Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-26 / 251. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. október 26., csütörtök 5 Öt hír egy téeszről Nyereséget termel az eszlári szövetkezet Már szétverni sem lehet A tiszaeszlári Kossuth Lajos Mezőgazdasági Termelőszövetkezet a rendszerváltás előtt közel négyszáz embernek adott munkát, nyújtott biztos megélhetést. Akkoriban még senki nem hitte, hogy egyszer egy ilyen nagy, jól működő, kiválóan gépesített szövetkezet biztonsága, létjogosultsága is veszélybe kerülhet. A szövetkezet átlagos törzslétszáma 327 fő volt, mintegy 400 ember kapta innen a fizetését. Ez a létszám a rendszerváltással, a vagyonnevesítéssel állandóan csökkent. Veszteség veszteséget követett, az emberek nem érezték biztonságban megélhetésüket, aki tudott, igyekezett biztosabb területre evezni. A Nyíribronyi Új Élet Mezőgazdasági Termelőszövetkezet megállapodást kötött a Mezőbankkal a hitel rendezésére. Ennek értelmében hárommillió forintot egy összegben befizettek a banknak, és december 15-éig további 1,2 millióval csökkentik tartozásukat. Ha ezt teljesítik, akkor a tízmilliós adósságot elengedi a pénzintézet. Ezzel egy időben törlik a jelzálogot a tsz- ingatlanok tulajdoni lapjairól. Mint azt Bagoly Dánielné- től, a termelőszövetkezet elnökétől megtudtuk, ez feltétlenül szükséges a talpon maradáshoz. így lehetőség lesz újabb hitel felvételére a termelés finanszírozására, és új beruházásokba is kezdhetnek. Leghamarabb a sertéstelepet újítják fel, hogy mielőbb elkezdhessék az állattartást. Ezzel tíz embernek tudnak állandó munkát adni. Fizetési megállapodást kötöttek a Társadalombiztosítás megyei igazgatóságával is. Havi kétszázezer forintos részletekben törlesztik az adósságukat. Fél évvel ezelőtt kezdték el, és még harmincegy hónap van hátra belőle. Jól jövedelmezett a napraforgó. A kilencvenöt hektáron húsz tonna volt az átlagtermés, de a jobb termőterületeken elérte a huszonöt tonnát is. A 98 százalékos tisztaságú — és mindössze 8 százalék nedvességtartalmú — termésért minőségi felárat is kapnak, 400 forintot tonnánként. Mivel az olajtartalom magasabb 48 százaléknál, minden egyes százalékért tonnánként 420 forinttal kapnak többet. A várakozáson felüli termés hektáronként ötvenezer forint tiszta nyereséget hoz a téesz kasszájába. Háromhektámyi almáskert visszamaradt a kárpótlásból. Bár elég elhanyagolt állapotban vette vissza a termelő- szövetkezet, a magas felvásárlási árnak köszönhetően mégis nyereséges lett ez az ágazat. Szintén nyereséget hozott a búzatermés (40 mázsa termett hektáronként), míg a rozs veszteségessé vált (18 mázsa hektáronként a termés), így ez utóbbi gabonaféléből jövőre nem is vetnek. Fekete Tibor Amikor a rendelet értelmében kárpótlási alapot kellett képezni, a szövetkezet kénytelen volt a kárpótlási földalapba tenni ezer hektárt — húszezer aranykoronát. A részaránytulajdonosok is kivehettek a földjüket, mára az így kivett szántóterület nagysága eléri az ezer hektárt. A 2870 hektárból szűk ezerhektáros termelési alapja maradt a szövetkezetnek — ezzel természetesen nem tarthatott el annyi dolgozót, mint az addigi viszonyok alapján. Nevét is szerényebbre változtatta: egyszerűen csak Eszlár Mezőgazdasági Szövetkezet lett. Dönteni kellett: huzamosabb ideig viszonylag biztos munkahely 50-60 ember számára, vagy 200-250 munkahely legfeljebb egy fél évig, és utána teljes felszámolás. A kótaji születésű Horváth Sándor 1988 októberében főkönyvelőként került a tiszaeszlári téeszhez. Kíváncsi embertípus, akit a saját munkaterületén kívüli dolgok is érdekelnek. Előző két munkahelyén ez a tulajdonság egy idő után a vezetők ellenérzését váltotta ki, és lényegében útilaput kötöttek a talpára. Mire megismerkedett a tiszaeszlári környezettel és az emberekkel, eljött a rendszerváltás ideje. A legkritikusabb időszakban vállalta el az elnöki posztot. Eredményes év — Akkoriban több mint 4800 hektáros volt ez a gazdaság. Már ideérkezésem idején megtapasztaltam, hogy a szövetkezet nagyon jó adottságokkal rendelkezik, gyönyörű táblái vannak, jó a fekvése, közel a Tiszához, tehát minden megvan ahhoz, hogy elfogadható körülmények között lehessen gazdálkodni. A rendszerváltást követő évek nagyon nehezek voltak, talán még nehezebbek, mint a kora hatvanas évek. Talán már '94-ben — annak ellenére, hogy a pénzintézetek és a kormány még nem igazán találták meg a támogatási formákat — bizonyos köny- nyebbség volt érzékelhető. Lehetséges. hogy már az alagút végét látjuk, és nem a vonat jön velünk szemben. —Amikor ’92-ben át kellett alakulniuk a szövetkezeteknek, az elődöm nem vállalta a további vezetést, jelentkező sem akadt erre a beosztásra. Ekkor úgy éreztem, talán van bennem annyi energia, hogy munkatársaimmal együtt megpróbáljak a semmiből valamit létrehozni. Az egész országban felszámolták a szövetkezetek nagy részét, és ez azzal járt, hogy azok az emberek, akik annak idején behozták a vagyonukat, elvesztettek mindent, egész életük munkája semmivé vált. Úgy gondoltam, hogy az akkori kormány programjával szemben nem a téeszek szétverésére kell törekedni, hanem meg kell menteni valamit abból a vagyonból, ami egyébként ebek harmincadjára jutott volna. —A szövetkezet ‘91 és ’93 között összesen 115 millió forint veszHorváth Sándor teséget „hozott” —ez nagyjából egyenlő volt a vagyon összegével. A veszteség azonban korántsem abból következett, hogy az itt élő emberek elfelejtettek volna gazdálkodni. A rendszerváltást végre kellett hajtani, és ehhez pénz kellett, tartalék tőke pedig egyedül az agrárágazatban, a szövetkezetekben volt. A milliárdos veszteséggel működő szocialista gyáróriásoktól nem volt mit elvenni. A rendszerváltás végrehajtásának anyagi alapját a szövetkezetnek kellett megteremtenie — egyszerűen elvették a vidéki emberek vagyonát, és ebben az volt a legcsúnyább, hogy a 90-es évek elején ezt még el sem ismerték. — A három év ilyen nagymérvű vesztesége után a ’94-es évet már eredménnyel zárta a szövetkezet. Az előző évben 25 millió forint veszteséggel, ’94-ben pedig több mint 15 millió forint nyereséggel zártunk. Akármilyen hihetetlen, ez azt jelenti, hogy '94 eredménye ’93-hoz viszonyítva 40 millió forinttal javult. Sajnos szövetkezeti eredményként csak alig több mint kétmillió forint jelentkezett, mert a kárpótlási jegyeket névértéken kellett nyilvántartásba venni, de azokat csak feléért- harmadáért lehetett értékesíteni. Az előző évek 115 milliós veszteségének kamatvonzata is eredményromlást jelent. Véleményem szerint ez is csodálatos eredmény, ennek hatására az itt dolgozó és a bennünket figyelő eszlári és bashalmi emberek szemlélete is megváltozott a szövetkezet iránt. Egy-két éve még mintha az lett volna az emberek arcára írva, hogy szeretnék, ha csődbe menne a szövetkezet, a jobbulásba vetett hitüket, bizalmukat vesztették el. Kárba ment a cukorrépa —Amikor 1993-ban a főagro- nómussal együtt közöltük az igazgatósági tagokkal, hogy 300 hektáron akarunk cukorrépát termeszteni, egyszerűen nem hittek nekünk, mert az előző években nem tudtunk megbirkózni a növényápolási feladatokkal. Nem volt jó megoldás, hogy a tagok között kiosztottuk a Cukorrépát, mert nem minden esetben yégez- ték el lelkiismeretesen a növény- ápolási munkákat. Volt,olyan időszak, amikor a cukorrépa fele a földben maradt. Ebből okulva úgy határoztunk, hogy területünket nem a tagokkal kapáltat) uk be, hanem bérmunkásokkal vállaltatjuk fel. Az is a cukorrépa termesztésére sarkall minket. hogy több tízmillió forint értékű gépeink vannak, és nem hagyhatjuk azokat kihasználatlanul. Ma már minden növényünkről elmondhatjuk, hogy a jó gazda gondosságával műveljük kultúráinkat. —Az ezerhektáros szántóterületből 300 hektárt foglal el a cukorrépa, 350 hektárt a búza, 150 hektárt a tavaszi, és 40 hektárt az őszi árpa. Tavaly 100, idén 160 hektár napraforgót ültettünk, ezt kiegészíti még 30-40 hektár lucerna. Nagyjából ugyanezt a szerkezetet tervezzük a jövő évre is. Kukoricával nem foglalkozunk, mert az már régóta nem hozott nyereséget, beállítása is a vetésszerkezetbe elég körülményes. Valamennyi ágazatunk nyereséges, megítélésünk szerint kalászosaink ebben az évben négy-öt millió forint hasznot hoztak, a napraforgó eredménye is három-négy millióra tehető. Ha az időjárás is kedvező lesz, a cukorrépából is profitálhatunk még tizenötmillió forintot. — Az állattenyésztés terén még sok a tennivalónk. Konokul elhatároztuk, hogy az állatokat nem adjuk ki bérbe, kisebb darabszámban, de megtartjuk az állományt. Mintegy 450 anya- juhval rendelkezünk, de szándékunkban áll ennek gyarapítása 700-800 darabra. A meglévő kevés számú anyajuh tavaly és az idén is több mint hárommillió forint nyereséget hozott a konyhára. Csak félig használjuk ki a 240 férőhelyes — hízómarha-istállóval, borjúistállóval, tejházzal ellátott —, szakosított tehenésztelepünket. A gyenge teheneket kiselejteztük, és csak azokat hagytuk meg, melyeket a gazdák odahaza is eltartanának. A százdarabos állomány hozama így sem sokkal marad el a korábbi dupla létszám hozamától. — Ha a gépek számát nézzük, úgy tűnhet, mintha a szükségesnél még több is lenne, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy hosszú évek pénztelensége miatt nem tudtunk fejleszteni, korszerűbb, nagyobb teljesítményű eszközöket vásárolni. Gépeink kapacitása így is elég arra, hogy a szövetkezetben jelentkező feladatokat és a faluban fellépő szolgáltatási igényeket is időben és jó minőségben el tudjuk végezni. Biztos munkahely —Amikor kitudódott, hogy nyereséget termeltünk, szinte 180 fokos fordulatot vett az emberek szemlélete, és a dolgozók szinte egyöntetűen a vezetők mellé álltak. Meggyőződésünk és elvárásunk is az, hogy az 1995-ös gazdasági év felülmúlja még az előző évet is. Sok rosszindulatú ember még ha akarná sem tudná már szétverni ezt a szövetkezetét. Úgy érzem, hogy ezek után már stabilizálódunk, és később lehetőségünk lesz arra, hogy részletkérdésekkel is foglalkozzunk; hasznosítsuk a kihasználatlanul álló épületeinket, gépi kapacitásunkat. Érthető, hogy eddig nem a részletekre figyeltünk; arra, hogy rend legyen a majorban, az irodák környékén. Nem igazán tehettünk sokat azért, hogy jobb körülmények között dolgozzunk, de a jövőben erre is nagyobb gondot fordíthatunk. —Ebben a szövetkezetben már rendbe jöttek annyira a dolgok, hogy bizakodva nézhetünk a jövőbe. Bízhatunk abban, hogy a szövetkezet mellett minden nehézség ellenére is kitartó, szorgalmas, fegyelmezett, odaadó emberek biztos, jól fizető munkahelyen fognak dolgozni. Vasas László Szabadegyetem nyugdíj asoknak A minap tartotta rendkívüli összejövetelét Nyíregyházán, a Tudomány és Technika Házában a Dialóg Nyugdíjas Egyesület. Részben azért vált szükségessé az egyesületi tagok összehívása, mert augusztus 11-én a megyei nyugdíjasklubok 80 küldötte által elfogadott alapszabály után megalakult a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyugdíjasszervezetek Szövetsége. Ebből adódóan, a Dialog mint központi egyesület motorja kíván lenni és segíteni akarja a megyei szövetséget, így olyan programokat állítottak össze, amelyek saját tagjain kívül a megye többi nyugdíjasát is érintik. Szabad- egyetemi programját 1996 júliusáig dolgozta ki az egyesület. Ebben havonta szerepel egy-egy aktuális téma, melynek előadója a tárgy neves képviselője lesz. így kerül majd sorra többek között az új nyugdíjrendszerről, az új alkotmányreformról, a magyar szociálpolitika időszerű kérdéseiről szóló előadásokra, melyekre olyan neves személyiségeket kértek fel, mint Ferge Zsuzsa, Kukorelli István és Bőd Péter Ákos. Az egyesület a népfőiskolái programok mellett a csak nyíregyháziakat érintő fórumok szervezését is vállalta. Foglalkozásaikat minden hónap első és harmadik keddjén és szerdáján tartják majd. Az egyik mindig kötetlen lesz, míg a másikon a város neves képzőművészeit, irodalmárait látják vendégül. Szeretnének továbbá kiállításokat, bemutatókat versekből, novellákból, tanulmányokból. Meghatározták még a közös kirándulások helyszíneit, valamint a milleeentenáriumi ünnepségek keretében több programon vesznek részt. Budaházi István
