Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-13 / 241. szám

2 1995. október 13., péntek Belföld-külföld UJ KELET nemzetközi Tűzszünet Életbe lépett a tűzszünet Boszniában. Szerda éjfél után egy perccel, a fegyvemyugvás hivatalos kezdetekor Szarajevóban nyugalom honolt, a gáz- és villamosenergia-ellátás zavarta­lan volt. Azt azonban még nem lehetett biztosan tudni, hogy Északnyugat-Boszniában, a szerdai legádázabb harcok hely­színén is elhallgattak-e a fegyverek — írja a Reuter. Magyar autós halála Belehalt sérüléseibe P. Gábor 27 éves miskolci fiatalem­ber, aki kedden szenvedett súlyos közlekedési balesetet az ausztriai Tirolban. A magyar autós gépkocsijával eddig is­meretlen okból az egyik kanyarban kisodródott, s az út men­ti mély árokba zuhant. P. Gábort először a lienzi kórház bal­eseti sebészetére szállították, majd onnan átkerült egy bécsi klinikára. A bécsi Magyar Nagykövetség konzulátusa csü­törtökön megerősítette az MTI-nek P. Gábor halálhírét. Régészeti szenzáció A mondák övezte Trója ásatási területén német régészek első alkalommal bukkantak írásos emlékre. A szenzációs lelet a Krisztus előtti 2. évezredből származik — jelentette be a Tübingeni Egyetem. A dpa csütörtöki beszámolója emlékez­tet, hogy sem Heinrich Schliemann német amatőrrégész, — aki 1873-ban a törökországi Hisarlik dombon megtalálta a Priamosz kincsének nevezett aranyleletet — sem követői nem találtak trójai írásos emléket. A Manfred Korfmann őstörténész vezette régészcsoport most nyáron találta meg az írást. A lelet jellegéről és koráról Korfmann október 21-én, A kutatás nap­ján tart ismertető előadást a Tübingeni Egyetemen. Gál Zoltán Kijevbe érkezett Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke csütörtökön kétnapos hivatalos látogatásra Kijevbe érkezettOlekszandr Moroznak, az ukrajnai Legfelsőbb Tanács elnökének meghívására. A magyar házelnök vezette parlamenti küldöttség a tervek sze­rint találkozik Moroz parlamenti elnökkel és Leonyid Kucs­ma államfővel. A megbeszéléseken a felek véleményt cse­rélnek a nemzetközi politikai helyzet kérdéseiről, valamint megvitatják a két ország törvényhozása közötti együttmű­ködés eredményeit és jövőbeni lehetőségeit. A magyar és az ukrán delegáció továbbá egyeztet egymással, az emberi jo­gok és a nemzeti kisebbségek jogainak terén való együttmű­ködés fokozásáról. Olekszandr Moroz tavaly szeptemberben látogatott Budapestre, ahol magyar partnerével, Gál Zoltán­nal aláírt egy parlamentek közötti együttműködési egyez­ményt. A két állam törvényhozása első ízben kötött ilyen megállapodást, mely a legkülönbözőbb szinteken rögzítette a parlamentek közötti együttműködés formáit. Az okmány egyebek között előirányozta egy parlamentközi kisebbségi bizottság létrehozását. Az egyezmény tervbe vette a két tör­vényhozás tapasztalatainak folyamatos cseréjét, a parlamenti bizottságok kölcsönös látogatását. NATO főtitkár-helyettes Budapesten Gebhardt von Moltke, a NATO politikai ügyekért felelős főtitkárhelyettese csütörtökön Budapestre lá­togatott, hogy megvitassa a magyar partnerrel a NATO kibővítésének lehetőségeit elemző, nemrégiben elké­szült brüsszeli tanulmányt. Von Moltke délután So­mogyi Ferenccel, a Külügy­minisztérium közigazgatási államtitkárával folytatott több órás megbeszélést. Programjában ezután Ko­vács László külügyminisz­terrel való találkozó szere­pelt. A megbeszélések előtt magyar részről hangsúlyoz­ták: egyelőre nem magáról a NATO-csatlakozásról, ha­nem csupán a tanulmány tar­talmáról folyik a vélemény- csere. A dokumentum nyil­vánosságra hozatala után az atlanti szövetség kifejezte készségét, hogy magas hiva­tali szinten konzultáljon az erre igényt tartó országok illetékeseivel. Budapest az első ilyen főváros, ahová ezzel a cél­lal érkezett a NATO főtitkár- helyettese. Külföldi katonák Csütörtök estére megérke­zik hazánkba valamennyi külföldi katona a Coopera­tive Light '95 (együttmű­ködő fény) elnevezésű, nagyszabású NATO béke­partneri gyakorlatra. A 350 külföldi katonát a bala- tonkenesi főhadiszálláson helyezik el. A külföldiek összesen 11 országból érkeznek, közülük a legtöbben, 106-an Néme­tországból, míg 78-an Nagy- Britanniából. A gyakorlatra számos rangos külföldi ven­déget várnak, köztük több NATO-parancsnokot, vala­mint a jövő hét közepére Volker Rühe német védelmi minisztert is. Delegáció Kajaaniban (Folytatás az 1. oldalról) — A delegációt alkotó tíz vállalkozó a hét közepén talál­kozott a Vállalkozók Társasá­gának elnökével, a Külkereske­delmi Társaság elnökével és a kereskedelmi kamara elnöké­vel, valamint két kisebb vállal­kozás — softwer- és egy terve­ző cég — ügyvezetőjével. Az acélszerkezetű váz készítésével foglalkozó Béker Kft. kép­viselője élénk tárgyalást foly­tatott a külföldi szakemberek­kel, csakúgy mint a nyílászáró­kat gyártó és forgalmazó Fém- System Kft. — Bemutattak számunkra egy technológiái parkot is. En­nek az az érdekessége, hogy ez az önkormányzat alapította részvénytársaság működteti nonprofit céllal. Adott egy te­rületet, apportként vitte be az önkormányzat, amin aztán a részvénytársaság alakította ki az infrastruktúrát. Hitelekből csarnokokat épített fel, ahová példaértékű lehet a számunkra is. Az önkormányzat nem azon­nali bevételekre törekedett, ha­nem az volt a célja, hogy hosszú távon a foglalkoztatást segítse. Nyilván a cég haszna az adóbevételekben is megje­lenik. Mi is törekedtünk ilyes­mire, de a hazai gazdálkodás olyan, hogy arra ösztönzi az önkormányzatot, minél hama­rabb összeszedjen mindent, és a költségvetés hiányát beta­passza. — Finnországban a munka- nélküliség 20-23 százalék. Az infláció mértéke viszont mind­össze 1,5 százalék, vagyis szin­te nem is lehet érezni. Évek óta nem változtak sem az árak, sem pedig a bérek. Egy átlagem­ber éves jövedelme 110 ezer márka.... — A nyíregyházi delegáció látogatását valószínűleg január­ban viszonozza a finn testvér- város küldöttsége. Kajaani pol­gármestere akkorra ígérete sze­hogy a két város együtt pályáz­zon közös fejlesztésre. Kajaani belvárosában több üres üzlet van. A pályázati pénzből ezek fejlesztésére kérnek támoga­tást, amelyben aztán nyíregyhá­zi vállalkozók is árulhatnák portékájukat. Felbermann Endre a sájtó- tájékoztató második részében elmondta, hogy kedden Szol­nokon megalakult a Megyei Jogú Városok Szövetségének a városüzemeltetési bizottsága, ahol őt választották meg elnök­nek. Az elnökség megválasztá­sa a következő ülés feladata lesz. A bizottság véleménye szerint az útalapból nemcsak 5 százaléknak kellene jutni a vá­rosok útjaira, hanem a tapasz­talati számoknak megfelelően 30 százaléknak. Fontos lenne meghatározni hosszabb távon is a központi prioritásokat, mert az önkormányzatok csakúgy tudnak ehhez igazodni, ha azt előre tudják. Évenként változ­tatni nem célszerű. Burkolt létszámleépítés (Folytatás az . oldalról) A záhonyi vasutasok sztrájkra is hajlandók, hogy megállítsák a romlást, és megakadályozzák az átrakási és raktározási igazgató­ság értékesítését. A Vasutasok Szakszervezete záhonyi alapszer­vezetének titkára, Pöhacker Atti­la beszélt nekünk arról, miért he­lyezkedtek szembe az eladási tervvel. — Való igaz, hogy a szállítási teljesítmény csökkent. Sújt ben­nünket a Jugoszláv embargó, és az is, hogy a szomszédos Szlová­kiában olcsóbban szállítanak, ta­lán azért, mert ott magasabb az állami támogatás. Vannak olyan áruféleségek, amelyeket kizárólag vasúton célszerű szállítani, itt pe­dig a nyomtávkülönbség miatt hozzá kell nyúlni az áruhoz. Ezt a lehetőséget ki lehetne használni, de ahhoz fejleszteni kellene. Erre viszont a Magyar Államvasutak nem kapott pénzt, tehát valami­lyen formában megoldást kell ta­lálni. Erre született egy törvény jellegű kormányhatározat a kü­lönleges gazdasági övezetek lét­rehozásáról. A Dombrád—Vá- sárosnamény—Záhony három­szöget tervezték ilyen övezetté alakítani, az ide települő majdani társaságok pedig különböző ked­vezményeket kapnának. A külön­leges gazdasági övezet fogalma azonban nem tisztázott. A vasút­nak pedig alkalmazkodni kell a fuvaroztatók igényeihez, gyorsab­ban kell mozgatni az árut, amihez megfelelő eszközöket kell besze­rezni. Most keresik az útját-mód- ját annak, honnan lehetne ide pénzt beinvesztálni. Azt nem tu­dom elképzelni, miért nem lehel pénzügytechnikailag kezelni, hogy az itt keletkező nyereséget — vagy legalább adott hányadát — hozzánk visszaforgassák be­ruházásra, gépek vásárlására, egy­szóval fejlesztésekre. 1992-ben vetődött fel, hogy valamilyen gaz­dasági társaságot kell létrehozni, és érdekes módon éppen ettől az évtől mutatják ki statisztikailag, hogy az átrakási tevékenység veszteséges. — Manipulációra gyanakszik? — A statisztika olyan, mint a bikini, a lényeget takarja, vagy másképpen: a hazugság legmaga­sabb foka! Több éve halljuk, hogy magas a MÁV dolgozói létszáma, csökkenteni kell. Ennek egyik kézenfekvő megoldása az előző kormány 1992-es háromezres ha­tározata, amelyben az szerepel, hogy a nem kifejezetten vasúti te­vékenységet folytató MÁV-cégek kerüljenek ki egyszemélyes kft.- kbe. Most azzal, hogy kft. alakul itt, 2500—3000 embertől szaba­dul meg a MÁV. Az eladási terv­ben véleményem szerint szemé­lyes motivációk vannak. Mással nem igazolható, hiszen itt minden­kinek a tevékenysége összefügg, a cég szétdarabolása megbéníta­ná a munkát. Az egyszemélyes kft. idegen tőkét nem vonhat be, mert ha megteszi, akkor már nem egyszemélyes, ezért nagyon oko­san kitalálták, hogy a kft. saját te­vékenységén belül egy csomó kis kft.-t hozna létre, amelyben ő bi­zonyos részesedéssel van benne. Nem reménytelen azonban a hely­zet, több megoldást is látok a problémára. Egyszer, hogy kor­mányhatározat vagy törvény- módosítás tenné lehetővé az egy­személyes kft. megalakításának lehetőségét úgy, hogy ne darabol­ják szét. Még ennél is járhatóbb út a térségben regionális vasúttár­saság létrehozása. Kft. vagy MÁV, de az átrakást el kell vé­gezni, mert ha nem, akadozva megy a munka, elmennek a szál­líttatok másfelé. Államközi szer­ződések szabályozzák a vasút te­vékenységét, a kft.-ért is a MÁV- nak valamilyen módon fele­lősséget kell vállalni. Egyet látok biztosan: 2500—3000 ember és az ehhez kapcsolódó plusztevé­kenység kikerül a MÁV-ból, ha kft. jön létre. Azt viszont nem tu­dom, miért nem lehet MÁV on belül fejleszteni. Ha az apparátus nem tudja visszaforgatni a pénzt, akkor nem az átrakó, hanem az apparátus nem megfelelő. Az Új Kelet lehetőséget kapott arra, hogy részt vegyen a beszél­getést követő ülésen, amelyen a területi bizottság és a szakszer­vezeti bizottság tagjai vitatták meg a problémát. Itt mindenki egyértelműen arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem hagyják eladni az ÁRI-t, az eladás tervét pedig vagyonmentési és burkolt létszámleépítési akciónak minő­sítették. Az ülés után kibocsátot­tak egy nyilatkozatot, melynek szövegét alább olvashatják. „A Vasutasok Szakszervezete Záhonyi Területi Bizottsága tár­gyalta az átrakókörzet szervezeti, gazdálkodási struktúrájának ter­vezett módosítását. A testület a leghatározottabban tiltakozik az ellen, hogy a MÁV Rt. egyes vezetői tényként kezel­nek olyan elképzeléseket, ame­lyekben sem igazgatótanácsi dön­tés nem volt, sem az érdekképvi­seletekkel nem történt egyeztetés, súlyosan veszélyeztetve ezzel a munkabékét. A testület felszólít­ja a MÁV Rt. vezetését, hogy az átrakókörzetet érintő mindenne­mű intézkedés meghozatalába a munkavállalók érdekképviseleti szervezeteit vonja be. Értékeli a MÁV Rt. vezetésé­nek azt a törekvését, hogy ver­senypozíciójának megőrzése, il­letve javítása érdekében keresi Záhony körzet felújításához a for­rásokat. A testület nyomatékosan felhívja a figyelmet, hogy a tér­ség munkavállalóinak érdekében csak az átrakókörzet egységes ke­zelését tudja elfogadni. Az 1994 évben létrehozott szer­vezeti intézkedések tapasztalatai alapján véleményünk szerint a MÁV Rt. érdekei ellen ható folya­matok indultak meg, amelyek megszületése közös érdekünk. A lehetséges megoldások közül a térség regionális vasúttár- saságkénti kezelésével, működte­tésével tudunk azonosulni — ez illeszkedik a MÁV Rt. stratégiai koncepciójába is —, amennyiben a társaság működési feltételei lehetőséget teremtenek a fejlesz­tési források kitermelésére, a munkaerő hosszú távú foglalkoz­tatásának biztosítására.” Dojcsák Tibor Mese a három kovácsról Horn volt, horn nem volt, a pálinkás-, a boros- és a sö­rösüveghegyeken is túl, ahol már a kismalac sem túr (mert levágták, kivágták anyako- cástól, szarvasmarhástól); szóval nem túr ott már más, legföljebb csak a „ kárpótolt” öreg paraszt az ősi jussán, amit visszakapott. Most meg­kapta a magáét. Persze volt, aki a másét is. Sőt, olyan is, aki csak a másét. No, ezek jártak a legjobban. Csodás automobillal—mobiltelefon­nal. Ok nyertek—te Westei! Ez a kapcsolat! Am szavam másikba ne ölt- sem, élt ott három kovácsle­gény: a László, a Pál és a Magda. (De nem Marinko!) Szerencsét próbáltak, de hogy er éjük-tudásuk össze­adódjon, a céh tagjai, lettek. Úgy látszott, hamar egybeko- vácsolódtak. László külor­szágban is megmutathatta rá­termettségét. Pál a nép jólé­téért a kovácstűzhelyt kemen- ’ cévé kívánta alakítani, míg a legkisebb kovácslegény, Magda a kovácsműhely al­kalmazottait irányította. O valójában nem is legény volt, hanem lány, de közismert mun­kabírása révén, határozottsá­gával a férfiak sorába számí­tották. Számtalan elnevezés is megerősíti ezt: „a magyar vas- lady; a kormány női Robin Hood ja; a kormányban egyet­lenférfi van, őt is Kósáné Ko­vács Magdának hívják” —ezek voltak kitüntetőjelzői. A Ková­csok mindenesetre tették a dol­gukat. Nem is rosszul. Tették, mígnem a céh pén­ze sládáját őrző pénztárnok föl nem mondott. Ekkor lépett szín­re a nagy varázsló, mondván, majd ő megtölti az üres ládikát csengő aranyakkal. Előző mun­kahelyét, a Kristálygömb ban­kot csekély —16 milliós—vég- kielégítésre igényt tartva cse­rélte fel az üres ládikáért. Emi­att ment is a hercehurca. A vé­gén nem elégítették ki. A varázsló ezért elővette va­rázsvesszőjét, és akkorát suhin­tott vele, hogy nocsak! Nyom­ban elő is termett egy hatalmas %csomag. A céhvezető —; rop­pant kíváncsi ember lévén — tudni akarta, mi van benne. — Nosza, lássunk csodát! — mondta, s már oldotta is a mas­nit. Alig vették egyen-ketten körül, de így is alig fértek. Ki­bontották. Bizony kibontották! Más­nap a céhen belül is elterjedt a hír. A csomagból mindenki megkapta a maga kis ajándé­kát. A három kovácslegény is. Pál, mivel nem akart pálfor- dulást elkövetni — kilépett a céhből. így megtarthatta be­csületes nevét: Kovács Pálnak hívják a mai napig is. Később Magda legény sem értett egyet a nagy varázslattal, a pénz- tárnok aranycsengéseivel, hát vette a fújtatóját, a pörölyét, s az üllőre csapott, csak úgy csengett. A céhvezető sem tud­ta maradásra bírni, a másik kovács is otthagyta a céhet. Már csak László kovácsle­gény szorgoskodik, ki tudja, meddig. Az összekovácsoló- dás helyett a céhben szétfor- gácsolódás tapasztalható. A Kovácsokat a Forgácsok vált­ják fel. Legalább Gábor len­ne egyikük. O tud jódlizni. A többiek csak fütyülni. egészre. A csomagot, ugye, megkap­tad Te is?! Ennyi volt, mese volt, edd meg, ami benne volt. Lefler György

Next

/
Oldalképek
Tartalom