Új Kelet, 1995. szeptember (2. évfolyam, 205-230. szám)
1995-09-30 / 230. szám
A mai helyzet Szerbia Trianonja A nyugati parlamentekben is vannak színjátékok A szakszervezeti tisztség mellett azonban a szocialista párt országgyűlési képviselője is, s a parlament külügyi bizottságának a tagja. így került az Európa Tanácsba, ahol a szociáldemokrata frakció parlamenti főbizottsági alelnök- nek jelölte, majd az EBESZ parlamenti közgyűlésének al- elnöke is lett. Q Igazán zavarban vagyok, nem tudom, melyik tisztsége szerint szólítsam. — Igazodjunk a mostani öltözékemhez és a helyszínhez. Ezen a kerti pádon igazán kerülhető mindenféle protokoll. a Ön igazi diplomáciai rutinnal könnyítette meg az újságíró helyzetét. Mesélne arról, miképpen vezetett az útja idáig? — Abban az időben jártam középiskolába, amikor a politechnikai képzés volt a szokás. Én egy nyomdászosztályba kerültem, így ragadtam a szakmában. Nagyon sok olyan osztálytársam volt, akik ma is a betűk vagy az újságírás közelében vannak. Egy osztályba jártam Pálfy G. Istvánnal, Bethlen Jánossal, Ulbricht Andrással... Azután a Fraklin, majd az Akadémiai nyomdában szedő lettem, és közben elvégeztem a közgazdasági egyetem ipar szakát. ONo és a diplomácia? Van valamilyen előképzettsége? — Leginkább a tapasztalat. Kétségtelen persze, hogy a jó nyelvérzék és a tapasztalat nagyon sokat segített. Orosz tagozaton kezdtem, de szinte ragadtak rám más a nyelvek is. így jól beszélek olaszul, angolul és németül. Nagyon sokat segített a sport is. A hetvenes években többszörös magyar bajnok távfutó voltam, sokat jártam külföldi versenyekre. Amikor pedig a szakszervezeti mozgalomba kerültem, nyelvtudásom segítségével nagyon sokszor voltam külföldön, különösen a magyar szakszervezetek átalakulásának idején. A szakszervezeti diplomácia pedig igen közel áll a profi diplomáciához. ÜÖn gyakran megfordul az Európa Parlamentben, van kitekintése más országok parlamenti munkájára is. Össze lehet ezt hasonlítani a miénkkel? — Az Európa Parlamentben mások a feltételek. Ott elsősorban nemzeti és nem pártérdekeket képviselnek az oda beválasztottak. Eltérő álláspontokat csak addig képviselnek, amíg azok nem sértik országuk érdekeit. Kevésbé szól a dolog az otthoni választóknak. Ezért például az angol munkáspárt és a konzervatívok messzemenően együtt dolgoznak, egy véleményen vannak. Pedig közismert — és ez már válasz a kérdés másik felére is —, hogy az angol parlamentben a több évszázados demokrácia ellenére is elküldik egymást a közismert helyre, és előfordul még tettlegesség is. Időnként tehát nem kevésbé durvák a módszerek, mint nálunk. Egyébként a mi országgyűlésünkben nem olyan rossz a helyzet, még ha kevés is a gyakorlatunk a parlamenti demokráciában. Stílusban sem állunk messze a nálunk fejlettebbnek tartott országoktól, hatékonyságban pedig — éppen a sok hiányzó törvény miatti kényszerhelyzetből fakadóan — sokkal jobbak vagyunk. A bejáratott demokráciákban több idő van a választóknak szóló „színjátékokra”. ÜNemrégiben még azt mondtuk: nálunk a külpolitikában konszenzus van az ellenzék és a kormánypártok között... — Ma már nem annyira jellemző ez. Éppen az ellenzék tett olyan lépéseket, amely ezt a konszenzust kockáztatni látszik. Ülia arra gondolok, hogy a határon túli magyarok egyre nehezebb helyzetbe kerülnek, a dolog talán érthető. — Számomra kevésbé. Először is, bizonyára ismert, hogy az Antall—Boross kormány határon túli magyar szervezeteknek juttatott pénzügyi támogatásai milyen viharokat, ellentéteket kavartak odakinn. Gyakori volt,, hogy a pénzek egy szűk csoport magánérdekeit szolgálták, mai szóhasználattal: néhányan egyszerűen lenyúlták ezeket a pénzeket. Legélesebben a vajdasági magyaroknál került ez felszínre, de sajnálatos módon volt ilyen Romániában és Kárpátalján is. A másik dolog, hogy a diplomáciát elsősorban a tények kell hogy irányítsák, és nem az érzelmek. A környező országokban a politikai tényezők mellett számos gazdasági tény is van, amely ezt az álláspontot erősíti. O Konkrét példákat is mondana? — Természetesen. Nem elsősorban az a baj a romániai magyarok autonómia-törekvéseivel, hogy senki nem tudja, mit takar. Sokkal nagyobb probléma az, hogy nincs is igazi ön- kormányzati rendszer. Nagy az állami befolyás. A megyei prefektus korlátlan úr, akkor állíthatja fel a polgármestert, amikor akarja. Ott igazán a „szék határozza meg a tudatot”. Hasonló a helyzet a Vajdaságban is. Szlovákiában viszont kisebb az ilyen jellegű veszély. ü Akkor viszont valóban tehetetlenek vagyunk? — Az ellenzék gyakorta elmondja: ütik a magyarokat. Ezután, amikor leülünk tárgyalni, arról kell vitatkozni, hogy ez így van, vagy nem így van. Ha a másik felet meggyanúsítom, védekezésre késztetem, az mindent erre épít fel. Hiába volnának nekünk, esetleg nekik érdemleges javaslataik, erről szó sem esik a tárgyalásokon, csak arról, hogy ki mit nyilatkozott, és a miért nem igaz. Az ilyen szócsatáknak nincs pozitív hatása. Amikor az ellenzéknek ezt a magatartását kritizálom, ami valószínűleg diplomáciai rutintalanságnak tudható be, az a szándék vezet, hogy megértessem velük: ezek a módszerek ebben a kényes helyzetben nagyon ártalmasak lehetnek éppen azok számára, akiknek az érdekében szólni szeretnének. O Mostanában ugyan csend van, de még mindig nem dőlt el a vízumkényszer kérdése. Van a Magyarok Világszövetségének olyan funkcionárusa, aki éppen a mi lapunkban vetette fel: ha bevezetik a vízum- kényszert a környező országok polgáraival szemben, az ottani magyar szervezetek kapjanak lehetőséget arra, hogy az ott élő magyar nemzetiségéleknek igazolást adjanak, melynek alapján tőlük nem kérnénk vízumot. — Ez már nem csak diplomáciai járatlanság, ez egyszerűen... Inkább nem minősítem. Az hogy ki tartja magát magyarnak az adott országban, az egy elvi dolog, és nem közjogi kérdés. Ő mégiscsak egy másik ország állampolgára, akire az ottani előírások és jogok vonatkoznak. Lehetne persze a kishatármenti egyezményekkel valamelyest változtatni a dolgokon, dehát az sem terjeszthető ki Brassóig. Egyébként a határon túli magyarság problémájának csak egyik ve- tülete etnikai kérdés. ü Milyen más aspektusa van? — Elsősorban gazdasági. A labilis gazdaságokban köny- nyebb politikai szónoklatok tárgyává tenni a nemzetiségi kérdést, mint megerősíteni a gazdaságot. Pedig ezt kell alapvetően megtenni. Már csak azért is, mert a kisebbség mindig több pénzbe kerül. S hogy mennyire fontos a gazdaság kérdése, arra csak egy példa, nálunk sokkal fejlettebb országból. Finnország a keleti piacok elvesztése miatt nehezebb gazdasági helyzetbe került. Megnőtt a munkanélküliség. Az ott élő svédek, akiknek addig semmi problémájuk nem volt, azonnal mozgolódni kezdtek, hogy őket különösen sújtja a munkanélküliség. Pedig nemigen tettek nemzetiségi különbséget az elbocsájtásoknál. ÜÖn tehát a gazdaságra vezeti vissza az okokat? — Nem az okokat, hanem a mostani helyzetet értékelem elsősorban gazdasági alapról. Nagyon fontos például, hogy az adott országban, milyen a privatizációs gyakorlat. A posztkommunista gyakorlat él-e, vagy már előreha- ladottabbak az állapotok. Ha arra gondolok, hogy milyen procedúrái vannak nemzetiségi megkülönböztetés nélkül egy román állampolgárnak akkor, hogyha egy kft.-t akar alakítani... Erre nem lehet önálló kisebbségi megoldás. Vagy nézzük például Ukrajnát. Az egész ukrán társadalom híján van a piacgazdasági tapasztalatoknak. Nekünk nemzetiségi és gazdasági vonatkozásban egyaránt dolgunk, hogy segítsük az ukrán diplomáciát. Ennek egyik legjobb hídja lehet például az ott élő magya_- rokon kívül az a Tóth Mihály, aki bejutott a parlamentbe. O Ha meggondoljuk, nálunk is van kisebbségi probléma bőségesen. — Ha a cigánykérdésre gondol, egyetértünk. Én úgy ítélem meg, hogy az utóbbi húsz évben jól kezelték ezt a kérdést, de a rendszerváltás itt is új helyzetet teremtett, a gazdasági nehézségek pedig tovább súlyosbították a gondokat. Az elmaradásukat csak pozitív diszkriminációval lehetne kezelni, ami nagyon sok pénzbe kerül. Erre nemcsak hogy nincs fedezet, de számtalan egyéb szorító anyagi gond miatt is visszatetszést szülhetne a többségben. És az is természetes, hogy a cigánykérdést nem nélkülük, hanem velük lehet megoldani. OAmi déli határaink mellett történik, az is a nemzetiségi problémából indul ki... — ...aminek szintén vaskos gazdasági gyökerei is vannak. A mostani helyzet Szerbia számára egy Trianont jelent. Naponta láthatjuk a menekülők tízezreit a televízióban. Azt hiszem, ott sokkal többen menekülnek el lakóhelyükről, mint a trianoni békekötés után. Túlságosan cinikusan hangzik, de a délszláv válság valójában egy nagyhatalmi baleset, amelyet számosán igyekszenek a maguk javára kihasználni. Nyugat-Európa igyekszik kiszorítani Oroszországot a megoldásból, ez azóta különösen érezhető, amióta a NATO aktivizálta magát az ügyben. Az is kétségtelen persze, hogy az ENSZ, amely egy hétfőtől péntek délig nyitvatartó hivatal — az ott dolgozók gondolkodása is ilyen, és nemigen tud felszámolni egy ilyen válságot. De — és ezt kevesen tudják — jelentős a vatikáni nyomás is, hiszen ők szemben állnak az ortodox görögkeleti vallással, a szer- bek viszont ortodoxok. A szer- bek viszont azért is menekülnek, mert nincsenek kisebbségi garanciák, erre például Tudjman horvát elnök sem mond biztosat, de a bosnyákok és a szerbek sem vállalják igazán. ü Ki tudná feloldani a válságot? — A dolgok jelenlegi állásában ez igen nehéz. De én az EBESZ csecsenföldi eredményeit sikernek könyvelem el. Ez számunkra azért fontos, mert éppen akkor volt sikeres a szervezet, amikor Magyarország volt a soros elnök. Ebben a sikerben jelentős szerepe van a magyar diplomáciának. Q Nemzetközi szerepünk, diplomáciai sikereink fontos lépést jelenthetnek az Európai Közösségbe való bekerülés útján. Milyenek az esélyeink? — Magyarország pillanatnyi pozíciója kedvező. Ha jövőre meghívnak minket az OECD közgyűlésébe, akkor 2000 körül vannak esélyeink a bekerülésre. Ha ez nem történik meg, akkor az egy igen komoly jelzés lehet. Akik a következő menetben kerülhetnek be, azok számára hosszú előszobázás van kilátásban, és a feltételek is egyre szigorodnak.Nagyon jó lenne, ha nem kerülnénk ebbe a csoportba, mert az nagyon elnyújthatja a várakozásunkat. O Ennyi diplomáciai elfoglaltság mellett is eljutott Nyíregyházára. — Én azért a lelkem mélyén nyomdász vagyok, és itt most egy nyomdász sportnap zajlik. Mint mondtam, a sport is közel áll a szívemhez. Mindkettő fontos annyira, hogy otthagyjam egy-két napra a politikát, ki is kapcsolódok egy kicsit. Nyíregyházán sem először, és hiszem, hogy nem utoljára járok. Nagyon örülök annak is, hogy a Nyírségi Nyomda hányattatásai után végre jó kezekbe került, s hogy rendeződött az itt dolgozó munkatársak sorsa. ü Köszönöm a beszélgetést! Kézy Béla Amikor az ember diplomatákról hall, lefüggönyözött fekete autók, tárgyalóasztaloknál ülő' komoly sötétruhás urak, testőrök, protokollvacso- rák, tolakodó riporterek jelennek meg képzeletében. Az a nem egészen hivatásos diplomata, akivel a közelmúltban beszélgettem, találkozásunkkor rövidnadrágot, pólót és sportcipőt viselt. Igaz az alkalomhoz illően volt öltözve, hiszen Bársony András a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének alelnökeként egy nyíregyházi sporteseményen vett részt.
