Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-04 / 233. szám

Megyénk életéből ÚJ KELET Redipuglia határában emel­kedik a San Elia domb. Fontos stratégiai hely volt ez az első világháborúban. Innen jó rálá­tás nyílt az Isonzó völgyére. A Monte Sei Busi nyugati lej­tőjén találjuk. Itt épültek ki a géppuskafészkek, a tartós há­borúra készült állások, üteg­állások, megfigyelőpontok. Hol az olaszok, hol a monar­chia katonái használták. Füg­gően attól, éppen ki győzött egy-egy kisebb vagy nagyobb csatában. Lehet, hogy éppen itt esett el 1918. november 3-án Mol­nár Illés. Vagy Szabó Imre, akit november 14-én ért el a halál. Ma San Elia dombja emlék­hely. Emberi léptékű. Kereszt- út. Stációkkal. Emlék a rádiós­nak. A vöröskeresztes nő­vérnek. A repülősnek. A tábori lelkésznek... Ott sorakoznak a kövek a hatalmas ciprusok alatt. Itt-ott egy-egy ágyú, ta­rack, messzehordó, lánctalpas halálgép. És a megőrzött állá­sok. Csak az ember hiányzik belőlük. Az olaszok emlékhe­lye. Akiknek még arra is volt gondjuk, hogy külön stációt szenteljenek a pipának, a ka­tona hűséges bajtársának. San Elia emberi léptékű. A szenvedés, a halál, az emléke­zés sűrített sírhelye. Ma már az sem érdekes, ki kit lőtt az ágyú­val. Ma már az sem érdekes, hogy az olaszok a vesztett csa­táknak állítottak győzelmi emlékműveket. Más dolog a hadtörténet, és más az ember történelme. Itt minden csendes, senki nem triumfál. San Elia dombja maga a megkövült anakronizmus. Az ölést törté­nelmi tetté emelő hazugság mementója. Aztán egy fordulat az út má­sik oldalára. Ez is emlékhely. Olasz. Gigantomán építmény. Mussolini idején született. Az Olaszországi úti jegyzetek (2) San Elia dombja előtérben az első világháborús hajó, a Gradó horgonylánca. Utána kőemlékek a legtöbbet szenvedett városokról. Majd középen 27 tonnás monolit alatt a harmadik olasz hadse­reg egykori vezérének, az Aostai hercegnek a síremléke. És mögötte sorakozik 40 ezer azonosított halott urnája név­vel. És minő cinizmus, e holt szellemhadsereg áldozatai ne­vénél ott a kiáltás: „Jelen!” Az egész kafkai. A tábornok mögött felsorakozottak jelent­keznek. Aztán mögöttük hat­vanezer ismeretlen síremléke. Ők voltak, akik innen a Tag- liamentónál sem megállva a Piavéig futottak, majd vissza­jöttek. Megyek a hősök utcá­ján, aztán a huszonkét óri­áslépcső melletti úton, fel, oda, ahol három kereszt újólag Gol­gotát sejtet. Azt mondják, ez a három kereszt az isteni áldozat és a remény jele. Remény? Egymással szemben áll a két emlékhely. Nekem a San Elia igazabb. Nem hivalkodó. Nem nél, mert az csak a jelent és a jövőt tudja befolyásolni, meg­változtatni, a történész a múl­tat is. A San Elia magaslatáról jól ellenőrizhető az Isonzó völ­gye. Százezeres szellemhadse­reg ellenőrzi. És hiába volt minden győzelem. Aki meg­halt, abszolút vesztes. Még ha a győztes oldalon állt is. Se márvány, se bronz, se gránit nem változtat ezen. Az utókor­nak pedig sosincs lelkiismeret- furdalása. (bürget) kiabál. Szívszorítóbb a pipá­nak, a homokzsáknak állított emlék, mint a grandiózusi hősiesség. Miért is van ez min­denütt úgy, hogy az utókor külön történelmet ír? Mondják, a történész azért több az Isten­A képeken: San Elia dombja. Emlék a pipának. Felül: Negyvenezer halott jelenti: Jelen! (A szerző felvételei) Százharminc katona adott vért, összesen 52 litert. Két nap kimenő volt a jutalma minden véradónak. Bácsi Krisztián képriportja Határőrvér 1995. október 4., szerda Úszó lápszigetek A gondozásnak hála még mindig horgászparadicsom a Vajai tó, de a vízfelületnek a közelmúltban végbement drasztikus csök­kenése már az élővilág pusztulását vetítette előre. A mátészalkai székhelyű Szatmár Horgász Egyesület tulajdonában levő tó fel­becsülhetetlen értékét úszó lápszigetei, azok élővilága jelenti. Ezek megmentése érdekében kértek segítséget a vízpótláshoz a Hortobágyi Nemzeti Parktól. A tavat természetvédelmi területté nyílvánították, kutat fúrtak, amelyet július 26-án átadtak. Au­gusztus 23-tól teljes kapacitással működik, percenként 1500 liter vizet bocsátva a képen látható csövön át a tóba. Ez a termé­szetes csapadékkal együtt mára 15-20 centiméteres vízszintemel- kedést eredményezett, és addig töltik, amíg el nem érik azt a szintet, amikor a lápszigetek már úsznak. Dojcsák Assisi Szent Ferenc A ferences — más néven mi­norita — szerzetesrend alapí­tója (körübelül 1182-1226; névünnepe október 4.-e) a Giovanni nevet kapta a ke- resztségben. A Francesco (fran­cia) ragadványnevet édesany­ja fráncia származásának kö­szönheti, innen a Ferenc név eredete. Személye a földi javakról való lemondás, az egyszerűség, a tisztaság és a szeretet jelképe lett. Képmásain az általa alakí­tott rend barna vagy szürke csuklyás csuháját viseli, ezt a derekán egy csomozótt kötél fogja össze. A kötél három cso­mója a szegénységet, a szüzes­séget és az engedelmességet jelképezi. Legendás élettörténete ked­velt festői téma volt a rene­szánsz előtti Itáliában. Alakját a festők bibliai prófétákkal — íő\gg Jézussal—állították pár­huzamba. Vizet fakasztott ő a sziklából, mint Mózes, tüzes szekér ragadta magával, mint Illést, s ahogyan Jézusról írják az evangéliumok, neki is tizen­két tanítványa volt, akik közül egy megtagadta. (Ez a „hitet­len Tamás” az oldalán lévő seb megérintésekor tért meg, stb.) Jól ismert a madaraknak, ha­laknak prédikáló Szent Ferenc története is. Egy ízben egy far­kast is megszelídített, amely a szomszédos várost taflQtta ret­tegésben. Hasonlóképpen mi­tológiai eredetű az a legenda, amely szerint amikor a szent, testi vágyait legyőzendő, tövi­sek közé vetette magát, ki­serkenő véréből rózsák nyíl­tak. Életének és halálának legje­lesebb megörökítője Giotto volt, de a szegényeknek eme védőszentje máig foglalkoztat­ja az alkotó képzeletet. Még filmet (Zefirelli) és operát (Messiaen) is ihletett az alak­ja. A szent sírhelye fölé épült az assisi dóm. (l- gy-) Őszhó „Őszbe csavarodott a termé- pon keresztül az ország délke­szet feje, dérré vált a harmat, hull a fák levele” — mondhat­juk Arany János gyönyörű so­raival az időjárás októberi prognózisát. Öktóberben to­vábbi 1 óra 38 perccel rövidül nappalaink hossza, s a hő­mérséklet a sokévi átlagok sze­rint a hó eleji 13—15 fokról 7- 9 fokra csökken. A hónap második felében már esedéke­sek a lombhullást is elősegítő talaj menti fagyok, de még az október is megajándékozhat bennünket a verőfényes vén­asszonyok nyarával. A meteo­rológusok szakvéleménye: ok­tóber az időjárást tekintve gyakran végletes hónap. A ki- adósabb csapadék vagy a köd épp úgy előfordulhat, mint a nyári értékekre jellemző 27-30 fokos csúcshőmérséklet. Ezt igazolják az alábbiak is: — 1473. októberében a gyü­mölcsfák másodszor virágoz­tak, és november 11-én érett a cseresznye. — 1883. október 8- án súlyos fagyok pusztítot­tak Budán. — 1897. október 7-től november 28-ig, 52 na­leti megyéiben nem volt csa­padék, a szárazság súlyos ká­rokat okozott. — 1907 rendkívül meleg októberében húsz napon ke­resztül 20 fokig emelkedett a hőmérséklet. — 1920. október 31-én Budapesten mínusz 10 fokra hűlt le a levegő. — 1930. október 17-én Dombóváron az alma- és a körtefák virágba borultak. — 1932. október 1-én volt századunk legmele­gebb októberi napja, amikor Budapesten 31 fokos kániku­lai meleget mértek, s a hideg­vízű strandokat is újból meg­nyitották. — 1944. október 9-én Budapesten olyan hideg volt, hogy havas eső hullott. — 1991 októbere is szokatla­nul kemény hideggel, hajnali 4-8 fokos mínuszokkal ijesz­tett ránk. Ám a hidegrekordot — feljegyzéseink szerint — 1739-re datálják, amikor az évezred tele október 24-én kezdődött, s 1740 májusáig tar­tott. (lefler)

Next

/
Oldalképek
Tartalom