Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-16 / 243. szám

UJ KELET Tiszanagyfalu 1995. október 16., hétfő 5 Felírjuk az összes rendszámot Adatok — röviden Szép és modem kisüzemmé varázsolták a volt téeszirodát Tiszanagyfalu központjában. A létesítmény sok asszony vállá­ról vette le a munkanélküliség gondját. Bárány Józsefné szalagveze­tő elmondta, hogy a Népi, Ipar- művészeti és Háziipari Szövet­kezet nyíregyházi központ­ján keresztül állandó munká­juk van. A nyíregyháziak tő­kés bérmunkát vállalnak, és en­nek egy részfeladatát a varro­da látja el, a nagyfalusiaknak csak a varrógéppel kell tö­rődniük. — Huszonöt asszonyt foglal­Munka közben az asszonyok koztatunk — folytatja Bá- rányné —, mindannyian mun­kanélküliek, illetve jövedelem- pótló támogatásban részesül­tek. Átképzésük 1994. decem­ber 6-án kezdődött, a Mikulás hozta „ajándékba", és július 14- éig tartott. Július 15-én az összes dolgozó vizsgát tett, majd 18-ától már mint valódi dolgozók ülhettek le a gép mellé. — Mennyit keresnek itt az asszonyok? —Hat hónapig a minimál­bért. azaz tizenkétezer-ötszázat kapnak, majd ezek után átáll- nak a teljesítménybérre. Aki hamarabb teljesíti vagy túltel­jesíti a normát, az természe­tesen megkapja a normabért. Ahogy így az asszonyokat el­nézem, jobbat nem is hozhatott volna nekik a tiszanagyfalusi Télapó... A falu polgárőrsége azzal büszkélkedhet, hogy saját gép­kocsija is van. A bizalmat na­gyon is kiérdemelték. Fennál­lásuk óta a faluban semmilyen említésre méltó bűncselekmény nem történt! Kérdéseinkre Láng Béla, a tiszanagyfalui polgárőrség helyettese vezetője válaszol. — Mikor alakult meg a cso­port? — Kilencvenegyben már „összeállt a csapat”, de hivata­losan 1992. január 30-án jegy­zett be minket a Cégbíróság. — Hány polgárőr van a fa­luban? — Ötvenkilencen vagyunk összesen. — Mi a tevékenységük mot­tója? — A türelmes megfigyelés. Éjjel állandóan járjuk az utcá­kat. Az összes áthaladó autó rendszámát feljegyezzük, és egy-két napig meg is tartjuk. A község lakosságától sok vissza­jelzést kapunk. Örülnek a jelen­létünknek. Megnyugtatja az embereket, ha látják-hallják, hogy az autónk lassan elmegy a házuk előtt. — Önök nagyon eredménye­sek... — Mielőtt megalakultunk, — A falu lakossága: két- ezerhetven lélek. — Az aktív dolgozók szá­ma: öt-hatszáz személy. — Sok a rokkantnyugdíjas. Nem is csoda, mivel a ke­mény mezőgazdasági munka mellett nagyon sokan a mis­kolci Vasgyárban, a tarcali Kőbányában dolgoztak. — Az esküvők éves átlag­száma: 15—20. — A születések száma: 10—30 között változik. — Az elköltözések száma csökkent. Hogyan is menné­nek a városba, amikor nincs sem munka, sem pénz lakás- vásárlásra. — A falu lakásainak álla­pota még jó — futja a tartalé­kokból. Az építkezéseket azonban abbahagyták — je­lenleg három ház épül. — A falu (a csatorna kivé­telével) teljesen közművesí­tett. Minden házban van tele­fon. ahol megrendelték, ugyanígy vezetékes gáz is. — Virányoson most kezdik a gázprogram megvalósítását. Eleinte kevesen igényelték, de folyamatosan megjött a kedv. Szinte naponta jelent­keznek új igénylők készpénz­zel, illetve azzal, hogy hitelt vesznek igénybe. — A Tisza-holtág és a mo- rotva vízminőségének javítá­sa érdekében a falu most ké­A község legidősebb polgára az Károlyné szít tervpályázatot a PHARE- program igénybevételéhez. — Az önkormányzat havi ezer forinttal támogatja a kö­zépiskolásokat és a szakmun­kástanulókat. Az általános iskolások tanévkezdetkor 1904-ben született Farkas ezer forint füzetpénzt kaptak. — A fejlesztések ellenére a falunak nincsenek kiegyen­lítetlen tartozásai. — Tiszanagyfalu nem kér­te, hogy nyilvánítsák hátrá­nyos helyzetűvé . A tavasgazda Pulii Ferenc kocsmárosnak saját halastava van. A tó 1800 négyzetméternyi területen fek­szik, és átlagosan jó egy méter mély. Pontyok, kárászok és tör­peharcsák lakják. A tavasgazda nem folytat semmilyen halgazdálkodást, barátaival pecázgat rajta, illet­ve évente egyszer-kétszer „meghúzza” a vizet, hogy a családnak legyen halászlére való. Az ősszel esedékes Ti- szalök—Nyíregyháza—Ti­szanagyfalu sörkörmérkőzések focistáit is meghívta egy jó ha­lászlére. Csak az időjárás is kegyes legyen... volt úgy, hogy egy héten há­romszor törtek be éjjel az ABC- be. Ki sem tudtak nyitni, mert a leltár után újra és újra kifosz­tották az üzletet. Fenn­állásunk óta nem volt egyetlen betörés sem a fa­luban. — Kilencvenkettő óta? — Igen. Lassan három és fél éve! — Kell hogy legyen va­lami titkuk. — Titkunk? Hacsak az nem, hogy ismerjük a bű­nözők autóit. Mivel ma­napság már kocsival grasz- szálnak. Szerencsénkre a mi falunkban nem laknak ilyenek, de a környező fal­vak bizony meglehetősen „szennyezettek”. Bennün­ket azonban széles ívben elke­rülnek, mert a jelenlétünk elret­tenti őket. Nagyon jói tudják, ha csak átmennek a községen, mi már akkor beszólunk a rakamazi rendőrőrsre rádión... — Van rádiójuk is? — Természetesen. — Mennyi az éves támoga­tásuk? Mennyiből kell gazdál­kodniuk? — Százötvenezer forin­tot kapunk az önkormány­zattól. Ebből fedezzük a benzint. Trabantból krosszautó a műszaki karbantartást, műsza­ki vizsgát, tehát mindent. — Elég ez az összeg? — Ennyi van. Ennyi jut... — Sajnos nagyon messze van­nak a gyümölcsösök, a szőlők, és drága benzin. Azért igyekszünk, megtesszük ami tőlünk telik. Nem sok falu büszkélkedhet olyan szép kis sportcsarnokkal, mint ami Tiszanagyfaluban van. A száznyolcvanfős lelátón ennél sokkal többen is helyet foglaltak már. Gribovszky Károly torna­tanár úr nemcsak az iskolások­kal foglakozik, hanem szívén viseli a felnőtt lakosság sport­tal kapcsolatos gondjait is. A sportcsarnokban keddenként este felnőttfocira van lehetőség. Ez ingyenes, csak elfogadható szerelést kell hozni. A keddi fociesteket ugyanúgy látogat­ják tizenévesek, mint negyve­nesek... Az is előfordult már, hogy a hat ötfős csapat azért nem tudott játszani, mert kettő még a pályán volt. Nyáron, il­letve amíg az idő engedi, a kinti focipályán játszanak, ahol négy kispályát alakítanak ki. Az iskolai szünetben csütör­tökönként tartják meg a gyere­kek labdarúgónapját. Télen a befagyott morotván hoki­meccseket is rendeznek, még­hozzá felnőttek részvételé­vel! Minden májusban aktuális a Tiszalux Kupa. két korcsoport­ban. A nyíregyházi, az újfe­hértói, a tiszanagyfalusi, illet­ve a környező települések ötö­dik-hatodik, valamint hetedik­nyolcadik osztályos tanulói vívnak itt körmérkőzéseket. A nyíregyházi 7-es iskola az idén végleg elvitte a díjat! A spotcsarnokban csütörtö­könként asztaliteniszeznek, nem is akármilyen feltételek­kel. A gyakorolni, edzeni szán­dékozóknak adogatógép is ren­delkezésükre áll. Az épület mögött most ala­kítanak ki egy szabványmére­tű futópályát és ugródombot. Hornok Zsolt technikatanár vezetésével az általános iskolások nyolc hónapi munkával elkészítették az iskola saját gyártmányú krosszautóját. A műszaki tanulmánynak is megfelelő kis gépko­csit a tanár úr kiöregedett Trabantja átalakításával keltették új életre az ifjú autóimádók. A kocsival a gyerekek jelenleg még csak a focipályán autókázhatnak, mert gépkocsivezetői ismere­tük még hagy némi kívánnivalót maga után... A községi sportcsarnok — Volt már amolyan igazi „meleg helyzetben" részük a falu polgárőreinek? — Szerencsére nem. Sikerült megelőzni...-— Mi a helyzet a gyümölcs­lopásokkal? — Mi gátolja leginkább a munkájukat? — A jogállásunk. Mi nem igazoltathatunk senkit, így az­tán inkább megállunk és meg­kérdezzük, hogy segíthetünk-e valamit... Az oldalt írta: Palotai István A fotókat készítette: Bozsó Katalin Tiszatex Kft. Varroda A „Mikulás” átképzőtanfolyama

Next

/
Oldalképek
Tartalom