Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-01 / 205. szám

1995. szeptember 1., péntek V ásárosnamény UJ KELET Virsli, lecsókolbász, párizsi és a többiek Bereg Hoteltől a zsíros kenyérig A Vásárosnaményon keresztül utazók többségének nem sokat mond az eléggé rejetelmes és talá­nyos elnevezés: YOUNG Kft. Oly sok minden megbújhat mögötte, hogy az ember elképzelni sem tud­ja, vajon mivel is foglalkozik a tár­saság. Ezzel szemben a kft. az üz­leti partnereinek már évek óta a megnyugtató biztonságot és a minőséget jelenti. —Igzagató úr, ne csigázzuk to­vább az olvasók kíváncsiságát, mondjuk ki, mivel foglalkoznak!— kértük Luka Istvánt. — Sertéstőkehús és töltelékáru, továbbá fagyos baromfi és barom­fitöltelék forgalmazását, nagykeres­kedelmi értékesítését végezzük. Ezt a tevékenységet 1992 február-már­ciusában kezdtük el. Először csak a Szabolcs Húsipar berkeiben, azaz szolgáltatást végeztünk nekik saját járművünkkel. A Szabolcs Húsipar megszűnésével azonban mi vettük át a terület ellátását. Elsősorban a SOLAM1 Húsipari Rt.-től (Szol­nok) és a NAGISZ Kft.-től (Nád­udvar) szállítunk nagyobb volu­menben, illetve az Abaújszántói Húsfeldolgozótól szállítunk még töltelékárut. A fagyos baromfi te­rületén jóval szélesebb a skála, na­gyobb a szortiment is. Elsődlegesen a békéscsabai baromfifeldolgozó­tól, Orosházáról, Kecskemétről, a kiskunhalasi és a hernádi baromfi- feldolgozótól szállítunk, illetve több kisebb termelőtől szedjük össze azokat az áruféleségeket, amelye­ket a piacon megjelentetünk.-— Van valami oka, hogy ennyi helyről szerzik be a kínálatot? — Talán azért lényeges ez, hogy minél szélesebb áruskálán, szinte minden vásárlónak az igényét ki­elégítve tudjunk működni. Ügy az olcsóbb, mint a drágább, de minő­ségi termékek esetében. A kevésbé minőségi termékek alatt az úgyne­vezett vörösárukat értem, amelyek a piac nagyobb részét jelentik. Min­denkinek tudomásul kell vennie, hogy környékünkön csak kevesen tudják megfizetni az ezer forintos téliszalámikat. Nálunk a nagy volument a virsli, a lecsókolbász és a párizsi je­lenti. Az értékesítésünk mintegy hat­van százalékát adják e termékek. Ebből ‘egyértelműen kiderül, hogy mire van pénzük a térségben élő embereknek. — Hányán dolgoznak Önöknél? •— A cég megalakításakor 28 ember­rel indultunk, illetve a járműparkunkat hat teherautó és beszállítójármű jelen­tette. Napjainkban pedig 42 fővel és 13—14 szállítójárművel dolgozunk, ami lehetővé teszi, hogy mindennap friss áruhoz jussanak az itt élők. Ugyanakkor az áruk kiszállításának az időbenisége is lerövidült. A kereskedők ugyanis nem szeretik, ha délután kap­nak árut. Nem tárolásra vásárolnak, nem szeretik, ha a pénzük benne fekszik az áruban. Inkább az a jellemző, hogy min­dennap szállíttatnak. A kisebb felvevő­piacot jelentő helységekbe pedig heten­te háromszor szállítunk friss terméket. Ebben az évben kénytelenek voltunk a fagyasztótárolás bővítését megvalósíta­ni, ami 2,7 millió forintba került. —Miért volt rá szükség? — A talponmaradáshoz a megállás nem lehet perspektíva, mert az vissza­fejlődést jelent. Napjainkban csak azok a cégek tudnak megélni, akik megpró­bálnak lépést tartani az egyre növekvő igényekkel. Emellett a megnövekedett tárolókapacitás lehetővé teszi a még szélesebb körű és még biztonságosabb áruellátást. A piacon ugyanis jelentkez­nek olyan időszakok, amikor egyes áruféleségekből nagy hiány van. És ezek általában azok a termékek, ame­lyek az itteni piacot leginkább érintik. Fagyos árukban és számyasféleségek- ben is általában az olcsóbb árfekvésű far-hátat, a szárnyat és az aprólékot ve­szik leginkább. További fejlesztésre — ha szükséges — itt, a telepen belül megvannak a lehetőségeink, de nem hi­szem, hogy a közeljövőben bármit is csinálnánk. A térség munkalehetősége katasztrofális, és hát pénz nélkül senki nem tud vásárolni. Azt is meg kell azonban említenem, hogy ezen termé­kekben országosan túltermelés jelent­kezett, ezért mindenhol — így nálunk is — megnőtt a konkurencia. És azok a nagyvállalatok, amelyek megenged­hetik maguknak, olyan árversenyt alakítanak ki, amit nem az egészsé­ges kereskedelem diktál. Nagyon nehéz felvenni velük a harcot... Mi szerény árréssel dolgozunk, mert számunkra nyilvánvalóvá vált, hogy inkább volument kell eladni a tér­ségben, mintsem magasabb árakat megállapítani. — Az előbb említett és elvetett fejlesztés mire irányulna, ha...? — A továbbiakban is ugyaneb­ben a profilban gondolkodunk vagy a tárolókapacitás növekedésével, il­letve további előrelépésekkel kelle­ne ezen szolgáltatásunk színvonalát tovább javítani. A piacon jelenleg mintegy 1300—1500 partnerrel ál­lunk kapcsolatban Nyíregyházától Sátoraljaújhelyen keresztül Lónya és Csenger térségéig. A területet há­rom üzletkötő járja folyamatosan, ami nagyon fontos része a piacmun­kának. — A legtöbb kereskedelmi egy­ség gyakori akciókkal próbálja meg­nyerni a vásárlókat... — Nagy gondot jelent, hogy hi­ába hirdetünk meg viszonylag gyak­ran engedményes vásárokat, az a bolti kiskereskedelemben nagyon ritkán mutatkozik meg. A kiskeres­kedőknél egyszerűen eltűnik. Pedig mindenkinek fel kellene ismernie, hogy most ez nem az az időszak, amikor extraprofitot lehetne lehúz­ni valahonnan, hanem az, amikor a legfontosabb cél a talpon maradás. —Az előbb említette, hogy bizo­nyos termékekből túlkínálat mutat­kozik. Esetleg szükséges lenne egy­fajta beszabályozás, amiben megha­tározná, hogy miből mennyit lehet piacra bocsátani? — Semmiképpen sem. A vevő­nek kell eldöntenie, hogy melyik cég termékét és milyen mennyiségben vásárolja. Én mindig a vevő igénye­ire hagyatkozom. Tegyük fel, hogy egy vevő a NAGISZ Kft. párizsiját szereti, akkor hiába fogom egy má­sik vállalat áruját kínálni, úgyis azt veszi meg, amelyiket ismeri és sze­reti. A mi dolgunk pedig csak annyi, hogy biztosítsuk azt neki... Megalakulásukkor a lakosság tel­jes körű kiszolgálásának egy újfajta folyamata indult el. A mindinkább terjeszkedő hálózat mind szélesebb kínálattal igyekezett megnyerni a vásárlók bizalmát. Tették mindezt sok-sok üzletben, de egy embléma, az ÁFÉSZ égisze alatt. Terjeszkedésük egy idő után óha­tatlanul lelassult, majd megállt. A • gazdasági lehetőségekkel élve egy­re több magánzó jelent meg a pia­con, s megindult a „harc” az élet­ben maradásért. Az AFESZ-ok úgy­nevezett Pro-Coop rendszerbe tömö­rültek, így igyekezvén támogatni egymást. E döntés oly sikeres volt, hogy a hálózat talán életképesebb, mint volt valaha is... — Hogyan látja az ÁFÉSZ-ok helyzetét? — kérdeztük Gergely Ferenclől, a Vásárbsnamény és Vi­déke ÁFÉSZ elnökétől. — Csak a saját körzetünkben tapasztaltakat tudom megosztani önökkel. Szövetkezetünk a Bereg „fővárosa” mellett tizennégy telepü­lésen van jelen — Nyírmadától Aranyosapátiig és Csarodától Jándig — immár ötven éve. Mostanában egy kicsit csökkent a részvételi ará­nyunk a forgalomban. Azt hiszem, az okok mindenki előtt ismertek: nagyon sokan vannak most a pia­con. Részben ennek köszönhető az is, hogy a felvásárlásból ki kellett vonulnunk. Másrészt azonban az anyagi tőke és az értékesítési háttér hiánya is sokat nyomott a latba a kényszerű döntés meghozatalakor. Reméljük azonban, hogy „önkéntes száműzetésünk” nem tart már soká­ig. A központi felvásárlótelepet ugyanis megtartottuk, és ugrásra készen várjuk az alkalmas pillana­tot, amikor visszatérhetünk a felvá­sárlók körébe. Ugyancsak kivonul­tunk a vendéglátás területéről is, s ha már itt tartunk, mindenképpen meg kell említenem egyik legna­gyobb gondunkat: a Bereg Hotel értékesítését mind a mai napig nem tudtuk megoldani. —Tudomásom szerint az idei nyár­ra bérbe adták... — Igen, de a szezonnak vége, és az igazság az, hogy nem sok sikerrel járt ez a vállalkozás. Étterem nélkül ugyan­is egyetlenegy valamirevaló szálloda sem tud működni. Számunkra minden­képpen az jelentené a megoldást, ha rövid időn belül eladnánk. — Titok, hogy mennyiért? — Nem. Húszmillió forint plusz az áfa. Csak megjegyzem, hogy hat évvel ezelőtt harminchatmillió forintért volt rá vevő, de néhányan tiltakoztak az el­adása ellen, s most tessék, így állunk. —Az ÁFÉSZ már nem tudná nye­reségesen működtetni? — Legalább tízmillió forint kellene ahhoz, hogy bevezessük a gázt és fel­újítsuk. A szálloda ugyanis 197-7-ben nyílt meg, lassan húszéves lesz, s a konyhatechnológia teljesen elavult. Tatarozni kellene, ami további 5—6 millió forintot igényelne. — Talán váltsunk témát — beszél­jünk a működésükről! — Nagyon szerény, 16 százalékos árréssel dolgozunk. Sok kedvezmény és akció van nálunk. A tagok például három százalékos kedvezményt kap­nak, ami egyáltalán nem jelentéktelen összeg. Havonta mintegy 150 ezer fo­rintot adunk vissza nekik ezzel az en­gedménnyel. A bútorvásárlásnál jelen­leg öt százalék kedvezményt biztosí­tunk. Van egy jól működő Karát-rész- legünk az áruházban, ami nagyon ol­csó és népszerű. Ráadásul szombaton­ként jelentős árengedményekkel igyek­szünk vásárlóink kedvében járni. Je­lenleg is van akciónk az ABC-kben: a háromezer forinton felül vásárlók kö­zül 25 szerencsés nyertes visszakapja a blokkon szereplő összeget. Szeptem­berben nyugdíjasvásárt tervezünk. Ka­rácsonykor pedig újabb akciókkal vár­juk kedves vendégeinket. A Pro-Coop egy gépkocsit sorsol ki a szövetkeze­tek között, mi pedig szokásos aján­déksorsolásunkat rendezzük meg. Televíziót, mosógépet és kerékpárt sorsolunk ki mintegy 150 ezer fo­rint értékben a nálunk vásárlók kö­zött. Korábban nagyon sokat „sír­tunk” amiatt, hogy nem egyenlők a versenyfeltételek a vállakozókkal szemben. Rájöttünk azonban, hogy nem siránkozni kell, hanem megten­ni a lépéseket, felvenni a kesztyűt és meg kell próbálni a piacon ma­radni. — Hány dolgozójuk van? — Jelenleg mintegy 250-en dol­goznak az ÁFÉSZ kötelékében. Összesen 36 egységünk van, és nem kívánunk többet értékesíteni. Talán, ha feltétlenül szükséges lesz, a vas­úti étterem helyiségét adjuk el, de csak abban az esetben, ha a Bereg Hotelt nem sikerül értékesíteni. Alapvető célunk ugyanis, hogy megtartsuk a munkahelyeket és to­vábbra is megélhetést biztosítsunk a nálunk dolgozóknak. — Milyen egységeket működtet­nek? — Elsősorban élelmiszer-, mű­szaki, vas-, háztartási, mezőgazda- sági, vegyi, ruházati és bútorrészle­gek vannak nálunk. E két utóbbinál sajnos pang a kereslet, és ha ezen nem tudunk változtatni, az év végén be kell zárni ezeket a boltokat. —Nyáron, a turizmus idején fel­lendül a forgatom? — Észrevehetően. Bár látszik, hogy az embereknek egyre keve­sebb a pénzük. Régóta gondolko­dom azon, hogy jó lenne nyitni egy pavilont lent, a parton, ahol zsíros kenyeret árulnánk hagymával. Az a legnagyobb gond, hogy még min­dig „nem látni az alagút végét”, hogy mikor stabilizálódik a helyze­tünk, hogy mikor nem kell végre ret­tegnie senkinek, hogy bármelyik pil­lanatban megszűnhet a munkahelye. Amíg ezt nem látjuk, csak az lehet a célunk, hogy megpróbáljunk talpon maradni... Forgácslappal a csúcson Bizonyára minden kedves olvasónk igazat ad nekünk abban, hogy a vásárosna- ményi Interspan nemcsak Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, hanem Magyaror­szág egyik vezető gazdasá­gi társulásává nőtte ki ma­gát néhány év alatt. A cég nevével szinte mindennap találkozhatunk az újsághir­detésekben, de hogy mi áll mögötte, azt már kevesen tudják. Riportunkban dr. Kelemen Miklós ügyvezető igazgató segítségével a siker hátterét próbáljuk megvilágítani. — Az Interspan megala­pításának gondolata 1986- ban fogalmazódott meg, amikor is az ÉRDÉRT fa­forgácslapgyára egy korsze­rűsítés előtt állt — kezdi beszélgetésünket Kelemen úr. — Feltétlenül szükséges volt a berendezések korsze­rűsítése, de ez nagyon sok pénzbe került már abban az időben is. Számításaink sze­rint mintegy 6—800 millió forintos invesztálásra lett volna szükség. Az ÉR­DÉRT vállalat ezt a renge­teg pénzt egymaga nem tud­ta előteremteni, ezért pró­báltunk megoldásokat talál­ni. Elsősorban állami támo­gatásban vagy állami hitel- nyújtásban gondolkodtunk, de beadványaink nem talál­tak meghallgatásra. Szeren­csénkre éppen ebben az időben kezdett kiszélesed­ni a gazdasági lehetőség. Az új elképzelések is kezdtek előtérbe kerülni, és a törvé­nyek is kedvezően alakultak a külföldi tőke behozatalával kapcsolatban. Tulajdonképpen itt a mi szükségességünk és a külföldi tőke érdeklődése Ma­gyarország iránt adta a lehe­tőséget, hogy az Interspan meg­alakuljon, és a mi esetünkben ez nagyon szerencsés találko­zásnak mondható. A két fél ta­lálkozása még abban az évben, azaz 1986-ban létrejött, s olyannyira sikeres volt, hogy egy évvel később aláírták a tár­sasági szerződést. Ennek lénye­ge az volt, hogy a külföldi fél — a Kronospan, ami már ak­kor egész Európát behálózta — 55 százalékos tulajdonarány­nyal, többségi tulajdonosként szállt be az új cégbe, a vegyes vállalatba. Mellette az ÉRDÉRT vállalat is megma­radt tulajdonosnak 22,5 száza­lékkal, valamint pénzügyi befeketetőként a Skála Coop Rt. is beszállt. Az így kialakult hármas tulajdonosi csapat együtt végezte el az új gyár ki­alakítását. A Kronospan tech­nológiát hozott be — többek között egy forgácslapgyártó és egy felületkezelő gépsort, ami hazánkban a legkorszerűbb technológiát jelentette. Hat- venezer köbméter forgácslap többletgyártására és felületke­zelésére nyílt lehetőségünk. Az Interspan beruházó tevékenysé­ge a szerződés megkötésekor kezdődött meg, és 1988. no­vember 1-jével elindítottuk a termelést is. Bár ekkor még csak próbaüzemelés folyt, en­nek ellenére az első két hónap is rendkívül eredményes volt. Azóta a gyár folyamatosan, eredményesen termel. Minden évben hoztuk az elvárásokat, aminek köszönhetően több éve az országos toplista első har­madába tartozunk. Nagyon nagy sikernek mondható, hogy az ország legnagyobb termelő- egységei közé sikerült feltor­náznunk magunkat. Ez annak tudható be, hogy a tulajdono­sok folyamatosan figyelemmel kísérték munkánkat, fejlő­désünket és anyagi hozzájáru­lásukkal támogatták ezeket, így az Interspan előtti 100 ezer köbméteres forgácslapgyár ma már 180—190 ezer köbméter forgácslapot termel, és ezen felül 110—120 ezer köbméter felületkezelésére vállalkozott cégünk az idén. Ez természe­tesen csak azért lehetséges, mert folyamatosan fejlesztet­tük a gyárat. Az elmúlt 6 és fél, 7 év alatt több mint egymilli­árd forint visszaforgatására ke­rült sor. Ennek egy része szin­tén tartós beruházásként, na­gyobbik része pedig fejlesztés­ként jnutatkozott meg. Termé­keink keresettek, minden te­kintetben megfelelnek a világ- színvonalnak — mind a minő­séget, mind pedig a felület szépségét tekintve —, szeret­ném külön kiemelni, hogy ter­mékeink messzemenőkig em­berbarátiak, káros anyagoktól mentesek, lapjaink felhaszná­lása igen széles skálán mozog. A bútoripar például elképzel­hetetlen lenne a forgácslapja­ink nélkül. Több száz szín és variáció közül lehet választa­ni, így csaknem mindenhol fel­használhatóak a lapok. A bú­toripar mellett az építőipar is széles körben tudja hasznosí­tani termékeinket. Nagy fájdal­munk, hogy a belsőépítészet még mindig elsősorban külföl­di anyagokra támaszkodik az egyes megoldások megvalósí­tásánál, és nem igazán számol­nak azzal, hogy milyen anya­gok állnak rendelkezésükre hazai termékekből is. Szerencsések vagyunk, hogy a többségi tulajdonos Kro- nospannak Európa csaknem minden országában vannak egységei, és így napi rálátá­sunk van az európai divatszí­nek és -formák alakulására. Napokon belül mi is meg tu­dunk jelenni a piacon ezekkel a változatokkal, és ez óriási előnyt jelent számunkra. — Tudomásom szerint jelen­leg is egy nagy beruházás kö­zepén vannak. — Mint ahogy említettem, megalakulásunk óta folyama­tosan, csaknem állandóan fej­lesztések vannak a cégnél. A termelést és a termékválaszté­kot évről évre bővítettük. En­nek köszönhetően a megalaku­lás évében elért 1,8 milliárd forintos termelési produktum­hoz képest az idén 6 milliárd forint feletti termelésünk lesz. Jelen pillanatban is több fej­lesztési beruházás van folya­matban, amelyek további mi­nőségi, mennyiségi és válasz­tékbeli bővítést tesznek le­hetővé. Ezt a jelentős mértékű fejlődést és a jelentős mértékű termelési produktumot mind­össze 210 ember hozza napról napra és évről évre. Ez nagy felelősséget és megterhelést jelent minden egyes dolgo­zónknak, akik ezzel tökélete­sen tisztában vannak. Termé­szetesen vállalatunk vezetősége is tudja, hogy itt minden egyes émbertől százszázalékos, maximális teljesítményt követelünk, így a fizetések is ennek megfelelően jóval magasab­bak az átlag magyarországi fizetéseknél. — Volt-e az elmúlt évek alatt kudarcélményük? Be- lekezdtek valamibe, és az nem sikerült, nem jött be... — Kisebb biztosan lehe­tett, de a fő célokat illetően nem volt. Azt tudni kell, hogy bármibe is kezdünk, számtalan dolgot kell kipró­bálni ahhoz, hogy életképes megoldást kapjunk. Ez álta­lános érvényű dolog, és ha a sikertelen próbák kudarc­nak tekintendők, ám legyen. — Az elején szó esett a bútoripar mellett a lakbe­rendezésekről is. Nem sze­retnének errefelé bővíteni? — Tulajdonképpen vala­mikor a mi gyárunk az építőiparral nagyon szoros kapcsolatot alakított ki, de a mi iparágunkba a jelenle­gi feladatunk olyan perspek­tívát kínál, hogy minden erőnket erre kell fordíta­nunk. Természetesen to­vábbra is tartjuk a kapcso­latot az építőiparral, de ez ma már nem olyan módon történik, hogy mi folytatunk építőipari tevékenységet, hanem mi a szervizmunká­val, a termékek sokaságával igyekszünk segíteni a mun­kájukat. Szerintem ez egy helyes dolog, mert minden­ki maradjon annál, amihez igazán ért...

Next

/
Oldalképek
Tartalom