Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-11 / 239. szám

Labdarúgás 1995. október 11., szerda 1 UJ KELET Suller Só megyei I. osztály NB III A tudás számít, semmi más Az újonc demecseri team a rajt pillanatától hátat fordított a megyei első osztálynak. Nem mintha szégyenlősek volnának, történetesen hetek óta tartó si­kerszériával „zúgtak” a tabella tetejére. Kis szépséghiba a nyircsaholyi vereség, ámde a hétvégén a kislétaiak is elvérez­tek általuk. Farkas Tibor edző­vel a találkozóról, s a kulisszák mögött megbújó mozzanatok­ról csevegtünk. — Miután Hegyest eltiltot­ták, a kényszer vitt rá arra, hogy átszervezzem a védelmet. Mo­rns a középpályáról visszalé­pett söprögetőnek. míg Bu- daházi, aki eleddig többnyire kispados volt, bekerült a kez­dő csapatba. A Kislétáról tud­tuk: nem akármilyen ellenfél, nem véletlenül ütötték ki leg­utóbb a nagy rivális Ibrányt. Ugyanakkor nekünk csak a győzelem adhatott feloldozást á csaholyi vereség miatt. Jókor jött Seresnek az első félidő haj­rájában lőtt szabadrúgásgólja, hiszen alighogy véget ért a szü­net, a vendégek egyenlítettek. Még istenigazából ki sem örül­hették magukat. Molnár Feri válaszolt. A 85. percben min­den eldőlt, ekkor Ónodi a gól­vonalig cselezve bepöccintette a harmadik gólt is. — A sikerek hatására a játé­kosok nem váltak önelégültté? —Aá... dehogy. Olyan nincs, hogy valaki is közülük békésen „ellavírozzon” egy mérkőzést. Ennek rögtön megérezheti ká­ros hatását. Nem mindegy az sem: ki jut szóhoz kezdőként, s ki az, aki csereként lép pályá­ra. —Elég a góllövőlistára néz­ni, látható, hogy a demecseri támadók ott tolonganak az élen. Márpedig a piacon nagy a kereslet csatárok után. Nem legyeskednek körülöttük a ké­rők? — Ilyen jelzés még nem ju­tott el hozzánk. A Nagyhalász elleni meccsünkre eljött közeli ismerősöm, Papp László, a Bé­késcsaba ügyvezető elnöke, aki Molnár Ferire lett volna kíván­csi, de ő éppen akkor sérült volt. — Olyan hírek is terjednek, miszerint a helyi szurkolók megorroltak amiatt, hogy a de­mecseri futballisták mellőzve vannak. — Tudvalévő: csak azt lehet kiszorítani a csapatból, aki hagyja magát! Ráadásul célfel­adatot irányoztak elő számunk­ra, merthogy tavaly meg kellett nyernünk a „megye kettőt”, idén a bajnokság első felében kell zárni! Nincs halászi, nyír­egyházi játékos, csak egyes- egyedül Kinizsi-labdarúgó lé­tezik. A képességek döntenek, az játszik, akinek formája ezt megengedi. A téma felvetése inkább az elmúlt évben került porondra. De mondok egy pél­dát. Volt edzés, amikor 8-9 lé­giós is eljött — a hazaiaktól senki. Visszakérdezek: tett-e bárki is szemrehányást a Sé- nyőnek, hogy hány helybéli szerepel a csapatban. Ugye nem...! Demecser 13 esztende­ig vegetált a „járásiban”, s a játékosok zöme a településen élt. Néhány elfogult szurkoló veti a szemünkre, hogy miért ez, és miért nem az játszik, a többség azonban velünk együtt örül az eredményeknek. A jó­zanabbak nem azt lesik: ki hon­nan érkezett, hanem mire képes a pályán. Manapság lámpással is alig találni csapatot, ahol túl­súlyban vannak a helybéliek. Abban a korban dolgozunk, amikor alighanem csak ilyetén módon lehet gyors sikereket felmutatni. Koncz Tibor Ibrányban egy hullámhosszra hangoltak Kisvárdán már a dobogó a cél Igazán elégedettek lehettek a kisvárdai szurkolók a hétvégi Kisvárda—Baktalórántháza mérkőzés után. Egyrészt mert a változatos, gólokban gazdag megyei rangadó igazi szórako­zást nyújtott, másrészt — ami talán ettől is fontosabb — is­mét győztek kedvenceik, s foly­tatták remek szereplésüket. Pedig nem így indult a mér­kőzés, hiszen a csapat karmes­tere, Lelt József már a bemele­gítésnél megsérült. — Mi történt Lelttel a beme­legítésnél? — kérdeztük Ko­máromi Györgyöt, a Kisvárda edzőjét. — Józsi már az edzéseken is panaszkodott, hogy fáj a lába, de mindenképpen pályára sze­retett volna lépni. Sajnos a be­melegítésnél jelezte, hogy még érzi a sérülését, így nem vállal­ta a játékot — magyarázta a mester. — Kulcsemberük kiválása nyilván gondot okozott, de ez nem mentség a csapat első fél­idei gyenge produkciójára. — Az első játékrészben va­lóban nagyon gyengén játszot­tunk, közel sem nyújtottuk azt a teljesítményt, amit korábban. Szerintem a jó eredmények egy kicsit megzavarták a fejeket, s nem úgy álltunk hozzá a mér­kőzéshez, ahogy kellett volna. —Negyedóra után Czap vet­te át a Baloghot többször átját­szó Gdovin őrzését. Miért nem ö fogta a mérkőzés elejétől kezdve az ellenfél legveszélye­sebb csatárát? — Ez számomra is meglepe­tés volt, mivel a találkozó előtt egyértelműen tisztáztuk, hogy Czap Gdovint, Balogh pedig Fecskut követi. Pár perc után szóltam a játékosoknak, hogy álljanak oda az embereikhez, s ezután helyreállt-e a rend, sta­bilabb lett a védelmünk. — A szünetben sokáig voltak az öltözőben. Mit kért a játéko­soktól? — Elégedetlen voltam az első 45 percben nyújtottakkal, mint utólag kiderült, egy félidő előnyt adtunk az ellenfélnek. Lelkesedésben, hozzáállásban maradtunk el az eddigi teljesít­ményeinktől, ezért elsősorban ezen a téren vártam előrelépést. Szerencsére sikerült feltüzelni a fiúkat, s a fordulás után már remekül játszottunk. — Döntő momentumnak bi­zonyult a vendégek játékosának — Vidának— kiállítása. — Durva, sportszerűtlen sza­bálytalanság volt; szerintem jogosan állította ki a játékveze­tő. Az emberelőnyt szerencse re sikerült kihasználnunk, mi­vel ezután több gólt is lőttünk Bár az utolsó percek könnyel­műsége majdnem megbosszul­ta magát, jókor jött Kántor gól­ja, s ez biztossá tette győzel­münket. — Nyáron kulcsemberek tá­vozták Kisvárdáról, mégis nagyszerűen szerepelnek. Mi­nek köszönhető ez a jó szerep­lés? — Már korábban is elmond­tam, hogy nyolc forduló után a 8. helyre vártam a gárdát. Job­ban szereplünk, ennek termé­szetesen nagyon örülök. A nyá­ron érkezett játékosok hamar beilleszkedtek, és a csapat erős­ségei lettek. Apróbb gondok, persze, vannak, de aki nem tud beilleszkedni a csapatba, attól úgyis megválunk. Ahogy a közmondás is tartja, evés köz­ben jön meg az étvágy, s most már magasabban van a mérce, szeretnénk ősszel a dobogón végezni. Vida a csapatát is a padlóra küldte Ismét sikerrel járt az ibrányi alakulat. Ezúttal Újfehétót (3- 1) múlták felül a Szakács-tanít­ványok, pedig az előjelek nem voltak a legkedvezőbbek. Az előző fordulóban ideges mér­kőzésen sima, 4-0-ás vereség­be szaladtak az ibányiak, és úgy hírlett, nagy volt a mellény — így a zakó — is. De vajon tel­jesen nyoma veszett-e a „kis- létai zavarodottságnak” Ib­rányban? — kérdeztük Szakács László edzőt. — Igen, mindenki ismét a futballra koncentrál. Azt mond­tam a fiúknak: bizonyítsátok be, hogy csak kisiklás volt a létai 0-4. Sikerült. — Hogyan? Ejtsünk néhány szót a találkozó eseményeiről! — Az első 20 percben na­gyon nagy iramot diktáltunk, akár 4-5 gólos vezetésre is szert tehettünk volna. Kétérintős já­tékot mutattunk be, jól kombi­náltunk, két gyors ékünk pedig kész helyzet elé állította a fehértóiakat. Két ziccer végül is bement, 2-0-lal fordultunk. A második játékrészében feljöttek a vendégek, egy erős 15-20 percet produkáltak. Egy kont­Szénay Péter lemondott! Lemontott újfehértói ve­zetőedzői poszjáról Szénay Péter, a nyáron Szlovákiá­ból érkezett szakember. A szerződés értelmében ezen a héten még ellátja az edzői teendőket, de amennyiben már a héten új trénert talál az együttes, azonnal távozik. * Szerdán 15 órakor a Buj- tosi pályán edzőmérkőzés keretében méri össze az ere­jét a Hardware és a Rakamaz csapata. rából mégis mi lőttünk újabb gólt. A fehértói szépítés ezután egy távoli lövéssel sikerült. Egyébként Mikhárdi kivételé­vel komplett csapattal álltunk ki. —Hogyan sikerült a kis létai történéseket feldolgozni? Le- csendesedtek-e már az ottani események? — Remélem, hogy teljesen lecsengtek bennünk a Kislétán történtek, bár ezt valójában az elkövetkező fordulók igazol­hatják. A mostani mérkőzés arra enged következtetni, hogy ismét a helyes vágányra tér­tünk, a fiúk odatették magukat, akarták a sikert. Annak is örü­lök. hogy a húzóember Mik­hárdi nélkül is meg tudtunk nyerni ezt a rangadót. Öröm volt nézni azt is, hogy például az a Papp Karcsi, aki Kislétán csak a játékvezetővel foglalko­zott, most két gólt lőtt, ráadá­sul remek mentalitással össze­fogta a társaságot. Hideghet is tudnám dicsérni nagyszerű pro­dukciójáért, de mindenki na­gyon fegyelmezetten, jól ját­szott. — Mi az oka annak, hogy A magyar labdarúgó váloga­tott szerdán 20.30 órakor a zürichi Hardturm-stadionban Svájc ellen Európa-bajnoki selejtezőn lép pályára. A múl­tat tekintve nem lehet félniva­lója a magyar tizenegynek a helvétekkel szemben, hiszen az eddigi 39 találkozón 29-szer nyertek a piros-fehér-zöld szí­nek képviselői. A svájciak ed­dig 56 válogatottal vívtak hiva­talos találkozót és a fenti mér­leg az ő szempontjukból a má­sodik legrosszabb. Hazai kör­nyezetben utoljára 1939. ápri­egyik héten, rossz, mondhatni nemtörődöm produkcióval si­mán kikap a csapat, míg a kö­vetkező fordulóban minden szempontból a pályán van, ki­tűnően játszik, gólokat lő... — Az az igazság, hogy eddi­gi 9 meccsünkből egyes egye­dül a kislétai lógott ki a sorból, sehol máshol nem tapasztaltam azt, mint ott. Ezt megfelelő szankciók köv.ették, a vezető­társakkal leültünk beszélgetni, fejmosást kaptak a játékosok. Itt mindenkinek be kell állni a sorba, a múlt héten például több játékosnak is pénzbüntetést osztottam ki, a korábbi nagy mellény pedig — úgy tűnik — eltűnt. Nem rossz szellemű ez a társaság, de egyeseknek — még korábbról...— vannak sztárallűrjei, amiket én termé­szetesen következetesen nyír- bálgatok. Ami még megnyug­tató Ibrányban: a vezetők, a főpolgármester, Berencsi Béla, a sportköri elnök, a szponzo­rok, egyáltalán mindenki egy hullámhosszon van az ibrányi futball körül. Ez biztos háttere a sikeres szereplésnek. Csiky Nándor lis 2-án tudtak diadalmaskodni (3-1) a magyarokkal szemben, a helyszín Zürich volt. Az utol­só két találkozó viszont már a Roy Hodgson szövetségi kapi­tány vezetése alatt a világ leg­jobbjai közé került svájciak fö­lényét mutatja. A Népstadion­ban 1994. március 9-én 2-1 -re győztek, a mostani Eb-selejtező sorozatban (95.03.29.) pedig 0-2-ről egyenlítettek. A 40. svájci-magyar össze­csapás egyébként Roy Hodg­son 40. mérkőzése is lesz a hel­vétek szövetségi kapitánya­ként. Ami öröm az egyik oldalon, az bánat a másikon. Különösen azért lehetnek szomorúak a baktalórántháziak, mert nagy­szerű első félidei játékuk elle­nére is vesztesen hagyták el a pályát. A találkozó után Nagy Andrást, a baktaiak edzőjét fag­gattuk a látottakról. — Nagyon jól játszottatok az első félidőben, alaposan meg­leptétek a kisvárdaiakat. — Vereségünk ellenére már a Csepel elleni kupamérkőzé­sen is jól játszottunk, ezért ez számomra nem volt meglepe­tés. Sajnos azonban most sem tudtunk a legjobb csapatunkkal pályára lépni, mivel Szőke és Sós most épült fel a sérülésé­ből. —A második játékrészre na­gyot változott a játék képe, s a félidő közepén tíz főre fogyat­kozott a csapat. Mi a vélemé­nyed a kiállításról? NB III Tisza-csoport 8 gól: Papp (Tiszaújváros) 7 gól: Nagy Zs. (Mád). 6 gól: Fecsku, Gdovin (Bak­talórántháza), Tóth (Kisvárda). 5 gól: Bódi R. (Szikszó), Oláh (Kisvárda). 4 gól: Maries (Baktalóránt­háza), Tóth T„ Csillag (Tisza­füred), Kovács, Veres, Deák, Loós (Balmazújváros) Vágó (Nagykálló), Koszta (Szikszó), Bordás (Tiszaújváros), Ka- pusztyin, Búzás (Rakamaz) 3 gól: Lehóczki, Farkas (BÉVSC), Lőrincz (Nyírbátor), Szekrényes, Kocsis (Rakamaz), Lugosi (Tiszafüred), Berecz (Vámospércs), Nagy L. (Mád), Lengyel (Nagykálló), Vachter (Kisvárda), Kosa (Mátászalka). 2 gól: Szmolniczky (BÉVSC), Mida, Krumpák, — A kiállítás jogos volt, hi­szen Vida lefejelte a kisvárdai játékost, ám meglepetésünkre a bíró nem neki, hanem a vétlen Vacsiljának mutatta fel a piros lapot. A Kisvárdának nyilván ez jó lett volna, így nem vélet­len, hogy a hazaiak egyik ve­zetője — Gólyán István — mindent megtett azért, hogy Vacsilját állítsák ki. Természe­tesen ez ellen tiltakoztunk, s végül a játékvezető belátta té­vedését, és Vidát küldte le a pályáról. Ebből is látszik, hogy a bírók nem álltak a helyzet ma­gaslatán, s itt még meg kell em­lítenem. hogy szerintem a ha­zaiak tizenegyese sem volt jo­gos. Ennek ellenére az tény, hogy a mérkőzést Vida fegyel­mezetlensége miatt vesztettük el, mert a kiállítás sokkolta a csapatot. —Az utolsó percekben még­is majdnem kiegyenlítettek. (Szikszó). Kőrizs, Kántor, Czap (Kisvárda), Túróczi (Rakamaz), Forkavecz (Bal­mazújváros), Horváth, Lipők (Hajdúböszörmény), Balogh, Thúry (Mád), Márkus (MVSC), Mészáros, Boros (Tiszaújváros), Kertész, Kond- ria (Nyírbátor), Oláh (Má­tészalka), Magyar, Koszta, Konyha (Ózd) Sipos (Tisza­füred), Balogh (Nagykálló). 1 gól: Bcnkő (Baktalóránt­háza), Hallai, Varga, Kopa, Harsányi (MVSC), Lója (BÉVSC), Vígh, Kövy (Szik­szó), Jobbák, Kocsis, Duró, (Hajdúböszörmény), Erdősi, Szombathy, Tóth, Bíró,Lukács (Nyírbátor), Herczeg, , Hák, Farkas T„ Gál, Makrai, Magyar (Ózd), Vidinczei, (Mád), Tácej, Simák, Krizán, Tóth (Máté­— A végén már amolyan minden mindegy alapon men­tünk előre, s elsősorban a ke­serűség hajtotta előre a fiúkat. Az egyenlítés azonban nem si­került, mert az ötödik kisvárdai gólnál a kapusunk feleslegesen jött ki, s ez a gól végleg padló­ra küldte a csapatot. — Kilenc mérkőzés után nem túl fényes az együttes bizonyít­ványa. Hogyan tovább? — Ki kell zárni a külső kö­rülményeket, és megpróbáljuk a saját játékunkat játszani. Re­mélem, végre kilábalunk a gö­dörből, és elkezdjük a felzárkó­zást. — Hányadik helyre várod a csapatot a szezon végén ? — A hatodik hellyel már elé­gedett lennék. Barczi Róbert szalka), Dajka, Gosztonyi, Kaszonyi, Nagy L. (Tisza­füred), Kántor, Lelt, (Kis­várda), Papp, Varga (Raka­maz), Tóth A.,Csige. Szabó, Csatári. Pál (Balmazújváros). Polonkai, Spisák, Szilágyi, Bo­ros (Nagykálló), Deák, Mezei (Vámospércs), Nagy R., (Ti­szaújváros). Suller Só megyei I. osztály 15 gól: Majchrovics (Deme­cser). 9 gól: Krasznai (Újfehértó). 7 gól: Molnár F. (Demecser) 6 gól: Szalóki (Hardware). 5 gól: Mikhárdi, Papp (Ib- rány), Pente (Tiszalök), Berety- tyán (Kisléta), Banka (Hardwa­re), Ónodi (Demecser), 4 gól: Lácza Gy. (Újfehértó) Petrohai, Láposi (Nyírcsaholy), Lővei (Hardware), Bárdi (Ib- rány), Baida (Záhony) Eb-selejtező előtt a Mészöly-csapat Góllövőlista

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom