Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-25 / 250. szám

Labdarúgás 1995. október 25., szerda Ez történt az NB II-ben UJ KELET Fékbe taposott a csapat? kát szinte azonnal elvesztettük a középpályán, így a csatárok állandó mozgásra kényszerül­tek. Mire felfutottak volna, már rohanhattak vissza. így megöltük a saját játékunkat, és ez ment az egész második félidőben. — Új szisztémával kísérle­tezett a sényó'i együttes: a kar­mesteri pálca Capatina kezé­ben nyugodott. Irányítóként hogyan vált be Valér? — Vegyesek a benyomása­im. Sokszor elpasszolta ma­gát, nem ért lőtávolon belül­re. ráadásul lelassította a játé­kot. Lesz jobb is! —ennek ta­nújelét adta korábban. Pa­naszkodnak a srácok, hogy állítólag kőkemény a pálya — Valér is erre hivatkozott, za­varta a dolog. — Kimondva, kimondatla­nul a vereség elkerülése volt a legfőbb óhaj. illetve egy pont itthon tartása. Akkor most elégedettnek kellene len­ned. Vagy mégsem?-— Nem vagyok az. A fut­ballban nincs „ha". De ha lövünk egy gólt. mindjárt másabb a játék. Mindig jobb teljesítményt nyújt az a csa­pat. amelyik vezet. Nagyon fontos lenne értékesíteni a helyzeteinket, mert nagyon kevés van belőlük, bár ez a három azért már valami. Erre oda kell érni, olyan nincs, hogy nem megyek, majd csak a következőre, nekünk vala­mennyi esetben repülni kell a labdára. És. sajnos, néni így teszünk! — Eszerint az eredménnyel sem vagy kibékülve? — A második félidei játék képe alapján természetesen nem lehetek elégedetlen, ek­kor irreális lett volna a győ­zelemről ábrándozni. Viszont a mérkőzés egészét tekintve, úgy érzem, nyerési esélyt sza­lasztottunk el. Több volt eb­ben a találkozóban... Koncz Tibor Az „ítéletvégrehajtó” Szabó László egy évvel ez­előtt került Bajáról Tisza- vasváriba. Az elmúlt eszten­dőben döntő része volt a csa­pat eredményességében, mint kapus remekül állta az ellenfél rohamait. Potyagól nem fűződik a nevéhez. „Ko­pasz". ahogy társai szeretet- ből hívják, vasárnap I l-esből nagy magabiztossággal és nyugalommal, bátran lőtte a labdát kapustársa hálójába. — Szerintem nagyon jó csapat Nyíregyháza, ez volt az egyik legnehezebb hazai mérkőzésünk — mondta va­sárnap a Tiszavasvári— NYFC mérkőzés lefújása után a cerberus. — Egész héten készültünk ellenük, mindent megtettünk a győ­zelem érdekében. Örülök, hogy nagy csatában sikerült 3-0 arányban jobbnak bizo­nyulnunk. — Ismét volt néhány bra­vúros védésed. Készültél a nyíregyházi csatárokból? — Nagyjából ismerem őket, külön nem készültem. Tudtam, hogy a kontráik veszélyesek lesznek. Hál' is­tenek volt 3-4 olyan védésem, ami nagyban hozzájárult a győzelemhez. — Miért vállaltad el a ll­es lövését? — Tétmérkőzésen ez volt a negyedik 11-es, amit értéke­sítettem. Baján én voltam az elsőszámú ítéletvégrehajtó. A későbbiekben is vállalom a 11-est, ha nekem kell rúgni. Bízom abban, hogy az ered­ményességi sorozatom nem szakad meg még egy ideig. (sz-a) Ahány ember, annyiféle­képpen summázható a sé- nyőiek hétvégi döntetlenje. Elég. netán kevés a Haj­dúnánástól kisajtolt egy pont (0-0)? Döntse el ki-ki vérmér­sékletétől függően. A máso­dik vonal e fordulójának ered­ménylajstromát böngészve hajiunk arra a következtetés­re: Szikszaiék még dörzsölhe­tik is a markukat, mert a ta­bella alsó fertályában csak nekik sikeredett „pontosra" az ünnepi víkend. Ettől azonban nem hatódott meg Jávor Tál edző. — Az első félidő úgy ala­kult. ahogy számítottam. Tud­tam: a nánásiak fegyelmezett védekezésből, ügyesen építik fel a támadásokat. Ez is tör­tént. Ennek ellenére akár há­rom gólt is szerezhettünk vol­na. Knoblok lövésére. Ka- róczkai fejesére gondolok, de Herczegtől is ziccerben pat­tant el a labda. Egytől egyig nagy lehetőségek voltak, és mind az ötösön belül! Aztán már hiába próbálkoztunk, las­san bontakoztunk ki. a szélek­re nem érkeztek időben az át­adások. Emiatt nem sikerült felfejlődni az akciókhoz, mire eljutottunk a kapuhoz, addig­ra a vendégek is visszazárkóz­tak. A második játékrészben érthetetlenül pontatlanná vált a csapat, magunkra húztuk az ellenfelet, „eltördeltük" a lab­dát. méghozzá azok is ezt tet­ték. akikre eddig ez nem volt jellemző. — Gondolom, nem azt ta­nácsoltad a szünetben, hogy álljon hátra mindenki kibek- kelni a mérkőzést. Vajon a já­tékosok fejében nem az mo­toszkált-e. hogy a biztos dön­tetlenre kell törekedni, és nem érdemes kockáztatni? — Nem hinném. Mintha fékre léptek volna a fiúk. leg­alábbis arra vall. hogy egy­szerre betlizett tizenegy em­ber. A hozzánk került labdá­„Tavaszi forma” Vasváriban Talán senki által előre nem várt fölényes, 3-0-ás győzelmet aratott a Tiszavasvári Alkaloi­da SE NB Il-es labdarúgócsa­pata vasárnap ebéd után a Nyír­egyházi FC ellen. A mérkőzés után a láthatóan boldog és elé­gedett hazai edzővel beszélget­tünk. — Az első félidő nagyon jó színvonalú volt. mind a két csa­pat rendkívüli módon akart, hajtott — mondta mindjárt a beszélgetés elején Szikszói La­jos. — Nagyon sok csapat meg­irigyelte volna a két együttes játékosaitól ezt a teljesítményt. Gondolom, a szurkolók is jól szórakoztak. Rosti szerencsés gólja után nem ült le a találko­zó. A második játékrészben Nyíregyháza küzdött az egyen­lítésért. közben hátul kinyílt és ezt nekünk sikerült kihasznál­nunk. — Leute pazar lövéssel nö­velte az előnyt. Szabó tizen­egyes találata pedig megpecsé­telte a Nyíregyháza sorsát... — Lentét Hódmezővásár­helyen saját hibájából kiállítot­ták. és egy mérkőzésre eltiltot­ták. Nálunk az a szokás, hogy az eltiltás után nem lesz az ilyen labdarúgónk azonnal kezdő, hanem — mint Horváth és Kurilco esetében is előbb kis- padra kerül, és onnan pályáz­hatja újra a kezdő csapatba való kerülést. Lajos gyors, fegyel­mezett, jó futballista, akiben a gól is benne van. Felelőtlensége után nem tettem vele sem ki­vételt. még akkor sem, ha mindössze egymérkőzéses el­tiltást kapott. Null-nullás állás­nál biztos nem Szabó Laci rúg­ja a büntetőt. Boliács nemrégi­ben tizenegyest hibázott, így most Rosu lett volna a soros. Tekintettel arra azonban, hogy ő nem volt a pályán. így rúg­hatta volna Erdei is. Szabó Laci N YFC-nek változtatnia kellett. Két csatárral kezdtek és négy­gyei