Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-02 / 231. szám

Megyénk életéből UJ KELET 1995. október 2., hétfő 3 Dísztőrt kapott Szirénahangot hallva még mindig bizsereg a vére Nagyszabású rendezvényso­rozattal emlékezett meg az el­múlt héten Záhony város tűz­oltósága fennállásának 75. év­fordulójáról. Szombaton önfel­áldozó munkájuk elismeré­seképpen többen dicséretet, jutalmat kaptak. Bodnár Zol­tán nyugállományú alezredes a belügyminiszter emléktár­gyát, egy dísztőrt vehetett át. — Én is, mint sok kollé­gám, egy tűzvész után dön­töttem úgy az '50-es években, hogy a „vörös kakas” meg­előzésének, megfékezésének szentelem az életem — tájé­koztatott hivatásának okáról a Mátészalkán született Zoli bácsi. — A sorkatonai szol­gálat letöltése után kértem magam a tűzoltósághoz. Te­herautóink, gépeink igen kez­detlegesek voltak, a II. világ­háborúból származtak. — A Belügyminisztérium akadémiáját 1965-ben végez­tem el, majd viszakértem magam a megyébe, Kisvárdá- ra kerültem — utalt honvágyá­ra a nyugállományú tűzoltó. — A záhonyi átrakó területén 1971-ben igen komoly vegyi tűzeset történt, aminek követ­kezményeképpen egy évvel később megalakult a város­ban a tűzoltóság, engem kér­tek fel a parancsnoki felada­tok ellátására. Elég nehéz volt a kezdet, annak ellenére, hogy a mentő tűzvédelem a MÁV és a kisvárdai parancs­nokság egységeinek volt a feladata. Akkortájt indult fej­lődésnek az átrakókörzet, tűz­védelmi, megelőzési oktatá­sokat tartottunk, sokat kellett küzdeni, hogy az előírt sza­bályokat az építők és az építtetők betartsák. Mikor végre már kialakult a menté­si feladatok technikai hátte­re, visszakerültem Kisvár- dára, ahol öt évig, 1989-ben történt nyugdíjazásomig tel­jesítettem szolgálatot. Bodnár Zoltán sem lelki­leg, sem testileg nem érzi magát fárdatnak, nem szakí­totta meg kapcsolát egykori kollégáival, hivatásával. — Nagyon jólesik a bel­ügyminiszter jutalma — mondta kisé meghatottan. — Örömmel nézem azt is, hogy mennyit fejlődött a parancs­nokság, bár a kihívás, a fel­adatok is nagyot nőttek. Néz­ze, ez olyan hivatás, amely­nek a nyugdíjazás lelkileg nem vet véget. Még mindig bizsereg a vérem, ha sziréna­szót hallok, pedig hányszor kellett éjszaka, szélben, eső­ben, hóban menni, és segíte­ni a bajba jutottakon. * KvZ Már dolgozik a belső védelmi szolgálat Kevesebb lesz a rendőri korrupció? Áprilisban a kormány ren­deletileg szabályozta, hogy meg kell alakítani a Rendvédel­mi Szolgálatok Védelmi Szer­vezetét. A csapat feladata, hogy megelőzze, illetőleg meg­állítsa a rendészeti szervezetek munkatársainak — kivéve a nemzetbiztonsági hivatal és a honvédség — korrupciós tevé­kenységeit. A szolgálat műkö­déséről, feladatairól májusban elég szűkszavú sajtótájékoz­tatót tartottak a Belügyminisz­térium vezetői. A napokban járt megyénkben dr. Nyíri Sándor, a minisztérium rendészeti he­lyettes államtitkára. A szolgá­lat Nyíri úrhoz tartozik, így jog­gal tettük fel neki a kérdést: — Mi történt a kormányren­delet megjelenése óta? — A szolgálat létrehozása része a kormány egyik prog­ramjának, amely az egész or­szágban egyre nagyobb mérté­kű korrupciót és feketegazda­ságot igyekszik visszaszorítani. A szervezet — amely tulajdon­képpen a korábbi belbiztonsá­gi szolgálat munkáját folytatja — felállításának jogi hátterét a tavaly ősszel életbe lépett rendőrségi törvény biztosítja, amelyet konkrétan a tavaszi kormányrendelet szabályozott. Hamarosan megjelenik a „csa­pat” ügyrendje is. Gyakorlati­lag nyílt jogszabályok határoz­zák meg a feladatokat. Öröm­mel jelenthetem, hogy a szol­gálat felállt, és végzi — termé­szetesen nem a nyilvánosság előtt — a jogszabályban meg­határozott feladatát, együttmű­ködve a társszervekkel. Nem egy esetben adott tájékoztatást a sajtó, hogy vesztegetés gya­núja miatt — az önök megyé­jében legutóbb határőrök kor- ruptságára derült fény — a rendőrség vagy a katonai ügyészség őrizetbe vett különböző szervezetek hivatá­sos tagjait. Ezen híradásokkor gondoljunk arra is, hogy a Rendvédelmi Szervezetek Vé­delmi Szolgálata munkatár­sainak felderítő tevékenysége — ha a háttérből is, de — segít abban, hogy a bűnösök méltó helyükre kerüljenek. KvZ Tanácskoztak az almatermelők Növekvő telepítési kedv Az Almatermelők Tanácsa és az Újfehértói Kutatóállomás szervezésében egész napos al­matermesztési tanácskozásra, ültetvény-bemutatóra jöttek össze a megyei gazdák. Ame­rikai és kínai vendégei is vol­tak az összejövetelnek. A kül­földi szakemberek egyrészt a magyarországi tapasztalatokkal ismerkedtek, másrészt saját ha­zájuk gyakorlatát mondták el. Dr. Bubán Tamás, az Újfehértói Kuatóállomás munkatársa, a ren­dezvény házigazdája megnyitó beszédében elmondta, hogy világ- viszonylatban is az ellenőrzött, egészséges gyümölcstermesztés a cél, és ez fokozottaban érvényes az almatermesztésre, mert az egyik legnagyobb tételben felhasz­nált gyümölcs. Ehhez kapcsolódva mondta el gondolatait dr. Eke István, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője. Hangsúlyoz­Emléktábla-avatás A jeles igazgatóra emlékezve A nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium­ban szombaton emléktábla­avató ünnepséget rendeztek, amelyen az intézmény volt igazgatója, Zsolnai Vilmos előtt tisztelegtek az össze­gyűlő tanárok, öreg- és mai diákok. Dr. Bánszki István, az iskola jelenlegi igazgatója megnyitó szavaiban a hűség és a lelkűiét napjának nevezte a szombatit, mert — mint az öregdiákokhoz szólva mondta — az elkötele­zettség még hiányzik a mai ta­nulókból, a tiszta emberi ér­tékek pedig Zsolnai kora óta kiveszőben vannak. Zsolnai Vilmos vezérgondolatát — „Az a tied, amit másnak adtál!” — idézve köszönte meg a régi iskolatársaknak azt az erőfeszí­tést, hogy az emléktábla-ava­tásra sor kerülhetett. Mint mon­dotta, 1993 májusában született meg e nemes szándék, 1995 márciusában lefekteték az em­léktábla állításáról szóló alapít­ványtevő záradékot, s szeptem­ber 30-án, szombaton már sor is kerülhetett arra, hogy Or La­jos művész-tanár által elkészí­tettemlékről lekerüljön a lepel. A leleplezés megtisztelő feladatát Zsolnai Sára, a volt igazgató leánya végezte el. Walkó Zoltán, a Zsolnai vezet­te intézmény utolsó érettségiző osztályának képviselője meg­emlékező szavaiban elmondta, hogy Zsolnai Vilmos nem volt sem pap, sem tanár, de közgaz­dász se, mégis megteremtette mindazt, amire az e falak kö­zött folyó nevelésnek szüksé­ge volt. Az igazgatása alatt nem keresztény kurzust folytattak az iskolában, hanem emberré ne­velést, ahol a mindenkori ve­zérelv és minősítési alap egye­dül a tudás volt. Tisztelet övezte a nyugodt, de határozott meg­jelenését, gúnynevet senki sem ragasztott rá, igazi igazgató volt ő, csupa nagybetűkkel írva. Zsolnai Vilmos a délvidéki Kucurán látta meg a napvilágot 1881-ben. Harminchét évesen kedte el tanítói pályafutását Nyíregyházán, és 1931-től töl­tötte be a Kossuth Gimnázium igazgatói tisztét. Született szervező és pedagógus volt, akinek vezetése alatt élte virág­korát az intézmény. Hirdetett és megkövetelt programja a hasz­nos életre nevelés volt, ami a mai világban is nagy hiánycikk. Az összes volt tanítványát arra nevelte, hogy higyjenek és bíz­zanak egymásban, mert csak így vészelhetik át a nehéz időket — se szavai máig érvé­nyesek. —vip— ta, ha nincs növényvédelem, a virágzáskor mutatkozó termés egyharmada elveszhet, míg ellenkező esetben negyven szá­zalékkal is több termés érhető el. Hazánkban évente mintegy száz- hatvanmilliárd értékű termés menthető meg növényvédelem­mel, és ennek a költsége mind­össze huszonhatmilliárd. A kor­mány céljai között szerepel, hogy ezt a hatóanyagot mégis csökkentsék ötven százalékkal 2000-ig, mert a biológiai véde­kezést kell növelni. David A. Rosenberg pro­fesszor, amerikai előadó az ez­zel kapcsolatos egyesült álla­mokbeli gyakorlatot ismertette. Elmondta, hogy hazájában 1957-től nőtt a növényvédő szer felhasználása, melynek csúcsa a nyolcvanas évek vé­gén volt. Azóta fokozatos csök­kenés van, bár még mindig használnak olyan szereket is mint a drasztikus DDT, mely az európai országokban már tiltott szer. Érdekes, hogy ebben az esetben még a politika is bele­szól az almatermesztésbe, mert a republikánusok és a demok­raták választási kampányukban is felhasználják a növényvédő szerek alkalmazásának megen- gedhetőségét vagy tiltását. Amíg a politikusok vitatkoz­nak, a kutatók dolgoznak. Újabban a kezelést nem auto­matikusan végzik, hanem fero- muncsapdákat helyeznek ki, melyek mutatják a kártevők megjelenését, és csak a megen­gedett küszöbérték elérése után végzik a permetezést. Chen Yougunang kínai elő­adó elmondta, hogy hazájában még csak kétszáv éve termel­nek almát, mert akkor vitték be a japán hódítók ezt a gyümölcs- fajtát. Kína keleti része alkal­mas ennek a gyümölcsnek a termelésére, és a hazánktól százszor nagyobb országba csak kétszerannyi alma terem, mint Magyarországon. Sok eu­rópai almabetegség, mint pél­dául a varasodás ismeretlen számukra, van viszont egy ná­luk ismert növénydaganatos betegség, amely ellen ma még képtelenek védekezni. Miklós Faust professzor, amerikai kutató magyar nyel­vű előadásában elmondta, hogy az almának van jövője, mert a kínai előadó által elmondottak­ból is kitűnik, hogy nagyon sok ország van, ahol nem tudják megtermelni a lakosság szük­ségletét. Magyarország most van abban a helyzetben, hogy az eddig egyoldalú orosz piac más régiókba akar bejutni. A magyar alma jó, világhírű, de nincs kellően reklámozva. Sipos Bertalanná, a megyei földművelési hivatal munkatár­sa elmondta, hogy pont akkor nem tudni, hogy lesz-e jövőre állami támogatás az ültetvé­nyek telepítésére, amikor nő a termelési kedv. Ebben viszont most kellene lépni, mert ha nem ültetik el ősszel a csemetefákat, az egy év kiesés nemcsak a termelőt, hanem a nemzetgaz­daságot is hátrányosan érinti. ZSOLNAI VILMOS WSl ~~ 104 * ETf tüÁZOATQHH i Csempészek és határsértők Lapunk múlt szombati szá­mában Krisán Attila, a határ­őrség szóvivője számolt be szervezetük idei első kilenc hónapi történéseiről. A me­gyei eseményekről Seres Jó­zsef ezredes, a Nyírbátori Határőr Igazgatóság vezetője tájékoztatta lapunkat. — Ez évben eddig átlép­tettünk több mint 12 és fél millió személyt és 4 és fél millió járművet, a növekedés (az ukrán átkelőhelyekre a jellemző) 30 százalékos — mondta az igazgató. — A köz­úti teherszállítások folyama­tos emelkedése következté­ben olykor nagy mértékben nőtt a záhonyi határátkelőhe­lyen a várakozási idő. A ka­mionoknál bevezetett kombi­nált szállítási mód nem váltot­ta be a hozzá fűzött reménye­ket, kevesen éltek e lehető­séggel. Határszakaszunkon szeptem­ber végéig másfél ezer személy követett el jogellenes cselek­ményt. Az elkövetési módok skálája széles: 99 személy kö­vetett el, illetve kísérelt meg til­tott határátlépést, 246-an köz­irathamisítás — tavaly össze­sen volt százötven esetünk -— miatt került szorosabb kapcso­latba munkatársaimmal, három határsértő-segítőt és nyolc áru­csempészt is elszámoltattunk az év során. A keleti szomszédok­nál is sok a kínai és más kül­földi állampolgár, akik poten­ciális határsértők, gazdasági emigránsként csapódhatnak le nálunk. Határőreink 110 lopott gép­kocsi -— az elmúlt évben össze­sen nyolcvanat szűrtünk ki — külföldre csempészését akadá­lyozták meg, értékük megha­ladta a 160 millió forintot. Az eredmények a szigorúbb ellen­őrzéseknek köszönhetők. Jöve­déki törvénybe ütküző jogelle­nes cselekmény miatt 93-an, míg árucsempészés miatt 32-en kerültek összeütközésbe a határőrséggel. Több mint hat­száz külföldit közel egymillió forint összegű helyszíni bírság­gal súlytottunk, százhatvan­nyolcat pedig kiutasítottunk az országból. A beutazás, a tartózkodás, valamint a továbbutazás fel­tételeinek hiánya miatt vissza­irányítottunk több mint 120 ezer külföldit. A jogellenes cselekményeket elkövetők között az ukrán, illetve a ro­mán állampolgárok száma a legnagyobb. KvZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom