Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-18 / 245. szám

4 1995. október 18., szerda Belföld-külföld UJ KELET Lapszélen A tülekedőkről A politikában járatlan em­ber most hegyezheti a fülét igazán. Nem is kell mást ten­nie, csak hallgatnia. Ha a ha­jósi MSZP-s baráti találkozó utóhangjaira figyel, még azt is kiderítheti, hogy ki kinek nem rokonszenves. A nagyobbik kormányzó párt országgyűlé­si képviselőinek egy csoport­ja már a Nánási úti „baráti be­szélgetés” alkalmával kinyil­vánította, hogy mi minden nem tetszett nekik, akkor. Most a korábbi találkozó szel­lemi magja „elfelejtette” meg­hívni Csehák Juditot, Békési Lászlót és Vitányi Ivánt, hogy csak három prominens képvi­selőt említsek. A Békési—Csehák páros el­leni antipátia tulajdonképpen érthetetlen. Hacsak arra nem figyelünk, hogy mit is mon­dott Békési legutóbb a pártel­nök-miniszterelnök alkalmas­ságáról? Vitányi távoltartásá­ra sincs igazán érdemi válasz, hiszen a választmány elnöke épp a minap tett fel tíz kemény kérdést a miniszterelnök­nek! Amelyekre egyenként és konkrétan nem is kapott vá­laszt! Még mielőtt elkezdenénk szörnyülködni azon, hogy mi­csoda párt az ilyen, ahol a mi­niszterelnök nem válaszol a választmányi elnök kérdései­re, ugorjunk egy kicsit vissza­felé az időben. Mondjuk a vá­lasztásokig, amikor az MSZP fölényesen nyert. Nyugodtan mondhatjuk, hogy túlnyerte magát. Ennek következtében tucatjával kerültek a parla­menti padsorokba olyan em­berek. akik helyben ismertek voltak, az adott településen és környékén tudtak „politizál­ni”, vagy ígérni. Mert ne fe­lejtsük, hogy a választási kam­pány az ígéretek csatája is. Megalakult az új kormány és a gondok, bajok, problémák nem tűntek el. Hiába ígérték a szakértői kormányt, az is ki­derült, hogy a túlnyerés miatt jó néhány posztra több jelölt és önjelölt is volt, közülük a belső pártarányok figyelem- bevételével történt a kiválasz­tás, s ez nem mindig esett egy­be az optimális választással. S akkor arról még ne is beszél­jünk. hogy a kisebbik kor­mányzó párt több tárca élére. vezető apparátusába tudott a végső befutónál jobb jelöltet javasolni. Ami tehát „vég­eredményül” összejött, nem a legjobb összeállítású MSZP- s csapat lett... Az új kormány mentségére legyen mondva: akkora infor­mációhiánnyal kezdték tevé­kenységüket, ami magyaráz­za a késedelem talán felét is. Gondoljunk csak a honvédel­mi tárca nagyvonalú, részle­tes, alapos és körültekintő át­adás-átvételére. Az ilyen el­járások tehát magyarázatot adnak a késedelemre, de nem jelentenek mentséget. Az iga­zi ok a kormány késlekedé­sében az önkormányzati vá­lasztásokban keresendő: ott is nyerni akart az MSZP. Az a párt vesse rájuk az első követ, aki hasonló helyzetben másként cselekedett volna. Az MSZP jól szerepelt az ön- kormányzati választásokon is, most meg eljött az ideje a szakértői kormánynak, az ál­lamháztartás rendbehozatalá­nak, a választási ígéretek tel­jesítésének. Sajnos, ez utóbbi kettő együtt, egy időben nem megy. Félreértés ne essék: az egyidejűséget nem ígérte sen­ki. Most a vita azon van, hogy elég volt-e már a rendcsiná­lásból, és jöhet-e a választási ígéretek teljesítése? A párton belül maga Bok­ros Lajos adta meg ehhez az alaphangot: miután az Alkot­mánybíróság