Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-06 / 209. szám

Labdarúgás

UJ KELET

Suller Só megyei I. osztály

Szakács mester® specialitása

Több ibrányi szurkoló is elkísérte vasárnap a Hardwarehoz kiránduló csapatát és ez jó húzásnak bizonyult, mert kedvenceik végii 3 ponttal és 3 rúgott góllal távozhattak a megyeszékhelyről. Bár az eredmény csalókának tűnik, sokáig csak egy gól volt a vendégek előnye, a Hardware ordító helyzetei kimaradtak, a hajrában pedig két gyors találattal megadta a végszót az ibrányi 11 (3-0).

Szilvási István, a hazaiak edzője a lefújás után értetlenül állt (a korlátnál) a látottak előtt.

— Nagyon gyengén játszottunk az első félidőben, adtunk az ellenfélnek 45 perc előnyt — magyarázta. — Középpályánk nem állt a helyzet magaslatán, minden lepattanó labdát a vendégek szereztek meg, nem zárkóztunk fel oda-vissza. Ebből is adódott, hogy mezőnyfölényben volt az Ibrány.

— A második játékrészben már javult a produkció.

— De be kell(ett volna) rúgni a helyzeteket. Biztosnak látszott, hogy ha egyszer pontosan előrehozza a labdát az ellenfél, gólt kapunk. így is lett. iiáiumsüor lefutottak, kétszer betaláltak, így kell kontrázni idegenben! Számomra az volt

Beletört a záhonyiak bicskája a kislétai kirándulásba! A hazaiak nem gyakoroltak kíméletet, rendesen elkalapálták a szebb napokat látott vasutasokat (4-1). Ennek majdhogynem tétlen szemlélődője volt a létaiak hálóőre, Babicz Tamás, aki persze ezen nem „akadt” ki. Rendhagyó módon, a huszonkét éves cerberus szavait lejegyezve tálaljuk a mérkőzést, és más egyébre is fény derül.

— Az újfehértói bukfenc után sikerült úgy átszervezni a csapatot, hogy győzelemmel kárpótoljuk magunkat. Be- rettyán és Rézműves Laci góljaival elhúztunk az első félidőben, aztán a vendégek kiállítások miatt kilencen maradtak, ami végképp elkerülhetetlenné tette vereségüket. Mellékesen szúrom közbe, hogy míg tizenegyen voltak a pályán, sokkalta jobban ment ellenük a játék, mikor „elfogytak”, mi is gyengébben kezdtünk el futballozni. A hajrában eleredt az eső, a szembefújó szél tönkretette a játékot, ez mentette meg Záhonyt a kiütéses kudarctól.

a meglepetés, hogy a második félidőben sem tudtunk gólt rúgni, holott az ellenfél feladta a támadásvezetéseit. 20-25 percig behúzódott a hálója elé és „El a kaputól” jelszóval védekezett. De egy góllal mindenképpen jobb volt a vendég együttes, amely jobban akarta a győzelmet. Csapatomon "az elbizakodottság jeleit is észrevettem...

— Dubóczki kiállításáról?

— Jogos volt!

Szakács László, az ibrányi tréner érthetően boldogan válaszolt kérdéseimre, sőt, végül „specialitását” is elárulta...

— A színvonal bizony kívánnivalót hagyott maga után — fejtegette Szakács mester —, de az iram, a hajtás és a taktikusság tekintetében is felülkerekedtünk a nyíregyháziakon.-—Számított arra, hogy a játékban ekkora tere lesz a csapatának?

— Nem! Sokkal szorosabb emberfogást vártam, úgy tűnt, hogy a hazaiak mackósabb védői, idősebb középpályásai alulmaradtak a mi fiatal, lendületes embereinkkel szemben. Döntő motívum volt, hogy kulcsembereink hozták magukat, gondolok itt Mik- hárdira, a szemfüles Bárdira.

— Szóba hoztad a fehértói meccset. Általános meglepetést okozott, hogy féltucatszor találtak a kapudba. Hogyan üthették ki ennyire a csapatot?

— Visszanyúlnék a nyárhoz. Jól erősítettünk, az edzőmérkőzéseket veretlenül zártuk. Újfehértót megvertük a Kálló Kupán, igaz, a bajnokságban már döcögött a játék. Vadonatúj középpályássorral kezdtük az idényt, az'ominózus találkozón pedig a második félidőben összerogytunk. A szünetet követően szinte a középkezdésből gólt kaptunk, ez betett a csapatnak.

— Azt tudod-e, hogy titkos favoritként emlegetik a Kis- létát?

