Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-19 / 246. szám

Sport 12 1995. október 19., csütörtök • w UJ KELET DIÁKSPORT DIÁKSPORT DIÁKSPORT DIÁKSPORT DIÁKSPORT A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Diáksport Tanács (DST) 1995. október 26-án 14 órától diáksportaktíva-ülést tart. Az ülést a megyeháza nagytermében tartják meg. Elsőként Szoóh Béla DST-titkár értékeli az 1994-95-ös tanév megyei diáksportját. Ezután Greminger János, az OTSH elnökhelyettese a magyar sportmozgalom időszerű kérdéseiről tájékoztatja az aktíva résztvevőit. A találko­zó végén diáksportszervezetek, iskolák és társadalmi ak­tívák kapnak elismeréseket. A megbeszélés apropóján megkerestünk néhány megyei taniztézményt, és arról érdeklődtünk, ott milyen a diák­sport helyzete. A Vasvári országos hírneve A Vasvári Pál Gimnázium már régóta nagy múltra tekint­het vissza a sport terén. Mind­ig is voltak olyan csapataik és egyéni versenyzőik, akik or­szágos hírnevet vívtak ki kü­lönböző sportágakban az isko­lának. Arról, hogy jelenleg mi a helyzet itt a diáksporttal, Balázs Ish’án testnevelő tanárt és edzőt kérdeztük. — Az itt működő testneve­léstagozat a minőségi sportot meghatározza. Érdekeltek va­gyunk atlétikában, labdarúgás­ban, leányröplabdában és tor­nában, kosárlabdában, és egy­két tanulónk tájfutásban, illet­ve az úszás terén jeleskedik. Iskolánknak az atlétika 17 éves múltja alatt a legeredmé­nyesebb atlétikai gimnázium nevet is sikerült kivívni. Leg­utóbbi sikeres szereplésünk épp a napokban történt a Bu­dapesten megrendezett Európa Kupa-rendszerű középiskolás csapatversenyen, ahol a fiúk­nak ötödik, a lányoknak első alkalommal sikerült a dobogó legmagasabb fokára állni, kö­vetkezésképp az összesített pontversenyt is iskolánk nyer­te. Emellett a pályabajnoksá­gokon, a diákolimpia verse­nyein és az általában március­ban zajló Országos Mezei Di­ákolimpián is az élen vagyunk. Áttérve más sportágakra, az V. korcsoportos leány röplab- dásaink az elmúlt tanévben di­ákolimpiát nyertek, a IV. kor- csoportosok pedig negyedik helyezést értek el a döntőben, csakúgy, mint leány tornász­csapatunk. Kosárlabdázóink és labdarúgóink megyei baj­nokok. —Hogy jut pénz ennyi csa­pat fenntartására, utaztatá­sára? — Magától az iskolától olyan jellegű támogatást ka­punk, hogy tornatermünket adjuk bérbe vállalkozóknak, kft.-knek, és az ebből befolyt összeg egy része kerül vissza­forgatásra a minőségi szak­osztályokba. Nagy előny, hogy saját busszal rendelkezik a gimnázium, amit szin- te té­rítésmentesen vesznek igény­be sportolóink. Természetesen vannak külső szponzoraink is, akik rendszeresen támogatják diáksportkörünket. — Jut-e idő és pénz a tö­megsportra is? — Rendszeres tömegsport­foglalkozások — főképp a kérdésben elhangzott két té­nyező miatt — nincsenek. Al­kalomszerűen kispályás lab­darúgás, kosárlabdában pedig a már-már hagyománnyá vált tanár diák mérkőzések nyúj­tanak kikapcsolódást a tanu­lóknak. A testnevelésórákon és ezeken a meccseken is ki­tűnnek azok a gyerekek, akik jobb képességűek, mégsem testnevelés tagozatosak. Őket megpróbáljuk versenyszerű­en sportoló csapatainkban edzeni. Akik viszont a sza­badba vágynak, a biciklitúrák és a rendszeresen, minden hét végén induló természetjáró túrák