megcsinálta jó néhány milliárddal csomag­ját, pénzügyminiszterünk nem kezdett el a hiány pótlá­sán dolgozni, hanem beígér­te: már nem lesz újabb, nagy megszorítás. Az MSZP-s derékhad ek­kor gondolta: itt az ideje a vá­lasztási ígéretek teljesítésé­nek, s ebből fakadóan a kö­vetkező választásokra azt ígértük-teljesítettük típusú piros pontok összeszedegeté- sének. Annyi már látszik, hogy mindenkinek elegendő piros pontra pénzügyi fedezet nincs. így, aki előbb kezd ki­abálni. nagyobb eséllyel jut­hat a kasszához. Ez pedig sze­rencsés esetben még újravá­lasztást is jelenthet a tüle- kedőknek. Hajdú István Magyaroszág iráni olaj után néz A jugoszláviai tűzszünetet követően Magyarország várható­an felújítja olajbehozatalát Iránból —jelentette a UPI kedden Londonból magyar ipari forrásokra hivatkozva azután, hogy hétfőn Göncz Árpád magyar köztársasági elnök tárgyalt Irán budapesti nagykövetével. Az iráni hírügynökség ugyancsak kedden arról számolt be, hogy Göncz Árpád a tárgyaláson ki­fejtette: Irán Magyaroszág második legfontosabb olajellátója lehet Oroszország után. — Magyarország diverzifikálni akarja energiaforrásait, amire tavalyig nem volt égető szüksége, mivel a Magyarországon hanyatlott a termelés — mondotta a UPI- nak a meg nem nevezett magyar ipari tisztségviselő. Hozzátet­te, hogy jelenleg — éves szintre vetítve — három százalékkal nő a hazai össztermék Magyarországon, s várhatón élénkül majd az olaj iránti kereslet is. Magyarországnak a gazdasági bizton­ság szempontjából fontos a beszerzés diverzifikálása. Ipari for­rások azt is elmondták, hogy Irán egyre erőteljesebben kutat új olajvásárlók után, mivel az Egyesült Államok kormányzata hó­napokkal ezelőtt megtiltotta az amerikai vállalatoknak, hogy Iránnal üzleti kapcsolatba kerüljenek. Kapcsolat hetven országgal Beszélgetés Peter Thelen úrral, a Friedrich Ebert Alapítvány budapesti irodájának vezetőjével Munkatársunk a Munkaeíő- fejelsztési Konferencia szüne­tében rövid interjút kért a né­met alapítvány magyarországi vezetőjétől, az alaptívány múlt­ja és jelene iránt érdeklődve. — Thelen úr! Kérem, tájé­koztassa olasóinkat, hogy mi­kor és milyen célból jött létre az alapítvány! — A Friedrich Ebert Alapít­vány a legrégebbi németorszá­gi alapítvány, amely ma is mű­ködik. 1925-ben alapították a weimari köztársaság korában, ezért is viseli a köztársaság első elnökének nevét. Az életre- hívás oka az akkori Németor­szágot erősen sújtó munkanél­küliség volt... —Az akkori gazdasági viszo­nyok emlékeztetnek kissé a ma Magyarországára is? — Valóban sok a hasonlóság. — Mi volt az első törés az alapítvány életében ?----Egyértelműen az 1933-as náci h atalomátvétel. Az alapít­vány — természeténél fogva — csak a demokrácia légkörében képes tevékenysége kifejtésére. A háború után újabb nagy len­dülettel kezdtünk a munkához. Egyik fő célunk egymás prob­lémáinak a megértése és meg­Peter Thelen Fotó: Racskó értetése, még munkaadók és munkavállalók viszonylatában is. Van felnőttiskolánk is, ami a képzés alapjául szolgál. — Mondana néhány szót a magyarországi tevékenységük­ről? —Az 1960-as években nem­zetközivé szélesítettük tevé­kenységünket. A 70-es évek elején magyar fiatalok külföl­di képzését, majd az évtized végén