Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-20 / 247. szám

UJ KELET

Megyénk életéből

1995. október 20., péntek

3

Patikaprivatizáció

Kedvezmények az induláshoz

Az országban a jogi szabályozás eredményeképpen 1996. január 1-jétől csak magánpatikák működhetnek. A megyében eddig jelenleg harminckét magánpatikát nyitottak meg, a gyógyszertári központhoz tartozó hetvenhétből tizenkettő már elkelt, többnél pedig elkezdték a magánosítást. A jelenlegi vezetők döntő többsége jelezte vételi szándékát. Nem kis anyagi terhet ró ez a gyógyszertárakat megvásárló szakemberekre. Kovács Bertalant, a Bethulapharma Gyógyszergyártó és Gyógyszerkereskedelmi Központ igazgatójától arról érdeklődtünk:

—Hogyan segítik induláskor a privatizált gyógyszertárak tulajdonosait?

— Igyekszünk minél több kedvezményt adni, hogy ezzel is mérsékeljük az indulás nehézségeit. A gyógyszerészek a patika megvásárlásakor a leltári készletet is — nagykereskedelmi ár mínusz négy százalék — megveszik. A vevőnek az ösz- szeg felét hatvan napon belül, a negyedét további harminc napon belül, a megmaradó részt pedig legkésőbb újabb harminc nap múlva kell kifizetnie. Szeretnénk, ha a magángyógyszertárak árucikkeik 40—50 százalékát a Bethulapharmatól szereznék be. Cégünk naponta kétszer tud szállítani, és a tíz óráig beérkező megrendeléseket még aznap teljesíteni tudjuk. A fizetési határidő húsz nap, amely szerintem az egyik legkedvezőbb feltétel, és a jövőben is igyekszünk különböző kedvezményeket nyújtani. A reklamációk megelőzése érdekében a termékek szállítására olyan műanyag ládákat szereztünk be, amelyeket a központ nevét viselő műanyag szalagokkal ragasztunk le. Az átvevők így csak sértetlen szállítmányokat kapnak. Minden gyógyszert minőségi bizonylattal adunk ki, így vállalunk felelőséget az általunk forgalmazott termékekért.

—A központban gyógyszereket is gyártanak. Lesz-e változás?

— A gyógyszergyártást továbbra is folytatjuk, sőt várhatóan növelni fogjuk. Több céggel tárgyalunk, és úgy tűnik, hamarosan reális lehetőség nyílik arra, hogy a mostani egy helyett folyamatosan két műszakban dolgozzanak a gyógyszergyártók.

KvZ--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------,------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------1

Ma startol a Start Kisáruház

Újabb kereskedelmi egységgel bővült a Start Vállalat üzlethálózata. Ma délelőtt a vásárlók birtokba vehetik az István utca 3. szám alatt bővítéssel és átalakítással létrehozott Start Kisáruházat.

A külsőleg is tetszetős bolt belül tartalmas összetételű, és bő áruválasztékot kínál az alapvető élelmiszerekből, vegyi-, háztartási árukból, iparcikk-, műanyag és ruházati termékekből. Mindezt a mai naptól egy helyen lehet megvásárolni a tágas, modem berendezésekkel ellátott áruházban.

— Pár évvel ezelőtt egy kis fűszerboltocskát láthattunk a mostani komplexum helyén. Hogy született meg végül a bevásárlócentrum? — kérdeztük Kusnyér László üzletvezetőt.

— Az épület már korábban is megvolt, és 1992-ben a vállalat vezetői úgy döntöttek, hogy — főleg a dolgozók miatt — egy büfét kell működtetni. Aztán egy fél év sem kellett hozzá, már kinőttük a kisboltot, hiszen forgalmunk elérte a havi hárommillió forintot. Elhatároztuk, hogy tovább bővítünk. A szomszédban lévő nagykereskedelmi raktár egyik felébe költöztünk. Fél év múlva azt is

bővítettük, mert kevés volt. Ez annak volt köszönhető, hogy a környéken nem nagyon volt bevásárlási lehetőség. No meg az áraink is sokkal kedvezőbbek voltak, mint bárhol a

városban. Ez a mai napig is így van.

— Ezzel még nem lett vége a terjeszkedésnek...

— Valóban. Az elmúlt évben kialakítottunk egy húsboltot. Nem ment rosszul, de nem használtuk ki a lehetőségeit. Ekkor született meg a döntés, hogy összevonjuk a két üzletet. Mert lehet, hogy csak húst akar venni valaki, de ha már bejött az üzletbe, biztosan vásárol mást is. Mindent egy helyen jelszóval, a nyáron elkezdődött az átalakítás, közfalbontás, meg sok-sok apró-cseprő

munka, és mostanra elkészült ez a szép és tágas bolt.

— Aki korábban is rendszeresen ide járt vásárolni, tapasztalhatta, hogy ez a nem kis munka úgy zajlott le, hogy szinte

be sem zárt az üzlet, végig fogadta a vásárlókat, mindig nagyobb-nagyobb helyen.

— Igyekeztünk úgy szervezni a munkálatokat, hogy mindig szombaton vagy vasárnap költözgettünk. így a nyitva tartást nem zavarta semmi. Amikor egy helyiség elkészült, már csak a közfalat kellett kibontani, és máris üzemképes volt a bolt.

— Végül kialakult egy impozáns áruház. Mekkora lett így a területe?

— Mintegy négyszáz négyzetméteres ABC lett belőle.

Bővült az alapvető élelmiszerek választéka. De aki műanyag árut, vegyesiparcikket, mint például játékot, papírárut, saját készítésű ruhaneműt akar vásárolni, azt is megtalálja ezentúl üzletünkben.

— Mi az, ami miatt érdemes még betérni Önökhöz?

— Többek között van néhány termékünk (tej, egyfajta kenyér, kifli, zsemle és párizsi), amit termelői áron hozunk forgalomba. De vannak saját termékeink, amelyeket ugyanígy kínálunk (hypo, ioncserélt víz, nejlontasak). Meg kell még említenem, hogy kitűnő parkolási lehetőség van a bolt körül, természetesen ingyen. Azt is megengedjük, hogy a bevásárlókocsikat kivigyék az üzletből. így még kényelmesebb a bevásárlás. Az árak nálunk is emelkedtek, de nyugodtan kijelenthetem, hogy sokkal kisebb mértékben, mint bárhol a városban.

Aki ma és holnap megtiszteli üzletünket vásárlás céljából, a fizetendő összegből — legyen az bármilyen mértékű — IQ százalék kedvezményt kap — mondta befejezésül az üzletvezető.

—fullajtár —

Ma is él a halálraítélt!

Járni jár, csak nem jut

AWtfz M3

„... a Társaság kiemelt feladatának tekinti névadója, Nagy Imre mártír miniszterelnök emlékének ápolását. A Társaság alapvető céljának tekinti az emberi és demokratikus szabadságjogok megvédését az 1956-os forradalom és szabadságharc szellemében, hazánk nemes hagyományainak ápolását, tisztes jelenének és szabad, az egyetemes jólétet szolgáló jövőjének társadalmi méretű elősegítése érdekében...”

(Részlet a Nagy Imre Társaság alapszabályából.)

A társaság megyei elnökének élete olyan emberi tragédia, melynek ismeretében a tollforgató szinte menekül a szavak elől, hiszen az őszinteség, a lelkiismeret erre készteti. Önmagával az ember nem tud bújócskát játszani, bár időnként az megnyugvást jelentene. így van ezzel Kovács László is, aki így vallott magáról:

— Az, hogy élek, a csodával határos. Borsodban tartóztattak le 1950. december 26-án, majd 1951. június 21-én hazaárulás és hűtlenség vádjával halálra ítéltek. Fellebeztem, az eredménye: életfogytiglan! 1953- ban Nagy Imre. az akkori miniszterelnök közkegyelmet hirdetett, abból részesültem én is.- Ezután az évek úgy teltek, hogy börtönből börtönbe kerültem. Az Andrássy út 60.-ban több társammal azon gondolkoztunk: van-e túlélés, visszaélés nélkül? Szerintem, a ma filozófiája sem tud egyértelmű.

meghatározott választ adni. Az élet számomra bebizonyította azt, hogy amit a „mindenre kiterjedő vizsgálat” során megállapítottak. az érintettek, érinthetetlenek kategóriáját jelenti.

Fiatal koromban az egészségügyet, a gyógyító pályát választottam, azonban pályafutásom el sem kezdődhetett.

— 1957-ben Bécsben sikerült egy évet töltenem és dolgoznom. Elvbarátaimtól sokat tanultam. 1958 szeptemberében léptem át újra a magyar határt. Az akkori kormány ígérete ezt másoknak is lehetővé tette. 1959-ben megnősültem. Nyírbélteken találtam rá a kedvesemre, akivel ma is együtt élünk nagy békességben. Ő abban az időben iskolaigazgatóhelyettes volt, csak volt (!), mert a hatalom keze messzire nyúlt, az én múltam miatt a beosztásából leváltották. I960.

április 16-án feleségem egészséges fiúgyermeknek adott életet, aki ma nős, Budapesten él, a Metro dolgozója. A fia, az unokám kilencéves. 1969-ben jött a másik fiú. Ő Nyíregyházán él, a BM dolgozója, a másik unokám náluk született.

— Időközben rájöttem, hogy a „barátság” nem ismer határokat, a rólam kialakult vélemények egy élet útján végigkísérnek. Sajnos ettől a „púptól” megszabadulni aligha lehet. 1960 májusában Miskolcon egy volt rendőrtiszt felismert, és innen az utam Tökölre vezetett, ahol az analfabéták iskolájában tanítottam rabtársaimat. Egy év után minden indoklás nélkül szabadultam. A doktorátusomat nem tudtam megszerezni, gondoskodtak róla az arra illetékesek. 1972-ben egy súlyos agyműtéten estem át, örülök, hogy gyógyulásom sikerrel járt. 1984-ben leszázalékoltak, ma nyugdíjasként élek.

— A rendszerváltás után változás állt be az életemben. A börtönévek alatt megismert rabtársaim közül számos barátommal hozott össze a sors. 1992-ben Budapesten megalakult a Nagy Imre Társaság, melynek én is tagja lettem. 1993 júliusában Nyíregyházán is zászlót bontott a társaság, és akkor választottak meg megyei elnöknek. Ez számomra a révbe érést jelentette.

Drogos Gyula

Mottó: A lakodalom végén a zenészek járandóságát a prímásnak egy összegben adják oda. Az osztozkodás végén a cimbalmos nem kap. Hát nekem nem jár? — kérdi a mostoha sorsú zenész. A válasz sem késik sokáig: Járni jár. de nem jut!

Valahogy ez történt tizennégy baktalórántházi általános iskolai tanárral is. Az előzményekről és a jelen állapotról Hegedűs Gyulát, az intézmény igazgatóját kérdeztük.

— Az előkészíthetetlen és elhamarkodott közalkalmazotti bértáblázat bevezetése sok baj — és per — forrása volt az utóbbi időben. Végül is miért nem kapta meg tizennégy dolgozó a jóval több bérrel járó F kategóriás besorolást?

— Akiknek a törvény szerint kötelező megadni azt a bizonyos F-et, azok rendben meg is kapták. Rajtuk kívül tizennégyen voltak olyanok, akiknek adható volt, ők méltányossági alapon kerültek ebbe a besorolásba. Ezt még az elődöm intézte így. Amikor átvettem az iskola irányítását, ’94 január elsejétől visszasoroltam őket az eredeti beosztás szerint. Ezt ők sérelmezték, és a Munkaügyi Bírósághoz fordultak jogorvoslatért. Ide már csak tizenegyen adták be a keresetet, időközben hárman visszavonták azt. Jómagam — és beavatkozóként az önkormányzat — megfellebbeztük a döntést.

Másodfokon újra jogosnak találták a dolgozók követelését, ezt szintén megfellebbeztük. Ezt követően a megyei bíróság visszautalta a Munkaügyi Bírósághoz, és elrendelte az ügy újbóli tárgyalását első fokon. Jelenleg itt tartunk. Ezzel egy

időben részletes kimutatást kértek a ’94 január 1-jétől mostanáig kifizetett munkabérekről.

— Önök próbáltak-e tenni valamit a peren kívüli megegye: zés érdekében?

— A tizenegy dolgozóból hárman nyugdíjasok. Nekik felajánlottunk egy összegben kétszázezer forintot. Az aktív komáknak négyszer hetvenötezret adnánk úgy, hogy két év alatt tudnánk kifizetni őket. Ezt a javaslatot csak egyetlenegy ember fogadta el.

Városunk hátrányos helyzetű település. Helyi adót nem tudunk és nem is akarunk kivetni. Máshonnan bevételhez nem jutunk, ezért pénzt csak úgy tudnék előteremteni, ha 3-4 dolgozót elbocsátanék. Ezt nem akarom.

„Hallgattassák meg a másik fél is” — ezért az érintett tanárok közül Helmeczi Sándornét kérdeztem meg. Ok hogyan látják mindezt?

— Valóban ígértek nekünk egy nagyobb összeget, de azt csak a bérmaradvány terhére fizették volna ki. Az pedig elég

bizonytalan. Szerintem az alapvető gond az, hogy — míg más településeken egy-másfélszere- sével egészítik ki a normatív támogatást — nálunk alig pótol az önkormányzat ehhez az összeghez. Másutt minden nehézség nélkül ki tudják fizetni az F-esek munkabérét. Egyébként nagy az aránytalanság a környező településeken tanító kollégáinkhoz viszonyítva. Van. ahol jóval alacsonyabb osztálylétszámmal tanítanak, és az elmúlt években felhalmozódott béralapra számolták ki százalékosan a kötelező emeléseket. Ezzel a különbség csak nőtt. Ismereteim szerint a környéken mi tanítunk a legkevesebb pénzért.

Végezetül még egy megjegyzés: ha most megkapnánk a pénzt, és cserébe lemondanánk követelésünkről, akkor tíz év alatt legalább egymillió forint veszteség érne bennünket.

(Ez az az eset, amikor mindenkinek igaza van, és senkinek sincs igaza.)

— Fekete Tibor —