— Na hisz, ebből mi nem sokat érzünk. Annyit mindenesetre már elértünk: tartanak tőlünk, a Kislétára érkező ellenfelek beállnak védekezni. Azt is elmondhatom, vasárnap ráleltünk az ideális szerkezetű összetételre, azok után, hogy Kórász és Berettyón behúzódott a középpálya tengelyébe, ketten remekül irányítják a többieket. Változás továbbá, hogy Illés a bal, Gyarmati a jobb oldalra ment ki.

Ugyanakkor az emberfeletti munkát végző védelmet is dicsérni tudom. Elismerem, néha a szerencsénk is volt, de ez benne van a labdarúgásban. Egy biztos: nyerni jöttünk és ezt valóra váltottuk. Nyílt sisakos játékot mutattunk be, a szünet után, vezetésünk tudatában sem ültünk rá az eredményre.

— A múlt héten nem játszottak bajnokit. Nagy segítség volt most ez?

— Egyértelműen. Feltöltődtünk, energikusak voltunk. Tény és való, hogy a második félidőben volt egy erős húsz perce a Hardwaré-nak, de kontráikkal akkor is veszélyeztettünk. A kritikus időszakot átvészeltük, a végén pedig mi értünk el újabb találatokat. Lehet, hogy a gólarány túlzott, de — minden elfogultság nélkül — győzelmünk reális, ehhez nem fér kétség.

— Csak egyszer cserélt, azt is a legvégén. Miért?

— Kényszerűségből cseréltem, enélkül nem változtattam volna az összetételen. Miért is tettem volna — és ilyen esetekben következetesen így cse- lekszek —, hiszen futott a csapat szekere...

Csiky Nándor

— Korábban arról értesültünk, miszerint Arezonau megválik az együttestől. Gondolom, neked pláne jót tett azzal, hogy mégis maradt...

— Kevesen tudják: Arezonau két évig futballozott a román szuper ligában. Mutatott újságokat, ahol Cama- taruval és Hagival szerepelt a neve. Harmincnyolc éves, de ez nem látszik játékán, nyugodtan letagadhatna éveket. Rutinból a védelem nem szenved hiányt, az emberfogó Nyisztor sem most kezdte a focit.

— Kik azok a csatárok, akiktől mint kapus tartasz?

— Gdovin szerencsére már nincs a megyei „egyben”, helyette itt van a Fehértón játszó szlovák Smejkal. Jól megtermett: 190 centis, 90 kilós lan- galéta, „kiköpött” mása a cseh válogatott Skuhravynak. Majchrovicsot régebbről ismerem, ő sokat fejlődött. Hazabeszélek, amikor kijelentem: Rézműves Laciban mindig benne van a gól, s ha Kraszny tökéletesen beilleszkedik, hát, tőle is retteghetnek a kapusok.

Koncz Tibor

Néha a kilenc is sok!

Megyei II. osztály

A Kárpát-Hús csoport állása: 1. Gávavencsellő 3 3

10-0

9

Az Erimpex csoport állása:

1. Nyírmeggyes 3 3

_

_

14-1

2. Kállósemjén

3

3

—

—

8-3

9

2. Túrricse

3 3

—

—

10-2

3. Kárpát-Hús Volán 3

2

1

—

5-3

7

3. Vaja

3 2

1

—

5-2

4. Ajak

3

2

1

—

6-6

7

4. Balkány

3 2

—

1

6-5

5. Nyírtura

3

1

1

1

5-3

4

5. Nyírlugos

3 1

1

1

11-7

6. Komoró

3

1

1

1

7-6

4

6. Jánkmajtis

3 1

1

1

5-4

7. Kálmánháza

3

1

1

1

5-4

4

7. Olcsva

3 1

1

1

3-5

8. Dombrád

3

1

—

2

5-8

3

8. Tarpa

3 1

—

2

4-6

9. Nyíribrony

2

—

2

—

3-3

2

9. Nyírvasvári

3 —

2

1

5-5

10. Tuzsér

3

—

2

1

3-6

2

10. Encsencs

2 —

2

—

1-1

11. Kemecse

3

—

2

1

2-8

2

11. Nagyecsed

3 —

2

1

3-6

12. Anarcs

2

—

1

1

0-1

1

12. Nyírbéltek

3 —

1

2

2-10

13. Kótaj

3

—

1

2

3-7

1

13. Tiszamenti SE

2 —

1

1

2-6

14. Napkor

3

—

—

3

1-5

0

14. Hodász

3 —

—

3

1-12

A fegyelmi bizottság döntésének értelmében szerdán 15.30-kor újrajátsszák a Tiszamenti SE— Encsencs és az Anarcs—Nyíribrony mérkőzéseket!

1995. szeptember 6., szerda

NB III

A csendre esküsznek Kisvárdán

A kertek alatt lopakodva, minden különösebb felhajtás nélkül, négy játéknap után a harmadik helyen vetette meg lábát a kisvárdai alakulat. Mi több, eddig nem találtak legyőzőre, ami a nyári „kirajzás” ismeretében elismerést kiváltó tett részükről. Az ódon vár tövében megbúvó főhadiszálláson mostanság csendesen telnek a napok, amit cseppet sem bánnak arrafelé. Gólyán István technikai vezető is csak némi unszolás árán állt kötélnek, mikor a csapatról kértünk „hadijelentést”.

— A júliusi (tőlünk független) rosta után jótékony nyugalom honol az együttes berkein belül. Kerüljük a feltűnést, és jól van ez így, nincs szándékunkban a kirakatba kerülni. Sokan kételkedtek, hogy nem tudjuk majd kitölteni a távozott futballisták okozta űrt, ám mi úgy gondoltuk, pótolhatatlan ember márpedig nincs, hozzáláttunk az új csapat kialakításához. A szakosztályvezetés legnagyobb örömére, a négy mérkőzés alapján, messzemenőkig elégedettek lehetünk a fiúk teljesítményével.

— Szinte egy csapatra való játékos köszönt el Kisvárdától, az eredményesség mégsem szenvedett törést. Valami titok lappang a háttérben?

— Aá... szó nincs ilyesmiről! De annak sem jött el az ideje, hogy a mellünket verjük. Sokkal inkább a fiatalos hév viszi előre a társaságot. Czene, Kántor, Vachter, Kotula és Kőrizs mind-mind huszonegy éven aluliak, s ha nem is teljes egészében, de sikerült az elődök nyomába lépniük. Az igazolások is hasznosak voltak, próbáltunk stabil, jó szellemű csapatot összehozni.

—Az NYFC-tői érkezett Lelt is beállt a sorba?

— Józsi kulcsjátékos lehet Kisvárdán. A munka alól nem húzza ki magát, hozzáállása javuló tendenciát mutat. A szurkolók közül egyesek megkérdőjelezték kölcsönvételé- nek helyességét, persze képességeit senki nem vitatta. Nem akarom elkiabálni, ám fegyelmezetten játszik, olyannyira, hogy még sárga lapot sem kapott. Legutóbb Vámospércsen értékesített fontos büntetőt, és ezen felül is vannak rejtett tartalékjai.

— Oláh pedig rúgja a gólokat.

— Jó társra talált Kotulában, aki nagyszerűen kiszolgálja őt. Már csak az hiányzik a boldogságunkhoz, hogy Kotula is gólerősebb legyen.

— Nyolc pont áll a csapat neve mellett. Ez több a vártnál vagy előzetesen ennyit tervezett a vezetés?

— Ahol nekünk állt a zászló, azokat a meccseket megnyertük. A Rakamaz elleni nyitótalálkozót nem számítom ide, mert a játékosok akkor egymással ismerkedtek, aligha kérhettük volna számon a gördülékeny összjátékot. Hovatovább bebizonyosodik: a döntetlen nem is rossz eredmény. Szokás úgy mondani, evés közben jön meg az étvágy, vasárnap Nyírbátorra (Kisvárdán újfent a hét utolsó napján rendezik a hazai mérkőzéseket!) fenemód fenjük a fogunkat, hisz két éve annak, hogy utoljára felülmúltuk őket. K. T.

A minden is kevés volt

Az NB Il-ből visszalépett Balmazújváros gárdája látogatott a hét végén Rakamazra. Már a vendégek névsorolvasásakor kiderült, hogy néhány távozón kívül a magja megmaradt a vendégcsapatnak, s nem akármilyen ellenfélnek ígérkezik.

— Mi is hallottuk, hogy a visszalépés ellenére együtt maradt az újvárosi gárda — kezdte beszélgetésünket Veigli Géza, a Rakamaz edzője. — Ennek ellenére nem dolgoztunk ki különleges taktikát, a kulcsemberek — Kovács, Kaszás, Veres — semlegesítését próbáltuk megoldani.

— Az első félidőben többet és veszélyesebben támadtak a vendégek.

