Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-26 / 251. szám

UJ KELET Közelkép 1995. október 26., csütörtök Jelek az utakon Tetszenek a frissen festett két, a tiltásokat és a szabályo­útburkolati jelek. Ötletesek, szépek és figyelemfelkeltők. Csak remélni lehet, a Sóstói úti mintapéldányokat követi a többi. Kétségtelenül szük­ség van ezekre, Nyíregyháza nagyváros lett, a járműforga­lom a nap bizonyos szakasza­iban egyszerűen nyomasztó, így aztán védeni kell a gyalo­gost és az autóst egyaránt. Szükséges, hogy végignézzék a táblákat is, hiszen így lesz komplett a rendszer, no, meg a lámpákat, melyekből ta­lán kicsit több is van, mint amennyi kell. De nem is ez a legfonto­sabb. Örvendek, feltételek nélkül, hiszen valami történik a biztonság érdekében. Ez jó, nagyon jó. De az egész csak akkor fog valamit érni, ha a járművezető és a gyalogos egyaránt komolyan is veszi az intéseket, a figyelmeztetése­kat. Mert hiába az erőfeszítés az útburkolat-készítők részé­ről, ha ehhez nem párosul majd, remélhetően hamarosan, egy kulturált közlekedés is. Mert a neuralgikus pont. Száguldó suttyók, agresszív nagykocsisok, kíméletlen bu­szosok, tétova kezdők, pocsé­kul oktató autósiskolások, kó­száló gyalogosok sokasága tarkítja a fő- és mellékutcákat, utakat. Bizony, a tábla mellé kellene jobb oktatás, több in­telligencia és talán több rend­őr is. Mert így lesz sok szép útburkolati jel, és ettől nem változik semmi. Pedig a vál­tozás sürgető lenne. Úton és útfélen. Az igazi öröm az lesz, ha nemcsak az útburkolati je­leknek, hanem az úton folyó közlekedés rendjének is ör­vendhetünk. Addig hát fele­im: óvatosan! (bürget) „A nyugalmi pulzusom hússzal kevesebb” Beszélgetés Mádi Zoltánnal, a CIB Hungária Bank Rt. nyíregyházi fiókvezetőjével. Nyíregyháza volt polgármesterével Gázvezeték-fektetés a Körte utcán LaSSan egy év telt el azóta, hogy Mádi Zoltán, Nyíregyháza Megyei Jogú Város előző polgármestere, nem jelöltetvén magát újra, önként „átadta a város kulcsait”. Azóta sok min­den történt a világban. Gondoltuk, megkeressük, és megkér­dezzük, milyennek látja a mai helyzetet, illetve hogy érzi ma­gát új munkakörében? — Nem is tudom, hogyan szólítsam. A fiókvezető úr ne­hézkesnek tűnik... — Gondolom, Zoltánnak. Az eléggé praktikusnak hangzik... — Köszönöm. Tehát, kedves Zoltán! Ón most „páholyból'’ nézi a politikai csatározásokat, gondolom — a személyes kap­csolaton kívül —, semmi nem köti véleménye közreadásában. Milyennek látja a mai politikai helyzetet? — Az elmúlt négy évet meg­úsztam, hogy direkt módon ne politizáljak. Most nem igazán van hozzá kedvem, de az valóban igaz: a testvéri szereteten kívül — semmi sem köt, semmi sem gátol abban, hogy a véleményemet nyíltan kimondjam. (Testvére. László a Fidesz színeiben ország- gyűlési képviselő—a szerk.) Két­ségbevonhatatlan tény, hogy az elmúlt év senkinek sem igazol­ta a várakozását, még azoknak sem, akik résztvevői a dolgok alakításának. — Ón szerint milyen világ­ban élünk manapság? — A hazugságtömeg világá­ban: együtt élünk ezzel. A kérdés számomra csak az, hogy meddig nem nézünk szembe vele? — Konkrétabbá tenné ezt a mondatát? — Hogyne. Itt van például az ingyenes egészségügy kérdése. zetközi Valutaalap és a Világ­bank szerepét a gazdasági vál­ságkezelés tükrében? — Én nem állok be azoknak a táborába sem, akik átkozzák az IMF-et. de ecyedüli szyóayírnak Plakátháború Egyre többször tapasztalható Nyíregyházán, hogy valami zűr­zavar van a plakátokkal kapcso­latban. A kisebb-nagyobb falra­gaszok a közterületek szinte minden elképzelhető és elkép­zelhetetlen pontján feltűnnek, maguk alá temetve buszmenet­rendet, telefonfülkét. Az elmúlt héten pedig egy újfehértói és egy nyíregyházi disz­kó plakátragasztóinak ádáz küz­delmét vehette szemügyre a pol­gár. Nem hiszem, hogy ez a „ne­mes” harc különösen egyedi len­ne manapság, hiszen már a válasz­tások alkalmával is nagyban dí­vott ez az átragasztásos módszer. A Köztisztasági Kft.-nél a kö­vetkező felvilágosítást kaptuk: — Sajnos! pontosan nem le­het megmondani, ki az ileté- kes, melyik hivatal foglalkozik ezzel a kérdéssel.Talán a pol­gármesteri hivatal városfejlesz- . tési irodája. Azonban nekem is van mondanivalóm, ugyanis ránk is szinte megoldhatatlan feladatokat ró a plakátragasztók tűrhetetlen viselkedése. A leté­pett papírdarabokat eszük ágá­ban sincs összeszedni, pláne el­szállítani, hanem széthajigálják ott, ahol éppen leszedik. Egy- egy nagyobb kampányuk után minősíthetetlen állapotokat te­remtenek. A polgármesteri hivatal vá­rosfejlesztési irodájától azt a választ kaptuk, hogy nem ille­tékesek a kérdésben. Fordul­junk a városüzemeltetési osz­tályhoz. A városi főmérnök tit­kárságán sem vallották magukat illetékesnek plakátügyben, és műszaki irodához tanácsoltak. Ott a következő tájékoztatást adták: — Van ugyan egy városi ren­delet, amely szabályozni hivatott a köztéri plakáthirdetések lehe­tőségeit, de a kutya nem tartja be. Legtöbben engedélyt sem kér­nek, csak ragasztanak, nemhogy még le is szednék a már lejárt kimondják, hogy az egy négyzet- méteresnél nagyobb méretű pla­kátok elhelyezésére kötelező en­gedélyt kérni. A kisebbekre nincs rendelet. Hozzánk jogilag csak az épületekre, keretbe, táblára sze­relt reklámok engedélyezése tar­tozik. A vállalkozási iroda munka­társa, Nagy György is megerő­sítette, hogy van rendelet, de mindhiába. A raeasztások lea­Mi ingyenes akkor, ha a keze­lésekért, a gyógyszerért, szinte már mindenért fizetni kell? Vagy a felsőoktatás ingyenessé­ge? Meg kellene végre érteni, hogy semmi sem ingyenes! Va­laki, valakik mindig megfizetik a dolgok árát. Nem tudom, mi­kor ébred rá már végre az or­szág népe, hogy a 10,2 millió lakos összes kiadását 4,3 milli­óan fedezik. így az is „természe­tes”, hogy a megtermelt jövede­lemnek csak mintegy egyhar- mad része illeti meg azokat, akik előállítják azt. Ez az út a sze­génység társadalmához vezet! — Hogyan ítéli meg a Nem­nem tekintem! Egyet nem sza­badna elfelejteni: nevezetesen azt, hogy nem kötelező! Az IMF mint rém kezelése ugyanolyan hazugság, mint annak az ellen­téte. Sok megoldás létezik. Ceausescu egyetlen fillért sem vett fel, és mindent kifizetett. Igaz, az ára ennek is megvolt. Én a legnagyobb veszélyt azonban abban látom, ha elkezdünk itt nagymagyarkodni és a fizetési kötelezettséget megtagadni. Pél­dául az országnak nincs olaja, ezért sem lehet önellátásra beren­dezkedni... Mindenkinek felelő­sen kellene gondolkodnia! A színészi tálentum egymagá­ban kevés az ország legnagyobb színpadán, a parlamentben. — Úgy véli tehát, hogy egyet­len mozdulattal akár el is zár­hatók a csapok, amelyekből az olaj vagy a pénz csordogál? — Ha kiprovokáljuk, miért is ne? — Evezzünk szelídebb vizek­re. Hogy van mostanában? — A nyugalmi pulzusom hússzal alacsonyabb, mint egy éve. Úgy tűnik, az egészség­ügynek nem leszek terhére be­látható időn belül, egy in­farktus erejéig sem! — Hány évig maradhat élet­ben egy ilyen nagy város pol­gármestere, ha makkegészsége­sen foglalja el a posztját, úgy huszonkilenc évesen? — Azt mondják, a fronton töl­tött évek duplán számítanak... Természetesen mindenki más­hogy éli meg... Azok, akik eg­zisztenciálisan is kötődnek a be­osztáshoz — egyéb használható szakma híján —, nehezebb hely­zetben vannak, mint akiknek mandátumuk lejártával van hová visszatérniük. Léteznek megszál­lottak is, akik azt hiszik, összedől a világ, ha nem ők irányítják. Hadd válaszoljak egy Mao- ce-Tung-idézettel: „A bölcs majom a hegytetőről nézi a tig­risek harcát a völgyben.” —Jelenleg hol tartózkodik a vázolt területen belül? — Sokáig lent voltam én is a völgyben, de lassan mászom már felfelé... — Nem fél a nyugodt szem­lélő unalmától? — Nem. Az élet gyönyö­rűszép, és azt hiszem, hogy a politika ennek csak kicsiny része. Palotai István Fogyasztói tanácsok Blokk a lelke mindennek A magyar kereskedelmi gyakorlat vadkapitalizmusra jel­lemző eladási stratégiái sok fogyasztó életét megkeserítik. A gyanútlan vásárlóra rátukmálnak kétes minőségű termé­keket a lehető legmagasabb árakon, s csak a napi használat során derül ki, hogy például a megvásárolt őszi-téli cipőnél l még egy itatóspapír is jobban állja a nedvességet. Mindezeket | az idényjelleggű fogyasztói panaszok alapján Oláhné Bíró | Boglárka, a Fogyasztóvédelmi Egyesület nyíregyházi 1 irodavezetője ismertette. hirdetményeket. Van ugyan há­rom-négy cég, amely kimondot­tan erre a reklámra speciálizálta magát, ezek rendben is tartják a saját tulajdonú felületeiket — már amennyire meg tudják vé­deni az illegálisan „ráragasztők” tevékenységétől. Ezek a cégek azonban nem foglalkoznak — miért is tennék—a dömpingsze­rűen és összevissza felragasztott kisebb plakátokkal. Amúgy is rettenetesen nehéz a dolgot kéz­ben tartani a plakátok gyors cse­réje következtében. A szabályok inkább éjjel történnek, amikor nehezebb a tettenérés. — A közterületfelügyelők — akik hivatásos személynek mi- nősítendők kimondottan va­dásznak a ragasztókra. Tetten­érés esetén helyszíni bírságot vetnek ki, komolyabb esetben feljelentést tesznek a szabály­talankodók ellen. Városunk szépsége, tisztasá­ga érdekében nagyon reméljük, hogy egyre nagyobb sikerrel. — tai — Bár az őszi, csapadékosabb időjárás még várat magára, ennek ellenére már sokan most vásárolják meg a mele­gebb ruhákat és lábbeliket. Egy cipőtől, csizmától, termé­szetes módon elvárható len­ne, hogy védje a lábat, a hasz­nálata ne okozzon egészség- károsodást, legalább az adott időjárási idény végéig meg­hibásodás-mentes maradjon, kényelmes, illetve divatos le­gyen és az anyaga ellenálljon a környezeti hatásoknak. A vásárlás előtt el kell dön­teni, hogy milyen célra, kinek a részére és hol szeretnénk megvásárolni a lábbelit. Sok kellemetlenségtől megkí­mélheti így magát a vásárló. Szaküzletekben nagyobb az esély egy minőségileg kifo­gástalan tennékhez hozzájut­ni, mint mondjuk a KGST-pi­acon, annak ellenére, hogy ez utóbbi biztosan olcsóbbnak tű­nik az első pillanatban. Vásárláskor mindenképpen ellenőrizni kell a méret- és szín­azonosságot. az összeerősítése- ket, főként a ragasztott felüle­teknél, az esetleges anyagfoly­tonossági hibákat, a talp álla­potát, a repedésmentességét. A szaküzletekben a piacokkal el­lentétben szokás — még ha ezt nem mindenhol tekintik gya­korlatnak — számlát vagy blokkot adni. Mivel a lábbelik árai elég magasak, a csak ott­hon kiderülő rejtett hibákat fel­fedezve szeretnénk kicseréltet­ni, ehhez mindenképpen az előbb említett kis papirosok valamelyikére feltétlenül szük­ség van. Amennyiben a lábbeli otthon mégsem tetszik annyira vagy járás közben (például a szobai szőnyegen kipróbálva) kidé- j rül, hogy kényelmetlen, akkor | nyolc napon belül minőségi kifogás nélkül köteles az el- i adó kicserélni, ha az áru hi­bátlan. A csereigény jogos, a! vételár visszakérése nem! Ha a rendeltetésszerű hasz­nálat során hat hónapon belül használhatatlanná válik a láb­beli (leválik a talp, a varrás el­enged), akkor a fogyasztó él-1 hét a reklamáció jogával. A minőségi kifogások inté-I zését általában ismerniük! kellene az eladóknak. Rövi­den ez úgy szól, hogy jogos ] — az eladó által is elismert — vásárlói kifogás esetén, haj nyolc napon belül értékesük- 1 kenés nélkül javítható a láb-1 beli, akkor azt elismervény el- ] lenében át kell vennie az üz-1 letnek. Amennyiben ez nem ] lehetséges, akkor ki kell cse- j rélnie a hibás árut vagy a vé-1 telárat vissza kell fizetnie a fo- j gyasztónak. Vita esetén jegy-j zőkönyvet szükséges felven- j ni, ami alapján a KERMIj szakvéleménye a döntő. A j minőségi kifogáshoz alanyi j joga van minden vásárlónak, j de csak blokk ellenében. —vip— |

Next

/
Oldalképek
Tartalom