Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-18 / 245. szám
/ Közelkép UJ KELET 1995. október 18., szerda A város északi részén járva városlakóknak tettük fel a címben szereplő kérdést. íme hárman a válaszadók közül: Fekete Julianna: — Tegnap éjjel fél egykor kinéztem az ablakon a körútra, akkor még nem láttam semmi különöset. Mint utólag kiderült, tíz perccel később törték fel az öcsém autóját. A rendőrség nem tudja megakadályozni az autófeltöréseket és a lopásokat. Nem állnak a helyzet magaslatán. Szívbeteg vagyok, és köz- gyógyellátási igazolvánnyal rendelkezem, mégis, amikór kórházba kerültem, fizetnem kellett húszezer forintot. Honnan vegyek ennyi pénzt? Arról meg nem is beszélve, hogy ennyibe csak a kórházi ágy került, természetesen még az orvosoknak is fizetni kellett. Kevés a nyugdíjam, és nem jutok ötről a hatra. A pecsétgyűrűmet is beadtam a zálogházba, és nem volt annyi pénzem, hogy kiváltsam, így az is odalett. Bárhová fordulok kérelemmel, mindenütt elutasítanak. Novák Simon: — Engem a kormány munkája bosszant a legjobban. F'ekete Julianna Azon belül is, amit a nyugdíjjal művelnek. Középvezetőként hét évvel ezelőtt mentem nyugdíjba. Akkor olyan jó volt a fizetésem, hogy a vejem az első nyugdíjamat elfogadta volna munkabér helyett. Mára teljesen elértéktelenedett. Abban az időben progresszív nőtt a nyugdíjjárulék mértéke. Évtizedeken keresztül hiába vontak le olyan sok pénzt, ha ma mégis alig kapok többet, mint a minimálnyugdíj. Nemrég kórházban voltam, és meg kell hogy mondjam, a Kocsik Ágnes Fotó: Bozsó rakozni. Rendes, kulturált szórakozóhely, amelyik nincs messze a várostól. Csak ritkán tartanak olyan rendezvényeket, amik minket, középiskolásokat is érdekelnének. Például utcabálra vagy más hasonlóra gondolok, de olyanra, ahol egy normális zenekar játszik. A középiskolák között sportversenyek még csak-csak vannak, de szellemi vetélkedőt már nem szervez senki. — Fekete Tibor — Novák Simon közgyógyellátás csak nevében ingyenes. A város mostani vezetőivel viszont meg vagyok elégedve. Ők nemcsak tapétázzák a közterületeket, hanem láthatóan törődnek is vele, és nem csak a Kossuth térrel. Úgy érzékelem, hogy az önkormányzat a lehetőségein belül mindent megtesz azért, hogy szebb és tisztább legyen Nyíregyháza. Kocsik Agnes: — Nincs a városban egy olyan hely, ahova nyugodtan elmehetnének a fiatalok szóA legnagyobb nyugdíjasklub A Fegyveres Erők és Testületek nyugdíjasklubja október 24-én Nyíregyházán, a Helyőrségi Klubban ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. A klub tagjai a Nyíregyházán található katonai, rendőrségi és egyéb rendvédelmi szervek (tűzoltóság, büntetés-végrehajtás, pénzügyőrség, polgári védelem) nyugállományi tagjainak és házastársainak részvételével az egyesülési törvény alapján szerveződött „csapat”. Megalakulásának ideje 1970. október 1., taglétszámuk 140-150 körül mozog, így a város legnagyobb létszámú és legszervezettebb nyugdíjasklubja. Pénzügyi bevételeiket a még aktív hivatásos állomány, a parancsnokságok, kapitányságok adományaiból, és különböző pályázatokból elnyert támogatásokkal tudják növelni. A befolyt pénzből elsődlegesen özvegyen maradt tagjaikat, kiskeresetű nyugdíjasaikat támogatják. Az összegből a klub kuratóriumának döntése után lehet fizetni. Az összegyűlt pénzből kirándulásokat, klubfoglalkozásokat és több más rendezvényt szerveznek. A nyugdíjasklub tagjaiból alakult énekkar határainkon belül és kívül is szép sikereket ért el, rendszeres résztvevői a város kulturális rendezvényeinek. KvZ A Jókai Mór Általános Iskolában nagy figyelmet fordítanak arra, hogy a tanulókat az egészséges életmódra és a helyes táplálkozásra neveljélk. A napokban termékbemutatón ismerkedtek meg a gyerekek a korszerű élelmiszeripari termékekkel. A kóstolót tesztláp kitöltése követte. Az csak természetes, hogy a gyerekek a termékekből nyertek ajándékot • • Ont mi bosszantja? Fanatikus elhivatottsággal A VMK kulisszái mögött... A kormányzatnak a helyi önkormányzatokra gyakorolt gazdasági megszorító intézkedéseit legelőször a települések kulturális támogatásainak csökkentésében érzékelik. Nyíregyházán a Váci Mihály Városi Művelődési Központ, mint a megye- székhely legnagyobb intézménye többszörösen is tapasztalja minden pénzügyi elvonás következményeit. Minderről Bradács Mária, a kulturális centrum igazgatónője vallott szomorú hangon. Mint az intézmény vezetőnője elmondta, a rájuk nehezedő problémák között a 10 százalékkal csökentett éves költség- keret — amit nekik kell kigazdálkodniuk — jelenti szinte a legkisebb gondot. Ezt még egy takarékos gazdálkodással meg fogják tudni oldani. Nagyobb megterhelést jelent az intézménynek, hogy jövőre lesz fennállásának 15. évfordulója. Ez alkalomból szere t n é k felúj í t - tattni az épület- komplexumot, amire vi- s z o n t csak mintegy 3 millió forintos összeg áll a rendelkezésükre. E szűkös anyagi eszköz segítségével csupán- a legszükségesebb munkálatokat tudják elvégezni. Az elképzelések szerint a művelődési ház vezetősége a koncert- és kamaraterem 15 éves burkolatát szeretné kicseréltetni úgy, hogy közben a bútorzatot saját pénzükből újíttattják fel és egészítik ki. Emellett az önkormányzat támogatásával októberben elkeződik, és novemberre el is készülhet egy modem tűzvédelmi rendszer kiépítése, ami jelzi a füstöt, a tüzet és a mozgásokat is. Erre a több mint 4 millió forintos beruházásra már nagyon régóta szükség lett volna, mert eddig semmilyen biztonsági berendezéssel nem rendelkezett a jelentős anyagi értékű központ. Az anyagi és eszmei indokokra visszavezethető problémák az intézmény nagymértékű munkaerőcseréjében csúcsosodnak ki. A kívülálló emberek ezt nem tapasztalják, ők csupán a rendszeres és igényelt gazdag programokat látják, ami természetes is, hogy így van. Belülről, a „színfalak mögül” megélve a mindennapokat azt lehet mondani, hogy csodálatos az a — már-már — fanatizmus vagy szakmai elhivatottság, amivel a kollégák dolgoznak — szinte csak a dicséretért, egy jól sikerült program utáni elismerésért. Ugyanis szomorú tény, hogy az egy-egy műsor elkészítésébe beleölt munkát nincs lehetőség megfelelőképpen honorálni. Példaként említette az igazgatónő: mindenki természetes óhajként elvárja ugyan, hogy makulátlan rend és tisztaság legyen az épületen beiül, de nem mindenki végezné el azt a munkát — esetenként hétvégén és ünnepnapokon is — alig több mint 12 ezer forintért. A népművészettel ugyan diploma nélkül, de elismerten mesteri szinten foglalkozó 62 éves kolléga bruttó 28 ezer forintos fizetéssel térhet haza havonta. Az ezekhez hasonlatos példák összességének következménye az a tragikus helyzetet,, hogy — fanyar fogalmazásban — a népművelői pálya nem szerepel a sikerszakmák listáján. A VMK-ban az elmúlt fél évben csupán hat munkatárs kérte fel- mondá- sát, s az in- d o k o k között első helyen sze- repelt, h o g y olyan munkahelyet találtak, ahol többet (a dupláját!) kereshetik meg. A VMK-ban e gondok helyiek, de országosan összeadódva súlyos helyzetbe hozhatják az egyetemes magyar kultúrörök- séget, mert ápolásának folytonosságában szakadás következhet be. Egy állam ereje a gazdaságban és a