fejezték be a mérkőzést. F.z azzal a veszéllyel jár. hogy \ eress szárnyal, Feke a földön. A kép akár jelképként is értelmezhető... a Baja csapatában elsőszámú ítéletvégrehajtó volt. remélem, senki sem érzi szórakozásnak, hogy a kapusunk szerezte a har­madik találatunkat. — Minek tulajdonítja, hogy a második félidőben a ven­dégegyüttesnek alig volt hely­zete? — Azt hiszem, azért, mert az eredeti taktikájához képest az hátul nem marad ember, és az ellenfél könnyebben kerül gól­helyzetbe. A Nyíregyháza vál­lalt egy rizikót, ami nem jött be. Nem sikerült kiegyenlíteni, ha­nem további gólokat kapott. — Reális az eredmény? — Nem így fogalmaznék. Ilyenkor ugyanis mindenki el­kezdi mondani, hogy az lett volna a reális, ha... és akkor kezdődik az érvek felsorolá­sa, a saját csapat mellett. Ma­radjunk annyiban, hogy meg­érdemelten nyertünk. —Kikkel volt elégedett a csa­patból? Bejött az. amire régen várt, hogy öt közepes teljesít­mény mellé öt jó jöjjön? — A védelemmel különö­sebb gondom nem volt, a kö­zéppályán egyenletes teljesít­mények voltak. Három-nullás győzelemnél a csatárok játéka is elfogadható volt. Nem eme­lek ki senkit, mindenki megtet­te a magáét. Gyenge produkci­ót senki sem nyújtott, ha cse­rélni akarok, akkor előtte fel van adva a lecke, hogy kit hoz­zak le. Az utóbbi mérkőzé­seken formánk felfelé ível. Kár, hogy már csak pár forduló van hátra az őszi szezonból. — A bajnokság elején Ön és a játékosok is azt mondták, hogy a tavaszi nagy menetelést most ősszel nem lehet elvárni a csapattól, butaság azt az ered­ményességet újra elvárni, szá­mon kérni. Most is így látja? — Tizenegy forduló után közel kerültünk a csodálatos tavaszi teljesítményhez, hiszen most 25 pontunk van, és tíz pontot négy mérkőzésből elvi­leg lehet szerezni. Persze, eh­hez kell, hogy itthon legyőzzük a 111. kerü letet és Gödöl löt, a két idegenbeli mérkőzés valame­lyikét pedig hozzuk. Nekem az a véleményem, az is fantaszti­kus, hogyha azt veszem, hogy 1995-ben 26 NB Il-es mér­kőzésünkből tizenkilencet megnyertünk. Száraz Attila „Itt nincs semmiféle pardon!” Nem lett rangadó a megyei rangadóból. A Tiszavasvári— NYFC összecsapáson a lelkes hazaiak gyakorlatilag simán bedarálták a vendégeket, egy­oldalúvá téve a mérkőzés vég­kimeneteiét (3-0). De nemcsak az eredmény, hanem a játék, mi több, a hozzáállás is megrendí­tette Tóth János klubigazga­tót... — A vereséget még el is le­hetett volna fogadni, ha egy nagyon jól játszó Tiszavasvári mérte volna a Nyíregyházára! Mert nem futballoztak nagy­szerűen a hazaiak, de kiegyen­súlyozottan és főleg lelkesen. Sokkal lelkesebben, mint mi. Ha az utóbbi másfél évet ve­szem alapul, amióta a csapat­nál vagyok, ez az első meccs, ami nagyon elgondolkodásra kényszerít: akarati hiányossá­gok vannak. Nem találtam a mieinkben (elég) becsvágyat. Ez az, ami leginkább ben- nemmaradt, és itt nincs semmi­féle pardon vagy elnézés! A csapat most nagyon kemény fejmosást fog kapni. — Előzetesen azt mondtuk: érdekes stílusösszecsapás lesz. Az lett? — Senki nem okozott sem­miféle taktikai meglepetést. Az első félidőben 5—6 nagyon szép megugrásunk volt, de idő előtti megoldásokat választot­tunk. A vasváriak első gólja után nekünk kellett mennünk az eredmény után. tudták ezt ők is, így született a második találat. A támadójátékunk hatékonysá­ga nem kötött le embereket az ellenfélnél, a középpályásaink ütemekkel maradtak le, a táma­dók a védekezésbe nem segí­tettek be, másrészt — Lukács kivételével — a labdabirtoklás­ban sem jeleskedtek. — Lukács Zoli négy tiszta helyzetet hagyott ki. míg a múlt héten mesterhármast rúgott. Miként lehetséges ekkora for­maingadozás? De ez a kérdés a többiekre is állhat. — Rejtély számomra, bár fi­atalembereknél előfordulhat­nak formaingadozások. Kar- kusz gyengélkedésére — aki most körülbelül 15 elfutás he­lyett kettőt mutatott — még válasz lehet a beilleszkedés. De hogy egy Kovács vagy egy Bagoly, egy Domokos miért ját- szott úgy, ahogy...? Feke pél­dául folyamatosan, már 1 l meccsen keresztül áll a kapu­ban. Akartam már változtatni, hiszen szokatlan neki az, hogy 22 évesen sorozatban ilyen ter­helést kap. Nehéz döntés előtt állok: legközelebb kit védes­sek? Itt öt emberről volt szó, ezt nem bírja el a csapat. — Valóban szokatlan volt az összeállítás. Milyen elgondolás állt mögötte? — Egy fegyelmezetten záró középpályássor, egy nagyon hatékony támadójáték a Ba­goly—Lukács—Dom okos­hármassal. Bagoly előrement jobb oldali éknek, tulajdonkép­pen csak ez volt újítás. Nem lehetett szokatlan a fiúknak, de nem jött be a húzás. Németh volt a legagilisabb, ésSira is új színt hozott, ez nagy tanulság nekem. Eddig túl sok időt ad­tam Bagolynak és Domokos­nak. — A meccs előtt a tartás fon­tosságáról is szó esett. Úgy lát­szik. ez is hiányzott. A tábláza­ton közben lefelé csúszik az együttes. Most a 7., 9 ponttal lemaradva az elsőtől. — A tartás még úgy ahogy elfogadható volt, viszont a tét­nek megfelelő szituációnak nem tudtunk megfelelni. A ta­bellán pedig elindulhatunk fel­felé, hiszen most jön a Kaba, megyünk a Hódmezővásár­helyhez, a Salgótarjánhoz, jön a III. Kerület. Nem könnyű ez a sorozat, de lehetőség a felzár­kózásra. — Elgondolkodtató, hogy míg a ,. kiscsapatokat” begyűri azNYFC.a „nagyokkal" szem­ben következetesen alulmarad. — Ebből is arra következte­tek. hogy nagyon sok a tenni­való. Nem hiszem, hogy erre kapkodással kellene válaszolni, mert ennét a fiatal csapatnál ez még rosszabbul sülhetne el. És egy szakmai probléma: szá­momra hihetetlen az a jelenség, hogy noha ennyi képzett labda­rúgónk van, öt érintésig nincs nálunk a labda. Ám ezeket a problémákat nem feltétlenül életmódbeli problémákra veze­tem vissza, inkább az életkori­akra. — De vannak rutinosabbb emberek is a csapatban! Cse­hi. Kovács, Drobni... — Viszont ezt nem lehet érezni! Az arányok beállítása a elkövetkező idők feladata. A hátsó és az első sorral nincs probléma, miként a szélső kö­zéppályásokkal sem, de a játék­mesteri pozícióban nincs igazi emberünk, nem találtam még olyat, akivel elégedett lettem volna. Ide feltétlenül megoldást kell találni! Csiky Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom