Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-21 / 248. szám

1995. október 21., szombat

Hétvége

ÜJ KELET

Szerelmi álmol

A parányi szoba zsúfolásig tele van bútorokkal. A földet és a falakat szőnyegek bontják, a vitrines szekrény polcai a múlt emlékeiről árulkodnak. A magasra tornyozott ágy párnáinak támasztva egy vízfesték- képről gyönyörű nő mosolyog ránk. A kétajtós szekrény és a cserépkályha közé beállított öblös fotelben Erzsiké néni üldögél, horgolt kendőjébe burkolózva.

— Talán bogaras, emlékeihez ragaszkodó vénasszonynak tart most, de ezektől a tárgyaktól nem tudok megválni. A más számára apró-cseprő semmiségnek számító dolgok jelentik az életemet. Minden csészének, kanálnak, nippnek, bekötött füzemek külön története van. A sarokban felhalmozott naplókat már 1960 óta vezetem. Harmincöt év örömét és bánatát őrzik magukon a megsárgult papírlapok. Sok mindent megértem már, jót és rosszat egyaránt.

—Emlékezzünk együtt. Ugorjunk vissza néhány évet az időben.

— Huszonegy éves voltam, amikor 1956-ban kitört az ellenforradalom. Vagy forradalom? Nem is tudom, minek nevezik ezt ma. Addig sem volt könnyű életünk, hisz a háború hatásai még éveken át elkísértek minket. Még mindig nélkülöznünk kellett, és '56-ban ismét sorban álltunk a kenyérért. Volt egy zsidó barátnőm, aki annak idején megjárta Auschwitz poklait. Ő mindig azt mondogatta, hogy annál rosszabb világ már nem jöhet. Ám azokban a hónapokban újra rettegni kezdett. Zsidókat bántó feliratok jelentek meg a falakon, szidták és rágalmazták őket. Abban az időben az Iparcikk Kisker Vállalatnál dolgoztam a már említett barátnőmmel együtt. A cégnél volt két lista. Az egyiken a kommunisták, a másikon a zsidók voltak felsorolva. Olyan világ jött ránk, amikor a nagy kommunisták, érezve a büdöst, lassacskán visszatáncoltak.

— Milyen volt az emberek hangulata?

—Ezt nem lehet egyértelműen meghatározni. Volt, aki élte világát, és voltak olyanok is, akik éjjel-nappal rettegtek. Főleg akkor tört ki a pánik, amikor a tankok bejöttek a városba Vásárosnamény felől. Én konkrétan nem haragudtam az orosz katonákra, hisz ők nem tehettek arról, hogy ide vezényelték őket.

— Tessék nekem egy kicsit mesélni személyes élményeiről!

— Húszéves voltam, tele energiával. Úgy éreztem, meg tudom váltani a világot. Néhány hónap alatt azonban bebizonyosodott, hogy én egymagám nem sokat tehetek. Ahogy azt a kép is mutatja, szemrevaló teremtés voltam. Sok fiatal fiú megfordult utánam, de én nem adtam könnyen a szívem. Két sarokkal arrébb volt egy fűszeres. Idős néni volt a tulaidonos, mindig hozzá jártunk vásárolni. Volt neki egy lánya, aki besegített a boltban, meg egy szép szál unokája. Hogy, hogy nem, de egyszer csak azon vettem észre magam, hogy fülig beleszerettem a fiatalemberbe. Persze ezt nem mutattam volna ki a világ minen kincséért sem. Ám úgy látszik, neki is megtetszettem, mert egyik este megvárt a munkahelyem előtt, hogy hazakísérjen. Teltek múltak, a hónapok, és a mi szerelmünk még mindig tartott.

—Am, ha jól tudom, mégsem lett házasság a dologból.

— A sors keserű játékának „köszönhetően” vénlány maradtam. Ismeretségünk második évében meghalt Péter nagymamája, és udvarlóm anyjára hagyta a boltot. Annak viszont akkoriban már volt egy gazdag lovagja, aki mindenáron el akarta venni feleségül. A gond csak az volt, hogy a férfinak felvirágzott időközben az üzlete Amerikában, és azt akarta, hogy jövendőbelije is odakint éljen. Róza néni azonban ragaszkodott ahhoz, hogy Péter is elkíséije őt. De az okmányokat nem kapták meg. Emlékszem rá, Péter késő este jött hozzánk elköszönni. Szentül megígérte, hogy a fővárosból néhány nap múlva visszajön. Teltek a hetek, de én hiába vártam őt. Lassan már egy hónapja volt oda, amikor megjött tőle az első levél.

— Mit írt benne?

— Édesanyja hirtelen betegségére és a nem mindennapi körülményekre hivatkozva próbálta kimenteni magát. Bár a szívem nagyon fájt, nem tehettem mást, mint hogy hittem neki.

— Egyetlen napra sem jött vissza?

— Azon a borús estén láttam őt utoljára. Tudja, olyan napok, hetek jöttek, amikor az ávósok nem ismertek tréfát. Talán fél évvel később jutott el hozzánk a hír, hogy Róza néniék egy utcai összecsapás során életüket vesztették. Többen is elvesztek akkor, így joggal hihettem, hogy mivel Péter nem írt többet, ő is meghalt. Talán furcsán fog hangzani, de akkor megfogadtam, hogy egy életen át gyászolni fogom életem nagy szerelmét.

— Mi a legmeghatározóbb emléke Erzsiké néninek a forradalomról?

— Várjon csak... tudja, már sok mindent elfelejt egy ilyen vénasszony... Talán az, amikor Nyíregyházán a régi irodaház tetejéről leverték a csillagot. Akkoriban épp ott volt a székhelyünk. Abbahagytuk a munkát, mert nagy hangzavart hallottunk az ablak alól. Kinéztünk, és épp abban a pillanatban zuhant a vörös csillag lefelé. Fényképezőgép vakuja villant, valaki megörökítette az eseményeket. Pár nap múlva a fénykép alapján be is börtönöz- ték az elkövetőt. Ezekben az időkben derült ki igazán, ki milyen ember. Sohasem szerettem aKétszínűséget.

—Mi történt a borzalmas idők elmúltával?

•—Az élet, igaz, hogy nagyon lassan, de visszatért a régi kerékvágásba. Életem nagy álma teljesült, amikor végre visszaülhettem az iskolapadba. Később, doktori diplomával a kezemben elmentem biológiát és kémiát tanítani egy debreceni főiskolára.

— Nem jött újabb szerelem Erzsiké néni életében?

— Természetesen voltak férfiak, akik tetszettek nekem, és akik összetett kézzel kérték menjek hozzájuk feleségül. A legkedvesebb mind közül egy 18 éves tanítványom volt. Minden óra előtt rózsát tett az asztalomra, vagy a székemre. Mikor levizsgázott, megkérte a kezem. Persze én nemet mondtam neki. Talán csak az emlékek tették, de Péterhez foghatót sohasem találtam. Halottak napján gyertyát gyújtottam, és érte is elmondtam egy imát. Harmincöt évesen még akadt egy-két kérőm, aztán lassan,.kiöregedtem”. Nem maradt más feladatom, mint hogy beteg szüléimét ápoljam. Apámnak nagyon magas volt a cukra, anyámnak pedig a szíve rendetlenkedett. Örömöm azonban még így is volt bőven. Unokahúgaim sorra férjhez mentek, gyerekeket szültek. Gyakran eljártam hozzájuk. Később eladtuk a nyíregyházi lakásunkat és Hajdúszoboszlóra költöztünk anyá- ékkal. A fürdőtől nem messze sikerült egy két szoba hallos lakást vennünk. Onnan is átjártam tanítani Debrecenbe, s ha csak az idő engedte, rengeteget kirándultunk a diákjaimmal.

— Evekkel később azonban ismét történt valami...

— Már 1989-et írtunk, amikor egyik délelőtt postai csomaglevelet találtam a levélszekrényben. Izgatottan mentem a postára, hisz nem tudtam, honnan is kaphattam küldeményt. Legnagyobb meglepetésemre hatalmas csomag várt rám, megrakva minden földi jóval, ajándékok halmával. Egy pillanatra még a szívverésem is megállt, amikor a feladó nevét megláttam. Péter volt az. A kosárral egy levél is érkezett, melyben beszámolt arról, hogy milyen fényes karriert futott be odakint. Nem halt meg, ahogy én hittem, hanem végül mégiscsak disz- szidált. Úgy éreztem, egy világ omlott össze bennem. Gyászoltam hosszú éveken át, míg ő odakint családot alapított, és még arra sem volt képes, hogy néhány sort írjon. Hogy miért pont most jelentkezett, azt csak a levél végén tudtam meg. Felesége meghalt, és ő haza akart jönni az ismerős tájakra. A Vöröskereszten át tudta meg a címem, de én nem kívántam már a vele való találkozást. A csomagjó részét szétosztogattam a család között. Bár nagyon csalódott voltam, mégis inkább magamat, mint őt okoltam. Be kellett látnom, hogy sokáig kergettem egy fiatal kori álmot... de a beteljesülés elmaradt.

Amit tudni kell...

(Polyscias):

E nemzetség fajai mind keleti származású, dekoratív, csavart törzsű és szép levelű fák. A meleg vagy átlagos hőmérsékletet kedvelik. Tavasztól őszig mérsékelten, télen még kevésbé kell öntözni. Szaporítása nem köny- nyű, de tavasszal hajtásdugvánnyal megoldható.

... a csipkeharasztról

(Selaginella):

A viktoriánus időkben igen népszerű volt. Bár azóta korábbi dicsfénye megkopott, palackkertekben vitathatatlanul szépen mutat. Vigyázzunk, mert a meleg szobában összeszáradnak apró levelei, de rosszul tűri a huzatot vagy a szárazságot is. Létfeltétele a páradús levegő. Gyakran permetezzük leveleit, de ne öntsünk rájuk vizet.

... a bugenviileáról: ’

Rendkívül mutatós kúszónövény, élénk színű, papírszerű fellevelekkel. A jól fejlett, frissen vásárolt növény tavasszal bőven hoz virágot. Nyáron a meleg, télen a hűvösebb, 8—10 fokos hőmérséklet ideális számára. Tavasszal és nyáron tartsuk földjét mindig nedvesen, míg télen hagyjuk szinte teljesen kiszáradni.

... a kaméliárói (Camellia):

Csodaszép szoliter cserje,

mely kora tavasszal nagy, viaszos, rózsaszín, fehér vagy piros virágokat nyit. Hűvös, levegős szobát kíván, ahol ősztől tavaszig nincs melegebb 8—12 foknál. Állandóan tartsuk földjét nedvesen, de ne öntözzük túl. Ha valóban szükséges, tavasszal ültessük át.

... a harangvirágról .

(Campanula):

A csüngő harangvirág régi kedvencünk. Már jóval azelőtt közkedvelt volt, hogy a szobanövények divatba jöttek volna. Hosszú, szürkészöld szárain augusztus kezdetétől egészen novemberig dúsan hozza a csillag alakú virágokat. Földjét viszonylag szárazon kell tartani. Dugványról könnyen nevelhetünk új növényeket.

... a narancsliliomról

(Clivia):

Tíz-húsz piros vagy narancs- sárga virágot hoz tavasszal a hosszú, szalag alakú levelek rozettájából kinyúló magas tőkocsány csúcsán. Ami azt illeti, elég kényes. Télen fűtet- len helyiségben, tápanyag nélkül érzi jól magát, épp csak annyi vízzel, hogy ki ne száradjon.

... a szájvirágról (Columnea):

Függő kosárba való, télen vagy kora tavasszal virágzó szobanövény. Az átlagos meleget, télen inkább a 10 fok körüli hőmérsékletet szereti. A

növekedési szakaszban tartsuk földjét mindig nedvesen. Gyakran permetezzük a leveleit.

... a crossandráról:

Kicsi, lassan növő növény. Már egészen palántakorától virágzik. A zöld kalászvirágzat végén narancs- színű virágok nyílnak. Bár a világos helyeket szereti, azért közvetlen napsütés ne érje. Nyáron hajtásdugvány- nyal, tavasszal magvetéssel szaporítható.

... a vaníliavirágról

(Heliotropium):

Aki könnyen tartható, erős illatú virágos szobanövényt keres, jól fog járni a vaníliavirággal. Nyáron és ősszel nyíló apró virágai nagy virágzatokba tömörülnek. Alapszíne sötét lilás- kék, de van fehér és levendulaszínű példány is. Sok éven át tarthatjuk, de az idősebb darabok már nem hoznak olyan szép virágokat, ezért érdemes évenként dugványról szaporítani.

... az ixoráról:

Igen mutatós cserje, magas, fényes levelei bőrsze- rűek. Késő tavasztól őszig hozza dús, piros, csöves virágait. Az átlagos meleget és a világos helyet kedveli. Rendszeresen permetezzük, és földjét lágy vízzel locsol- gassuk. Ha szükséges, tavasszal ültessük át.

Dolgozó

Ha napközben dolgozni jár, feltehetőleg egy idő után engednie kell valamennyit a takarítással kapcsolatos igényeiből. Akármennyit végzünk is el, mindig úgy érezzük, lenne még tennivaló. Ugye?

A nagyobb munkát hagyjuk a hét végére, akkor valószínűleg több energiánk lesz rá. Amikor hétköznapokon elmegyünk hazulról, többé-kevés- bé hagyjunk rendet. Ne legyen tele a mosogató piszkos edénynyel, és ne heverjenek szétdobálva a ruhadarabok. Ha kell, reggel inkább ébredjünk fél órával hamarabb. Lehet, hogy kicsit nehezünkre fog esni, de hazaérkezéskor meglátjuk, mennyire megérte. Naponta tisztítsuk a WC-t és a mosdónőknek

kagylót. Ha szükséges, porszívózzunk is. Sokkal jobb, ha már reggel túlesünkk rajta, mert este nem túl ésszerű nekifogni a takarításnak. Nemcsak azért, mert fáradt idegeink nehezebben bírják a porszívó zaját, hanem azért is, mert vacsora után egy kicsit mindenki leereszt. Ha azonban kénytelenek vagyunk mégis munka után belevágni a rendrakásba, a komolyabb munkák közül mindig csak egyet válasszunk ki. Ne tervezzünk be egyszerre túl sok mindent, mert becsületesen elvégezni az egyszerre nyakunkba zúdult tennivalókat úgy sem lehet. A háztartásbeli tennivalókat is fel lehet osztani aszerint, hogy melyik munkát milyen gyakran kell elvégeznünk. Naponta ürítsük ki a hamutartókat, nedves ruhával töröljük fel a legfontosabb helyeket. Mosogatni és ágyazni is szükséges naponta. Elég ha hetente egyszer kiporszívózzuk a szobákat, kitöröljük a jégszekrényt és kimossuk a ruhákat.

Havonkénti elfoglaltságot jelent az éléskamra kitakarítása és a különböző elektromos készülékek megtisztítása. Ritka, de nem elhanyagolható feladat a nagyobb bútorok elhúzása és helyük kitakarítása, az ollók és kések megélezése és a fali, mennyezeti lámpák leta- karítása.

Ha este nem vagyunk túlságosan fáradtak, egy helyiségben rendezhetünk nagytakarítást. Ha az állandó munkákat több-kevesebb rendszerességgel elvégezzük, könnyen és gyorsan túl leszünk rajta.

Háztartási balesetek

A háztartásban rengeteg baleset forrása rejtőzik. Nélkülözhetetlen tehát, hogy az elsősegélynyújtás alapjaival tisztában legyünk és természetesen az, hogy jól felszerelt házipatikánk legyen.

Vágott sebek: a kisebb vágási sérülések maguktól megtisztulnak, ha néhány percen át véreznek. A sebszéleket azonban mégis valamilyen antiszeptikus szerrel meg kell tisztítani. Az erős vérzést nyomókötéssel lehet megszüntetni. Azután a sebet a vágás irányára merőlegesen tapasszal rögzítjük, hogy a sebszélek ne tudjanak széthúzódni és így jobban ösz- szenőhessenek. A nagyobb méretű vágott sebek esetén helyesebb, ha orvoshoz fordulunk, aki néhány öltéssel összevarja a sebet. így a sebszélek helyesen nőnek össze és nem képződnek feltűnő hegek.

Horzsolások: bár a horzsoláskor csak a felhám sérül, illetve távolítódik el, azonban az alatta levő irhában azáltal sok idegvégződés válik szabaddá és emiatt olyan fájdalmas az ilyen sérülés. Mivel a horzsolás helye gyakran szennyezett, először valamilyen fertőtlenítőszerrel meg kell tisztítani, mert a vérzés részén a horzsolás nem tisztul meg eléggé.

Legjobb, ha a sebet addig hagyjuk a levegőn száradni, amíg var képződik rajta, feltéve, hogy semmi szennyeződés nem juthat közben a sebbe. Ha a szennyeződés veszélyét vagy a ruházattal, illetve az ágyneművel való érintkezést nem lehet elkerülni, a sebet a levegőt

áteresztő, lehetőleg rugalmas, gyors sebkötéssel fedjük be. A kötésnek azonban nem szabad a nyílt sebbe beleragadnia.

Szilánkok és szúrt sebek:

a kisebb szilánkokat csipesszel óvatosan eltávolítjuk, lehetőleg anélkül, hogy a csúcsai letörnének és a be- szúródás helye tovább sérülne. Egy fertőtlenítőszerrel átitatott vattatampon tisztítja és hűti a sebet. Hegyes tárgyakkal, például rozsdás tűvel ejtett sebek nagyon erősen fertőzésveszélyeztetettek, mert a piszok a szövetek mélyébe kerülhet. Ügyeljünk tehát arra, hogy a sebet alaposan kitisztítsuk. Ellenőrizzük azt is, hogy nem kell-e a tetanuszoltást megújítani.