még intenzívebb lett a hivatalos partnerkapcsolat, 1989 januárjában nyitottuk meg irodánkat Budapesten. — Hány országgal állnak kapcsolatban? — Több mint hetvennel. Főleg Afrika, Dél-Amerika és Délkelet-Ázsia fejlődő orszá­gaival. — Van az alapítványnak va­lamilyen politikai arculata? — Az első ötven-hatvan év után valóban politikai irányt is vettünk. Elveink nagyon közel állnak a szociáldemokrácia, a kereszténydemokrácia alapel­veihez, azonban teljesen párt­semlegesek és pártfüggetlenek vagyunk. Anyagi támogatást semmilyen politikai egyesülés­től nem fogadunk el. — Milyen anyagi alapokon működnek? — Az alapítvány nem profit- orientált. Privátfinanszírozásos alapokon működünk, azonban különböző állami szervek is támogatják a munkánkat. — Köszönöm az interjút! Palotai Vacsora Fondasnál mar a nagyapa a hívogató és kö- szönő-ember. Az étterem­most is az ajtó előtt állt, már is­Fondas már az első nap feltűnt, amikor a szep­tember végi kor­fui napsütésben a tengerparti strand felé ballag­tunk. Tavernája előtt állt — csak azon a kétszáz méteres szakaszon nyolc-tíz hasonló étterem van — és udvariasan ránkköszönt, előbb németül, majd angolul, s rögtön érdek­lődött is, hogy a kezében tar­tott, kézirásos fénymásolatok­ból az angol, avagy a német nyelvűt óhajtjuk-e. Valamics­két konyítván az angolhoz, azt választottuk. Fondas viszont ráérzett, hogy egyik nyelv sem a sajátunk, s mindjárt megkérdezte melyik ország­ból is jöttünk? Amikor meg­mondtuk, felcsillant a szeme, s közben angol-görög keve­réknyelven zengte tavernájá­nak specialitásait. Köszöntük a felvilágosítást, lesétáltunk a tengerhez, strandoltunk, na­poztunk. Sziesztaidő volt. ami­kor hazaindultunk. Fondas merősként üdvözölt minket, s invitált: térjünk be hozzá. Ez­úttal nem éltünk a lehetőséggel. A következő napokon a strandra menvén, meg vissza­felé is rendszeresen üdvözöltük egymást Fondassal, aki min­dig hívogatott a tavernába, de valahogy sosem jött ki rá a lé­pés. Végül az elutazásunk előtti este döntöttünk úgy: mégsem hagyjuk ki barátunk éttermét. Hiba is lett volna! A gazda a bejáratnál fogyadott minket: a hölgyek két puszit kaptak, az urakat kézfogással üdvözölte. Megfigyeltük: ez az üdvözlés minden vendégnek kijárt, de közben még arra is szakított időt a tulajdonos, hogy új ven­dégeket szólítson 1« a bejárat­nál. Voltak, akiket már vissza­térőként köszöntött. Amikor elénk tette az étlapot, igazi házigazdaként ajánlotta az egyik gasztronómiai kihívást a másik után. Maga szolgált fel, hamar az asztalunkon termett az ízletes birkasült, meg a jófé­le görög bor. Közben a magnó­val együtt dudorászta a fülbe­mászó görög dallamokat. S per­sze leste a bejáratot, szokás sze­rint üdvözölte az érkezőket. A fizetésnek is külön kore­ográfiája van Fondasnál. O maga hozza kistányéron a számlát, elviszi a pénzt, majd a 10-12 év körüli ifjabb Fondas hozza a visszajárót éppen annyi fémpénzzel, mint amennyit er­refelé borravalónak illik a tá­nyéron hagyni. Ezután még megérkezik Fondas ajándéka: mindenkinek egy-egy nyelet Quzo. Este kilenc után már jó fél házzal megy a bolt, ilyenkor bői ajtó nyílik a szomszédos ajándékboltba, ahol a strandcikkek mellett sok­sok mindent árulnak, a környé­ken itt lehet a legszebb csipké­ket vásárolni. Az ajándékbol­tot Fondas felesége vezeti. Miután illően búcsút vet­tünk a gazdától, végigsétál­tunk a tavemasoron. Köszö­nő, hívogató emberrel sehol nem találkoztunk. Igaz ven­déget a nyitva lévő hét étte­remben összesen nem láttunk annyit, mint amennyien Fon­dasnál voltak. Nem lennénk magyarok, ha nem jutna az olvasó eszébe a kérdés: mibe kerülhet egy va­csora Fondasnál? Becsléseink szerint a mi vacsoránkért, bo­runkért, mostohább felszolgá­lással, vaskosabb borravaló­val a Balaton mellett legalább másfélszer ennyit kérnének. (Kézy) A közép- és kisvállalkozásokról Hazánk tizenegy megyéjé­ből, továbbá hat közép- és nyu­gat-európai országból érkezett vállalkozási, kamarai és kor­mányzati szakemberek részvé­telével kezdődött nemzetközi kis- és középvállalkozás-fej­lesztési konferencia kedden, a keszthelyi Helikon Szállóban. A két és fél napos fórum 130 résztvevője elsősorban a vállal­kozásélénkítés módszereivel, a támogatás intézményes formá­ival és célrendszerével kapcso­latos tapasztalatait cseréli ki. A tanácskozás csütörtökön, a za­laegerszegi nemzetközi vásár megtekintésével zárul. Anton Duijuhouwer, a hol­land vállalkozásfejlesztési köz­pont közép-kelet-európai kap­csolatokért felelős vezetője töb­bek között azt a véleményét hangsúlyozta, hogy egész Eu­rópa gazdasági fejlődésében alapvető jelentőségűek lesznek a kis- és középvállalkozások. Hozzátette: ez a szerepük már most is érvényesül. Hiszen az EU-tagországokban 17 millió, e kategóriába tartozó 6-15 fős vállalkozás működik, az elmúlt években csak ezek voltak ké­pesek a foglalkoztatás számot­tevő növelésére is. Ezzel szem­ben az 500 embernél többet foglalkoztató kis- és középcé­gek száma csak 12 ezer, stag­náló munkaerőpiaccal. A hol­land szakember kifejtette: a vállalkozásélénkítés támogatá­sában, vagy a helyi vállalkozás- fejlesztési alapítványok létre­hozását; : köz -urópai or­szágok sikeresen ..másolták” a nyugati módszerekét. Viszont gyakori gond a vállalkozásfej­lesztés céljainak és jellegének hibás, vagy pontatlan kiválasz­tása. Helyesnek ítélte, hogy a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány újragondolja célja­it és elsősorban az export nö­velésére összpontosít. Azt, hogy máris mekkora húzóerőt képviselnek a kis- és középnagyságú cégek a gazda­sági fejlődés élénkítésének és a piacgazdaság kiépítésének fo­lyamatában, jól érzékelteti az a tény, hogy földrészünk fejlett országaiban a GDP-nek átlago­san a 80 százalékát, ezen belül az NSZK-ban a 90 százalékát ezek termelik. Hazánkban ez az arány a két évvel ezelőtti 30 százalékosnál csaknem 50 szá­zalékosra változott. Jákli Péter, a Magyar Vállal­kozásfejlesztési Alapítvány kuratóriumának társelnöke előadásában kiemelte: a piac- gazdasági átalakuláshoz szük­séges gondolkodásmód, mun­kamódszerek és alkalmazkodás szempontjából nemcsak nem­zetközi, térségi gazdasági kap­csolatok, hanem a vállalkozási tapasztalatok is nagy jelentő­ségűek. Szerinte a legkésőbb jövőre megszülető terület- és térségfejlesztési törvény végre­hajtásába beágyazódik a vállal­kozás fej les z I é s rendszere, még­pedig olyan módon, hogy meg­növeli a régiók — köztük a ha­tár mentiek — szerepét, önál­lóságát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom