Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-26 / 251. szám
UJ KELET Közelkép 1995. október 26., csütörtök Jelek az utakon Tetszenek a frissen festett két, a tiltásokat és a szabályoútburkolati jelek. Ötletesek, szépek és figyelemfelkeltők. Csak remélni lehet, a Sóstói úti mintapéldányokat követi a többi. Kétségtelenül szükség van ezekre, Nyíregyháza nagyváros lett, a járműforgalom a nap bizonyos szakaszaiban egyszerűen nyomasztó, így aztán védeni kell a gyalogost és az autóst egyaránt. Szükséges, hogy végignézzék a táblákat is, hiszen így lesz komplett a rendszer, no, meg a lámpákat, melyekből talán kicsit több is van, mint amennyi kell. De nem is ez a legfontosabb. Örvendek, feltételek nélkül, hiszen valami történik a biztonság érdekében. Ez jó, nagyon jó. De az egész csak akkor fog valamit érni, ha a járművezető és a gyalogos egyaránt komolyan is veszi az intéseket, a figyelmeztetésekat. Mert hiába az erőfeszítés az útburkolat-készítők részéről, ha ehhez nem párosul majd, remélhetően hamarosan, egy kulturált közlekedés is. Mert a neuralgikus pont. Száguldó suttyók, agresszív nagykocsisok, kíméletlen buszosok, tétova kezdők, pocsékul oktató autósiskolások, kószáló gyalogosok sokasága tarkítja a fő- és mellékutcákat, utakat. Bizony, a tábla mellé kellene jobb oktatás, több intelligencia és talán több rendőr is. Mert így lesz sok szép útburkolati jel, és ettől nem változik semmi. Pedig a változás sürgető lenne. Úton és útfélen. Az igazi öröm az lesz, ha nemcsak az útburkolati jeleknek, hanem az úton folyó közlekedés rendjének is örvendhetünk. Addig hát feleim: óvatosan! (bürget) „A nyugalmi pulzusom hússzal kevesebb” Beszélgetés Mádi Zoltánnal, a CIB Hungária Bank Rt. nyíregyházi fiókvezetőjével. Nyíregyháza volt polgármesterével Gázvezeték-fektetés a Körte utcán LaSSan egy év telt el azóta, hogy Mádi Zoltán, Nyíregyháza Megyei Jogú Város előző polgármestere, nem jelöltetvén magát újra, önként „átadta a város kulcsait”. Azóta sok minden történt a világban. Gondoltuk, megkeressük, és megkérdezzük, milyennek látja a mai helyzetet, illetve hogy érzi magát új munkakörében? — Nem is tudom, hogyan szólítsam. A fiókvezető úr nehézkesnek tűnik... — Gondolom, Zoltánnak. Az eléggé praktikusnak hangzik... — Köszönöm. Tehát, kedves Zoltán! Ón most „páholyból'’ nézi a politikai csatározásokat, gondolom — a személyes kapcsolaton kívül —, semmi nem köti véleménye közreadásában. Milyennek látja a mai politikai helyzetet? — Az elmúlt négy évet megúsztam, hogy direkt módon ne politizáljak. Most nem igazán van hozzá kedvem, de az valóban igaz: a testvéri szereteten kívül — semmi sem köt, semmi sem gátol abban, hogy a véleményemet nyíltan kimondjam. (Testvére. László a Fidesz színeiben ország- gyűlési képviselő—a szerk.) Kétségbevonhatatlan tény, hogy az elmúlt év senkinek sem igazolta a várakozását, még azoknak sem, akik résztvevői a dolgok alakításának. — Ón szerint milyen világban élünk manapság? — A hazugságtömeg világában: együtt élünk ezzel. A kérdés számomra csak az, hogy meddig nem nézünk szembe vele? — Konkrétabbá tenné ezt a mondatát? — Hogyne. Itt van például az ingyenes egészségügy kérdése. zetközi Valutaalap és a Világbank szerepét a gazdasági válságkezelés tükrében? — Én nem állok be azoknak a táborába sem, akik átkozzák az IMF-et. de ecyedüli szyóayírnak Plakátháború Egyre többször tapasztalható Nyíregyházán, hogy valami zűrzavar van a plakátokkal kapcsolatban. A kisebb-nagyobb falragaszok a közterületek szinte minden elképzelhető és elképzelhetetlen pontján feltűnnek, maguk alá temetve buszmenetrendet, telefonfülkét. Az elmúlt héten pedig egy újfehértói és egy nyíregyházi diszkó plakátragasztóinak ádáz küzdelmét vehette szemügyre a polgár. Nem hiszem, hogy ez a „nemes” harc különösen egyedi lenne manapság, hiszen már a választások alkalmával is nagyban dívott ez az átragasztásos módszer. A Köztisztasági Kft.-nél a következő felvilágosítást kaptuk: — Sajnos! pontosan nem lehet megmondani, ki az ileté- kes, melyik hivatal foglalkozik ezzel a kérdéssel.Talán a polgármesteri hivatal városfejlesz- . tési irodája. Azonban nekem is van mondanivalóm, ugyanis ránk is szinte megoldhatatlan feladatokat ró a plakátragasztók tűrhetetlen viselkedése. A letépett papírdarabokat eszük ágában sincs összeszedni, pláne elszállítani, hanem széthajigálják ott, ahol éppen leszedik. Egy- egy nagyobb kampányuk után minősíthetetlen állapotokat teremtenek. A polgármesteri hivatal városfejlesztési irodájától azt a választ kaptuk, hogy nem illetékesek a kérdésben. Forduljunk a városüzemeltetési osztályhoz. A városi főmérnök titkárságán sem vallották magukat illetékesnek plakátügyben, és műszaki irodához tanácsoltak. Ott a következő tájékoztatást adták: — Van ugyan egy városi rendelet, amely szabályozni hivatott a köztéri plakáthirdetések lehetőségeit, de a kutya nem tartja be. Legtöbben engedélyt sem kérnek, csak ragasztanak, nemhogy még le is szednék a már lejárt kimondják, hogy az egy négyzet- méteresnél nagyobb méretű plakátok elhelyezésére kötelező engedélyt kérni. A kisebbekre nincs rendelet. Hozzánk jogilag csak az épületekre, keretbe, táblára szerelt reklámok engedélyezése tartozik. A vállalkozási iroda munkatársa, Nagy György is megerősítette, hogy van rendelet, de mindhiába. A raeasztások leaMi ingyenes akkor, ha a kezelésekért, a gyógyszerért, szinte már mindenért fizetni kell? Vagy a felsőoktatás ingyenessége? Meg kellene végre érteni, hogy semmi sem ingyenes! Valaki, valakik mindig megfizetik a dolgok árát. Nem tudom, mikor ébred rá már végre az ország népe, hogy a 10,2 millió lakos összes kiadását 4,3 millióan fedezik. így az is „természetes”, hogy a megtermelt jövedelemnek csak mintegy egyhar- mad része illeti meg azokat, akik előállítják azt. Ez az út a szegénység társadalmához vezet! — Hogyan ítéli meg a Nemnem tekintem! Egyet nem szabadna elfelejteni: nevezetesen azt, hogy nem kötelező! Az IMF mint rém kezelése ugyanolyan hazugság, mint annak az ellentéte. Sok megoldás létezik. Ceausescu egyetlen fillért sem vett fel, és mindent kifizetett. Igaz, az ára ennek is megvolt. Én a legnagyobb veszélyt azonban abban látom, ha elkezdünk itt nagymagyarkodni és a fizetési kötelezettséget megtagadni. Például az országnak nincs olaja, ezért sem lehet önellátásra berendezkedni... Mindenkinek felelősen kellene gondolkodnia! A színészi tálentum egymagában kevés az ország legnagyobb színpadán, a parlamentben. — Úgy véli tehát, hogy egyetlen mozdulattal akár el is zárhatók a csapok, amelyekből az olaj vagy a pénz csordogál? — Ha kiprovokáljuk, miért is ne? — Evezzünk szelídebb vizekre. Hogy van mostanában? — A nyugalmi pulzusom hússzal alacsonyabb, mint egy éve. Úgy tűnik, az egészségügynek nem leszek terhére belátható időn belül, egy infarktus erejéig sem! — Hány évig maradhat életben egy ilyen nagy város polgármestere, ha makkegészségesen foglalja el a posztját, úgy huszonkilenc évesen? — Azt mondják, a fronton töltött évek duplán számítanak... Természetesen mindenki máshogy éli meg... Azok, akik egzisztenciálisan is kötődnek a beosztáshoz — egyéb használható szakma híján —, nehezebb helyzetben vannak, mint akiknek mandátumuk lejártával van hová visszatérniük. Léteznek megszállottak is, akik azt hiszik, összedől a világ, ha nem ők irányítják. Hadd válaszoljak egy Mao- ce-Tung-idézettel: „A bölcs majom a hegytetőről nézi a tigrisek harcát a völgyben.” —Jelenleg hol tartózkodik a vázolt területen belül? — Sokáig lent voltam én is a völgyben, de lassan mászom már felfelé... — Nem fél a nyugodt szemlélő unalmától? — Nem. Az élet gyönyörűszép, és azt hiszem, hogy a politika ennek csak kicsiny része. Palotai István Fogyasztói tanácsok Blokk a lelke mindennek A magyar kereskedelmi gyakorlat vadkapitalizmusra jellemző eladási stratégiái sok fogyasztó életét megkeserítik. A gyanútlan vásárlóra rátukmálnak kétes minőségű termékeket a lehető legmagasabb árakon, s csak a napi használat során derül ki, hogy például a megvásárolt őszi-téli cipőnél l még egy itatóspapír is jobban állja a nedvességet. Mindezeket | az idényjelleggű fogyasztói panaszok alapján Oláhné Bíró | Boglárka, a Fogyasztóvédelmi Egyesület nyíregyházi 1 irodavezetője ismertette. hirdetményeket. Van ugyan három-négy cég, amely kimondottan erre a reklámra speciálizálta magát, ezek rendben is tartják a saját tulajdonú felületeiket — már amennyire meg tudják védeni az illegálisan „ráragasztők” tevékenységétől. Ezek a cégek azonban nem foglalkoznak — miért is tennék—a dömpingszerűen és összevissza felragasztott kisebb plakátokkal. Amúgy is rettenetesen nehéz a dolgot kézben tartani a plakátok gyors cseréje következtében. A szabályok inkább éjjel történnek, amikor nehezebb a tettenérés. — A közterületfelügyelők — akik hivatásos személynek mi- nősítendők kimondottan vadásznak a ragasztókra. Tettenérés esetén helyszíni bírságot vetnek ki, komolyabb esetben feljelentést tesznek a szabálytalankodók ellen. Városunk szépsége, tisztasága érdekében nagyon reméljük, hogy egyre nagyobb sikerrel. — tai — Bár az őszi, csapadékosabb időjárás még várat magára, ennek ellenére már sokan most vásárolják meg a melegebb ruhákat és lábbeliket. Egy cipőtől, csizmától, természetes módon elvárható lenne, hogy védje a lábat, a használata ne okozzon egészség- károsodást, legalább az adott időjárási idény végéig meghibásodás-mentes maradjon, kényelmes, illetve divatos legyen és az anyaga ellenálljon a környezeti hatásoknak. A vásárlás előtt el kell dönteni, hogy milyen célra, kinek a részére és hol szeretnénk megvásárolni a lábbelit. Sok kellemetlenségtől megkímélheti így magát a vásárló. Szaküzletekben nagyobb az esély egy minőségileg kifogástalan tennékhez hozzájutni, mint mondjuk a KGST-piacon, annak ellenére, hogy ez utóbbi biztosan olcsóbbnak tűnik az első pillanatban. Vásárláskor mindenképpen ellenőrizni kell a méret- és színazonosságot. az összeerősítése- ket, főként a ragasztott felületeknél, az esetleges anyagfolytonossági hibákat, a talp állapotát, a repedésmentességét. A szaküzletekben a piacokkal ellentétben szokás — még ha ezt nem mindenhol tekintik gyakorlatnak — számlát vagy blokkot adni. Mivel a lábbelik árai elég magasak, a csak otthon kiderülő rejtett hibákat felfedezve szeretnénk kicseréltetni, ehhez mindenképpen az előbb említett kis papirosok valamelyikére feltétlenül szükség van. Amennyiben a lábbeli otthon mégsem tetszik annyira vagy járás közben (például a szobai szőnyegen kipróbálva) kidé- j rül, hogy kényelmetlen, akkor | nyolc napon belül minőségi kifogás nélkül köteles az el- i adó kicserélni, ha az áru hibátlan. A csereigény jogos, a! vételár visszakérése nem! Ha a rendeltetésszerű használat során hat hónapon belül használhatatlanná válik a lábbeli (leválik a talp, a varrás elenged), akkor a fogyasztó él-1 hét a reklamáció jogával. A minőségi kifogások inté-I zését általában ismerniük! kellene az eladóknak. Röviden ez úgy szól, hogy jogos ] — az eladó által is elismert — vásárlói kifogás esetén, haj nyolc napon belül értékesük- 1 kenés nélkül javítható a láb-1 beli, akkor azt elismervény el- ] lenében át kell vennie az üz-1 letnek. Amennyiben ez nem ] lehetséges, akkor ki kell cse- j rélnie a hibás árut vagy a vé-1 telárat vissza kell fizetnie a fo- j gyasztónak. Vita esetén jegy-j zőkönyvet szükséges felven- j ni, ami alapján a KERMIj szakvéleménye a döntő. A j minőségi kifogáshoz alanyi j joga van minden vásárlónak, j de csak blokk ellenében. —vip— |