remek időtöltésül szol­gálnak. Tömegsport: A 2. Számú Általános Isko­lában Bodnár Jánosné és Sza­bó László testnevelőtanárok mondták el véleményüket az ott lévő szabadidősportokról. — Tulajdonképpen a verseny- sport is tömegsport, ha azokat a házi atlétikaversenyeket vagy városi bajnokságokat vesszük alapul, ahol ötven-hatvan gyerek indul el. Egyébként a héten há­rom délutánon van kifejezetten tömegsport-foglalkozás, ahol az idénynek megfelelő sportágak­kal ismerkednek a tanulók. Most például még a kézilabda és az atlétikai számok vannak teríté­ken, emellett sakkoznak, ping­pongoznak, kosárlabdáznak és úsznak a gyerekek. Háziverse­nyeinken kívül pár éve a sport­iskolával közösen rendezzük az erdei futóversenyt, ahol gyerekek és tanárok együtt kocognak az NYVSC-pályán. Tavaly 1056 délutánonként gyerek vett részt, ami az idén — október 24-én vagy 25-én — re­méljük, még több embert moz­gat meg. A város által rendezett versenyeken, mint a Nyuszi-, Mikulás-, Mezei- és Samsung- futáson rendszeresen részt ve­szünk, és eredményesen helyt is állunk. Nagy keletje van a gye­rekek körében hetente a turiszti­kai kirándulásoknak, a biciklitú­ráknak, télen a sítábomak, nyá­ron pedig a vízitábomak. Az utóbb említett szabadidősportok­nál viszont már jelentkeznek az anyagi gondok. Az árak minden­ütt emelkednek, és ezeket nem tudja minden család vállalni. Tá­mogatást a megyei diáksport­szövetségtől kapunk, ezenkívül pályázatokon veszünk részt, de még ez sem elég ahhoz, hogy anyagi helyzetünket kielégítőnek mondhassuk. Krasznai Kata Az Aikido, az önmegvalósítás eszköze Hét végén házibajnokság Ki ne látott volna már külön­böző harcművészet-bemutató­kat, ahol látványos mozgással, hatalmas esésekkel ismertették meg a nézővel az önvédelem egyes fajtáit? A Bessenyei György Tanárképző Főiskola tomaedzőtermében Kenyeres Csaba sportoktatóval beszél­gettem. — Tulajdonképpen honnan ered ez a sportág, melyet a kung-fu, a karate mellett kevés­bé ismerünk? — A Távol-Keleten élő né­pekre mi, európaiak mindig úgy tekintettünk, mint akik a természet szellemének maga­sabb fokát is ismerik. S ez így is van. Sokkal nagyobb hang­súlyt fektetnek a lélek, a szel­lem megismerésére, mint a fi­zikum fejlesztésére. Morihei Uyeshiba is é szellemi hatalmat használta, amikor ezt a pusz­tán önvédelemre irányuló művészetet létrehozta. Rend­szerének kiépítésére Daito Aikijutsu technikáját használ­ta fel. — Megyei és országos szin­ten mennyire ismert az aikido? — A megyében egyedül vagyunk, csapatunk 20—25 fős. Jelenleg Magyarorszá­gon körülbelül 20 klub léte­zik, s ezek átlagosan 20 főt számlálnak, de van 150 fős klub is. Nagy létszámmal nem is nagyon lehetne foglalkoz­ni. A magyar aikido nemzet­közi szinten sem marad le, külföldön is megállja a he­lyét. — Kötött-e az aikido nemhez vagy korhoz? — Csapatunkban mind­két nem képviselve van. Az edzéseken az ízületek állan­dó feszítése vérbőséget okoz, s ez megakadályozza az ízü­letek meszesedését. A dobá­sok, esések az egész testre kiható masszázst jelentenek, így az élet bármely szakaszáig művelhető az aikido. — Mióta létezik a nyíregyhá­zi csapat, s ez alatt az idő alatt milyen eredményeket mutattak fel a sportolók? — Nyíregyházán 1991 szep­temberétől működik az aiki­do csapat a BGYTKF-n. A test­nevelés tanszék bizalmát él­vezzük — vezetője Máté Já­nos tanár úr —, mely bizto­sítja számunkra az edzéshez szükséges termet. Hatalmas anyagi támogatást kapunk a Kelet-Mag Kft.-tői is. Vezetőnk, Várszegi Rudolf 3 dános mester. Versenyered­ményt felmutatni nem tu­dunk, ugyanis ebben a stílus­ban nincs verseny, s így a tu­dás is igen nehezen mérhető le. Az aikido inkább a művé­szethez áll közelebb, mint a küzdelemhez. Vizsga azon­ban minden évben van, s itt kapják meg a sportolók a kü­lönböző fokozatokat, elisme­réseket. — Bemutatókon szoktak-e részt venni? — Bemutatók léteznek, de a nyíregyházi csapat nem szokott ezeken részt venni. Az aikidóban a harcos saját erejét fordítja a támadója el­len. Bemutatók során csodá­nak tűnő dolgokat láthatnak az érdeklődők. Ilyen példá­ul, amikor kinyújtott karju­kat nem lehet behajlítani, a támadó az ülő helyzetben lévő aikidóst nem tudja ha­nyatt dönteni, vagy álló helyzetben a földről felemelni. Mindemellett életszerű hely­zetek bemutatására is sor ke­rül. Táborokat is szoktunk szer­vezni. Évente egy nagy tábor és több hétvégi kurzus van, nemzetközi mesterek segítsé­gével. — Milyen eszközöket használ a harcos? — Az aikido alapvetően pusz­takezes harcművészet, de magas fokon fegyvereket is használ, így a bökkent (fakardot), a jót (botot) és a tantot (fakést). — Szabad-e használni vere­kedésnél a tanultakat, s meny­nyire hatékonyan vethető ez be? — Egyáltalán nem hatékony. Ugyanis ameddig az ember úgy gondolja, hogy használná vere­kedésnél, addig nem igazán képes még alkalmazni. Miután már annyi fogást, taktikát meg­ismert, hogy képes lenne szem­beszállni ellenfelével, addigra szellemileg olyan szintre jutott, hogy biztosan nem fogja bevet­ni. Faller Ágnes Nemrégiben életveszélyessé vált a nagykállói 2. Sz. Általá­nos Iskola egyik épületegyüt­tese. Nem volt más megoldás, le kellett bontani. Öröm az ürömben, hogy a helyére épü­lő új, tizenkét tantermes isko­lához már tágas tornacsarnokot is terveztek a mérnökök. Az is­kola tömegsportjának jelenéről és jövőjéről Vajda Tamás test­nevelőtanárral beszélgettünk. — A felmérések szerint egy­re gyengébb fizikumú a mai fi­atalság. Milyen lehetőségük van a diákoknak a mozgásra, a sportolásra ? — Az alsó tagozatosoknak heti egy alkalommal tömeg­sport-foglalkozást tartunk. A felsősöknek tanrenden kívül, leginkább a hétvégeken nyúj­tunk lehetőséget a mozgásra. Öt sportágban rendezünk isko­lai házibajnokságot. Kosárlab­da, labdarúgás, asztalitenisz, torna és atlétika. Ezekben a sportágakban működik szak­osztály intézményünkben. A tanulók hatvan-hetven százalé­ka rendszeresen részt is vesz ezeken a versenyeken. Egyéb­ként mi nem tapasztaljuk, hogy lustábbak lennének a mai gye­rekek. A testnevelés órák alól állandó felmentett szinte nincs is. Óránként egy-két tanuló nem vesz részt a foglalkozáso­kon, de ez természetes. — Tanítási szünetekben nincs bajnokság. Mi van helyette? — A nyáron sem zárt be tel­jesen az iskola. Hétfőtől pénte­kig minden délután szabad volt a pálya. Jó időben pedig men­tünk a strandra. Csak annyi pénzt szedtünk össze a gyere­kektől, amennyibe a belépőjegy került, csoportosan olcsóbb. De olyan is előfordult a tanév vége felé, hogy testnevelésóra ke­retében tanítottuk úszni a di­ákokat. Sőt, akik­nek moz­gásszervi megbe­tegedé­sük van, azoknak speciális foglalko­zásokat tartot­tunk. A gyógy- úszás az egyik leghatásosabb módszer a fejlő­désben lévő szervezet rendel­lenességeinek helyrehozására. Erre a célra pályázaton nyer­tünk harmincezer forintot, és ebből szerveztünk egy nyolcna­pos táborozással egybekötött úszótanfolyamot. — A téli időszakban mivel tudják lekötni a gyerekek ener­giáját? — A focistákkal nincs gond, mert ők a térdig érő hóban is kergetik a labdát. Ezenkívül — tömegsport címszó alatt — ki­megyünk szánkózni Harangod­ra. Szerencsére mindkét közép­iskolával jő a kapcsolatunk. Lyukasórán, illetve a hétvége­ken rendszeresen — főképp ingyen — kölcsönadják a tor­natermüket. Cserében segítsé­get nyújtunk a kosárpálya vo­nalainak felfestésében. — Már nem sokáig kell ilyen mostoha körülmények között megtartani a testnevelésórákat. Az új tornacsarnok elkészülte után milyen elképzelésekkel veszik birtokba? — Eredetileg már idén szep­temberben ott szerettük volna kezdeni a tanévet, de a kivite­lezők jócskán csúsztak az épít­kezéssel. Legutóbb azt hallot­tuk, hogy márciusra készül el az iskola. Nem valószínű, hogy tanév közben költözünk, in­kább majd nyáron. Az új sport­udvarunk háromszor akkora lesz, mint a régi. A sportcsar­nok oldalába lelátót akarunk építeni, és még több elképzelé­sünk is van a fejlesztésre. Kü­lön státuszt fogunk kérni a pol­gármesteri hivataltól, hogy pe­dagógus felügyelete mellett mozoghassanak a gyerekek. Az sem számítana, hogy melyik iskolába jár a tanuló, mindenki bejöhetne. F. T. Egyelőre az udvaron sportolnak Megyei sporthírek Sportcsarnok Nyírbogáton Nyírbogáton sportcsarno­kot építenek, melyet remélhe­tőleg 1996 tavaszán adnak át. A beruházás közel 15 millió forintjába kerül az önkor­mányzatnak. Ezt az összeget pályázati úton nyert pénzből és saját erőforrásból teremtik elő. A sportcsarnok megépí­tésére a község vezetőinek el­mondása szerint azért van szükség, mert az a tornaterem. amely az általános iskolában van, túl kicsi ahhoz, hogy na­gyobb sportrendezvényeket tartsanak benne. Tornaterem Mérken Mérken még ebben az esz­tendőben szeretnék befejezni annak a négytantermes általá­nos iskolának az építését, amelyhez egy tornaterem is készül. A beruházás költsége 70 millió forint. A létesítmény már tető alatt van, így hát nem sokáig kell arra várni a mérki gyerekeknek, hogy birtokba vehessék a tornatermet. Köztársaság Kupa Gávavencsellőn Gávavencsellőn október 23- án, a Nemzeti ünnep alkalmából, Köztársaság Kupa néven immá­ron harmadszor rendeznek öreg­fiúk labdarúgótornát. A sörker­ti pályán sorra kerülő találkozók közül az elsőt délben kezdik. A résztvevők a házigazda és egy­ben címvédő Gávavencsellő, Tiszabercel és Búj együttese. A meccsek kétszer harmincperce­sek lesznek, a győztes jutalma egy hóllóházi porcelán ván­dorserleg. Sportöltöző Gulácson Gülácson az idén készült el az új labdarúgópálya, amely mellett elkezdték építeni az öl­tözőket és a szociális helyisé­geket, azonban egyelőre nem tudják az önkormányzat képvi­selői, hogy miből fogják befe­jezni a létesítmény munkálata­it. Legalább még annyi pénz kellene a befejezéséhez, mint amennyit már felhasználtak ez idáig, azaz félmillió forint.

Next

/
Oldalképek
Tartalom