Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-09 / 237. szám
Napkor UJ KELET Majdnem rádőlt a ház 1995. október 9., hétfő Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy idős néni. Egyetlen testvére messze került szülőföldjétől, így egyedül ápolgatta még öregebb szüleit, míg azok is el nem mentek szép sorban szebb és illatosabb rétekre. Nagyon öreg édesanyja — míg élt — nem engedett senkit sem a dűledező házhoz hozzányúlni. Az anyja távozása után az idős néninek már sem ereje, sem pénze nem maradt arra, hogy a romos épületet rendbe hozassa. Teltek-múltak a napok (a hetek, az évek), és a nádtetős ház fedele is belerokkant az idő súlyába. De az idős néni mégsem akarta elhagyni a szülői házat. Imitt-amott már az eső is bebecsordogált. és csak a Jóisten volt tudója, mikor dől össze az egész viskó. Szegény néninek egy szoba is megtette volna, de egy kiadós zápor után annyi sem maradt szárazon. Történt egyszer, hogy arra lovagolt a királyfi fehér paripán, és (jó tett helyében jót várj) megígérte az öregasszonynak, hogy legjobb mestereit küldi el rendbe hozatni a kunyhót. Mivel azonban a királyi udvarban is híján voltak az olasz építészeknek, ezért az arra legalkalmasabb közhasznú munkások vállalták el a nem mindennapi megmérettetést. N ádfedelet ugyan még egyikük sem rakott, de azért csak ki- ókumulálták a tetőfedés csínját- bínját. Ha már ott jártak, kitataroztak egy helyiséget, sőt, még egy kamrát is. Az öregasszony jobban örült ennek, mint egy tál ételnek vagy száz tálnak sem örült volna jobban. A mesterek amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is tűntek. Köd előttem, köd mögöttem. Az idős néni azóta is boldogan él, ha... (De nincs ha, mert hál’ istennek ma is él) Ugye, lehet így is? Napkor A nyírségi település nevének vajmi köze sincs ahhoz a bizonyos égitesthez, sokkal inkább a Boziási Napakur és a Nopok-Mezte nemzetséghez. A falut aranyló homokbuckák gyűrű je veszi körül. Itt emelkedik a környék legmagasabb dombja is, amelyen a meteorológiai állomás is működik. Tetejéről tiszta időben nemcsak a falu dűlőit, hanem a környék településeinek tornyait is látni. A dombok tövében még ma is — a nyírvíz-szabályozás után száz évvel — nádasokkal borított apró tavak húzódnak meg. A szabályozás előtt szinte a falu belsejéig ért a víz. Ezt bizony ítja néhány ma is fennmaradt utca neve, mint a Sáros utca is. A nyíreseken, majd később az akácosokon át még a múlt század végén is az éhes farkasok bebetörtek az udvarokba, emberek és jószágok életét egyformán veszélyeztetve. A magyar nép létét is fenyegető történelmi viharok és a középkorra oly jellemző fertőző betegségek kis híján ennek a településnek is a végét jelentették. Az itt élőkben azonban nagyobb volt az élni vágyás, és túlélték a sok csapást. Talán még ma is hordozzák génjeikben ezt az életerőt. Erről győződtünk meg ottjártunkkor. Kábeltelevízió A helybeliek nem lopnak 9 Míg a megye nagy részén most szerelik fel a telefonoszlopokat, Napkoron már bontják Napkor legnagyobb állattartója „Van a faluban házunk, de itt élünk” Egyszer egy parasztembertől hallottam, hogy a szemestermény akkor éri a legtöbbet, ha bőr alá rakják. Ez annyit tesz, hogy megetetik az állatokkal. A földárverések idején Tur- gyán Miklós és családja több száz hold termőföld gazdája lett, és ők is úgy okoskodtak, hogy nem kell eladni a termést a felvásárlóknak, hanem inkább a saját teheneiknek adják. A település peremén, a majorságban kerestük fel a családot. Mint mindig, most is munkában találtuk őket. — Mióta foglalkoznak állattartással? — Amióta megesküdtünk, hatvanegytől — felelt a ház asszonya. — A téesz idejében is mindig volt háztájiban szarvasmarha, csak kevesebb, mint most. Hat évvel ezelőtt tizennégy tehénnel kezdtük, mára már hetven darab van. Ebből negyven fejőstehén. —Hogyan tudnak ennyi jószágot ellátni? — Segít a két fiam és a két menyem is. A család apraja- nagyja közösen végzi a munkát reggel négytől este tízig. Ahogy mondani szokták: látástól vakulásig. Mi nem járunk strandra, nem megyünk el