Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-17 / 244. szám

Megyénk életéből UJ KELET Pista bá’ Pista ba az a fajta ember, aki nyugdíjaskora ellenére is a „kedves kópé" kategóriába tartozik, már ha létezik egyál­talán ilyenféle besorolás; aki­nek humorától, bemondásaitól, „ veretes” történeteitől (részben mert ezek az elbeszélések való­ban lenyűgözőek, másrészt mert holmi verésekről, adok- kapokról is többnyire szó van bennük), sőt egyszerűen már a puszta jelenlététől is jókedvre derül a társaság. Nem csoda hát, ha metszés idején, betaka­rításkor, kalákában végzett munkáknál ő a mindig szívesen látott vendég, a „humorzsák- cipelő” munkaerő. A felesége ezt a tulajdonsá­gát több mint negyvenévi há­zasság után egészen másként értékeli, a legtömörebben fo­galmazva: — Pistának még mindig nem jött meg az esze! — Én meg ráhagyom, mint „kódus a vagyonát a tizenkét pulyára!" — derül minden sértődés nélkül Pista bá’ az ol- dalbordü effajta kijelentésein. — Ah, mindkettő el van már meszesedve — toldja meg még az öreg —, ki lehetne belőle vakolni egy házat! Pista bá’ kereplője be nem áll, most igazán elemében van. Mondja is fajsúlyos vicceit, ta­lálós kérdéseit. Ez utóbbi így szól: — Mi a különbség a ma­gyar és a cigány ember között? A válasz nagyon egyszerű: A magyar ember kerékpárral megy a kocsmába és gyalog megy haza, míg a cigány gya­log indul és biciklivel távozik. Ezen maga Pista bá’ derül a legjobban, többször is elmond­va a választ, míg valaki meg nem kérdezi tőle:—Pista, tőled hány biciklit loptak már el? Az öreg gondolkodva megiga­zítja a vejétői ajándékba kapott baseballsapkáját, s kivágja: — Na, várjál, hazamegyek megszámolom a pumpákat! Pista bá’ ma valahogy nem a megszokott, a társaság sem érti, mitől olyan különös, olyan más az öreg. Aztán megoldódik a rejtély: betette a fogsorát. — Végzésre már csak behají­tom a nagy mosolyt—mondja. Dolgozott is az öreg, amúgy rendesen, „foggal-körömmel". ■Majd csak ebédkor vette ki a „nagy mosolyt”, s csúsztatta zsebébe, mondván, vicsorítson ott, de az ételből nem eszik. Nem használja, nem tud vele rágni—magyarázza Pista ba . —Ezt is csak az asszony miatt csináltattam, hogy harapdáljam néha, dehát feltörné az ínyemet! —nevet huncutkásan. —Inkább otthon hagyom, hogy legyen, aki olykor rászól az asszonyra, mert én nemigen merek. Lefler György Gombafarm a pincében Hasznot hozhat a munkanélkülieknek Szíves invitálásnak tettem eleget, amikor Kállai Menyhért mátészalkai víkendtelkére kilá­togattam. Pontosabban annak pincéjébe, ahol éppen „gomba- szüretre” készülődött a gondos gazda. A fatuskókon kisebb- nagyobb laskagombák nyújtóz­kodtak arra „várva”, hogy ha­marosan a Kállai család és a ro­konság asztalára kerüljenek. — A sikeres gombatermesz­téshez szorgalom, kitartás, al­kalmas hely és termelői tapasz­talat szükséges — mondja ven­déglátóm. — Az itt látható eredményt sok ismeret meg­szerzése és gyakorlás után ér­tem el. — Gondolom, nem szívesen árulja el a titkát... — Tévedés! Éppen ellen­kezőleg, megszerzett tapasztala­taimat szeretném sokak számára átadni, ezért minden hónap utol­só hétfőjén délután öt órára vá­rom az érdeklődőket Máté­szalkán, a Kossuth út 24. szám alatt. — Milyen módszert ajánla­na a kezdő gombatermesz­tőknek? — A termesztés kezdetleges módja, amikor a megvizsgált gombahulladékot kiszórjuk, vagy a termőhelyről a micé- liummal átszőtt talajt, korhadé- kot elhozzuk a kert alkalmas, árnyas sarkába. Sokan csinálják így, de a veszélye az, hogy nem ehető, esetleg mérgező gombát termelünk. A biztonságos ter­mesztés alapja a vásárolt szapo­rítóanyag, csíra vagy átszövetett alapanyag. Olcsóbb, ha az átszö- vetést mi magunk készítjük el. —Mi szükséges az „átszöve- téshez” ? — Frissen kivágott és felda­rabolt fatuskó (rönk) vagy fel­szecskázott és sterilizált szerves hulladék szükséges. A zsákos Kállai Menyhért és a fatuskós termesztést is ki­próbáltam, az utóbbit nagyobb sikerrel. — Honnan lehet szaporító­anyagot beszerezni? — Nálam a fajtát illetően a laskagombák, azon belül a hib­ridek sikeresek. Laskához sza­porítóanyag Csepelről és Gödöl­lőről szerezhető be, az érdeklő­dőknek szívesen elmondom, hogy pontosan honnan. Meg­mondom őszintén, az egyre sza­porodó árusokban — akik hely­színre hozzák a szaporítóanya­got — nem nagyon bízom. —Kiknek ajánlaná a gomba- termesztésnek ezt a módját? — Én csak a család számára termelek, de manapság a ma­gas húsárak, a húsfogyasztás csökkenésével jelentkező fe­hérjeigény, a gombának az étel­ízesítésben játszott szerepe, va­lamint a gombamérgezés elle­ni biztonságosság megnöveli a termesztett gomba iránti keres­letet. Mindemellett munkanél­küliek, a sok szabad idővel ren­delkező időskorúak hasznos el­foglaltságot találhatnak a gom­batermesztésben. Kép és szöveg: Szamosi István 1995. október 17., kedd Már nem számolnak a vevők Izomláz a szellemi munkától Lassan két éve annak hogy közelebbről is megismerked­tem egy ABC-pénztárossal. Tőle tudtam meg, hogyan lehet egy szelleminek minősített ülőmunkától rendszeresen váll- és nyakfájást kapni. Számolás közben a pénztáros egyik ko­sárból a másikba rakja az árut. Képzelje csak el a kedves ol­vasó, hány kiló cukrot vagy számmániás Pepsit kell meg­emelnie, hiszen egy forgalmas üzletben kétszázezer forint ér­tékű áru is átmegy a kezén na­ponta! Szemben a pénztárgép, oldalt a kosár, vagyis állandó­an forog a feje. Innen lesz a nyaki panasz. Felelősségteljes munka, mert a pénztáros fize­tésével felel a beütött összegért. Ha valaki járt már úgy, hogy többet adtak vissza neki egy ezressel a boltban, jó ha tudja, záráskor a pénztáros egyenlítet­te a számlát. Ismeri az árakat, ha árváltozás van, egy kis listát rak maga elé a gépére néhány napra, amíg megtanulja. Ami­kor ezeket már tudtam, akkor gondoltam rá, hogy beszélgetek egy hölggyel a szakmából. Mátészalkán, a Mega Plus disz­kontban szólítottam meg Csor­dás Jánosné Gizikét. Szívesen beszélt magáról, sőt — bár egy hölgytől ilyet nem kérdeztem volna — elárulta a korát is. — Nyírmeggyesen szület­tem 1963. augusztus 28-án. Édesapám a termelőszövet­kezetben dolgozott, édes­anyám pedig otthon, háztartás­beli volt. Megéltünk valahogy, mert mellette jószággal, föld­del is foglalkoztak. Van egy nővérem, ő is kereskedő. Meggyesen jártam iskolába, a nyolc osztály után pedig Nyír­egyházán, a Krúdy Gyula Ke­reskedelmi Szakmunkásképző és Kereskedelmi Szakközépis­kolában tanultam három évig. Itt, Szálkán, az Egyes ABC- ben voltam tanuló, utána ott is helyezkedtem el pénztáros­ként. Férjhez mentem, utána jöttek a gyerekek, és csak hat év múlva álltam újra munká­ba. A Füszért diszkontban há­rom éve kezdtem dolgozni, és itt maradtam akkor is, amikor eladták és a Mega Plus nevet kapta. — Mikor mentél férjhez? — Pontosan 1982. augusztus 28-án. A férjem mozdony- vezető, van egy 12 és egy 10 éves fiunk. — Készül valamelyik keres­kedelmi pályára? — Jaj, egyik sem! Nem tu­dom még hová mennek általá­nos után, de lassan gondolkod­ni kell róla mert a nagyobbik már hetedikes. —Miért lettél kereskedő? — Akkor nem volt nagy a választék. Lehetett menni gim­náziumba, ipari iskolába meg ide. Nekem ez tetszett. A szak­munkásvizsga után volt egy négy hónapos tanfolyam, ott is le kellett vizsgázni, és megkap­tuk a pénztárosi bizonyítványt. Mikor megvolt, rögtön beültem a pénztárba, és azóta ezt csiná­lom. Nem volt még soha nagy hiányom vagy többletem, a vevőkkel sem akadt különö­sebb probléma. Ha valaki szól, akkor utánaszámolunk együtt, de mostanában már nem na­gyon van ilyen. —Régen gyakrabban fordult elő? — Igen. Most már lassan mindenki beletörődik a pénz­telenségbe, és abba, hogy min­den olyan sokba kerül. Azért is kevesebb a reklamáció, mert a modern pénztárgép kiírja, mit ütünk be. A régiek ezt nem tudták. — Te utánaszámolsz ha fi­zetsz valahol? — Nagyjából, de én is tisz­tában vagyok az árakkal. Álta­lában megbízok a pénztáros­ban, legfeljebb azért nézem meg a blokkot, hogy tudjam melyik boltban mi mennyibe kerül. Dojcsák Tibor Csordás Jánosné Giziké a pénztárban Jubileum Tízéves fennállását ün­nepelte október 12-én a Nyíregyenes Alkoholizmus Ellenes Klub. Az ünnepi ülésre meghívták a társ­klubok képviselőit is, így közösen emlékeztek az ed­dig végzett sikeres munká­ra. Az országos szinten is elismert tevékenységük ju­talmául Szatke Sándor, a klub titkára vehette át a jubileumi zászlót Fekécs Imrétől, az Alkoholizmus Elleni Megyei Egyesületek és Klubok Országos Szö­vetségének főtitkárától. Ez az elismerés az elvégzett feladatok értékelésén túl a jövőben végzendő munká­hoz is új hitet és erőt ad a klubtagok számára. Jurás László Apróságok Állunk az ablaknál. Orrunk előtt bepárásodik az üveg. Be­kívánkozunk. Bent két-három csöppség fekszik kis vaságyakban. Az egyik számunkra nagyon fon­tos. Várták őt. Megszületett. Egészséges, de nagyon kicsi. Ezért tartják itt már második hete. A mama gondozgatja. Fürdeti, tisztába teszi. De a papa...? O csak az ablakon át áhítozik, hogy végre gyerme­két kezében tarthassa. És még ki tudja, meddig várakozik erre? A folyosón mamák köntös­ben beszélgetnek. Szotyi, ciga­retta, egyik után a másik. Ami­kor már unják, bemennek a gyermekükhöz. Semmi fertőt­lenítés, semmi elővigyázat. Ok megtehetik?! Ok anyák. (hatházi) A halál oka: komplett keringési és légzési elégtelenség Váratlan csecsemőhalálozások Négy koraszülött csecsemő elhalálozott 1995. szeptember 10— 13. között a nyíregyházi Jósa András Kórház 1. Sz. Gyer­mekosztályán. A halálesetek után a kórház vezetősége és a megyei tisztifőorvos, dr. Kovács Attila vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat még tart, és ennek eredményéről a tisztifőorvos a következőket nyilatkozta: — A csecsemőhalandósá­gon belül világszerte a leg­gyakoribb a koraszülöttek el­halálozása. Megyénkben a szülések 9,'5 százaléka vég­ződik koraszüléssel, ami nem kevés, s ennek okát vizsgálni külön riportban kellene. Mind a négy koraszülött esetében elmondható, hogy az édes­anyák veszélyeztetett terhe­sek voltak, és ebből eredően is a koraszülöttek mindannyi­an kis súllyal (1400-1700 gr) születtek. Születésük után ele­ve intenzív kezelést igényel­tek súlyos, általános állapotuk miatt. Haláluk után azonnal vizsgálatot rendeltem el, amelyből eddig kiderült, hogy szó sincs a kórházban elszen­vedett fertőzésről, hanem a halál oka mind a négy esetben — az eddigi adatok alapján — komplett keringési és légzési elégtelenség volt. Ezt meg­erősíteni látszik dr. Bállá György szakvéleménye is, aki a debreceni klinikáról jött át Nyíregyházára. S hogy meny­nyire volt esélyük a koraszü­lötteknek az életben maradás­ra, az csak a vizsgálat teljes befejezése után mondható meg. De az már minden­képpen megál­lapítható, hogy ezek a halál­esetek egy­mástól függet­lenek voltak. Az elrendelt vizsgálatnak ki kell terjednie a technológiák értékelésére is, nevezetesen, hogy amennyi­ben ilyen beteg gyerekek van­nak, a jelenleg is használatos technikák al­kalmasak-e arra, hogy át­Fotó: Bácsi Krisztián segítsék őket a kritikus idő­szakon. — Egyes vélemények szerint a négy csecsemő halálát egy­értelműen a lélegeztetőgépek hiánya okozta. Mennyire al­kalmasak a nyíregyházi gyer­mekosztály műszerei és gépei az európai szintű gyógyító te­vékenység ellátására? — Bizonyos szempontból kevés a gépek száma, és nem illeszkednek bele a rendszer­be. A gyermekosztály techno­lógiai rendszere sem egysé­ges. Jelen van a csúcstechno­lógia, és mellette van egy gyengébb színvonalú techni­ka is. A vizsgálat során az is kiderült, hogy vannak olyan problémák, amelyek a techni­kai felszerelések hiányosságá­ból is adódnak, s amelyeknek a későbbiekben lehetnek ne­gatív hatásai is. A gépek drá­gák. Az egészségügy óriási forráshiánnyal küszködik, a szolgáltatási spektrumai szű­külnek. Ahhoz, hogy ne le­gyenek funkcionális problé­mák, fejlesztésre, a meglévő műszerek hatékony kihaszná­lására van szükség. Ha a vizsgálat lezárul, an­nak eredményéről a sajtót tá­jékoztatni fogom. Várjuk dr. Dicső Ferenc osztályvezető főorvos úr vé­leményét is, aki már nagyon sok fórumon fölhívta a figyel­met a lélegeztetőgépek hiá­nyára. A tisztiorvossal való találkozásom előtt, a hivata­los utat betartva mindezt írás­ba is adta a megyei Tiszti Főorvosi Hivatalnak. Tassy Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom