Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-24 / 249. szám

8 Levelek 1995. október 24., kedd „Csak magunkra számíthatunk” A község történetéből A százdi apátság idején, 1067 körül keletkezett a te­lepülés. A IV. Béla által 1267-ben megerősített alapí­tólevélben találkozhatunk először a település nevével. Ezután csak a XIV. század elején említik, de minden jel arra utal, hogy ekkor már a fejlett községekhez tartozott. Bizonyíték erre az is, hogy az 1300-as években római katolikus templom épült, melyet később műemlékké nyilvánítottak. Később gö­rög katolikus templomot is emeltek. A község határa földbirtokosok tulajdonában volt, előbb egy királyi taná­csos, majd 1945-ig egy Mol­nár nevezetű földbirtokos uralta a terület nagy részét. Az első világháborúban hu­szonegy leveleki ember esett el, emlékükre az akkori elöl­járóság emlékművet állítta­tott a községi parkban. 1945 tavaszán az ideiglenes kor­mány rendelete alapján megindult a földosztás, 350 család kapott területet, ház­helyeket osztottak, lebontot­ták a nyomortanyákat, nyol­casokat, négyeseket. Terme­lőszövetkezetek alakultak, a lakosság megélt a mezőgaz­daságból, de több száz em­ber kereste kenyerét a me­gyén belül és kívül. 1970- től 1990-ig a község élete összefonódott Magy és Be­senyőd községével, hiszen közös tanácsot alakítottak. Egyesült a három község termelőszövetkezete, a két társközség felső tagozatos tanulói is Leveleken jártak iskolába. A nagyközségi rangot 1989-ben kapta meg a település. Az 1990. évi választások során külön önkorányzatok alakultak, a hatósági munka elvégzésé­re Besenyőd községgel kö­zös hivatal jött létre, és je­lenleg körjegyzőség műkö­dik. Már hetvenéves elmúlt Újhe­lyi Pali bácsi, de olyan fürgén mozog, mintha legalább húsz évvel lenne fiatalabb. Bútoro­kat újít fel és citerákat farag. A vendéglőben eltört székeket megjavítja, és rendelésre — sok egyéb mellett — virágosdé­zsákat és hordókat készít. — Asztalos az eredeti szak­mám, de faragtam már nagybő­gőt és hegedűt is. — Hol tanul­ta Pali bácsi a: effajta mester­séget? — Nem ta­nultam én se­hol, vettem egy citerát, meg­néztem, hogyan készítették. Tíz-tizenegy éves lehettem, amikor az elsőt csináltam. Ze­néltem én zene­karban is, bál­ban, lakoda­lomban. Az volt az igazi! Aztán bejött a beatzene, ró­lunk pedig las­san elfeledkeztek. — A zenei ismereteket hon­nan szerezte? —- Volt egy tanító itt, a falu­Szabölcs-Szatmár-Bereg me­gye elsősorban mezőgazdasági jellegű régió. Meg lehet élni nö­vénytermesztésből és állatte­nyésztésből? Az igenlő válasz kétséges. Biztos vagyok benne, hogy a föld és az állatok szere- tete nélkül egyetlen ember sem küszködne az effajta munkával. A legtöbb falusi embernek vé­rében van ez a szerelem, így született és ebben nőtt fel. Más­képp képtelen lenne élni. Papp Ferenc állattenyésztő­ként dolgozott a termelőszövet­kezetben, közben földet bérelt. Az estéket és a hajnalokat a sa­ját munkájával töltötte, napköz­ben pedig a téeszben tevékeny­kedett. Három évvel ezelőtt megszűnt a munkahelye, gon­dolta, ezentúl csak a saját álla­tait neveli. — Miként alakul a magán- gazdaság sorsa napjainkaban? — Harminc hektár földem van a gyeppel együtt — mond­ta Papp Ferenc. — Talán sok­nak hangzik, de ebből mégsem lehet egy családot eltartani. Gépeim nincsenek, arra már végképp nem jut, a szolgálta­tások kifizetése pedig borzasz­ban, Kövesinek hívták, hozzá jártunk néhányan tanulni. Éltek apácák is Leveleken, közülük is tanított bennünket az egyik nővér. Nekem rövidek az ujja- im, ezért nehezen ment a tanu­lás, de aztán belejöttem. Csak gyakorolni kell. Mostanában egyre kevesebbet veszem elő. — A citerái gazdára talál­nak? — Legutóbb hármat adtam el a magyi iskolának. Kétezerért darabját, de tudja, hogy milyen sok baj van egy ilyen darabbal? tóan sokba kerül. A rozs má­zsáját hatszáz forintért adtam el, ha hétszázötvenért vásárol­ták volna fel, akkor fedezte volna a termelési költséget. A kukorica egészen elfogadható, mondhatom, jól termett az idén, de nem bízhatok abban, hogy jövőre is így alakul. Két éve még esküdtem a lóra, de csa­lódnom kellett. Képtelen va­gyok eladni őket, vevő még csak-csak lenne, de senki sem tud fizetni értük. Áron alul vi­szont nem akarom eladni őket. Kilenc lovam van, az egyik szebb, mint a másik... de nem éri meg nevelni. Az a problé­ma, hogy én nem tartom, ha­nem tenyésztem a lovakat. Ez nagy különbség, ha minden évben adnának egy-egy csikót, akkor megérné, de ez képtelen­ség. Ezt a hatalmas istállót tavalyelőtt kezdtem építeni, amikor még nyereségről álmo­doztam... Három fiam van, nem tudnak munkát találni. Egyikük állattenyésztő szakon végzett, a másik épületgépész... A felesé­gem pedagógus, ha ő nem dol­gozna, akkor már elpusztultunk volna. Régen a növénymagvak, —Annyiért nem is éri meg! — Nem, de mennyiért ad­jam?-—A nyugdíj előtt hol dolgo­zott, Pali bácsi? — Baktalórántházán, egy szövetkezetnél, huszonöt évig. Asztalos voltam. Képzelje, nemrégiben ócska bútorokat hoztak ide, hogy javítsam meg. Akkor kellett volna ide jönni­ük! Etuzséros kredencet meg karos ládát, gyönyörűek voltak. Mutatok egy hegedűt, 1954-ben vet­tem. Egy olasz mester munká­ja, bele is van írva a neve. — Játsszon nekünk vala­mit! Pali bácsi vállára helyezi a hegedűt, és kapásból húzza a talpalávalót. „—Szép barna legények...” — szól a muzsika, majd egy Máté Péter-dallamra vált. Ilyet is kellett zenélni a la­kodalmas népnek. Kicsit meg­nyúltak a húrok, de a dallam még így is felismerhető. a műtrágya és egyéb termesz­tési költségek nem haladták meg a jövedelem ötven száza­lékát. A műtrágya ára öt év alatt tízszeresére emelkedett, hogy másról ne is beszéljek. A mun­ka pedig soha nem fogy, csak egyre növekszik.... — Hogyan telik el egy nap­ja? — Nyáron virradatkor kelek fel, mostanában pedig reggel hatkor. Egész nap dolgozom, kiszámoltam, hogy csak a lo­vak gondozásával hat órát kell eltoltenem. Szeretem őket, szí­vesen foglalkozom velük, de ennek a munkának nem látom értelmét. Munkahelyet sem ta­lálok a közelben. A messzebb lévő településeken pedig — még ha lenne is állás — nem fizetik az utazást. Kilátástalan a helyzetünk, csak mi tudunk munkát adni magunknak, de pénzt ebből sem látunk. Az istállóban és az udvaron Fátyol, Dollár, Böske, Felhő és Csillag lépeget, a legkisebb fiú keresztelte el őket. Az állatok szelídek, s amint meglátják gaz­dájukat, sietnek közelébe. Papp Ferenc széltől cserzett arcán furcsa, kedves mosoly jelenik meg. — Amikor a csikók szü­lettek, édesapám heteken ke­resztül itt aludt velük az istál­lóban — mondta az egyik gye­rek. — Talán ha a közelükben van elfeledkezik arról a sok gondról, ami a vállát nyomja. Kitágul a világ Mi legyek? Milyen pályát válasszak magamnak? Hol tanuljak tovább? — mosta­nában ilyen és ehhez hason­ló kérdéseket tesznek fel maguknak a tizenéves fiata­lok. Leveleken megkérdez­tünk néhány tanulót, hogyan képzelik el jövőjüket. Novák Andrea nyolcadik osztályos: — A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium an­gol tagozatán szeretnék to­vább tanulni. Minden tantár­gyat szeretek, igazán ked­venc területet nem is tudnék mondani. Szabadidőmben olvasok, biciklizek és jókat beszélgetek a bártnőimmel. A gimnázium befejezése után jogi egyetemre készü­lök, majd szeretnék jogi és egyéb tanácsokat adni az embereknek. A gyógysze­részhivatáson is gondolkod­tam már, hiszen azzal is hasznára lehetek embertár­saimnak. Az igazi választá­sig még sok időm van, majd később hozok végső döntést. Szabó Nikolett hetedik osztályos: — Kedvencem a magyar és a német nyelv. A továbbtanuláson — az iga­zat megvallva — még nem gondolkoztam. A jövőmet német—magyar szakos gimnáziumi tanárként kép­zelem el. Sipos Gergő nyolcadik osztályos: — A hajdúdorogi görög katolikus gimnázium­ban szeretnék tovább tanul­ni. Azután állatorvosi egye­temre fogok jelentkezni. Nagyon szeretem az állato­kat, van két kutyám. Néha gondolunk arra, hogy mi­lyen lesz, ha elvégezzük az általános iskolát. Kicsit vá­gyunk rá, de jó lenne marad­ni is. Ha elmegyünk innen, tágabb lesz számunkra a vi­lág. Zenész, asztalos és hangszerkészítő Levelek huszonhat négyzetkilométer nagyságú település, ahol 813 családban összesen 2582 fő él. A község gáz és víz szempontjából közművesített. Huszonhat kiskereskedelmi boltjából 15-ben árusítanak élelmiszert, vendéglátóhelyeinek száma 16. Idősek klubját is fenntartanak, 27 taggal. A falu­nak 300 személyes mozija, két háziorvosa van, gyógyszertár is található helyben. Bölcsődéje nincs. A 125 óvodai helyre 131 gyermek tartott igényt, és nevelésüket 11 óvodapedagó­gus biztosítja. Az általános iskolában 16 tanteremben folyik az 1—8 osztályos képzés, ahol a 364 tanulót együttesen 28 pedagógus oktat. Vasútállomása, távolságiautóbusz-megálló- ja, postahivatala, benzinkút ja van, Tüzép-telepe viszont nincs a községnek. Hét gazdasági szervezet működik Leveleken, ebből 5 kft. és 101 egyéni vállalkozó folytat gazdasági tevékenységet, nyolcán építőipari vállalkozással foglalkoznak, huszon- hatan pedig kereskedelemmel és szolgáltatással. Várunk haza, Marika! ÚJ KELET Baktiné Hajdú Mária a régi társközségben, Magyon szüle­tett. Jelenleg a leveleki patika gyógyszerésze. — A nyíregyházi egészség- ügyi szakközépiskolába jártam, a tanáraim mindenképpen or­vost akartak faragni belőlem — mondta Marika. — Országos egészségügyi versenyen vettem részt, csaknem biztosra vették a bejutásomat. A kórházi gya­korlat alatt azonban kiderült, hogy az nem nekem való hiva­tás. Sajnáltam a nagy fájdalma­kat rosszul tűrő betegeket és megsirattam az elhunytakat. Végül Szeged­re jelentkez­tem a gyógy- szerészeti egyetemre. A sikeres felvéte­lim után ígére­tet kaptam arra, hogy a Leveleken megépülő gyógyszertár­ban kapok majd állást. „Várunk haza Marika!” — mondták. Az év­folyamon is mindenki tudta, hogy Hajdú Mari Levelekre megy dolgozni. A tudományos munka érdekelt, de úgy gondol­tam, hogy egy vidéki gyógy­szertárban úgysem tudnám hasznosítani, másrészt a hétvé­gi hazautazásokat kellett volna feláldozni emiatt. Az egyetemi évek lassan elteltek, diplomát szereztem, előbb Nyíregyhá­zán, majd Baktalórántházán kezdtem dolgozni, közben férj­hez mentem. A második gyer­mekem születésekor költöz­tünk haza Levelekre, akkor épült fel a patika és a mellette lévő szolgálati lakás. Húszhe­tes volt a fiam, amikor munká­ba álltam, természetesen a nagyszülők segítettek gondozá­Az elmúlt időszakban óriási fejlődésen esett át a község, a közutak állapota jó, elkészült a település gázhálózata. Bese­nyőd községgel közösen szennyvíztisztítót készítettek, ivóvíztisztító-rendszerük hét falu vízellátását oldja meg, to­vábbá megszervezték a szemét- szállítást. A telefonhálózat el­maradottsága viszont fekete folt Levelek életében, hiszen ez megnehezíti a közeli és a távo­labbi településekkel a kapcso­lat fenntartását. Az elmúlt idők rendkívüli fejlődése ellenére Kapdos János polgármester és Gresó László jegyző az elkö­vetkező évekre a község intéz­ményeik működőképességének megőrzését tűzték ki célul. Kénytelenek voltak bizonyos megszorításokat bevezetni: napközis csoportot szüntettek sában. Takarítottunk, rendez­kedtünk, igyekeztünk megfe­lelni a központi gyógyszertár által előírt követelményeknek. Ennek már tíz éve, azóta itt élünk és én itt dolgozom. Szeretnék élni a privatizáció lehetőségével, azzal, hogy hoz­zájuthatok a patikához. Ezt, persze bérbe lehet venni és megvásárolni, a rendelkezé­semre álló pénz viszont cse­kély. Aki nem örökölt vagy nincs óriási jövedelmet hozó vállalkozása, annak nem lehet túl sok pénze. Egyelőre csak imádkozni tu­dok, hiszen a várakozás idő­szakában va­gyunk és fo­galmunk sincs, hogy mekkora összegre lenne szükség. Hitel- felvételre is gondoltam, de egy ilyen kis patika csak tíz­tizenöt év alatt hozza be a rá­fordított köl­csönt. Ilyen gyógyszerárak mellett pedig nem lehet előre tervezni. Már az elköltözés is megfordult a fe­jemben, hiszen kevés gyógy­szerész van a megyében, biz­tosan van valahol üresedés. A kisfiam viszont ide született, itt vannak a barátai. A lányom sem tudja az életét máshol el­képzelni. A kicsinek borzasztó élmény volt, amikor megtudta, hogy ahol élünk, az nem a mi saját lakásunk. Alig tudta meg­érteni, hogy mi bármikor elköl­tözhetünk, a barátai elvesztésé­től azonban fél, és én sem sze­retnék innen elmenni. Kedve­lem a kollégáimat, a falu lakói is elfogadtak. Gyakran előfor­dul, hogy a tanácsomat kérik valamilyen bizalmas problémá­ra. meg és két iskolai osztályt összevontak. Kapdos János polgármester szerint a víztáro­zó meghatározója a községnek, a part mentén kiépült strand 1500—2000 látogató befoga­dására is képes. A tó és a kelle­mes napsütés mellett büfé és egyéb szolgáltatások várják a vendégeket. A termelőszövet­kezet jelenleg felszámolás alatt áll, az épületek eladása viszont nehéz feladatnak bizonyul. A község lakóinak nagy része munkanélküli, ezért olyan vál­lalkozókat látnának szívesen, akik nem lerombolnák a már meglévő irodákat, hanem mun­kahelyeket teremtenének Leve­leken. Az oldalt írta és szerkesz­tette: Kozma Ibolya Fotók: IJarascsák A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom