Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-10 / 238. szám

Labdarúgás

1995. október 10., kedd

Ez történt az NB Il-ben

UJ KELET

Magát altatta el az NYFC

Ha van olyan mérkőzés, amiről nem lehet szenvtelenül írni, hát ez az volt! Langyos meccsnek indult, aztán olyan végjáték kerekedett belőle, amely nyomába a jobbfajta krimik sem érhetnek, a nyíregyházi kispad ezalatt évtizedeket öregedett. Hetven percig — legalábbis az eredményt tekintve — minden rendben ment (0-2), aztán ...Tóth János vezetőedző nem spórolt a hangerővel, az okítás azonban nem használt, az addig (túlságosan?) magabiztos nyíregyházi arcokra kiült a kétségbeesés. A padlón lévő Hatvan rükvercből hirtelen ötösbe váltott, villámgyorsanjött az egyenlítés (2-2), hajszál híján a végső döfés is. Ez ugyan elmaradt, de Tóth János joggal volt csalódott, amikor a visszaúton az értékeléshez látott.

— Megvalósítható volt az elképzelésünk, hogy győzni megyünk Hatvanba, az eredmény alakulása ezt igazolni is látszott. De jött egy olyan 20 perc, ami keresztülhúzott mindent. Az eredmény miatt csalódott vagyok, de az utolsó 20 perc történései miatt azt kell mondanom, jó az egy pont. Ugyan nem tartom tragikus dolognak, ami történt, de bánt. Sok tanulság van a meccsből, azt nem akarom okként felhozni, hogy Domokos nagyon hiányzott, mert van egy jó keretünk, de mégis — hiányzott. És talán a frissesség is. De a legfőbb ok az volt, hogy 2-0 után mindenki elkönyvelte: a „szokott” 3 vagy 4 gól következik.

— Az elején kellett egy szűk félóra, míg valóban lábra ált az együttes.

— Én is éreztem ezt, az ellenfél vissza akart állni, de látta, hogy mi is visszaállunk, pozíciókeresés folyt a pályán. Az utolsó negyedórában adódott több lehetőségünk, de ezekben sokkal több volt, mint pusztán egy gól. Szünet után is a mi akaratunk érvényesült, 70 percig minden vonatkozásban felülmúltuk a hatvaniakat.

— Hogyan látta a kispadról? Ezután mi történt?

— Örültünk, azt hittük, lefutott a mérkőzés. Nem álltunk oda, nem vettük át az embereket, és két felelőtlenül elpasszolt labdánk végzetesnek bizonyult. Az első gólnál Bagoly cselezgetett, öt lejátszási lehetősége volt, erre elvették tőle a labdát. Utána pedig az addig remek Csehi egyszerűen levette az ellenfélnek labdát. Ez elég volt, hogy a padlóról felállítsuk őket, és ebben a szituációban nem volt a csapatomban

2-3 olyan ember, aki tudja, hogy ilyenkor mi a teendő: „megfogni” a labdát, vagy egyszerűen elrúgni. A 2-2 sokkhatás volt, a középpályán villámgyorsan elvesztettük a labdát, de vissza már nem tudtunk jönni, ebből adódott a létszámfölény a kapunk előtt.

— Úgy látszott, hogy a csapat még 2-1 után sem vette komolyan a Hatvant.

— Nem, mert Csehivel ilyen akkor nem fordulhatott volna

elő. Akkor az utolsó 15 percet „szétrugdostuk” volna. Tanulság: nem 70 perc egy meccs, 2- 0 után egy csapat nem változhat ekkorát gondolkodásban.

— Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy saját magát altatta el az NYFC. Megengedheti ezt magának a csapat?

— Meg nem engedheti, de előfordul. Szeretném, ha ez már ősszel nem lenne jellemző. Bízom benne, hogy a srácok maguk is tanulnak a történtekből. Egyénileg most hadd ne emeljek ki senkit. Nem mondom, hogy a csapat nem gürizett, de hiányzott az átütőerő és a pontosság .

— Összességében nyert egy pontot, vagy vesztett kettőt az NYFC?

— Hadd mondjam azt, hogy vesztett. Hiszen 2-0-ra vezettünk, nagy lehetőségeink maradtak ki, ugyanakkor 2-2 után már örülnünk kellett az egy pontnak.

— Mi volt az oka Karkusz és Németh viszonylag korai cseréinek?

— Karkusz hét közben beteg volt. Már a szünetben is mondta, hogy kapkodja a levegőt. Nem hinném, hogy ezen ment el a meccs, de az tény, hogy akik bejöttek — a gólszerző Sira kivéltelével — nem újítottak. Németh akart, de nem olyan meggyőzően, mint szokott. Cseréjekor abban bíztam, hogy a támadófrissítés hasznára válhat a csapatnak. Nem így alakult.

Csiky Nándor

Bizakodó németek

Berti Vogts, a német labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya bizonyára jól átgondolta az Európa-bajnoki selejtezők műsorát, amikor úgy döntött: a „Nationalelf’ októberben négy nap alatt két mérkőzést vív.

A vasárnapi, Moldova ellen aratott 6-1-es győzelem után nem sok pihenő jutott a játékosoknak. Hat óra alvás után már el is repültek Cardiffba, ahol szerdán Wa- les-szel mérkőznek, ismét

kontinensbajnoki selejtezőn. — A fáradtság szerdáig megszűnik — nyilatkozta Jürgen Klinsmann csapatkapitány, akinek nem sikerült a kapuba találnia a moldovaiak ellenében. — Nem baj, Klinsmann csak sorsdöntő gólokat szokott rúgni. Vasárnap ilyesmire szerencsére nem volt szükség... —jegyezte meg tréfásan Berti Vogts. A német csapat érthetően bizakodik. Ha Wales ellen is nyer, akkor a Bulgária elleni hazai találkozón dől el a csoportelsőség sorsa. A továbbjutás szempontjából egyáltalán nem mindegy, melyik csapat végez az első vagy a második helyen.

A csoportgyőztesek automatikusan Eb-résztvevők, míg a második helyezettek közül csak a legjobb hat kvalifikálja közvetlenül magát az angliai kontinensbajnokságra. (A két legrosszabb második helyezett gárda Liverpoolban egy mérkőzésen dönt a továbbjutásról MTI

Megyei II. osztály

Erimpex csoport

1. Nyírmeggyes

8

7

1

—

27-5

22

2. Túrricse

8

7

—

1

31-5

21

3. Jánkmajtis

8

5

1

2

15-7

16

4. Nyírlugos

8

4

2

2

32-16

14

5. Tiszamenti SE

8

4

1

3

15-12

13

6. Vaja

8

4

1

3

17-21

13

7. Encsencs

8

3

2

3

11-11

11

8. Nagyecsed

8

3

2

3

8-911

9. Nyírbéltek

8

3

1

4

9-16

10

10. Olcsva

8

2

1

5

5-14

7

ll.Tarpa

8

2

—

6

8-20

6

12. Balkány

8

2

—

6

11-24

6

13. Hodász

8

2

—

6

4-26

6

14. Nyírvasvári

8

1

2

5

9-16

5

Kárpát-Hús csoport

1. Kállósemjén

8

7

1

17-8

21

2. Gávavencsellő

8

6

1

1

25-3

19

3. Kárpát-Hús

8

6

1

1

19-6

19

4. Ajak

8

5

—

3

15-12

15

5. Komoró

8

4

2

2

15-11

14

6. Kálmánháza

8

4

2

2

18-19

14

7. Napkor

8

3

1

4

12-12

10

8. Nyíribrony

8

2

4

2

12-14

10

9. Tuzsér

8

2

2

4

11-16

8

10. Nyírtura

8

2

1

5

14-18

7

11. Dombrád

8

2

1

5

13-20

7

12. Kótaj

8

1

3

4

12-21

6

13. Anarcs

8

1

2

5

5-13

5

14. Kemecse

8

—

2

6

6-21

2

Mikor dicsér a mester?

Hódmezővásárhelyre látogatott vasárnap a Tisza- vasvári Alkaloida SE NB lies labdarúgócsapata. A fiúk a várakozásnak megfelelően győzelemmel tértek haza. Az újabb három ponttal egyben meg is erősítették pozíciójukat az élbolyban.

— Lelkes, de nagyon szerény képességű csapat ellen léptünk pályára — mondta egy nappal a találkozó után Szikszói Lajos, a vasvári együttes sikerkovácsa. — Öröm, hogy 3-1-re magabiztosan nyertünk, és üröm, hogy ismét rengeteg helyzetet puskáztunk el. Amikor tízen maradtunk a pályán, még akkor is kidolgoztunk legalább négy-öt százszázalékos helyzetet, amiből egyet sikerült értékesíteni.

— Úgy kezdődött a találkozó, ahogy várták?

— Alapjában véve igen. Nyolc emberrel védekeztek, és időnként a két csatárjuknak előrevagdosták a labdát. Mi igyekeztünk széleken mögéjük kerülni, és egy ilyen elfutás végén szereztük a félidő derekán a gólt. Bohács iramodott meg bal szélen, és beadását Erdei bólintotta a hálóba. Sajnos, ezt követően három perc múlva egyenlített az ellenfél. Öt emberünk asszisztált a gólhoz. Ennyien nézték, ahogy Győri betalál. Szerencsére tíz perc múlva Rosu újra előnyhöz juttatott bennünket. A második félidőben aztán újra nagyon sok helyzetet alakítottunk ki, de ezek kimaradtak, pedig a második játékrészre alaposan elfáradt ellenfelünk. A 90. percben Bohács lőtt újabb gólt, ezzel nyertünk 3-1- re.

— Rosu már a hatodik gólnál jár, jó átigazolásnak bizonyul...

— Ezen a mérkőzésen kicsit túlpörgött, úgy látszik, a volt csapata ellen nagyon jól akart játszani. A hódmezővásárhelyi vezetők és volt játékostársai egyébként barátsággal fogadták, pár néző zrikálta csak. János fontos találatokat szerzett eddig is, de annak nagyon örülnék, ha maradt volna benne gól a következő öt mérkőzésre is. Ezeken a mérkőzéseken derül ki, hogy képzett hátvédek ellen mennyit is ér. Találataival remélem sikerül a táblázat elején maradnunk. Meg kell említenem, hogy Erdei Csaba hozzáállásában is láttam biztató jeleket Hódmezővásárhelyen, ráadásul a találkozón gólt is szerzett. Úgy veszem észre, hogy Csaba játéka javuló tendenciát mutatt ami a hátra lévő őszi fordulókra nézve biztató.

— Lente kiállítása jogos volt?

— Döntse el mindenki! Lajos kapott egy „csomagot”, ami után odaszólt ellenfelének: — Mit rúgdosol, te paraszt? Emiatt Hrabovszki sporttárs adott neki egy sárga lapot. A játékvezetői jelentés szerint ezt követően megkérdezte a játékosunk: — És ő nem kap sárgát? Erre villant a piros lap, és középpályásunknak el kellett

hagynia a játékteret. Szerintem, ha Hrabovszki azt mondja, hogy nem, azzal is el lett volna intézve minden. Ilyen kérdésekért senkit nem szoktak kiállítani. Megértettem volna a játékvezetőt, ha Lajos káromkodik, vagy szidja valamelyik rokonát, de itt a játékvezetői jelentés szerint nem ez történt, nem volt tiszteletlen. Szerintem el sem fogják tiltani Lentét. Ettől függetlenül persze nem helyeslem, amit tett, megkapja a büntetését a klubtól. Nincs senki számára pardon!

—A győzelem meghozza az önbizalmat a következő öt mérkőzésre?

— A játékosok úgy könyvelik el az egészet, hogy megvan az igen fontos három pont — örüljünk, és ne foglalkozzunk semmivel. Pedig ami most elég volt, az a következő mérkőzéseken kevés lesz. Lehet, hogy ezeken a találkozókon csak egy szabadrúgásunk lesz, amiből egy-nullra kell nyerni...

— Nagyon kritikus a játékosokkal szemben. Mikor fogja megdicsérni őket?

— Lehet, hogy valóban túl kritikus vagyok, de kicsit maximalistának tartom magam. Nagyon nehezen szoktam dicsérni, de ígérem, hogy ha a fiúk a következő öt mérkőzés bármelyikét megnyerik, akkor a médiákon keresztül megdicsérem őket.

Száraz Attila

Kellett már, nagyon kellett...

Garaba Imre, a válogatottat megjárt hajdani védő a Gödöllő mestereként nem is próbálta meg eltitkolni mérhetetlen csalódottságát. A sényői csata- vesztést követően (2-1) hosszú időre bezárkózott az öltözőbe, csak nagy sokára bújt elő „odújából”. Mindeközben a hazai tábor boldogan nyugtázta: vége a két hónapra nyúlt éhkopnak, Capatináék a kasszához siethetnek kivenni jussukat. Jávor Pál edző egyik cigarettáról gyújtott a másikra, hiába na, nem kis tét forgott kockán. Izgalom, feszültség, mindaz, ami egy mérkőzés velejárója, visszatükröződött ábrázatán. E vasárnapi siker Sényőn lottóötössel ért fel.

— Rázós volt, de szerencsére — igaz, csak részben — a srácok teljesítették kívánalmaimat, ez pedig elégnek bizonyult a győzelemhez. Nem mertünk nekirohanni a Gödöllőnek, mert attól függetlenül, hogy rosszak az eredményei, feltételeztem: jobbak annál, minthogy azonnal torkuknak ugorva hátul sebezhetővé váljunk, és esetleg hátrányba kerüljünk. Mindenképpen nyerésre játszottunk, de nem erőltetve az ellenfél beszorzását. Emiatt tűnhetett úgy, hogy kissé zártabban futballozott a csapat, így elvéve a területet a gödöllőiek gyors emberei elől. Közben azért sikerült kiismerni a vendégek védelmének gyenge pontjait, majd meglovagoltuk ezt az esélyt.

— Mikor érkezett fordulópontjához a mérkőzés?

— Ebből volt néhány. Kiemelném, hogy végig a kilencven perc során fegyelmezetten ügyeltünk az ellenfél kulcsjátékosaira. Tény az is, a cseréim sem sültek el rosszul. Balogh beállásával lendületet vett a játék, Jávorról kiállították Stranyóczkyt, Knoblok is hasznosan tartotta a labdát. Őt egyébiránt azért küldtem be Herczeg helyett, mert Zsoltin észrevettem, hogy elkészült az erejével. Megsápadt, lelassult, emígyen frissíteni kellett.

— Herczegnél maradva. Hogyan tetszett első sényői fellépése?

— Tudtuk jól: ügyes futballista Zsolti. Nagyon odatette magát ezen a meccsen, harcolt, küzdött... Azontúl, hogy a labdával is közeli barátságban van, a lövőkészségéről is képet kaphattunk — óriási gólt rúgott. Nem maradt adós az átlagnál jobbb teljesítménnyel, hát ha még kondícióban is utoléri magát...

— Bár a következő, diósgyőri találkozó — ahogy mondani szokás — nem lesz piskóta, mégis némileg fellélegezhet az együttes.

— Én aképpen vélekedtem már a vasárnapi mérkőzés előtt is, hogy folytatnunk kell az elkezdett munkát, az új stílusra való áttérést. Sajnos olyan helyzetben vagyunk, ami nem teszi lehetővé, hogy egy percet is lazítsunk. Ahhoz a Diósgyőrhöz utazunk, amely az NB I-re pályázik. Mondanom sem kell, nagyon jó csapattal fogunk szembeszállni, amiben benne van a vereség lehetősége, benne van, hogy akármi megtörténhet...Tőlünk ott senki nem vár kiugró eredményt, tehát elvileg felszabadultan játszhatunk. Számomra az a leglényegesebb, hogy tovább fejlődjön a csapatjáték, valamint erő dolgában tovább közelítsünk a másodosztályban elengedhetetlenül szükséges szinthez..

Koncz Tibor