatra kell építeni a műsor­tervet! Remek darabválasztás, mert módot ad arra, hogy a társulat megmutassa, mit te­het hozzá a Hyppolit-képhez. Ez-ugyanis nagyon nehéz feladat, ma­gasra állított léc! A mindannyiunk által ismert film sztárja­it megidézni, uram bocsá’ versenyre kelni velük nem mindennapi fel­adat, ha nem a film színpadi adaptáció­ja a cél, hanem — mint nálunk. Nyír­egyházán — egy teljes értékű színi­előadás. Ugyanak­kor a hagyomány is kötelez. A FILM! Szombat este tanúi lehettünk, hogy ezeknek együttes megvalósítása si­- kerrel járt. Szólni kell még a színpadi jóízlésről is. Ebben a Hyppolitban csak tiszta eszközöket láttunk felsorakoz­ni. Öröm volt ré­szese lenni egy olyan elő­adásnak, ahol — ez a mai vi­lágban nagy dolog — a mű­vészek csak és kizárólag „ne­mes anyagból dolgoztak”. Pedig kézenfekvő lett volna a ripacskodás, maga a darab nagyon is „kacér” ebben a vonatkozásban. Nóti Károly, Zágon István szövege elvi- hette volna az „őserdőbe” a darabot, ha nincs színészi, rendezői önkontroll. Volt! Maga a rendezői munka mindezeken felül azért is ki­váló, mert szinte észrevétlen. Nincsenek „blikfangok”, nincs művészkedés. A ren­dező — Bodori Anna — sze­rényen a háttérbe vonul, és mindezt a darab megvalósu­lása érdekében teszi. Bárány Frigyes — joggal — eddig is a közönség leg­kedveltebbjeinek egyike volt. Bizton állíthatom, hogy re­mekbe szabott Hyppolitja most népszerűsége csúcsára emeli! Eleve van abban va­lami varázslatos, ha egy ko­moly úr egyszer csak táncra perdül, hát még ha ilyen ele­ganciával és kikacsintó báj­jal teszi! Régi igazság, hogy amit a színész maga is na­gyon szeret, az frenetikus ha­tással lehet a nézőre. A játék­nak ezt az örömét nyújtotta át Bárány Frigyes a publikumnak. Bizton merem állítani, hogy az utcán ezután csak mosolygós emberekkel fog találkozni... Hetey László Schneider úr szerepében ismét megmutatta, hogy olyan színművész, aki könnyedén a vállára kap egy előadást! Minden mondata, mozdulata szeretetreméltó. Gyerekesen szeretetre méltó. Az ember néha már azon kapja magát, jó lenne megvigasztal­ni, hogy könnyebben bírja el­viselni a Hyppolit okozta „sors­csapásokat”. Elsöprő humora az ember legbelső énjéből táp­lálkozik, fel-felvillanó drámai ereje torokszorító. Kettejük pá­rosa Bárány Frigyessel feledhe­tetlen alakítás! Szabó Tünde Schneidernéje — az idősödő, önjelölt „úri­asszony” — remek alakítás, benne visszaköszön a mai új­gazdag réteg viselkedésmódjá­nak teljes arzenálja. Finom ér­zékkel teszi idézőjelbe a figu­rát—jelezvén ezzel „különvé­leményét” az általa ábrázoltak­ról. Szábó Tünde művészi pá­lyájának amúgy is meghatáro­zó eleme ez a feladatkör. Vala­mikor a nyolcvanas évek ele­jén kezdődött Lisa szerepével a Pygmalionban, és a mostani Schneidernéig ível. Avatott megformálója ennek a típus­nak, biztosan és könnyedén mozog a közegben. Ilyen jó­kedvvel régen láttuk játszani! Terka szerepében Gosztola Adélt láthattuk a bemutatón. Kedves és szép hangja, finom, kedves egyénisége predeszti­nálja őt arra, hogy a publikum a szívébe zárja. Terka belépő­jénél bravúrosan mutatta fel a „Schneider-gyökereket”, és ügyesen jellemezte — mai vi­szonyokra is adaptálhatóan — az ifjú újgazdag generációt. Petneházy Attila Nagy And­rása révén biztos sebeket ütött a női szíveken! Kellemes, bár­sonyos baritonja, eleganciája, tehetsége joggal sorolja a vezető fiatal színészek közé! Makáts Csaba szerepe na­gyon hálás feladat! Horváth László Attila élt is a lehető­séggel. Csendes, finom esz­közökkel bírta rá a közönsé­get, hogy egymás hasát fog­ja a nevetéstől. Horváth ismét bizonyította, hogy a legreme- kebb jellemszínészi adottsá­gokkal rendelkezik. Kocsis Antal Makáts főtanácsosa kissé visszafo­gott alakítás, azonban hiteles­ségéhez semmi kétség sem fér. Joggal volt elsöprő sikere Réti Szilviának Mimi életre keltőjének. Nem volt harsá­nyabb, mint amennyire ép­pen csak szüksége volt a jel­lemábrázoláshoz, tánca maga is jellemábrázolás, ami na­gyon sokat mond... Sándor Júlia és Tóth Ká­roly valósággal fürödtek a szerepükben. Mindkettőjüké „ziccer” feladat, amely már szinte magában hordozza a sikert. Természetesen ezzel a lehetőséggel élni is tudni kell. Ezt is tették. Különösképpen megragadó, hogy még egy ilyen „könnyű” vígjátékban is töre­kedtek a figurák fejlődésének ábrá­zolásával. Eisemann Mi­hály zenéje — dra­maturgiai feladato­kat is hordozván — sikeresen simult a darabhoz. A szín­ház zenekara is re­mek, stüusos pro- -dukciót nyújtott. Tanúi lehettünk még két úgyneve­zett színházi pilla­natnak is, amikor valami varázslatos csoda történt. Ta­lán leginkább a de- ja vu érzésre emlé­keztet, és csak az egészen kiváló elő­adások sajátja. Ilyenkor valami megfeszül, és szin­te „fenn marad a levegőben” a fel­dobott tárgy. Az egyik ilyen pillanat a kis mosdószekrény — a trü- mó — drámája. Schneiderék életének, céljaiknak és vá­gyaiknak példakép értékű bútordarabja ez: önmagáról mond le ebben a családban, aki a trümóról lemond. Szen­zációs, nem megfogalmazha­tó drámai pillanat volt! A másik csodát akkor él­hettük meg, amikor megele­venedett a FILM az előadás vége felé. Bárány Frigyes Somlay Artúr hangján, Hetez László pedig Kabos Gyula hangján szólalt meg a pilla­natnyi fehér fényben. Va­rázslatos volt! Ez a pár má­sodpercnyi kilépés a darab­ból egyben választ is adott a nézőknek arra az automati­kusan felvetett kérdésre, hogy vajon mennyire „kö­telező” a nagy elődök hang­vétele? Eddig a pillanatig ugyanis sokszor volt kétsé­ges, hogy koncepció-e Hetey László Schneiderjének „ka- bossága”, vagy pedig maga Hetey ilyen ebben a szerep­ben. A válasz: ez nagyon is Hetey Schneiderje és Bárány Frigyes Hyppolitja! Palotai István Bárány Frigyes és Hetey László — „Kitűnő ötlet! Gyengélkedni fogok”... Bértárgyalásokat kezdeményezni! Harminc százalékkal emelkedő árak Az 1995. év első félév gaz­dasági eredményeivel kapcso­latosan megállapítható, hogy nemzetgazdasági szinten a bruttó keresetek 17,8 százalék­kal, a nettó keresetek 13,7 szá­zalékkal növekedtek — mond­ta érdeklődésünkre Vaskó Mi­hály, az MSZOSZ megyei kép­viselet-vezetője a Magyar Szakszervezetek Országos Szö­vetsége tárgyalócsoportjának tájékoztatólevele alapján. Az ipari átlagkeresetek növe­kedése 24,9 százalék, illetve 16,7 százalék volt. Ugyanebben az időszakban az ipar termelése 8,5 százalékkal növekedett, a foglalkoztatottak számának kö­zel 5 százalékos csökkenése mellett. Ennek következtében az egy foglalkoztatottra jutó terme­lés színvonala az év első hat hó­napjában 14 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbit. Az idei bértárgyalásokat meg­alapozó kormányzati prognózis 19—20 százalékos növekedést jelzett, ezzel szemben a fogyasz­tói árszínvonal-növekedés éves szinten várhatóan eléri a 30 szá­zalékot! A lakosság zömét érintő fogyasztói és lakossági infrast­rukturális árnövekedés ennél is nagyobb mértékű. A bértárgyalásokat kedvezőt­lenül befolyásolta az év elején az ÁVÜ és az ÁV Rt. gazdál­kodó szervezetekhez eljuttatott bérkorlátozó intézkedése. Csökkent a vállalati kollektív szerződések, bérmegállapodá­sok száma. A kialakult helyzet alaján az MSZOSZ levéllel for­dult Suchman Tamás tárca nél­küli miniszterhez és Lascsik Attila APV Rt.-vezérigazgató­hoz, hogy a kormány vizsgálja felül a bértárgyalásokat korlá­tozó intézkedéseket, és az rt. a vállalatokat erről tájékoztassa. Az MSZOSZ az ágazatokhoz tartozó szervezetek felé azt a javaslatot tette, hogy az első félévi gazdálkodási eredmé­nyek alapján kezdeményezze­nek bértárgyalásokat a bérek reálérték-csökkenésének mér­séklése érdekében. Az Országos Munkaügyi Köz­pont tájékoztatása szerint 1995- ben a Bérgarancia Alap iránti érdeklődés és az alap igénybe­vétele messze elmaradt a létre­hozását indokló igényektől. Ez év első felében összesen 69 ké­relmet nyújtottak be, melyek alapján a jogosult gazdálkodó szervezetek közel 120 millió fo­rint támogatást kaptak. Az MSZOSZ ezért kezdeményezi, hogy az ágazatokban megfele­lően informálják a felszámolás alatt álló vállalatokat a Bérgaran­cia Alap lehetőségeiről, a fel- használás módjáról. (Lefler) Nagy volt a diplomáciai nyüzsgés a múlt héten me­gyénkben. Vendégünk volt — többek között — New York állam kormányzója, a kazah nagykövet, román és ukrán üzletemberek, az USA nagy- követségének munkatársai és a Belügyminisztérium vezető politikusai. Valamely rendez­vényünk után a BM egyik ma­gas beosztású tisztségvise­lőjétől kértem néhány perces beszélgetést, melyre nagyon szívesen rá is állt. Konzultá­ciónk elején egy — azaz egy Cigaretta — szál cigerettát húztam elő, és rágyújtottam. Nem véletlen, hogy mellőztem politikusunk megkínálást, piaci cigarettát — mint igen sokan mások — füs­töltem. Vendégünk türelmetle­nül végigtapogatta zsebeit, az egyikből egy öngyújtót elő­húzván így szólt: ”'*' *■ '’***'’' — Tüzem már van... — Elnézését kérem—mond­tam zavartan. — Nem mertem megkínálni, ugyanis a cigeretta dobozáról hiányzik a zárjegy. —Adjon csak nyugodtan — biztatott bátorítón. — Nincs nálam az olvasószemüvegem, így nem látom, hogy milyen cigerettát szívok, t Füstöltünk és beszélget­tünk tovább, majd sűrű prog­ramja miatt vendégünknek a következő rendezvényre kel­lett igyekeznie. — Köszönöm a beszélge­tést — búcsúztam. — Én pedig a kérdéseket és a finánc nem látta cigerettát — mosolygott kacsintva. KvZ Megyénkből tizenöt ÁFÉSZ csatlakozott Beindult a Coop-üzletlánc Megkezdte működését a leg­nagyobb magyar szövetkezeti üzletlánc. A Coop-üzletlánc indítása alkalmából a Budapes­ten megtartott tanácskozáson részt vett Vastag Pál igazság­ügy-miniszter, Soós Károly At­tila, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium politikai államtit­kára, valamint az APEH, a Vám- és Pénzügyőrség és a Fo­gyasztóvédelmi Felügyelőség képviselői. Jelen voltak még a lánchoz csatlakozott ÁFÉSZ- elnökök és a szállító vállalatok képviselői is. A baktalórántházi Coop- ü/.let Az ÁFEOSZ elnöke, Bartus Pál ünnepi beszédében el­mondta, hogy nagy várakozás­sal indítják útjára a Coop-üzlet- láncot. Segítségével az AFÉSZ-mozgalom legfonto­sabb eleme, a kereskedelem új lendületet vesz a versenyben, és hosszú távra biztosítja a csatla­kozó ÁFÉSZ-ek fellendülését. Ez az új szervezet méltó válasz a versenytársak piaci előre­nyomulására. Hozzátette: — Ezzel az üzletlánccal meg­valósítjuk mindazt, amiben a konkurencia erős, de hozzá­tesszük azt a többletet, ami sa­játos helyzetünkből fakad. Ez pedig az országos jelenlétünk, a szövetkezeti tulajdonforma és a közel egymilliós tagság támo­gatóereje. — Az új üzletlánchoz eddig az ország 171 ÁFÉSZ-étől 465 bolt csatlakozott. Megyénkből ez idáig tizenöt ÁFÉSZ 49 egy­sége élt a lehetőséggel, de az előzetes felmérések szerint ez a szám év végéig még növeked­ni fog, hiszen újabb belépőket várunk és fogadunk — kaptuk a tájékoztatást Szabó Tibortól, a baktalórántházi ÁFÉSZ ke­reskedelmi vezetőjétől, aki egyben az országos láncigazga­tóságnak is tagja. —;fullajtár— (í

Next

/
Oldalképek
Tartalom