nyaralni. Karácsonykor és húsvétkor is enni kell adni a jószágnak. — Honnan van a szakismeret és az állatok szeretete? — Én inszeminátor voltam — válaszol a férj —. a feleségem pedig tejkezelő a csarnokban. De a szülői házból is hoztuk magunkkal. —Meg lehet ebből élni? — Meg. Bár nagyon nehéz volt a kezdet, mert itt semmi sem volt. Mindent mi építettünk fel. Kölcsönt nem vettünk fel, teljesen önerőből oldottuk meg a beruházásokat. Ha valamiből (dohányból, almából) bevételünk származott, akkor azt építménybe fektettük be. — Volt időszak, amikor még fizettek is azért, ha valaki levágatta a tehenét. Ezzel szemben önök egyre több állatot tartottak. Nem bánták meg? — Három évvel ezelőtt mélyponton volt a tehéntartás. Akkor sokan felszámolták az állományukat. A téesz teheneit is elvitték vagyonjegybe, és egyenesen a vágóhídra szállították egy kis jövedelem reményében. Abban az időben nem exportált az ország tejterméket, és a hazai fogyasztás kevés volt. Mi ekkor is kitartottunk, és bíztunk a jobb jövőben. Nem bántuk meg. Napkoron egyébként is a növénytermesztésnek van nagyobb hagyománya, az állattartás ma sem jellemző. A gazdák csak annyi jószágot tartanak, amennyi saját szükségletre kell. Itt, a szomszédban van még egy farm huszonöt tehénnel, nem is vagyunk többen az egész településen. — Negyven fejőstehén hány liter tejet ad le naponta? — Ez változó, de átlagban napi 6—800 liter tejet szállít el tőlünk a Tejipar. —Mennyit fizetnek most literenként? — A 3,8 százalékos tejért 23 forintot. Ezenfelül zsírkilogrammonként 180 forintot. Mi még beszereztünk egy berendezést, amiben hűtjük és kezeljük is, amit fejtünk. Ezért még két forint többletet is kapunk. A téli időszakban magasabb a zsírtartalom, ilyenkor átlagban 28 forintot fizetnek literenként. — Mennyire gépesített a gazdaság? — A szükséges alapgépeink megvannak. Ezenkívül mindkét istállóban van egy- egy fejőgép. — Mivel etetik ezt a sok jószágot? — Kárpótlási jegyen vásároltunk több mint 200 hold földet. A szemes- és a szálastakarmány egyaránt megterem ezen a homokon. Csak a répaszeleteket vásároltuk a szerencsi cukorgyártól. Az idén is 2000 mázsát vettünk. Az udvaron van még silókukorica is, amit almatörköllyel borítottam be. így sokkal vékonyabb réteg romlik meg. — Mi lenne most a legfontosabb, a legsürgősebb beruházás? — Egy fejőházat szeretnénk építeni, mert a jövő útja az extratej termelése. Az építkezéshez pénzügyi támogatást nem kapunk, hitelt pedig ekkora kamatokra őrültség lenne felvenni. is. A település egészét behálózza az a földkábelrendszer, amelyen ezentúl az előfizetők kapcsolatot létesíthetnek a külvilággal, s ha már egyszer feltúrták az utcákat, egyúttal a kábel- televízió vezetékeit is lefektették. A faluban eddig háromszáz család kapcsolta rá készülékeit az égi csatornákra. Kérdésünkre a polgármesteri hivatalban elmondták, hogy a közeljövőben helyi műsort is sugároznak majd. (A kísérleti adások már elkezdődtek.) A fölöslegessé vált telefonoszlopokat lebontják, hogy ne csúfítsák a falu képét. A 68 oszlop eltávolítása hét közhasznú munkásnak nyújt három hétre elfoglaltságot. Az oldalt írta: Fekete Tibor A felvételeket Harascsák Annamária készítette A tolvajok is igazodnak a termés időszakokhoz. Most az almának jött el az ideje, ráadásul arányaiban is jó pénzt adnak érte. Az újságokban nap mint nap olvasni almalopásokról, de Napkor neve csak nagyon ritkán szerepel ezekben a tudósításokban. Erre a titokra kerestük a választ. A helyszínen Kurucz Ferenc, az őrző-védő csoport vezetője kalauzolt végig bennünket, és közben beszélgettünk. —Ha nem titok, megmondaná, hogy hányán őrzik ezt a nagy kertet? — Háromszázhetven hold a terület, és tizenegyen vagyunk itt folyamatos műszakban. Rajtunk kívül még három mezőőr is szolgálatot teljesít, ők kötetlen munkaidőben dolgoznak. Mindannyian közhasznú munkások vagyunk. — Ilyen védelem mellett mégis akad, aki megpróbálja eltulajdonítani mások termését? — Jönnének lopni, de mi már csírájában meghiúsítunk minden kísérletet. A cigányok gyakran arra hivatkoznak, hogy ők csak mezgerélni jönnének. Nem értik meg, hogy ez már nem a téesz. Itt minden fának gazdája van, és csak ő engedheti meg, hogy bárki is elvigyen belőle. Mi már ismerjük a titkos bejáratokat, és oda szeges deszkákat rakunk. Aki kocsival át akar jutni rajta, annak mind a négy kereke defektet kap. Gyalog pedig nem tud elszaladni előlünk. A tolvajok tisztában vannak azzal, hogy itt vagyunk. Olyan is előfordult már, sajnos, hogy kést dobáltak hozzánk. Szerencsére senki sem sérült meg. — Baj esetén hogyan tudnak segítséget kérni? — A polgármester úr kölcsönadta a rádiótelefonját. Szükség esetén azt használjuk. — Melyik volt eddig a legsúlyosabb esetük? — Egy ízben egy Zsiguli gépkocsival négyen jöttek, és az őrt becsapva—azt hazudták, hogy bérmunkában szedik — több mint négy mázsa termést vittek el. Az őr hitt nekik, mert az egyikőjük itt lakott valamikor a faluban. Hamar kiderült a turpisság, és amikor menekülni próbáltak, utolértük őket. A lopott termés értéke még íé- almaárban számolva is meghaladta a tizenkétezer forintot. Ezen felül, amit még a rongálással okoztak. Úgy tudjuk, hogy nem csak ez az egy eset van a számlájukon. — Előfordult-e olyan bűn- cselekmény, amelyiknek nincs meg a tettese? — Még nagyon a legelején volt egy eset, amelyiknek nem ismerjük az elkövetőit. Azóta nem történt hasonló. Képviselő vagyok a faluban, és jó előre felhívtuk a helyi cigányok figyelmét arra, hogy komolyan vesszük az őrzést. Amelyikőjüket lopáson érjük, az egy darabig ne jöjjön semmilyen kérelemmel a polgár- mesteri hivatalhoz. Azóta a településről nem próbálkozik senki sem, csak néha Nyíregyházáról. Az apró alma is Szálláspárok sokat fizet Október elején már halaszthatatlan az almaszú- ret. Akiknek még a fán van a termés, azoknak segít a rokonság és a szomszédok, így van ezze\NeuzerMagdolna is. — Ebből a kertből hány fa az öné? — Kilencszáz négyszögöl lesz a nevemre írva. Ezen kilencvennyolc fa van. Azért csak lesz, mert a földkiadásról szóló határozatot még nem kaptuk meg, de mi műveljük már négy éve. A téesz idejében háztájiként hasznosítottuk a gyümölcsöst. utána aranykoronában — kárpótlási jeggyel — megváltottuk. —- A megyét járva sok he- 'lyütt láttam, amint kivágták, vagy egyszerűen sorsára hagyták a termő fákat. Ön szerint megéri vele foglalkozni? — Nem minden év egyforma, de az utóbbi négy esztendőben mindig volt rajta egy kis haszon. Akadt, amikor épp csak kiadta a művelési költséget, de az idén kimondottan nyereséges. Itt minden fa leterem egy mázsa gyümölcsöt. Ha mind csak léalmának adom el, akkor is megéri vele foglalkozni. A megye más részein 23—25 forintot fizetnek a hullóalma kilójáért. Itt, a faluban viszont 29-et is megadnak érte. — Elég apró szemű a: idei termés. Miért van ez? — Ebben az évben nem hasz- náltunk műtrágyát, mert nagyon drága, de azzal egyébként is vigyázni kell, mert megbosszulhatja magát. A túladagolás többet árt, mint használ. Valamikor régen, a nomád állattartás idején a pásztorok télen az alföldön, míg nyáron a hegyekben legeltettek. A Nyírség és a Szilágyság között sok ilyen szálláspár létezett. Ezt bizonyítja többek között több falu névazonossága, például Adony és Nyíradony neve is. Napkomak Szilágy- borzás volt a párja. Ette jöttek rá a közelmúltban, és felkeresték egymást a két falu vezetői. Szilágyborzás egy mindössze 320 lelket számláló település. ahol csak három román család él, a többi magyar. A romániai faluromboló politikának majdnem áldozatul esett a község. Ceausescunak majdnem sikerült letörölni a föld színéről, de a történelem közbeszólt. így eshetett meg, hogy július végén Napkorról hatva- nan látogattak el az egykor oly közeli faluba. A találkozó csúcspontja az ökumenikus istentisztelet volt. Az erdélyi település teljesen református, míg a nyírségiben mindhárom nagy felekezet hívei megtalálhatók. A népes szabolcsi delegáció meghívta a szilágyságiakat jövő év augusztus húszadikára — Szent István ünnepére —, hogy töltsék együtt az új kenyér ünnepét. Ha másképp nem megy, akkor autóbuszt küldenek értük.