— Úgy vettem észre, hogy fiatal csapatunk egy kicsit megijedt az első félidőben, elég bátortalanul játszottunk, támadásaink vérszegények voltak. A félidő végére megszerezte a vezetést a Balmazújváros, s utána az előny megtartására törekedtek.

— A második játékrész elején hamar emberhátrányba került a csapat. Jogosnak tartod Csorna kiállítását?

— Szándékos szabálytalanság volt, szerintem jogosan kapta a piros lapot a balhátvédünk. A gond az, hogy mivel neki az utóbbi időben ez már nem az első kiállítása volt, nyilván hosszabb ideig nem számíthatok rá.

— A kiállítás után bátrabban támadott a gárda, s több lehetőség is adódott a vendégek kapuja előtt.

— Fiatal, lelkes csapatom erejét megsokszorozta, hogy emberhátrányba kerültünk, szerintem akarásban, küzdésben felvettük a Balmazújvárossal a versenyt. Bár lehetőségeink voltak, a hátrányt sajnos már nem sikerült ledolgozni.

— Miben bizonyultak jobbnak az újvárosiak?

— Mivel ők nem kiestek az NB II-ből, hanem visszaléptek, szinte egy NB Il-es csapat látogatott hozzánk. Elsősorban gyorsaságban múltak felül bennünket, s a pontos átadásokkal, valamint gyors csatáraik révén pillanatok alatt helyzetbe kerültek. Szerintem a csoport legjobb csapatától kaptunk ki, úgyhogy egyáltalán nincs szégyenkeznivalónk.

— Két idegenbeli mérkőzés következik: Tiszafüreden majd a Borsodi Volán otthonában.

— Nagyon nehéz meccsek lesznek, az biztos. Nincs balhátvédünk, hiszen a kiállított Csornán kívül Hudák is az eltiltását tölti. Remélem, túltesszük magunkat a vereségen, s egy pontot elhozunk Tiszafüredről. Ám ilyen játékkal és hozzáállással, amit a csapat a hét végén nyújtott, még a vereség is megbocsátható.

Barczi Róbert

A játékvezetők megbeszélésén hallottuk

Nem tetszett a komorói „karatebemutató”

Emlékezetes hétvégéje volt az NB Il-ben vezetőbíróként most debütált//ű/í/ó Attilának. Hajdó játékvezető két, szintén szabolcsi segítőjével — Vidóval és Tomasovszkival — Kazincbarcikára utazott „testközelből megtekintendő” az Eger vendégjátékát. Egyetlen találat született a mérkőzésen, az is — mikor máskor — a ráadásban, a 91. percben. Persze, ez semmit sem von le a színvonalas bíráskodás — a Nemzeti Sport 8-ast adott és az ellenőrtől is előkelő osztályzat vártható — értékéből. Olyannyira nem, hogy a hármas sípszó után virágcsokorral és pezsgővel köszöntötték Hajdó „sporit” (aki saját magának 12+áfa osztályzatot adott...).

Érdekesség, hogy a Hajdúböszörmény—Tiszafüred (1 -1) NB Ill-as összecsapáson mindkét csapat jól „befürdött”, sőt még a szabolcsi játékvezetők is, hiszen a második félidőben óriási felhőszakadás köszöntötte a küzdő feleket, és erős kezdés után még jobban belehúzott. Ficze partjelző azt ecsetelte, hogy ő ilyen esőben legalább 7—8 éve nem működött.

Valószínűleg nem ismeretlen a számmisztika fogalma a mádi és a szikszói labdarúgók körében, mert NB III-as találkozójukon 3-3-ra végeztek. A bűvös szám Éva játékvezetőt is magával ragadhatta, mivel három sárga lapot osztott ki (meg egy pirosat és egy büntetőt).

Fehér Zoltán sípmester ifjúsági labdarúgó-mérkőzést

készülődött vezetni Komorón, ahol a kótaji sereg volt az ellenfél. Időközben kiderült, hogy „sokrétű” tudásra van szüksége, mert az egyik hazai játékos sportágat váltott. Történt, hogy a nézők versenyt rendeztek, amelynek lényege, ki tudja a másikat túlkiabálni. „Zoli bácsi” a játékot másodpercekre beszüntette, hogy halkabb „mulatozásra” intse a jelenlévőket. Amikor hirtelen megfordult, lefülelte az egyik szép szál komorói legényt, amint az akrobatikus mozdulattal szájon rúgta az ellenfél játékosát. A karatéban bizonyára értékes tett ez, itt azonban futball címszó alatt folytak az események, így az „univerzális sportoló” melegében mehetett is zuhanyozni.

Cs.N.