kultúrájában együttesen rejlik, csak egyidejű fejlesztéssel lehet előbbre lépni. A külön utakra kényszerített összetartozó szférák miatt elveszti az ország az „arcát”, a nemzetet halálra ítélheti. —vip— Válaszúton a Mandala Az idén többször is foglalkozott a közművelődési bizottság Mandala Dalszínházzal, annak működésével, illetve azzal, hogy a Szabadtéri Színpadot a továbbiakban is a Mandala működtesse-e vagy nem. A közgyűlés a nyár elején ez utóbbi kérdésben úgy foglalt állást, hogy ősszel tér vissza az ügyre. Most Tukacs Istvánt, a Magyar Szocialista Párt frakció- vezetőjét — aki tagja a közművelődési bizottságnak is — kérdeztük arról, hogy hol tart az egyeztetés a bizottság és a Mandala között. — A Szabadtéri Színpad üzemeltetésének ügyére nem az októberi közgyűlésen, hanem valamelyik azt követőn térünk vissza. Azt gondolom, hogy ezt külön kell választani a Mandala működtetési problémáitól. A közművelődési bizottság év elején 5 millió forinttal támogatta a dalszínház működését. A közgyűlés pedig előző ülésén úgy foglalt állást, hogy a mandalások a zöld irodaház harmadik emeletét pró- bázhatnának, illetve itt raktározhatják kellékeiket. Bizottságuk kapta azt a „jószolgálati” feladatot, hogy közvetítsen a Városi Művelődési Központ, illetve a Mandala között, aminek az volt a legfontosabb kérdése, hogy a dalszínház milyen feltételekkel és havonta hányszor léphet fel térítésmentesen a művelődési központban. Egy idő után nem közeledtek az álláspontok, így mi is levontuk a megfelelő következtetéseket, és erről majd tájékoztatjuk a közgyűlést. — Mi a helyzet a Szabadtéri Színpaddal? — Szerintem a szabadtéri és a Mandala működését külön kell választani. A Szabadtéri Színpadnak működnie kell, hogy nyáron produkciókat fogadhasson. Ehhez rend és karbantartás szükséges. Amennyiben a Mandala is szerepelni kíván, akkor természetesen neki is helye van ott. A Mandala neve összeforrt a színpaddal, és színvonalas produkciókat hoztak ott létre. A színpadot működtethetné a polgármesteri hivatal valamelyik irodája, vagy mint a zöld irodaházat, a Házkezelő Kft. Erről a közgyűlésnek kell állást foglalnia. — Ón feltehetőleg színház- látogató ember. Miként fogadja a Mandala és a Móricz Zsig- mond Színház esetenkénti rivalizálását, egymásról nyilvánosan alkotott véleményét, üzengetését? — Rivalizálást művészeti értelemben nem látok, én úgy ítélem meg, hogy a két intézmény két különböző művészi pályán mozog. Az üzengetést nem tartom jónak, s hogy ez kialakult, ebben az előkészítés során többen is hibáztunk. A Móricz Zsigmond Színház és a Mandala Dalszínház is tud dolgozni szabadtéri színpad nélkül. —Szavaiból ítélve a Mandala a közgyűléstől jövőre kevesebb támogatást, lehetőséget fog kapni, mint az idén. Nem fél-e attól, hogy ez az állásfoglalás káros lehet az MSZP népszerűségére, hiszen a mandalások jól mozgatják szimpatizánsaikat a közgyűlésen belül és kívül? — Nem úgy akarunk politikai szimpatizánsokat toborozni magunknak, hogy a mandalások miként ítélnek meg bennünket. A döntés különben is a dalszínház vezetőinek a kezében van, mert azt kértük, hogy készítsenek koncepciót arra, mit szeretnének, hogyan akarnak a jövőben működni. Magánvéleményem, hogy a Mandala működési zavarainak megoldása nem kizárólag azon múlik, hogy megkapja-e vagy sem a szabadtérit. Az együttes tagjainak a működési formát kellene átgondolniuk, és a várossal való együttműködést ehhez kell igazítaniuk. Szerintem a közalapítványi, közkereseti társasági forma lenne elfogadható, miáltal számunkra is átláthatóvá válna a dalszínház gazdálkodása. Száraz Attila
