Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-04 / 233. szám
8 1995. október 4., szerda Közelkép ÜJ KELET BÁV-kiállítás és aukció Nyíregyházán Két és fél millió kikiáltási áron A Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. első alkalommal rendez művészeti aukciót Nyíregyházán, a Szakszervezetek Székházában 1995. október 5-én (csütörtökön) 17 órai kezdettel, ahol ékszerek, műtárgyak, festmények és bútorok kerülnek „kalapács alá”. Az aukciót (ugyanott) kiállítás előzte meg, amelynek szeptember 27-én, 10 órakor volt a megnyitója, s október 4-ig (máig) naponta 10—18 óráig tekinthetett meg a nagyközönség. Az.eladásra váró, s még kiállított 151 darab műtárgy összességében közel két és fél millió forint kikiáltási áron szerepel az aukció katalógusában. A kiállítási anyag mintegy hetven százaléka a fővárosból érkezett, a többi — javarészben — megyénkből származik. Megtalálhatók Apátfalvi Cene János, Olgyay Ferenc olajképei mellett az ugyancsak értékes ikonfestészet remekei, de az 1908-as kiadású, bőrkötésben, sárgaréz véretekkel díszített szlovák nyelvű Biblia is. Az első nyíregyházi kiállítást és aukciót várhatóan két-három hasonló követi — tudtuk meg dr. Pálffy Lászlónétól, a BÁV Rt. helyi boltvezetőjétől, a kiállítás és aukció főszervezőjétől. (lefler) Gyűjteményes kiállítás megnyitója Bronz háromszög A nagy látogatottságú Huszár István-kiállítás után, várhatóan, szintén nagy érdeklődésre számítható gyűjteményes kiállítás megnyitója lesz október 6-án 15 órai kezdettel a nyíregyházi Városi Galériában. A kiállítás, aminek a szervezők a kissé titokzatos Bronz háromszög nevet adták, nem kíván rejtélybe burkolózni. A bronz háromszög ebben az esetben a fiktíwösszgkötcPvo,-- nal a három fontos éremművészeti központ — Körmöcbánya (Szlovákia), Uherské Hradisté (Cseh Köztársaság) és Nyíregyháza-Sóstó — tevékenysége között, és az egyik legrégebbi öntőtechnika, a vi- aszveszejtéses és a homokformázás intenzív fejlődési helyei között. A nemzetközi szakmai körökben ezek a helyek úgy ismertek, mint az öntött érem és kisplasztika, Körmöcbánya esetében pedig az öntött és a vert érem szimpóziumainak a székhelye. A kiállított alkotás- sok — mintegy 150 művész 600 műve — a három rokon szimpózium eredményeit illesztik egy közös kiállítási gyűjteménybe, amit egymás után mutat be Körmöcbánya, Nyíregyháza, s majd ezt követően Uherské Hradisté. A kiállítással kapcsolatban Pankotai István, a nyíregyházi Városi Galéria megbízott igazgatója a következőképpen sommázott: — A három ország együttes kiállítása példaként is szolgál; a művészet már megtalálta azt a közös nyelvet, amelyen a nagypolitika még csak dadogni képes. Lefler György Melinda virágboltja Virágkosár Bangkokból Futók és muskátlik, kaktuszok és szobafenyők. Nem nehéz kitalálni, hogy egy virágüzletben vagyunk. Ferenczné Lénárt Melindát éppen egy névnapi virágcsokor kötése közben találjuk. — Mi mindenhez kell értenie egy virágkötész- nek? — Koszorúkat, sírcsokrokat, menyasszonyi csokrokat, asztali díszeket és autóFotó: Harascsák Annamária le ember megfordult már Önöknél. Mi volt eddig a legkülönlegesebb kívánság? — A legkülönlegesebb?... Most így hirtelen két eset jut az eszembe. Van egy amerikai ügyfelünk, akinek szíve hölgye itt él a városban. Az úriember bizonyos alkalmakkor ideszól nekünk telefonon, és mi szállítjuk a megrendelt virágcsokrot. A számlát pedig nyáron rendezzük, amikor hazajön szabadságra. A másik ilyen furcsa kívánságot nemrégiben teljesítettük. Régi vevőnk a házaspár, kinek férfi tagja üzleti úton járt Bangkokban, amikor eszébe jutott, hogy neje éppen aznap ünnepli születésnapját. Felkapta hát a telefont, és megkért minket, hogy köszöntsük fel a nevében feleségét egy virágkosárral. Sikli Tímea díszeket egyaránt össze kell tudnia állítani. — Miért pont ezt a szakmát választotta? — Bár a virágokkal való munka egy régi gyerekkori álmom volt, csak néhány évvel ezelőtt sikerült megvalósítanom. A nyolcvanas évek végén még a megyei könyvtárban dolgoztam könyvtárosként. Később beiratkoztam egy virágkötő-tanfolyamra, mely elég kemény elméleti és gyakorlati oktatásból állt. Vizsga után döntöttünk úgy a férjemmel, hogy megnyitjuk ezt az üzletet. O is otthagyta a tanítást, így négy éve minden időnket a „Melindának” szentelhetjük. —Az emberek nagy része egyre nehezebb anyagi körülmények között él. Van elég forgalmuk? — Rengeteg megrendelésnek kell eleget tennünk. A menyasszonyi csokrokat csak úgy tudjuk vállalni, ha az esküvő előtt legalább két hónappal megrendelik a virágot. A rengeteg előre lefixált temetési koszorú mellett minden napra akad néhány csokorkötés vagy szólóvirág-csomagolás. Emellett rendszeresen szállítunk virágkompozíciókat a házasságkötő terembe és más közületeknek is. — Mikor voltak utoljára szabadságon? — Amióta megvan a virágüzlet, úgy igazán még nem nyaraltunk. Az év 365 napjának nagy részén nyitott ajtókkal várjuk a vásárlókat. Szerintem csak így, illetve a minőséggel és alacsony árakkal lehet megtartani a vevőkört. — Az elmúlt évek alatt sokféFerenczné Lénárt Melinda Csak egy szóra... Nyíregyháza belvárosában járókelőket szólítottunk meg, és három kérdést tettünk fel nekik. E— Hány éves korában szeretne nyugdíjba menni? 2. — Mi volt a leghosszabb táv, amit eddig gyalog tett meg? 3. — Mennyibe kerül ön szerint egy négytagú család hétvégi bevásárlása? Kónyáné Hegedűs Katalin Kónyáné Hegedűs Katalin: 1. — Amikor már szellemileg és fizikailag is fáradt leszek. Jobb lenne, ha rugalmasan kezelnék a nyugdíjbamenetel időpontját. 2. — Tíz kilométert egy túra során. 3. — Három—négyezer forintba kerül. Azari Sándor: 1. — Nem szeretnék nyugdíj- ‘ ba menni, dolgozni szeretnék. 2. — Negyven kilométert Ib- rányból Gávavencsellőre és vissza. 3. — Hatezer forintba kerül szerintem. Szilágyi Jánosné: Azari Sándor 2. — Két kilométert 3. — Ötezer forintba — Sch — Szilágyi Jánosné Munkában hetvenhárom éve Az árva gyerek is lehet sikeres Hetvenhárom éven át mindennap dolgozni borzasztóan fárasztó lehet, ennek ellenére Vareha József bácsin nyoma sincs fáradságnak. A megye egyetlen olyan szabómestere, aki bőrrel és irhával is foglalkozik. — Tizenkét éves koromban álltam be inasnak Nyíregyháza leghíresebb és legszigorúbb mesteréhez — mondta Vareha bácsi. Árva gyerek lévén nyolcéves koromtól egyedül láttam el a családot, egy tanyán voltam sorkosztos tehénpásztor. Annyi tökkáposztát ettem, hogy borzasztóan meguntam. Már reggel kihozták az adagomat, estére már bizony hús is volt benne — hangyahús. Egy alkalommal fenékbe rúgott egy földesgazda, mert répát lopott tőle egy csintalan tehenem, egy árva gyerekkel bármit megtehettek akkoriban. Akkor megfogadtam, hogy én is ember leszek, törtettem, igyekeztem, hogy megálljain a helyem. Tizenöt évesen már előléptettek, inas lettem. Később Budapestre kerültem, egy ott élő ember vett pártfogásába. Mindent megtanultam a szakmáról, amit csak lehetett, szmokingot is varrtam. A fővárosból Bécsbe jártunk át mulatni, ott láttam, hogyan kell élni. Minden évben külföldre utaztam, hogy tanuljak. Az számított jó szabónak, aki világot jár, és az ott tanultakat be is tudja mutatni munkájában. — Mikor került vissza a városba? — Ötven évvel ezelőtt, ekkor nősültem. Az esküvő után kértem a feleségemet, hogy adjuk a gyűrűt zálogházba. A pénzből ugyanis ki tudtam váltani az ipari igazolványt, később természetesen a gyűrűket is. Három évvel később műhelyt nyitottam, és néhány fős személyzettel dolgoztam. — Hogyan érintette Önt és családját a háború? —Három évig voltam fogságban. Borzasztó dolgokat éltem meg a Szovjetunióban, lefogytam harmincnyolc kilóra. Később azonban feltaláltam magam, műhelyt nyitottam, megbecsült ember lettem. A lágerbe csak engedéllyel mentem be, jól éltem, meghíztam nyolcvan kilóra. Az ott élők nem akartak hazaengedni, felajánlották, hogy kifizetik a családot, csak maradjak. Nem maradtam volna az egész Oroszországért. Miután hazajöttem rendbe hoztuk az üzletet, kifestettük és gyönyörűen berendeztük, fotelekkel és földig érő függönyökkel láttuk el. Ekkor 1950-et írtunk, egy napon néhány ember bejött az üzletbe, megfogták a galléromat és egyszerűen kitettek. Azután vettem meg ezt a kis helyiséget, megfogadtam, hogy soha többé nem veszek fényes üzletet. Azóta itt dolgozom, egy alkalommal egyenesen New Yorkból jött hozzám egy férfi, hogy öt öltöny ruhát varrasson magának. Egy ott élő magyar embertől hallott rólam. — Vareha bácsi nyolcvanhét éves, nem fáradt még el? —Nem, mert szeretem a munkámat. Hamarosan befejezem, mert a gyerekeim nem engedik, hogy dolgozzak. Viszontagságos volt az életem, de nagyon szép. Három gyereket neveltem, három fiút. Nagyon szépen éltünk a feleségemmel, harminc éven át ápoltam, de nem roppantam össze, gondoztam hűségesen. Miután meghalt, úgy gondoltam, hogy egy férfi nem maradhat feleség nélkül, és kerestem magamnak élettársat. Jól élünk, és nagyon boldogok vagyunk. Büszke vagyok arra, hogy kocsmába soha sem jártam, ha kávét akartam inni, mindig a legelegánsabb helyet választottam ki. Mindig szerettem a szépet és a jót. Örülök annak, hogy be tudtam bizonyítani azt, amit megfogadtam és elterveztem: egy árva gyerek is társadalmilag és szakmailag értékes és népszerű lehet. Kozma Ibolya Vareha József munka közben Fotó://. A.
