Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-19 / 246. szám

UJ KELET Labdarúgás 1995. október 19., csütörtök 1 Megyei II. osztály Győztes meccsek, vitatott ítéletek A bajnokság 9. fordulója után ez idáig egyedül Nyírmeggyes tudta megőrizni a veretlenségét, illet­ve a sorban utolsóként Kemecse együttesének is si­került megszereznie az első győzelmét. Izgalmas, jó mérkőzéseket izgulhattak végig a szurkolók. CÉL: A BAJNOKI CÍM A Kárpát-Hús Volán csa­pata az elmúlt öt mérkőzés során — amiből hármat ide­genben játszott — mindvégig győztesen hagyta el a pályát. Moldván Miklós, az együttes edzőjének véleménye szerint a vasárnapi összecsapáson két, a teljesítményeik alapján kiegyensúlyozott, egyforma tudású gárda állt ki egymás ellen. A nyíregyháziaknak e tétmérkőzés ellenére sem for­dult meg a fejükben, hogy esetleg pont nélkül maradhat­nának. A játékosok alaposan felkészülve és bizakodva vár­ták Kállósemjént. A meccs kezdetétől fogva a Volán rác adta magához az irányító szerepét, amit jól szemléltetett a 9-1 -és helyzet- arány is. Nagyon hajtottak a futballisták, bár nem a maxi­mumot hozták ki magukból, de a törekvésüket és az aka­ratukat mindenképpen csak dicséret illetheti. Sajnos számtalan gólhelyzet — pél­dául a kaputól egy méter tá­volságból elhibázott ziccer — kimaradt, s közülük talán a második félidőben elrontott 11-es volt a legsúlyosabb. A vendégcsapat a híréhez méltóan helytállt, keményen végigküzdötték a 90 percet. A klub vezetőségének véle­ménye szerint egy nagyobb gólarányú győzelmet is ki le­hetett volna alakítani. Sajnos a játékosok munkahelyi el­foglaltságai miatt időszako­san problémák merülnek fel az edzéseken való részvétel­lel kapcsolatosan. Néhány kulcsembernek a felkészült­ségén látszik is ez, mert hul­lámzó a teljesítményük. Amennyiben ez a gond meg­nyugtató módon megoldód­na, akkor sokkal nagyobb sansza lenne a gárdának az elkövetkező fontos mérkőzé­seken. A VISSZASZERZETT VEZETÉS A Gávavencsellő az ideig­lenesen átadott tabellevezető pozícióját a vasárnapi győ­zelmével visszaszerezte. Dö­géi Mihály sportköri elnök véleménye szerint nagyon nagy mérkőzést láthattak a szurkolók. A Komoró együt­tese meghazudtolva a baj­nokság újoncairól kialakult képet, kemény, szívósan küz­dő, pozícióját erősen tartó gárdaként mutatkozott be Vencsellőn is. Nagy várako­zás előzte meg az összecsa­pást, mivel a hazaiak az el­múlt heti pontveszteséget be szerették volna pótolni. A mérkőzés első félidejé­ben sok kidolgozott helyze­tet alakítottak ki a gávavencselői futballistákfde a vezető gól mégis egy 11 - esből született. Ez pozitív ha­tással volt a játékosokra, s fel­élénkülve folyatták a rohamo­kat. A szünet előtt be is érett a támadások eredménye, mert egy mélyről indított akció so­rán a komorói hálóban kötött ki a labda. A következő 45 percben az iram tovább fokozódott, mert a vendégeket erősen hajtotta a bizonyítási vágy. így fordul­hatott elő, hogy a komorói védők közül kirobbanni ké­szülő vencsellői csatár előtt ketten is összezártak, s a já­tékvezető 11 -est ítélt az újonc­csapat ellen. A sportköri elnök meglátá­sa szerint az elkövetkező mér­kőzések egyike sem lesz séta­galopp a vencsellői legénység számára, mert többek között egy Ajakkal is össze kell mér­niük a tudásukat. Az együttes hangulata nagyon jó. minden­ki bizakodik, viszont a gólké­pességet fokozni szükséges az elkövetkező időszakban. KÉT KIÁLLÍTÁS — ÖT RÚGOTT GÓL Jánkmajtis együttese aratta a forduló legnagyobb arányú győzelmét, mert hazai közön­ség előtt játszva öt gólt lőttek a Tiszamenti SE hálójába. Czibere Sándor, a Jánkmajtisi Sportegyesület elnöke a kö­vetkezőket mondta: — Vasárnap nagyszerű for­mában játszott a csapat. Úgy véltem, hogy már összeállt a gárda, s lélekben és tudásban is a lehető legjobb formájukat mutatják a futballisták. Az első félidő vége előtt két, szépen kidolgozott és eredmé­nyesen befejezett jánki akciót láthatott a közönség. Úgy lát­szott, hogy bár keményen küzdöttek a vendégek, de nem voltak képesek ellenállni a ha­zai rohamoknak. A szép játékot produkáló első 45 perc hangulata kicsit megváltozott a játékidő vége felé. Az 5-0-ás végerdjnény beállítása után sorozatos, nem egészen egyértelmű játékve­zetői döntések kicsit felfokoz­ták mind a közönség, mind a játékosok kedélyét. Vitatha­tó körülmények között leküld- te a pályáról a bíró sporttárs a jánkmajtisi együttes két kulcs­emberét, Országh András kö­zéphátvédet és a több gólhely­zetet is kialakító Bella Sándor középcsatárt. Mindez a játék­idő utolsó 4—5 percében tör­tént, amikor a végeredmény már szinte megváltoztathatat­lan volt. A szurkolók tombol­tak, de a sportszerűség hatá­rain belül maradt minden megnyilvánulásuk. Az együttes vezetősége saj­nálja a történteket, mert a két kiállított játékosra nagyon nagy szükségük lenne a hát­ralévő nehéz mérkőzések so­rán. —vip— Fókuszban Jól igazoltak-e NB Il-es csapataink? „Megéltük az NB Il-es labdarúgó-bajnokság egyharma- dát, túl vagyunk az első tíz fordulón. Megyénk három má­sodosztályú együttese közül a Tiszavasvári Alkaloida vette eddig a legsimábban az akadályokat, hét győzelemmel és egy döntetlennel a negyedik helyen tanyázik. A Nyíregyházi FC a középmezőnyhöz közelít, a hatodik helyen áll és három pont­tal gyűjtött kevesebbet, mint a gyógyszergyári gárda. Az el­múlt bajnoki idény NB III-as bravúrcsapata, a Sényő FC az első forduló óta megélt egy edzőváltást. A több kudarc elle­nére becsülettel darál az együttes (amely jelenleg két győzelemmel a 14.) a felkapaszkodás érdekében. De vajon mekkora szerepük van az eddigi szereplésben a nyáron iga­zolt új játékosoknak, avagy — másképpen feltéve a kérdést — jól igazoltak-e NB Il-es csapataink? Erről kérdeztük Szikszai Lajost, a Tiszavasvári edzőjét, Tóth Jánost, az NYFC klubigazgatóját és Tóth Sándort, a Sényő FC elnökét. Szikszai Lajos: — Kezdem a két emberfogóval .Alexandru Gaica sajnos csak öt meccset játszhatott, mert megsérült és az ősszel már nem is igen találkoz­hatunk vele. Teljesítményével nem vagyok maradéktalanul elégedett, de elfogadhatót nyúj­tott. Ha most egészséges lenne, nem tudom, beféme-e. Fige János elég peches volt. hiszen kétszer is megsérült ezen időszak alatt. Ez annak is tulaj­donítható, hogy feltétlenül, túl­zott erőfeszítéssel be akart ke­rülni a kezdő csapatba. Az első sérülése után túl korán terhelte magát, így ismét harcképtelen­né vált. Amikor játszhatott, egyszer kezdő volt, de inkább csak a pádon ült. Nemsokára felépül és ismét bizonyíthat. A csatár Ion Rosu kezdőem­bernek „indult”, de ha jól em­lékszem. három alkalommal csak a kispadra került. Eddig összesen hat találatot ért el, ami csaknem fele a csapat össztermésének. Ha ezt nézem, elégedett vagyok vele, de a já­tékban még javulhatna. Vele összességében nyertünk. A középpályás Veress Sán­dornak beilleszkedési gondjai vannak, a pályán pedig lénye­gesen bátrabb játékot várok tőle. Kevés az önbizalma, pe­dig a képességei jók. Eddigi egyetlen gólját éppen az elmúlt fordulóban szerezte, ez győzel­met ért. Ő hosszú távon lehet a csapat erősítése. A csatár Bernáth Lajos nem kapott még komoly lehetőséget Fige elég peches volt a bizonyításra. Mi a kétcsatá- ros játékot követjük, és ebben a szerkezetben ő csak a negye­dik számú támadónk. És érde­kes módon az ezen a poszton játszókat elkerülték a sérülések, így nem is kényszerültem ezen változtatni. Tóth János: —.Időarányo­san elégedett vagyok igazolá­saink nagy részével, melyeket igen értékeseknek tartok. Tisz­tában vagyok azzal, hogy új közegbe kerülve bármilyen ké­pességű labdarúgónak fel kell venni egy más ritmust, új társaihoz gondolkodásban kö­zel kell kerülnie — erre kell egy fél év, ezt szakemberként ki merem jelenteni. A mi nyári igazolásaink mostanra találták meg csapatunk ritmusát, ehhez mintegy három és fél hónap kellett. Ez nem azt jelenti, most már szuper a négy futballista, hanem azt, hogy ők a csapat hullámhosszára hangolódtak. Innentől fejlődhet a játékuk még rohamosabban, mert való­di képességeiket csak ezután tudják kibontakoztatni. Kezdtem a Hatvanból érke­zettekkel. Ők fizikálisán jobb állapotban voltak, így beillesz­kedésük is egy ütemmel előbb történt. A csatár Németh Gyu­la tehetségéhez részemről nem fér kétség. Mellette szól, hogy a támadójátékból mindent tud. Ezt ugyan gólokban is kefejezte, de érezhető a telje­sítményében egy kis rapszódia. Ez az a beilleszkedési idő, amiről beszélek. Sok egyéni képzés és csapat jellgű gyakor­lás erőteljesen javítani fogja a teljesítményét. Nála egyébként még a súlyproblémát is helyre kell raknom. Karkusz Anasztáz fejlődése a legdinamikusabb. Ő Hatvan­ban, sajnos több poszton is ját­szott. Én a jobb oldali közép­pályát szántam a „kétlábas” já­tékosnak, de a másik szélen is vígan eljátszik. A jobb oldali játék erényeit most kezdi meg­érezni. az utolsó 4—5 meccsen a legjobb teljesítményt produ­kálja. Áz intelmeket beépíti já­tékába: nagyon jó partner, vele is elégedett vagyok. A „tatabányaiak” fizikailag gyengébb állapotban érkeztek ide. Ez minden vonatkozásban érződött, taktikailag sem voltak olyan képzettek, mint a többi­ek. A középpályás.Kákóczki Istvántól vártam sokkal többet. A négy közül az ő fejlődését tartom a leglassúbbnak, holott jók az adottságai, robbanékony, erőszakos. Meggyőződésem, hogy a későbbiekben Göncczel együtt nagyon jó bal oldalt játszhatnak. Hibáit saját maga tudatosabban is feldolgozhatná. A támadó Lukács Zolit meg­viselte az idehozatala előtti her­cehurca, nem volt olyan fizikai állapotban. Ő gondolkodó alka­tú, remek csapatjátékos. Edző jobb alanyt nem is tud elkép­zelni, mint Zoli. Türelmes, na­gyon akar, bántja a hiba, amit fel is dolgoz magában. Az el­múlt 3 meccsen rengeteg olyan kus dolgot „adott vissza”, amit kér­tem tőle tudja-érzi, mit aka­rok. Tóth Sándor: — Röviden összegezve: nagyjából három csoportra osztanám a nyári, il­letve a bajnokság közbeni iga­zolásainkat. A nyolc játékosból kettővel maradéktalanul elége­dett vagyok. Ők, a kapus Var­ró István és a nemrég érkezett Herczeg Zsolt (csatár), aki mindjárt az első meccsén fon tos gólt szerzett. Egy árnyalattal gyengébben teljesített a csatár Krasznai At­tila és a középpályás Dudás Zoltán, de bennük látok fantá­ziát. Ez a négy futballista iga­zolta eddig, hogy az NB 11-ben „Dudásban látok fantáziát” a helye. A többiekről annyit: egyelőre nem bizonyították be, hogy érdemes volt őket idehoz­ni. Csiky Nándor Nyűt levél . . - < » , i * . ■ ;,‘a. lj. Válasz Szénay Péternek Az 1995. október 14-én kö­zölt Miért mondott le Szénay Péter? című cikkükre kívánok reagálni. Tisztelt Szénay Péter! Ön nyilatkozatában az edzői etikára hivatkozva belekevert engem is saját ügyeibe. Neve­zetesen, Ujjehértó csapatának két játékosa Hardware-színek­ben játszott edzőmérkőzést. Mielőtt nyilatkozik és ítélke­zik, győződjön meg a tényekről. Például valóban az edző ült-e a kispadon? Az edzőmérkőzésen, sajnos én nem tudtam részt venni más irányú elfoglaltságon^ Ifiiatt, mert nekem nemadattyUrnég lehetőség árra, hogy főállású edző legyek, megyei első osztályú csapatnál—nem úgy, mint Önnek! A két játékosról (Kiszely és Krasznai) — akik részt vettek az edzőmérkőzésen — csak annyit tennék hozzá az ön véle­ményéhez, hogy ők játékukkal többet tettek Újfehértó labda­rúgásáért, mint ön e rövid idő alatt edzőként! A cikk további részletével pedig azért kívánok foglalkoz­ni, mert én hét évig dolgoztam Újfehértón edzőként (nem főál­lásban). Nyilatkozata szerint a játékosok kocsmába járnak és nem edzésre. Az én időmben is " ígyJtezdődött, de az első eset 'eültem velük, és megbe­szeltem, hogy nem így illik ké­szülni az edzésre. A hét év alatt olyan csapat- szellemet alakítottam ki, az öl­tözőben és a pályán olyan han­gulatot teremtettem, és olyan edzéseket tartottam (lásd az eredményeket), hogy szívesen jöttek a játékosok edzésre, nem pedig a kocsmába, ezzel érté­kelték a munkámat. Ön edzői etikáról beszél, ugyanakkor már a második héten látta, a csapat nem akar feljutni, amit nem hiszek, mivel a felkészülé­si időszakban szinte naponta változik a játékosállomány. Ha ön jövőbelátó, akkor miért ma­radt még hónapokig a csapat mellett? (Talán mégis a pén­zért? ) E rövid idejű edzősége alatt kifogásolta a játékosok hozzá­állását és a csapatáért „élő­haló” csodálatos újfehértói kö­zönséget, de azt elfelejtette, hogy ezeknek az embereknek a munkája segítette önt hozzá, hogy megyei első osztályban főállású edző lehessen! Végül fogadja el egy ön sze­rint etikátlan edző tanácsát! Próbáljon meg más csapatnál úgy dolgozni, hogy ön igazod­jon a helyi viszonyokhoz, ha nem tartja ezt szem előtt, újra bukásra lesz ítélve. Nyíregyháza, 1995. október 17. Tisztelettel: Szilvási István volt újfehértói, jelenleg a Nyíregyházi Hardware SC etikátlan(?) edzője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom